Földlakó

Ismerj meg!

#nő/female #magyar/hungarian #1996-os születésű/born in 1996

Adatlap


Blogger név:Stella L. Brandy
Születési hely, idő: 1996. január
Kapcsolati státusz: házas
Magasság: 163 cm
Hajszín: sötétszőke (festett barna-szőke)
Szemszín: barna zöld pöttyökkel
Egyéb: szemüveges
Hobbi: írás, olvasás, sorozatnézés, blogolás, sütés-főzés
Munkahelyi beosztás: üzemeltetési és ügyfélszolgálati munkatárs;
Főiskola | szak: GDF (2016-2020) | mérnökinformatika
Végzettség: mérnökinformatikus

Személyes információk

Mint ’96-os születésű leányzó, nagyon szeretem azt érezni, hogy már nem vagyok tinédzser. Nem vagyok magas és nem nézek ki a koromnak megfelelően – bármit is jelentsen ez. Szörnyen magabizonytalan vagyok – és önkéntes nyelvújító – valamint kicsit antiszociális. Nem járok temetőkbe, mert 3 évesen rám dőlt a sírkő és ez maradandó lelki nyomot hagyott bennem – na, meg három helyen nem nő hajam és a jobb lábam kicsit merev.
Eléggé tervezgetős vagyok és éppen ezért kicsit nehezemre esik új dolgokhoz alkalmazkodni – egészen addig, amíg az új dolog nem állandósul. Félek az új dolgoktól és stressz-evő vagyok és evés-fóbiám van, valamint nagyon izgulós is vagyok. Ezek nem éppen pozitívak – a tervezgetés sem volt az sokáig –, de így alakított az élet. Az igazságérzetem eléggé nagy, így könnyen felkapom a vizet igazságtalan helyzetekben.
Rossz tulajdonságaim mellett van némi pozitívum is bennem: a tervezgetés mára már annak mondható. Eléggé kitartok amellett, amit eltervezek, és amit teljesítenem kell – bár, ha felbosszantanak legszívesebben valami csúnyát csinálnék. 
Szeretek sütni és főzni és legfőképpen a páromnak mindenféle finomságot kitalálni. Képes vagyok a saját vágyaimat félretenni és inkább a páromnak kedvezni – ilye például a könyvmolyságom háttérbe szorulása azért, hogy a páromnak mindenfélét meg tudjak adni (bár kreatív ajándékokból sincs hiány).

Párkapcsolati információk

Reménytelen romantikusként azt kell, hogy mondjam mindig is a nagy, igazi szerelmet vártam. Mint minden könyvmoly, nekem is a rosszfiús pasik jöttek be – lehetőleg sötét hajú, világos szemű egyént kerestem magam mellé. Külsőségeknél előrébb való volt számomra a belső, kerestem azt az embert, akivel az értékrendünk megegyezik. A korkülönbség számomra nem volt olyan előtérbe helyezett szempont, de idősebb barátot szerettem volna, maximum 10 évvel – ennek ellenére nagyon boldog vagyok 13 év korkülönbséggel is.
Volt pár kapcsolatom – amolyan gyerekszerelmek – és aztán 2014-ben elég idősnek éreztem már magam egy komolyabb kapcsolatra. Másfél éves kapcsolatom eléggé sok mindenre megtanított és elkezdtem értékelni magam – habár nincs valami nagy önbizalmam. Azonban ez a kapcsolat véget ért és egy nagy szerelem is akkor csapott arcul, szóval lemondtam mindenről.
2016. augusztus 15-én éreztem azt a csókolózás közben, hogy jó és szeretek csókolózni. Finom, puha ajkak voltak azok, amik a legjobb barátomhoz tartoztak. Kis ellenkezés után azt kell, hogy mondjam 2016. szeptember 16-án megszereztem magamnak ezt a nagyon makacs, de végtelenül kedves pasit. És az az igazság, hogy nagyon hosszú távra tervezek vele – úgyis fogalmazhatnék, hogy már megvan az esküvőnk dátuma. (Bővebben róla [ebben] a bejegyzésben írtam, akkor még mint legjobb barátomról.)
2020. október 22-én megkérte a kezem. Nyilván Tatán történt ez és mintegy véletlenül pont az öt éves ismeretségünk évfordulóján.
2021. március 20-án összeházasodtunk és még ebben az évben megvettük a saját lakásunkat (najó, csak félig, mert a másik fele a banké). Az esküvőnk napján olyan hideg volt, mint a fene és még a hó is esett, de szerintem így volt tökéletes.

Iskolai információk

Mind az általános, mind a középiskolám elég közel helyezkedett el a lakóhelyemhez így nem volt probléma még a BKV sztrájk sem bejutás szempontjából. Habár nem maradéktalanul pozitív emlékek kötnek ehhez a két oktatási intézményhez azért remélem, hogyha eljutunk odáig a gyerekeinknek is megadatik a lehetőség, hogy színvonalas oktatásban részesüljenek.
Általános iskolám első négy évét egy igen kedves osztályfőnök egyengette utamat. Felsőben sem volt rossz osztályfőnököm, de nem éreztem olyan jónak sem, mint az alsóst. Mindenesetre minden évben igyekeztem megszerezni az oklevelet az éves munkáért.
Középiskola terén nem nagyon volt választásom, mert anyám nem engedte, hogy odamenjek, ahova akarok. Így a kerületi iskolába kerültem és igyekeztem pozitívan szemlélni a dolgokat – akkor az öt év még annak tűnt. Végül utolsó évben megtaláltam a legjobb barátom és a későbbi párom – aki szintén ugyanabba a középiskolába járt.
Főiskolát úgy választottam magamnak, hogy a párom mondta ő hova járt – igen, egy középiskolába és egy főiskolára jártunk/járunk – és végül az utolsó pillanatban előrevettem a listán (jól megfontolt „szerelmes vagyok a legjobb barátomba” ösztönzéssel). Néha – sokszor – nem érzem magam odavalósinak, de haladok és megyeget, valami csak lesz belőlem. Kitartok, mert egy jó diplomával nem tagadom, el lehet helyezkedni és szeretnék egy boldog családot megteremteni majd.

Munkahelyi információk

Először a közösségi szolgálat miatt kerültem igazi munka közelbe. Az 50 órát két óvodában töltöttem, ahol az óvónők háttérbeli munkáját segítettem – mikuláscsomagok összeállítása, Márton-napi libák kivágása és ragasztgatása, gereblyézés, ovis ballagás dekorálás. Az egyik legjobb élményem, amikor bábelőadást adtunk elő két tagintézményben is és az ovisoknak fülig ért a szájuk. A másik legjobb élményem – aminek elmesélésekkor mindig csúnya nézéseket kapok –, amikor az ovis ballagásnál át kellett öltöztetni a gyerekeket, akkor egy jó pár kisgyerek odajött hozzám, hogy azt szeretnék, ha nekik én segítenék.
A legnagyobb élményt adó munkám mégiscsak az önkéntes munka, amit a volt gimnáziumomban végzek, mint rendszergazda segéd. Hivatalosan nem dolgozom ott, viszont tavaly év közben összebarátkoztam a rendszergazdával és engem kért, hogy segítsek, amikor az igazgató mondta neki, hogy esetleg találjon magának segítséget – azóta a rendszergazda a párom. Ezt jelenleg is csinálom, habár majd nyáron lesz az igazi. Feladataim voltak: a gépekre operációs rendszer telepítése, programok telepítése, vírusirtó telepítése. A legnagyobb élményem az pedig az volt, hogy az őszi érettségire én készíthettem elő a gépeket (operációsrendszer, programok telepítése) és működtek. [Azóta már nem dolgozom ott nem hivatalosan és hivatalosan sem.]
Az első munkahelyem, ahol pénzt is kaptam az a Libri volt, ahol három napot dolgoztam a karácsonyi ünnepek előtt. Nagyon érdekes tapasztalat volt és csupa pozitív dolgot tudok elmondani az ottani légkörről. Én kisegítő voltam, ami annyit jelentett, hogy az embereknek kellett segítenem megtalálni a keresett könyveket, vagy éppen tanácsot adni, ha valaki nem tudott dönteni milyen könyvet vegyen. A legfurább élményem az volt, amikor két korombeli srác bejött, hogy ők valami drogos könyvet keresnek, de nem ám ilyen leszokóst, hanem, amiben a drogokról írnak.
A második munkahelyemről annyit előre bocsátok, hogy ez már komolyabb volt, mint az első munkahelyem. Az UniCredit banknál dolgoztam és két hónapra gyakornoki program keretében részt vehettem az ügyfélaktát átnézésében. Nagyon érdekes tapasztalat volt az életemben, hogy milyen egy jó munkahelyre bekerülni, ahol tisztelnek – legyél akármennyire fiatal is – és mindenki nagyon jól érzi magát. Igaz, hogy két hónapig nem jól volt írva a nevem és mikor elfogytak az ügyfélakták elkezdett mindenkinél feszülni az idegrendszer, de érdekes volt. Legjobb élményem az volt, hogy megismerkedtem sok jó fej emberrel.
A harmadik munkahelyem a volt gimim volt. Itt rendszergazda pozícióban dolgoztam kicsit több, mint egy évig. Nem volt az igazi, mert igazából nem sokat néztek ki belőlem - minden jót a Férjemnek tulajdonítottak. A legjobb élményem az volt, amikor a féléves órarendátalakítást 30 perc alatt tökéletesen átírtam, miközben az egy több órás folyamat volt addig.

Ez vagyok én.