Ismerj meg!
#nő/female #magyar/hungarian
#1996-os születésű/born in 1996
Blogger név:Stella L. Brandy
Adatlap
Blogger név:Stella L. Brandy
Születési hely, idő: 1996. január
Kapcsolati státusz: házas
Magasság: 163 cm
Hajszín: sötétszőke (festett barna-szőke)
Szemszín: barna zöld pöttyökkel
Egyéb: szemüveges
Hobbi: írás, olvasás, sorozatnézés, blogolás, sütés-főzés
Egyéb: szemüveges
Hobbi: írás, olvasás, sorozatnézés, blogolás, sütés-főzés
Munkahelyi beosztás: üzemeltetési és ügyfélszolgálati munkatárs;
Főiskola | szak: GDF (2016-2020) |
mérnökinformatika
Végzettség: mérnökinformatikus
Személyes információk
Mint ’96-os
születésű leányzó, nagyon szeretem azt érezni, hogy már nem vagyok tinédzser. Nem
vagyok magas és nem nézek ki a koromnak
megfelelően – bármit is jelentsen ez. Szörnyen magabizonytalan vagyok – és önkéntes nyelvújító – valamint kicsit
antiszociális. Nem járok temetőkbe, mert 3 évesen rám dőlt a sírkő és ez
maradandó lelki nyomot hagyott bennem – na, meg három helyen nem nő hajam és a
jobb lábam kicsit merev.
Eléggé tervezgetős
vagyok és éppen ezért kicsit nehezemre esik új dolgokhoz alkalmazkodni –
egészen addig, amíg az új dolog nem állandósul. Félek az új dolgoktól és stressz-evő vagyok és evés-fóbiám van,
valamint nagyon izgulós is vagyok.
Ezek nem éppen pozitívak – a tervezgetés sem volt az sokáig –, de így alakított
az élet. Az igazságérzetem eléggé nagy,
így könnyen felkapom a vizet igazságtalan helyzetekben.
Rossz tulajdonságaim mellett van némi pozitívum is bennem: a tervezgetés
mára már annak mondható. Eléggé kitartok
amellett, amit eltervezek, és amit teljesítenem kell – bár, ha
felbosszantanak legszívesebben valami csúnyát csinálnék.
Szeretek sütni és
főzni és legfőképpen a páromnak mindenféle finomságot kitalálni. Képes vagyok a
saját vágyaimat félretenni és inkább a páromnak kedvezni – ilye például a
könyvmolyságom háttérbe szorulása azért, hogy a páromnak mindenfélét meg tudjak
adni (bár kreatív ajándékokból sincs hiány).
Párkapcsolati információk
Reménytelen
romantikusként azt kell, hogy mondjam mindig is a nagy, igazi szerelmet vártam. Mint minden könyvmoly, nekem is a
rosszfiús pasik jöttek be – lehetőleg sötét hajú, világos szemű egyént kerestem
magam mellé. Külsőségeknél előrébb való volt számomra a belső, kerestem azt az
embert, akivel az értékrendünk megegyezik. A korkülönbség számomra nem volt
olyan előtérbe helyezett szempont, de idősebb barátot szerettem volna, maximum
10 évvel – ennek ellenére nagyon boldog vagyok 13 év korkülönbséggel is.
Volt pár kapcsolatom – amolyan gyerekszerelmek – és aztán
2014-ben elég idősnek éreztem már magam egy komolyabb kapcsolatra. Másfél éves
kapcsolatom eléggé sok mindenre megtanított és elkezdtem értékelni magam –
habár nincs valami nagy önbizalmam. Azonban ez a kapcsolat véget ért és egy
nagy szerelem is akkor csapott arcul, szóval lemondtam mindenről.
2016. augusztus 15-én éreztem azt a csókolózás közben, hogy jó és szeretek csókolózni.
Finom, puha ajkak voltak azok, amik a legjobb barátomhoz tartoztak. Kis
ellenkezés után azt kell, hogy mondjam 2016.
szeptember 16-án megszereztem magamnak ezt a nagyon makacs, de végtelenül
kedves pasit. És az az igazság, hogy nagyon hosszú távra tervezek vele – úgyis
fogalmazhatnék, hogy már megvan az esküvőnk dátuma. (Bővebben róla [ebben]
a bejegyzésben írtam, akkor még mint legjobb barátomról.)
2020. október 22-én megkérte a kezem. Nyilván Tatán történt ez és mintegy véletlenül pont az öt éves ismeretségünk évfordulóján.
2021. március 20-án összeházasodtunk és még ebben az évben megvettük a saját lakásunkat (najó, csak félig, mert a másik fele a banké). Az esküvőnk napján olyan hideg volt, mint a fene és még a hó is esett, de szerintem így volt tökéletes.
Iskolai információk
Mind az általános, mind a középiskolám elég közel
helyezkedett el a lakóhelyemhez így nem volt probléma még a BKV sztrájk sem
bejutás szempontjából. Habár nem maradéktalanul pozitív emlékek kötnek ehhez a
két oktatási intézményhez azért remélem, hogyha eljutunk odáig a gyerekeinknek
is megadatik a lehetőség, hogy színvonalas oktatásban részesüljenek.
Általános iskolám
első négy évét egy igen kedves osztályfőnök egyengette utamat. Felsőben sem
volt rossz osztályfőnököm, de nem éreztem olyan jónak sem, mint az alsóst.
Mindenesetre minden évben igyekeztem megszerezni az oklevelet az éves munkáért.
Középiskola terén
nem nagyon volt választásom, mert anyám nem engedte, hogy odamenjek, ahova
akarok. Így a kerületi iskolába kerültem és igyekeztem pozitívan szemlélni a
dolgokat – akkor az öt év még annak tűnt. Végül utolsó évben megtaláltam a
legjobb barátom és a későbbi párom – aki szintén ugyanabba a középiskolába
járt.
Főiskolát úgy
választottam magamnak, hogy a párom mondta ő hova járt – igen, egy
középiskolába és egy főiskolára jártunk/járunk – és végül az utolsó pillanatban
előrevettem a listán (jól megfontolt „szerelmes vagyok a legjobb barátomba”
ösztönzéssel). Néha – sokszor – nem érzem magam odavalósinak, de haladok és
megyeget, valami csak lesz belőlem. Kitartok, mert egy jó diplomával nem
tagadom, el lehet helyezkedni és szeretnék egy boldog családot megteremteni
majd.
Munkahelyi információk
Először a közösségi
szolgálat miatt kerültem igazi munka közelbe. Az 50 órát két óvodában töltöttem, ahol az óvónők
háttérbeli munkáját segítettem – mikuláscsomagok összeállítása, Márton-napi
libák kivágása és ragasztgatása, gereblyézés, ovis ballagás dekorálás. Az egyik
legjobb élményem, amikor bábelőadást adtunk elő két tagintézményben is és az
ovisoknak fülig ért a szájuk. A másik legjobb élményem – aminek elmesélésekkor
mindig csúnya nézéseket kapok –, amikor az ovis ballagásnál át kellett
öltöztetni a gyerekeket, akkor egy jó pár kisgyerek odajött hozzám, hogy azt szeretnék,
ha nekik én segítenék.
A legnagyobb élményt adó munkám mégiscsak az önkéntes munka, amit a volt gimnáziumomban végzek, mint rendszergazda
segéd. Hivatalosan nem dolgozom ott, viszont tavaly év közben összebarátkoztam
a rendszergazdával és engem kért, hogy segítsek, amikor az igazgató mondta
neki, hogy esetleg találjon magának segítséget – azóta a rendszergazda a párom.
Ezt jelenleg is csinálom, habár majd nyáron lesz az igazi. Feladataim voltak: a
gépekre operációs rendszer telepítése, programok telepítése, vírusirtó
telepítése. A legnagyobb élményem az pedig az volt, hogy az őszi érettségire én
készíthettem elő a gépeket (operációsrendszer, programok telepítése) és
működtek. [Azóta már nem dolgozom ott nem hivatalosan és hivatalosan sem.]
Az első munkahelyem,
ahol pénzt is kaptam az a Libri volt,
ahol három napot dolgoztam a karácsonyi ünnepek előtt. Nagyon érdekes
tapasztalat volt és csupa pozitív dolgot tudok elmondani az ottani légkörről.
Én kisegítő voltam, ami annyit jelentett, hogy az embereknek kellett segítenem
megtalálni a keresett könyveket, vagy éppen tanácsot adni, ha valaki nem tudott
dönteni milyen könyvet vegyen. A legfurább élményem az volt, amikor két
korombeli srác bejött, hogy ők valami drogos könyvet keresnek, de nem ám ilyen
leszokóst, hanem, amiben a drogokról írnak.
A második munkahelyemről annyit
előre bocsátok, hogy ez már komolyabb volt, mint az első munkahelyem. Az UniCredit banknál dolgoztam és két
hónapra gyakornoki program keretében részt vehettem az ügyfélaktát átnézésében.
Nagyon érdekes tapasztalat volt az életemben, hogy milyen egy jó munkahelyre
bekerülni, ahol tisztelnek – legyél akármennyire fiatal is – és mindenki nagyon
jól érzi magát. Igaz, hogy két hónapig nem jól volt írva a nevem és mikor
elfogytak az ügyfélakták elkezdett mindenkinél feszülni az idegrendszer, de
érdekes volt. Legjobb élményem az volt, hogy megismerkedtem sok jó fej
emberrel.
A harmadik munkahelyem a volt gimim volt. Itt rendszergazda pozícióban dolgoztam kicsit több, mint egy évig. Nem volt az igazi, mert igazából nem sokat néztek ki belőlem - minden jót a Férjemnek tulajdonítottak. A legjobb élményem az volt, amikor a féléves órarendátalakítást 30 perc alatt tökéletesen átírtam, miközben az egy több órás folyamat volt addig.