2015. november 18.

The Nom Nom Nom TAG

Unatkozó Utazók,

Ti is szeretitek a hasatokat? Az ITT talált TAG most az étkek kalandos világába röpít bennünket, már ha csatlakoztok. Ugye nem hagytok egyedül?

2015. november 14.

Boyfriend TAG

Halihó!

ITT volt ez a TAG és gondoltam miért ne alapon én is kitöltöm, most már van miért. Igazán megmozgatta az agyam a kitöltése, mert voltak olyanok amikre még úgy is nehezen tudtam válaszolni, hogy amúgy tudtam a választ.
EZ MÁR NEM IGAZ, ÚJRA KI FOGOM TÖLTENI!

2015. november 11.

Autumn TAG

Üdv itt, minden Unatkozó Utazónak!

Látjátok? Elég gyorsan telik ez az év is – a tavalyi csak úgy elröppent. Ennek köszönhetően hoztam egy újabb őszi TAG-et, ami INNEN van. Ha kedvet kaptatok hozzá, TI is töltsétek ki!



2015. november 7.

Szeptember TAG

Hali Utazók!

Nos, egy újabb TAG, amit Leah oldalán találtam és kitöltöttem. Ez az első őszi bejegyzés, szóval hivatalosan is elkezdődött az iskola és érezhetően eltűntek az emberek a blogger világából is – minden szeptemberben ez történik. Töltsétek ki Ti is!



2015. november 4.

End of summer TAG

Kedves Unatkozó Utazók!

Itt egy újabb TAG – ezt Leah oldalán találtam –, ami sajnos a nyár végéről szól, de ha Ti is kitöltitek, akkor csupa jó emlék jöhet elő a nyárról. Itt vannak az én válaszaim, nézzétek meg Leah válaszait is, és töltsétek ki Ti is!



2015. október 31.

Summertime TAG

Sziasztok,

most megint egy TAG következik. Imádom ezeket a rövid kérdésekből álló bejegyzéseket, mert ezáltal jobban megismerhetjük egymást – már ha Ti is kitöltitek velem. Ez egy Summertime TAG, amit azért gondoltam, hogy mégiscsak kiteszek, mert az utolsó nyári napoknak is meg kell adni a hangulatot.

2015. október 28.

A nyári munkáról - diák szemszögből nézve

Nyári munka? Nyári munka!

Akik ismernek – és nem az édesanyám – azok tudják, hogy amióta betöltöttem a 16. életévemet én dolgozni akarok nyáron. Azonban a 18. születésnapomig én két és fél hónapot töltöttem börtönben a nagyszüleimnél a nyaralónkban. Addig próbálkoztam, hátha elengednek dolgozni – elvégre a büfébe mehettem volna –, de mindig gyereknek mondtak. Megelégeltem.

2015. október 24.

... továbbtanulásról


… T O V Á B B T A N U L Á S R Ó L

és egyéb jövőre néző tervekről

Nos, elérkeztünk ide is – sosem gondoltam volna, hogy én tényleg eljutok idáig. Na, nem azért mert nincsen konkrét tervem a jövőre nézve – oh, ha Ti azt tudnátok. Szóval, a főbb terveim, amik egy része nem a továbbtanuláshoz kapcsolható: nyitni a családdal egy kávézót; a TDL-nek csinálni egy oldalt és a továbbiakban, mint műszaki munkatárs végezni a dolgom – ehhez csak beszélni kéne a főnökkel –; elvégezni egy OKJ-s képzést – hogy megnyithassuk a kávézót –; elvégezni két egyetemet – az egyik az ELTE/DE/PTE informatika-földrajz szakos osztatlan tanári képzés, a másik pedig az NKE-HHK-n a Katonai Vezetőképző Intézet Műveleti Támogató Tanszék részére a Katonaföldrajzi és Tereptan Szakcsoportra specifikálódva a geoinformatikára.
Semmi gond, ha a legutolsó pont nem érthető, el fogom magyarázni. Mielőtt azonban nagyon beleásnánk magunkat a pontos leírásokba és miértekbe el szeretném mondani, hogy ki-mindenkinek vagyok hálás azért, hogy ezek a pontos tervek kiforrtak - sorrendben.

2015. október 18.

Elég volt!

Mikor az iskolában egy teljesen hülye matektanár vijjogó hangját kell hallgatnod, miszerint Te vagy a hülye és ő neki nincs lelkiismeret furdalása – pedig az osztály megkérte, hogy gyakoroljunk még, mert nem minden megy – nos, akkor arra vársz, hogy itthon minden rendben lesz.
Szó szerint rosszul vagyok, ha meglátom a matektanárt, mert az egész énje visszataszító. Ilyenkor szokta Szépszemű azt mondani, hogy ne álljak az emberekhez negatívan, de a matek „tanárnőnek” ez a második éve velünk. Ha az egész osztály kettest ír, akkor mi vagyunk a hülyék és „ebből látszik mennyire figyelünk órán, s mennyire oldjuk meg a házikat”. Nem tudom, ki mennyire van benne az iskolai életben, de általában a tanár azt mondja „Ne félj kérdezni, érted vagyok!” Szundinál úgy néz ki, hogy „Ne kérdezz, nem érek rá!”.

2015. szeptember 12.

I Need More

Sziasztok, Unatkozó Utazók!

Hogy vagytok? Én most egy hosszú, de néhány tekintetben rendhagyó blog kritikával jöttem. Remélem, végig olvassátok és benéztek Ti is a következő blogra.

Briana T. - I Need More


2015. szeptember 7.

Fogas kérdés

Nos, emlékeztek még arra a bejegyzésre amiben arról írtam, hogy nem tudom melyik fogam fáj? Aztán a fogorvosom betömte a jobb alsó nyolcasom, mert azt éreztem ludasnak.
Az az igazság, hogy után esténként egy megadott pillanatban megfájdult valamelyik fogam (nem tudtam melyik, de rettegtem a gondolattól, hogy gyökérkezelni kell), de nem foglalkoztam vele, mert nem volt túl erős.
Csütörtökön (3-án) kihúzták a jobb felső hetesem, így a bölcsességfogam majd be tud csúszni a helyére. Kaptam receptet Cataflamra, de nem váltottuk ki - annak ellenére sem, hogy tudott volt, hogy nincs itthon semmi hatásos fájdalomcsillapító. Itthon bevettem este két Nurofent és sikerült is pihenni, báf egyszer felkeltem, mert erős fájdalmat éreztem.

2015. augusztus 24.

Bűnös vágyak

LisBeth - Bűnös vágyak (Zayn Malik)


Back to school

Back to school

 Sok blogon látom, hogy mindenki, aki személyes blogot vagy blogmagazint vezet, az bizony olvasóit meglepi egy ilyesfajta bejegyzéssel – augusztus elejétől kezdve bármikor. Idén most én is becsatlakozom, mert gyökeres újításokra kell számítanom. Hogy miért?
Végzős leszek, befejezem a középiskolát és, ha minden jól megy sikeresen veszem az érettségi akadályait. Ehhez párosul a szeptemberben induló edzésterv is, amit Marci készít nekem – táplálkozási tervvel együtt – mert fel kell készülnöm az alkalmassági vizsgára. Valamint, hogy az érettségire sikeresen fel tudjak készülni most megtervezek mindent, hogy jobban menjen a tanulás.

2015. augusztus 17.

Utánam a fájdalom

Dear Unatkozó Utazók!

Az a helyzet, hogy folyamatosan írom a bejegyzéseket – láthatjátok az oldalsávban, hogy szépen haladok – de sajnos már két hete gyötör a fogfájdalom. Egy hete voltam fogorvosnál és megcsinálta a felső fogam, majd konzultációval arra jutottunk, hogy bizony itt lesz húzás. (Mint sokaknak, nekem is keskenyebb az állkapcsom, mint ahány fogam van – és ehhez párosul az édesanyámtól örökölt gyenge fogak, kiskori kalciumhiány.)

2015. augusztus 9.

After the big summer plan

Kedves Unatkozó Utazók!

Most, hogy visszatértem itt az idő némi friss bejegyzésnek.  Az oldalsó modulsáv Meteorit zápor része rövidesen bővülni fog, mert egy utazásos illetve az első Roleplay threads bejegyzés is várta a kikerülést – ez utóbbi nem is olyan rég kikerült. Valamint egy személyesebb bejegyzés is lesz, amiben a továbbtanulás rám eső részéről lesz szó – így ez a bejegyzés egy Beszéljünk a(z)… lesz. Valamint itt az ideje, hogy a Bakancslistám már teljesített pontokat a blogon is kipipáljam.
A Világegyetm menü is változni fog, ugyanis a testvérblog és a további blogjaim is kapnak egy saját oldalt. Míg előbbi megtartja nevét – Kepler-186f – addig utóbbi a Nap és Hold nevet kapja. Az utolsó modulsávot frissítő tényező, a kritika rész külön szöveges része, ahová a jelentkezőket fogom felsorolni blogjaikkal együtt.

2015. augusztus 3.

Roleplay threads #100

Kedves Unatkozó Utazók!

Az első adag kód meg is érkezett, amit a SHINE nevezetű írásomban - a cikkeknél megtalálható - említettem. Minden frissítés azon az oldalon is elérhető lesz, mert mindenki számára elérhetővé akarom tenni őket a jövőben is! A címekre kattintva eljuthattok az oldalra, ahol megtalálhatjátok a kódokat. Ha elcsúszik az oldalsáv ennek a bejegyzésnek a következtében, akkor az azt jelenti, hogy valamelyik kód kihat a modulsávra is - sajnos, ezt nem tudom orvosolni, mert egyáltalán nem értem miért csinálja ezt egy-két kód (lehet egyedül másként működnek). Valamint, ha elcsúszik az oldalsáv, akkor az addig el lesz csúszva, ameddig ez a bejegyzés a főoldalon van - ezen a problémán még dolgozom, leszedni nem szeretném. (Ha elcsúszik és valakinek van valami megoldása írja meg, az oldalsávban megtalálható az e-mail címem.) Akinek lenne valami ötlete, hogy miért nem jók egyes kódok, azok szintén megírhatnák!

2015. július 17.

Utazás

Kedves Unatkozó Utazók!

Szombattól egészen csütörtökig nem leszek gépközelben, ugyanis most megyek kerékpározni a Balatonhoz. Ezen idő alatt nem lesz friss, mert nem tudtam megírni a bejegyzéseket - viszont, ha bárki rendel kritikát, akkor azt 24-én, pénteken fogom megcsinálni, mert utána megint visszamegyek a Balatonhoz a családdal nyaralni. Utána már csak augusztus 10-én találkozunk.

Legyetek jók és igyatok sok folyadékot!

2015. július 16.

SHINE

Üdv minden kedves Unatkozó Utazónak!

Most egy olyan cikk (sorozat) következik, amelyben egy igen híres oldalról lesz szó: a SHINE-ról. A legtöbb blogger ismeri és használja, azonban vannak olyanok is, akik még nem felhasználói ennek a csodálatos oldalnak. Itt megtalálhatsz bármit, ami a blogodhoz kellhet – szövegdoboz, szereplőknek külön „szövegdoboz” és a többi.
Fontos, hogy az oldal tartalmát csak akkor láthatjátok, ha be vagytok jelentkezve – így a kódokat is csak akkor tudjátok megnézni és felhasználni személyes célokra. Azonban nem árt feltüntetni forrásként az oldalt és/vagy a szövegdoboz/karakterdoboz készítőjét. Néhány készítő arra kéri a felhasználókat, hogy ne másítsák meg a kódot – mégis, a legtöbben ezt nem vesszük figyelembe, hiszen mindenki személyre szeretné szabni.
Az oldal egyetlen hátránya – legalábbis számomra ez az –, hogy semmiféle kereső lehetőség nem áll szolgálatban. A különböző kategóriákba órák hosszat molyolva talán megtaláljuk az elképzelésünknek legmegfelelőbb szövegdobozt vagy csalódottan hagyjuk el az oldalt. Annak érdekében, hogy megtaláljuk, amit keresünk én kigyűjtöttem az összes (azaz 2015.06.24.-ig fennlévő összes dolgot, illetve az utána következőket utólagosan) kód elérhetőségét és előnézeti képét, hogy ezzel is megkönnyítsem az életeteket – folyamatosan fognak felkerülni, ugyanis egyben az egész nagyon hosszú bejegyzés lenne és senki sem olvasná végig.
Visszatérve a SHINE-ra, szerintem elég jó oldal még annak ellenére is, hogy könnyű eltévedni és a rengeteg tartalom közül igazán nehéz megtalálni azt, amire nekünk szükségünk van. Viszont cserébe mindenféle szövegdobozt találhatunk a kép nélkülitől a négyképesen át bármit – valamint, a képes szövegdobozokba gond nélkül beilleszthetünk gif kiterjesztésű mozgóképet is.
Viszont, amikor látom, hogy design oldalak kiteszik úgy a kódot, mintha ők készítették volna – sajnos még most is előfordulnak – pedig csak mondjuk a színt változtatták meg, na az dühít. Nem azért, mert megváltoztatta – hiszen azt szerintem mindenki megteszi – hanem, hogy sajátjaként tünteti fel.
A design blogonál szerintem lehetne olyan opció is – már, ahol értenek hozzá –, hogy az író/blogger, aki használni szeretné annak személyreszabják. Tudom, hogy van pár hely, ahol már létezik ez az opció, de szerintem ez élhetőb lenne – illetve kifejezetten kérésre érkező kódok is jók lennének. (A harmadik opció pedig talán az lehetne, hogy aki tud magától is ilyen szövegdobozokat készíteni, azok előtérbe kerüljenek – ha már ennyire hódít ez a divat.)
A kigyűjtött szövegdobozok előnézeti képét mutatom csak meg, valamint az elérhetőségüket – a kódot nem! A kódok közül egyik sem az enyém én csupáncsak sok szerkesztő életét szeretném megkönnyíteni ezzel! A kódokat témánként százasával hozom, hogy átláthatóbb legyen! Kérek mindenkit, hogy a szerkesztőknek köszönjék meg, ha egy munkájukat felhasználják!

Témák:

roleplay threads (szövegdobozok)
100 x 200 x 300
shippers/wanted ads (karakterdobozok)
100 x 200 x 300 x 400 x 451
signatures
site necessities
technology
instant messengers
cell phones
misc
mini profiles
template archives (régebbi kódok, vegyes)

Figyelem! A bejegyzés addig frissül, míg a lehető legtöbb kód ki nem kerül.

2015. július 15.

Balatoni biciklitúra előkészületei

Üdv, kedves Unatkozó Utazók!

Mint már egy korábbi bejegyzésből kiderült a párom a spontaneitás híve, vele ellentétben én a hosszabb utakat imádom megtervezni – mivel édesanyámat jó előre kell informálni. Szóval a biciklitúra ötletének felvetődésénél közöltem Marcival, hogy „oké, de június végéig MINDENT tudnom kell”. Fél éve mondogatjuk anyának, hogy nyáron lesz egy hét, amikor Marci és Én felpattanunk a biciklire és hat napig csak pihenni szállunk le róla – anyukámat mégis meglepte a hír, hogy tényleg megyünk.
Szóval számomra az első és legfontosabb, hogy tervezgetek – na, nem a programokat, hanem például a szálláshelyek lehetőségeit felírtam, illetve a napi kiadások kb. értékét. Ez számomra azért volt fontos, mert én minden nyáron kb. 12ezer forinttal leszek gazdagabb, amit általában nem szoktam elkölteni, mert amúgy nem kapunk zsebpénzt és munkát igazán nehéz találni – erről a diákmunkás cikkben olvashattok. Szóval most tudnom kellett, hogy vajon elegendő lesz-e a kis vagyonom az utazásra – a válasz amúgy nem, de ez mellékes. Marcinak nincsenek ilyen gondjai, mert neki anyukája elintézte, hogy tudjon menni dolgozni – az enyém azt mondta elvisz és regisztrálunk egy helyre, de aznap meggondolta magát – és mivel utolsó gyermek szeretnék biztonságban tudni így a munka idejére is kapott egy kis zsebpénzt, hogy nehogy valami baj legyen.
Jelenleg amúgy a pénzügy úgy áll, hogy habár veszekszem anyával, de kénytelen vagyok kivenni a bankból pénzt – amihez amúgy nem nyúlhatok hozzá, kivétel, ha nekik kell kölcsönadnom, vagy a névnapi ajándékomat megvenni –, mert nem vagyok hajlandó attól rettegni, hogy bármi történik én ott vagyok a szarban, mert konkrétan éppen hogy kijövök abból a párezer forintból.
Az fontos, hogy tudjuk egy nap mennyit szeretnénk tekerni – akár órában mérve, akár kilométerben, bár ez utóbbi pontosabb képet fog adni. Ha nem tudjuk mennyit tudunk letekerni például 4 óra alatt, akkor nézzük meg – pattanjunk fel a biciklire és irány egy közelebbi-távolabbi hely, s figyeld a kilométerórát valamint a karórádat is.
Ezután döntsétek el, hogy hogyan szeretnétek tekerni: egyhuzamban 4 órát vagy reggel/délután 2-2 órát – szerintem ez utóbbi sokkal jobb, hiszen a pihenő időben van idő pancsolni, várost nézni vagy csak élvezni a nyarat. Valamint, hogy egy nap alatt szeretnétek e teljesíteni vagy több napot is rááldoztok. Ha utóbbi, akkor bizony szálláshelyeket is kell keresni.
Az a legjobb, ha ismerős/rokon éppen lent nyaral a Balaton partján, s felajánlják, hogy ott is aludhattok. Ha nincs ilyen lehetőség, akkor viszont a google-t kell segítségül hívni. Ne aggódjatok, az árak nagyon hasonlóak – bár azért vannak jelentősebb eltérések is észak-dél fronton, de mindegyik 3000 Ft alatt van. Ha tehetjük minimum két egymáshoz közel eső település lehetőségeit is nézzük meg, illetve egy településen kutassunk, hátha van egy eldugott hely, ami jóval olcsóbb.
Ezek után már csak azt kell tisztázni, hogy hogyan legyen a reggeli-ebéd-vacsora kérdés. Párom is tudja, hogy én nem szoktam reggelezni, így érdekes lesz megoldanunk azt, hogy mégis valami a gyomroma kerüljön biciklizés előtt – de biztos, hogy én nem fogok annyit enni, amennyit ő. Mi Marcival úgy gondolkoztunk, hogy a reggeli kb. 400 Ft-ból kijöjjön – ez úgy lehetséges, hogy mindketten veszünk 2 zsemlét és az egyikünk egy valami feltétet vesz, a másikunk meg másfajtát –, az ebéd 600 – 1200 Ft körülire saccoltuk, míg a vacsorára 700 Ft-ot szánunk.
Jó, ha az ember összeír egy listát, hogy mi az, amit feltétlenül be kell tennie a táskába, mert így váratlan dolgok esetén se kell pánikolni. Például egy kis szerszámos készlet sosem árt, valamint pótbelső is elkelhet – hiába van bicikliút az nem minden esetben tökéletes. Fontos, hogy minden meglegyen, ami a KRESZ-ben van (KATT), mert különben igen nagy büntetésekre lehet számítani. Az egyetlen kérdés, aminek én nagyon ellene vagyok az a bukósisak kérdése, mivelhogy nekem nincs bukósisakom (csak a méhecskés csíkos, amit még tízéves korom körül kaptam) és eszem ágába sincs a gyereksisakot vinni, ami már nem is jó a fejemre. Amúgy ez nem kötelező, csak a szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy legalább legyen nálam – amúgy azt tényleg nem tudom, hogy gondolták, ha nincs, meg amúgy is tekertem már Balatont félig körbe.

Ti tervezitek valamikor körbetekerni a Balatont? Vagy már körbetekertétek?
Mi az, amit Ti biztosan magatokkal vinnétek? És kivel mennétek?

2015. július 14.

Téry Ödön Emléktúra

Téry Ödön emléktúra

Mi visz rá egy csapat Corvinos diákot, s egy tanárt, hogy egy újabb sárral övezett túrán részt vegyen? A Szomor56 óta a Corvinosokat nem állítja meg a bokáig érő sár, szemerkélő eső és egyéb időjárási viszontagság.
A legújabb teljesítménytúra – amin eddig az iskolából legtöbben részt vettek, szám szerint 9-en – a Téry Ödön emléktúra volt. Ezen a túrán bebizonyosodott, hogy a Corvinosok akkor is képesek beérni, ha éppen feldarabolódnak. A nagy csapat három részre szakadt: a sietőkre, az eltévedőkre és a később indulókra.

A túra

A Corvinból ketten az 50km-es távot választották – velük a Klotildligeten találkozott a másik, azaz 25km-es, távot választók. Akik a rövidebb távot választották, azok nagyobb részben először vettek részt ilyen jellegű túrán.

Az első ellenőrzőponton három féle meleg leves, két féle saláta, zsíros kenyér és korlátlan italfogyasztásra is lehetőség volt. A következő ellenőrzőponton két pecsétet is kaptunk – a harmadiknál ugyanis nem volt senki a nagy sár miatt.
Egyedüli nehezítő tényező a sár volt, ami a felfelé és lefelé menetet is hátráltatta. Lefelé gyakran piruetteztek és dobtak – majdnem – hátast.

A sietők

Egy Corvinos – aki 50km-re ment – sietett, hogy szintidőn belül beérjen. A másik két tag is ezen ok

miatt indult előbb, mint a csapat többi tagja, és próbálta a lehető leggyorsabban venni a felfelé vezető utakat – a félig meddig egyenes szakaszokon pedig szinte futva haladtak.
A sáros úton lefelé csúszkáltak, de nem mindenki esett el – Dobogókőről lefelé egy kicsit belassultak, mert a sár csúszott és bele is ragadtak néha. Eltévedésből ők is remekeltek – más túrázókat követve egy folyó átkelését is beiktattak. Végül pontban – azaz 7 órán belül – sikerült beérniük a célba a félhomályban.

Az eltévedők

Voltak olyanok, akik időben elindultak azonban Pilisszántódnál egy másik jelzést követve másik útra tévedtek. A baj csak akkor lett szembeötlő, amikor felmentek egy magasabb pontra, ami sehogy sem illeszkedett az útvonalba.
Értük a tanár úr sietett vissza, s próbálta a lehető leggyorsabban visszanavigálni őket. Az első ellenőrzőponthoz érve kicsit megnyugodtak, s folytatták útjukat Dobogókő felé. Dobogókőre felérve az egyik túrázó kiszállt a túrából, de a többiek folytatták. Végül ők is sikeresen beértek, s átvehették az emléklapjukat, kitűzőjüket.

A később indulók

Ők voltak azok, akik akkor értek be a rajthoz, amikor a tanár úr már éppen indult volna – így inkább megvárta őket, s velük együtt indult. Mivel első bálozókról volt szó így elég lassan haladtak, ami nem volt gond egészen addig, amíg ki nem derült, hogy voltak kik eltévedtek. Azért, hogy mindenki lehetőleg tudja teljesíteni a távot szintidőn belül a később indulók hozzácsapódtak más túrázókhoz és úgy folytatták útjukat.
Szerencséjükre sikerült úgy belejönniük a gyaloglásba, hogy szintidőn belül beértek. Sikeresen teljesítették életül első teljesítménytúráját, a 25km-es távot úgy, hogy elég későn indultak.

Összegezve

Az iskola diákjai, s a tanár úr is szépen legyűrték a sarat, a havazást, s havas esőt is – szereztek kókuszdiót, tévedtek el és szereztek olyan élményeket, amilyenekben eddig még nem volt részük.
A célba érkezés után mindenki épségben hazaért, s egy kis nyújtás – na meg egy forró fürdő – után mindenki kimerülten álmodta álmát.

 Fotók: Egy ismerős

2015. július 13.

... Marciról

Sok kihagyás után visszatért ez a rovat, amiben most egy újabb személyt mutatok be. Ez a személy igazán közel áll a szívemhez, mivelhogy szinte elrabolta azt. Bemutatom tehát páromat, Marcit. Azt a szőke hajú, kék szemű – szemüveges – fiút, akivel hosszú és boldog párkapcsolatban élek.

... M A R C I R Ó L

1997. január 30-án, majdnem pontosan egy évvel utánam, látta meg a napvilágot, amit eleinte nehezen hittem el – azt hittem csak így akar csajozni vagy valami. Később kiderült, hogy szó sincs erről – még a személyijét is megmutatta, bár a képet letakarta.
Megismerkedésünk a Szomor56 túrának volt köszönhető, ahol megismertem – mint egy bunkó parasztot – kezdve azzal, hogy lekönyökölt, majd folyamatosan élcelődött, hogy minek mentem túrázni, ha nem bírom. Egyáltalán nem volt rokonszenves és a falra tudtam volna mászni tőle.
A túra után, amikor nekiláttam a beszámolónak és segítséget kértem, neki az volt a válasza, hogy a pálinkát írjuk bele mindenképp – amúgy tényleg isteni volt az a pálinka –, de nem tűnt valami segítőkésznek. Mivel úgy voltam vele, hogy a túrásokkal többet fogok találkozni, hát bejelöltem ismerősnek.
Egy csütörtöki nap láttam a folyosón és gondoltam rámosolygok, hátha ezzel valami pozitívabb képet is ki tudok belőle csikarni. Nem meglepő, hogy sikerült elérnem a célom – habár véleményem szerint a mosolyom egyáltalán nem szép. Még aznap láttam feljönni a lépcsőn és mikor észrevett rám vigyorgott és megállt mellettem. Elkezdett nekem beszélni a túrákról, arról, hogy az anyukája a bátyját elengedte a Kitörés túrára, de őt nem és a többi.
Az osztálytársaim sorban kérdezgették ki az a srác, akivel beszélgettem a szünetben én meg mindig mondtam „Marci, a túráról”. L. megemlítette, hogy milyen kidolgozott a háta – a folyósón könnyebb volt átöltöznie, mint elmenni a mosdóba. Nekem csak a magabiztossága, a combomnyi karja és a cuki mosolya tűnt fel – meg hát mégse kérhettem, hogy vetkőzzön le.
Marci a külsejével ellentétben egy igazán aranyos, visszafogott ugyanakkor harsány fiú – a külseje alapján az ember azt hinné egy bunkó, öntelt fazon. Ő rockernek szereti öltöztetni magát iskola időben, azonban mióta együtt vagyunk, kezd normálisan kinézni. Szereti a rock zenét, de igazából a mulatóson kívül nincs olyan zenei stílus, amit meg ne hallgatna – amikor keringőt gyakorlunk akkor Shostakovich - Waltz No. 2-t szoktunk hallgatni, illetve Loona - Hijo de La Luna-t.
Nagyon szeret táncolni, már ami a klasszikus táncot illeti, éppen ezért örül, hogy három szalagavatón is táncolhat – egyszer, mert kevés fiú volt; utána az én szalagavatómon és végül a sajátján. Amikor tanít táncolni akkor látni a legjobban az arcán az elhivatottságot és azt, hogy mindent milyen komolyan vesz.
Csodálatos a hangja – mély és olyan szónoki – és imádom, amikor magyaráz nekem. A tankoktól, repülőgépektől és mindenféle katonás dologtól olyan lázba jön, hogy öröm nézni a szeme csillogását – és habár forgatom a szemem, imádom, ahogy próbálja nekem elmagyarázni a dolgokat.
A konyhában is egész ügyesen mozog – a shusit, a provence-i csirkét és a különböző kávé- és csoki- különlegességeket remekül elkészíti – bár azt jobban szereti, ha valaki más tálalja elé az étkeket. (Megjegyezném, hogy anyukája isteni bakonyi tud csinálni, ha csak rá gondolok összefut a nyál a számban.) Kávémániás, bár az utóbbi időben kevesebbet ivott abból a keserű nedűből.
Szabadidejében vagy a barátaival iszogat, túrázik, vagy pedig kajakozik – ez utóbbi vonzóbb számomra. Elég régóta kajakozik ez számára egy olyan sport, amiben elért sikereket és lényegében ennek köszönheti, hogy ilyen Adonisz lett. Illetve olvas – katonás könyveket általában, meglepő.
Ha nagy lesz, akkor katona lesz, akár csak bátyja. Ahogy ő fogalmazott amióta csak az eszét tudja, az akar lenni, míg mások kinövik ezt ő nem. Nagyon elhivatott és igyekszik erején felül teljesíteni, ami legtöbbször sikerül is neki – ha nem a német nyelvről beszélünk.
Igazság szerint minden nőt elbűvöl – az óvodás korcsoporttól kezdve a már második gyermekkorban élőkig – és engem nem zavar, mert teljesen megbízható. Inkább a spontán dolgokat kedveli, de azt se bánja, ha valamit meg kell tervezni.

Ilyen az én párom, Szépszemű Hercegem!

2015. július 12.

Angyalok Háborúja

Fehér Laura - Angyalok Háborúja

Nos, a kinézetről beszéltünk már, hiszen ez egy deviantartos design, amit nem egészen sikerült személyre szabni. Arra bátorítanálak, hogy próbálj meg keresni egy design oldalt – sajnos most elég sokon van szünet, de nem lehetetlen találni. Addig, amíg nem sikerül orvosolni a dolgot azt tanácsolom, hogy az oldalakat (Főoldal, 1. évad) próbáld meg oldalra tenni, mert ez így eléggé rendezetlen.
Sem a chat, sem a szövegdoboz kódja nem illeszkedik a modulsáv szélességéhez. Ezek a designek, amiknek átlátszó a bejegyzés hátterük azért nem szeretem, mert alig lehet kiolvasni a betűket, ráadásul Te a 14. fejezetig szürke betűszínt használtál, amivel az olvasóknak meggyűlhet a baja – már az új olvasóknak, hiszen nem tudom milyenek voltak az előző designek, lehet azokon el lehetett olvasni.
Feltűnt, hogy a bejegyzések szövege nincsen sorkizártra állítva, ami rombolja az összhatást – a legtöbb blogon már felhívják a figyelmet arra, hogy nem szép az a bejegyzés, aminek a végei össze-vissza vannak, sorkizárt a király.

Nem akarlak megbántani, de úgy érzem számodra kell az építő kritika. Elolvastam az első két fejezetet, valamint a 15. és 16. fejezetet. Azért így gondoltam, hogy beleolvasok, mert így láthatom a változásokat/visszaeséseket.
1. fejezet:
Nos, az első fejezet tele van párbeszéddel, ami rettentően zavaró – régebben én is elkövettem ezt a hibát –, de sok olvasással és gyakorlással lehet javítani a dolgon. Viszont helyesírási hibákat nem nagyon találtam.
Nekem valahogy a főnök és Clary kapcsolata inkább olyan baráti, én legalábbis a főnökömet biztosan nem tegeztem volna le. Az, hogy a hátteret megpróbálod beleszőni a történetbe nem rossz, de a kivitelezés nem tökéletes.
Van még egy hiba, ami szúrja a szemem:
- Hát, akkor nyomás is aludni, ugyanis lenne egy kérésem, amihez kipihentnek kell lenned, hogy tudj koncentrálni. - mondta neki a főnök, nem értve a célzást.  -> Ebben a mondatban elkövetted azt a hibát, amit még nagyon sokan, ha párbeszédet írsz és kijelentő mondta, de utána még cselekvést is írsz mögé, akkor a párbeszéd részbe pont nem kell (kiemeltem azt a pontot, ami felesleges)!
2 fejezet:
Néha múlt időben, néha jelen időben írsz – egyeztess, mert ez így nagyon szétesik. A tőmondatok itt elharapództak, és a párbeszédek is maradtak többségben. Észrevettem egy logikai bakit, az első fejezetben Clary megtudja a srác nevét viszont ebben a fejezetben azt írtad „de akkor sem fogjuk tudni, hogy ki ő…”.
Clary személyisége inkább egy 14 éves – lehet sokat mondtam – lányáéhoz hasonlít, mintsem egy 18 éveséhez. Aisha csak úgy belecsöppent az egészbe, azt se tudta ki ő – ide kellett volna valami szöveges rész, amiben megjelenik Aisha.
15. fejezet:
Néha hiányzik az alany a szövegből így értelmetlen – nem lehet tudni ki beszél. Még mindig tőmondatok vannak – legalább két tőmondat között lenne valami kötőszó, de nincs – és értelmetlen a cselekmény. Például elindulnak, aztán félúton valamikor bekötik a szemüket?
Thomas hirtelen a barátjuk lett – legalábbis mivel felajánlotta, hogy szólítsák Tomnak nekem ez ugrott be. Jelen esetben a „Tom-nak” helytelen, hiszen nem olyan külföldi név, aminek kötőjeles toldalékolás kellene.
A fejezet közepe felé kellemes meglepetés ért, mivel nem csak tőmondatokat, hanem összefüggő összetett mondatokat is olvashattam. Logikai hiba itt is van, például Tom kerekperc megmondja, hogy tudja milyen Clary fajtája, mirepár perccel később Clary azon gondolkozik Tom vajon tudja-e, hogy micsoda. Az „estélyük” és estéjük között van egy kis különbség – míg előbbi az estély toldalékolt alakja, addig utóbbi az este toldalékolt alakja.
16. fejezet:
Azt hiszem nem kéne meglepődnöm, de megint megemlítem a tőmondatokat. Ellensúlyozza valamennyire, hogy hosszú fejezeteket írsz, de a történet eléggé összecsapott – értem ezalatt a cselekményt, amikben logikai bakik vannak.

Azt tanácsolom, hogy a következő évadot jobban néz át, kerüld a tőmondatokat és merd bemutatni a világot és a szereplőket. Az alapötlet nem rossz, csak a kidolgozásával vannak problémák – keveselltem a világot bemutató részeket és az érzelmeket.

2015. július 11.

Summer TAG

Üdv nektek, Unatkozó Utazók!

 Ma egy olyan bejegyzéssel jöttem, aminek a nyárhoz van köze és a Coffee Corner oldalán találtam – hiszen ők találták ki.


1) Miért szereted legjobban a nyarat?
A nyarat azért szeretem, mert ilyenkor nem kell minden nap a tanulásra gondolni, vagy arra, hogy vajon mit kéne tudni másnapra. A legjobban viszont azért, mert ilyenkor nincs a 21:00 takarodó-szabály és sűrűbben lehetek a barátommal több ideig.
2) Rögtönzöd a programokat, vagy már hetekkel/hónapokkal a program előtt kiagyalod?
Nos, részben spontán dolgok, részben tervezett programok tarkítják a nyaram. Általában nyaranta – illetve csak tavaly óta, mióta nem kell nagyszüleimnél töltenem két és fél hónapot – tudom, hogy mik azok, amiket meg akarok valósítani (tavaly például Tata biztos terv volt), de általában ezek is csakúgy alakulnak. Idén kicsit más tészta, mert be lett tervezve egy biciklitúra – aminél az ottani programok viszont spontánok lesznek – és utána pedig a családi nyaralás, ami szintén tervezett. (Édesanyám miatt azonban ottalvás-kérvény 1 hónap; egyhetes túra esetén félév az elbírálási idő.)
3) Hogy tetszenek a strandok? A fizetős, vagy inkább a szabadstrand tetszik jobban?
Szeretem a strandokat, bár a testemmel itt-ott nem vagyok teljesen elégedett. Mivel félig balatoni lány vagyok – születésemtől kezdve tizennyolc éves koromig két és fél hónapot töltöttem el a Balatonnál, illetve a szilveszterek is ott voltak tartva – így nekünk megadatott az a lehetőség, hogy nyaraló-bérletünk legyen (ez egész évre szól). Amúgy most a biciklitúrán szabadstandokat fogjuk keresni spórolási okokból. Itt Pesten viszont a Dagály a kedvencem – habár idén szezon előtt a Palatinus is elég kellemes volt.
4) Melyik a kedvenc illatod - hangod - érzésed nyáron?
Kedvenc illatom a reggeli sülő gofri illata – hiába, a mamám mindig megpróbál minket marasztalni, hogy ne menjünk olyan gyorsan haza. A hangon sokat gondolkoztam, de a víz/strand hangja, robogó vonatok és a mókusok hangja a legmeghatározóbb ebben az időszakban – habár párom hangja minden évszakban a kedvencem. A kedvenc érzésem pedig az, amikor a vízben a párom átölel és a fülembe súgja, hogy mennyire szeret – tudom, sablonos, de tényleg.
5) Nyár számodra buliidőszak, vagy inkább a megállíthatatlan tanulás ideje?
Egyik sem. Tanulni csak annyit tanulok, amennyit muszáj – például nyelveket tudok tanulni, mivel Balatonon a szomszédok nagy része német és velük németül és angolul is tudok társalogni. Bulizni meg nemigen szoktam - sem nyáron, sem semmikor. A nyár számomra az olvasás, írás és a pihenés ideje.
6) Fagyi vagy jégkrém? Esetleg más kedvenc süti?
Anyukám csak a jégkrémet szereti így azzal sűrűbben találkozom, azonban én mindkettőért rajongok – főleg kánikula idején. Amúgy a kedvenc nyári desszertem a gofri – amit a Delfin Büfé Szepezdfürdőn nagyon jól csinált, csak bedöglött a gofrisütő –, valamint a fagyis palacsinta, amit a Tóth Étterem Révfülöpön készít istenien.
7) A nyaradat barátnőkkel, vagy inkább egyedül töltöd? Miért?
Általában próbálok valakivel találkozni – Brigi, Mesi vagy Marci szokott az áldozatom lenni. Viszont minden nyáron van két hét családi nyaralás, amit a családdal és a keresztanyákkal – húgoméval, és az enyémmel – töltünk. Valamint vannak olyan napok is, amikor senki nem ér rá és egyedül töltöm a napot – sorozatnézés, filmnézés, olvasás és írás időpontja ez.
8) Hova mész nyaralni, és miért?
Balatonra, mert ott van a nyaralónk.
9) Mit mondasz arra, hogy lehet, hogy lerövidítik a nyarat? Egyetértesz?
Nos, nem. Félreértés ne essék, nem azért nem értek egyet ezzel a dologgal, mert diák vagyok és szeretem azt, hogy ennyi szabadidőm van – ami igazából nem sok, mert június 19-től tart augusztus 24-ig, ami azért annyira nem hosszú idő –, hanem az okok miatt. Véleményem szerint a nagyszülők nyáron sokkal jobban ráérnek és tudnak vigyázni a gyerekekre, míg az év többi hónapjaiban nem igazán – hiszen sokan már nyugdíjasok és ilyenkor mennek el utónyaralni esetleg, vagy előnyaralni; vagy még dolgoznak és azért nem érnek rá. Meg szerintem a diákoknak – és a tanároknak szintúgy – kell egy hosszabb pihenő, amikor 9-10 dolgos, megerőltető hónap után azt tehetnek, amit akarnak.
10) Mész valamilyen táborba, vagy azokat már túl gyerekesnek tartod?
Soha nem szerettem a táborokat – életemben egyszer voltam és arról sem a pozitív élmények jutnak az eszembe. Nem arról van szó, hogy gyerekesnek tartanám, hanem arról, hogy ki nem állhatom őket.
11) Mi a kedvenc nyári bulizós/tanulós/olvasós/strandi zenéd?
Jelenleg Shostakovich - Waltz No. 2-t hallgatok legtöbbször – mivel párom próbál keringőre tanítani –, de jelenlegi kedvenceim Alexander Rybak - "Котик" / "Kotik" és AronChupa - I'm an Albatraoz.
12) Mi az első dolog, ami a nyárról az eszedbe jut?
Víz. Mint külső-belső elsőszámú lételem ebben az évszakban.
13) Várod már az iskolát, vagy csak az ismerőseid hiányolod?
Hm, egyik sem. Vagyis a második picit, talán. Igazából, aki akar velem találkozni az úgyis beszélni fog velem – vagy én vele – aki meg nem, azokkal az iskolában sem vagyok együtt minden percben.
14) Ha már a fürdésnél járunk, egybe fürdőruhád van, vagy bikinid?
Bikinim. Bár vettem egy fekete francia bikini alsót, mert mindig is akartam egyet – ráadásul az pont jó helyen ápol és eltakar. Szerettem volna az Auchan-ból olyan városos bikinit is, mert amit mamám vett szeptember bikini felső, az kicsi.

 Nektek mik a válaszaitok? Kitöltitek Ti is ezt a TAG-et?

2015. július 8.

Amerikai palacsinta

Recept

Amerikai palacsinta
1.5 dl tej
2 db tojás
1 db tojás fehérje
40 g vaj (olvasztott)
20 g porcukor
200 g finomliszt
3 db tojás
1 csomag sütöpor

sütés-főzést!

Története, elkészítése

 Marcival kitaláltuk, hogy míg nincsenek otthon a szülei és miénk a lakás sütünk valamit. Vagy egy tucat recept pihent a gépén megnyitva, amikor elkezdtünk szortírozni. Mindenképpen valami egyszerűt és viszonylag gyorsat szerettünk volna, amit kétszer is el tudunk készíteni – egyszer este, egyszer reggel. Akkor találtuk ezt az amerikai palacsinta alapreceptet, amit kis változtatásokkal ugyan, de megvalósítottunk.
Az első adagot úgy készítettük el, ahogy le volt írva, de nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Ehetőnek ehető volt, de nem volt édes – márpedig mi édes palacsintát készültünk sütni. Valószínűleg azért alakult így, mert juharszirupot is ír a recept, ami nálunk nem volt.
Az első adag első palacsintája

2015. július 3.

Új design

Sziasztok, Unatkozó Utazók!

Mindenki láthatja, hogy nem borongós külsővel várlak ezentúl benneteket. A csodálatos örök design készítője nem más, mint Leah Hope Eastbrook, aki a Fantasy Factory egyik szerkesztője és nem mellesleg egy csodálatos személyiség. Nagy hálával tartozom neki, amiért minden hülyeségemet igyekezett megvalósítani és amiért nem mondta azt, hogy „a hülye képeid szemcsések, miért nem fotókat adsz?!”, hanem frappáns megoldással régiessé varázsolta őket. Igazán nagy hálával tartozom Neked!
Mint az valószínűleg mindenkinek feltűnt a design egyes elemei határozottan hajaznak az előző designjéra – Tatai vár, földgömb, klaviatúra –, ez azért alakult így, mivel volt egy elképzelésem már akkor is, amit csak részben sikerült megoldani – ez az eredeti elképzelésem majdhogynem tökéletes mása. A képeken hozzám közel álló személyek vannak – elsősorban olyan emberek, akik sokáig nagyon jó barátaim voltak, de mára már csak barátok; a családom természetesen helyet kapott rajta, valamint a párom is.
A design színvilága erősen hajaz a verses blogoméra – amit ITT tudtok megtekinteni  – ez külön kérésem volt. Ez a lányos, de nem túlzottan rózsaszín-cicababás kinézet nekem eléggé elnyerte tetszésem, mert leginkább ezek a pasztellszínek azok, amik olyan megnyugtatóak és visszafogottak, szerintem.
Viszont, van egy szépséghibája az oldalnak, amit félig sikerült orvosolnunk Leahával, de szerintem ez nem fog megakadályozni senkit sem a böngészésben. A bejegyzések jobb oldala érzéketlen valamiért ezért, ha ott van gördülő sáv (például a Földrészek menüpontnál van), akkor az nem működik, viszont az egér görgőjével le lehet mozgatni a tartalmat.
Utolsó pontjában a bejegyzésnek pedig az aloldalakról ejtek pár szót, hogy könnyebben meg lehessen találni, amit keresetek. Négy aloldal van, amik mind tartalmaznak valamiről információt – a blogról, rólam, cserékről vagy a rovatokról.
Föld: Itt a blogról lehet olvasni, valamint a kinézeteket is meg lehet tekintetni, hogy mikortól voltak fent és ki készítette őket. Valamint ide került a Testvérblogom is, ami az Unatkozó Egyetemista – egy rövid interjú is elérhető, ami Livivel készült.
Földlakó: Ahol rólam tudhattok meg néhány információt, a másik két blogom – verses és történetes – elérhetőségével együtt. Valamint megemlítésre kerül négy személy is itt, akik sűrűbben előfordulhatnak a bejegyzésekben, amik személyesebbek.
Földrészek: A 12 rovat lelőhelye – erről bővebb információt kaphattok a Föld aloldalon.
Kincses térkép: A cserék helye, ide kerülnek ki azok, akik cserét kértek, vagy akiktől én kértem cserét.

Ennyi lett volna a mostani bejegyzés. A következőkben jövök egy cikkel a nyári munkáról – diák szemszögből nézve; egy másik cikkel, amiben a balatoni biciklitúra előkészületeiről írok; és egy harmadik cikkel – ami cikk sorozat lesz – a SHINE oldalról, ahonnan a legtöbb kód van; egy Beszéljünk a(z)… cikkel, alanya pedig a párom lesz; valamint hozom a KétKedvenc eddig elmaradt részeit, amiben filmek, ételek és könyvek kapnak helyet; a Téry Ödön túráról a beszámolót, ami eddig is kész volt, csak nem tettem fel; és végül, de nem utolsó sorban az Amerikai palacsinta receptet, amihez kevéske saját készítésű fotó is dukál. És azt láttátok, hogy kritikarendelésre is lesz lehetőség a jövőben?

Nektek, hogy tetszik az új design?
Várjátok már a bejegyzéseket?
Szeretnétek valamiről a jövőben olvasni?

2015. június 23.

Tanévzárás

Múlthét pénteken sikeresen lezárult egy újabb félév, de aztán valahogy eltűnt a tengernyi szabadidőm. Most, hogy sikerült visszatérni leírom az én éves visszaemlékezésemet – ahogy minden évben félévkor és évvégén meg kellett tenni az ofőnek.
Egy minden tekintetben tanulságos évet zártam, ami a jegyeimen és az idegállapotomon is nagyon jól látszik. Lehet nevetni, de én elégedett vagyok a teljesítményemmel, annak ellenére, hogy nem a valóságot tükrözi. Ez volt a negyedik év, amikor szinte belebetegedtem év közben az iskolába annyira akartam valamiféle elismerést – mint eddig, ez idén sem sikerült.
Ebben az évben segítettem a padtársamnak azzal, hogy lenézte rólam a dolgozatokat. Érdekes, mert a történelem tanárom közölte velem egyik délután – természetesen dolgozat után –, hogy nehogy azt higgyem, hogy nem látta, ahogy másolok P.-ről. Pofoncsapás volt, de ettől a tanártól nem az első (és nem is az utolsó).
Ebben az évben megtudtam, hogy csak azért nem lett 4/5 a történelem dolgozatom, mert én mindig írok a másik osztálytársam K. pedig végre írt – igaz, tudja ám, hogy rólam másolta, de én csak négyest érdemlek. Sőt, ugyanez a tanár adott nekem első dolgozatomra kettest, P.-nek meg hármast és mikor rákérdeztünk miért azt mondta a tanár, hogy nem szereti a rizsázást és én azt csináltam – mondanom sem kell, hogy P. kiről másolta a dogát, ugye?
Ebben az évben megtudtam, hogy én mindig csak egy jeggyel rosszabbat kaphatok, mint P. Valamint azt is, hogy minden tanár tudja ám, hogy én lesek őróla – fantasztikus érzés, a szívem repes. Megjegyzem minden dolgozat után el kellett viselnem, hogy P. öröm ujjong – vagy éppen hisztizve mutogatja a tanárnak a dolgozatainkat, hogy márpedig az enyém nem lehet jobb.
Ami a legszebb, hogy megtudtam, ha a tanár azt mondja „mindenki, aki megszólal órán az kap egy pluszpontot” akkor az rám nem vonatkozik. Így lehet az, hogy habár irodalom órán igyekeztem a maximumot nyújtani – az órába bekiabálás nélkül –, nem értem el semmit. Szomorú.
Érdekes, hogy P.-nek csak azért lett jobb az év végi átlaga, mert az ofő kihisztizte neki a példás magatartást – pedig én őszintén mondom, nem adtam volna meg neki. Nem azért, mert ha a dicséreteit (asszem kettő is volt neki ez évben) nézem akkor reális lenne, hanem az igazolatlanjai és a késései, az órába való belepofázásai és a többi.
Van viszont két dolog, amin nem tudok meglepődni, akkor sem ha húzzák a hajam és megfenyegetnek, hogy lepődj meg. Az egyik az, hogy az ofőm konkrétan semmibe vesz – nos, az utolsó előtti nap engem említett meg, mint „tipikusan az, akinek nincs az ég egy adta világon semmije” utalva ezzel a két igazgató dicséretemre és az egy szaktanári dicséretemre. A másik pedig, hogy én soha az életbe nem leszek elismerve a sulimban – jó, ez így nem igaz, mert az igazgató szimpatizál velem. Sosem fogok év végén se oklevelet, se könyvet kapni. Soha.
Nem szeretem az iskolám, egyre jobban nem – pedig én igazán nem szerettem volna sokat, csak egy picike elismerést. Amúgy a vak is észrevette már, hogy se Anm., se én nem kapunk semmit – akkor sem, ha meggebedünk. Mi nem vagyunk tanár kedvencek, de már csak egy év.

Az év végi jegyeim:
Magatartás 5
Szorgalom 5
Irodalom 4
Nyelvtan 4
Történelem 4
Etika 5
Angol 4
Német 4
Matematika 4
Fizika 3
Biológia 3
Testnevelés 5
Társadalomismeret 5
Média 3
Művészetek 4

2015. június 5.

Limit, rendelés, kész mű?!

Limit, rendelés, kész mű!?
{Türelem, nem biztos, hogy a rózsa designt terem}

Mint általában sokan én is mástól szoktam kérni design átalakítást és volt már dolgom nagyon jó és kevésbé jó munkával is – sőt, olyannal is, ami el sem készült. Vajon, ha valaki mindent átnéz (értsd: leellenőrzi, hogy van-e szabad hely; megnézi a rendelés menete menüpontot) és utána írja le a pontos kérését teljesítve lesz a rendelése?
Nagyon sokszor láttam azokat a bejegyzéseket a design blogokon, hogy „Mi is emberek vagyunk”, ami igaz is – de akkor ne írjuk ki, hogy „Aktív” a design rendelés, mert sokan írni fognak. Sok esetben találkoztam olyannal, hogy kitették, hogy aktívak aztán semmi sem történt.
Saját példáim is vannak:
Volt egy alkalom, amikor designer visszaírt és egy hónapig vártam mi lesz, majd megkaptam az üzenetet, hogy magánéleti okokból kifolyólag nem tudja elkészíteni a designt. Belül kicsit elszontyolodtam, de aztán találtam egy hónappal később olyat, aki megcsinálta a designt. A magánéleti dolgokat megértem, de amikor utána megjelenik még négy design átalakítás az oldalon (egyik két héttel azután, hogy nálam például vissza lett mondva és oda van írva, hogy „nemrég készült”) az egy picit bosszant.
A mostani helyzet pedig a következő volt: végre lett volna lehetőségem egy teljes designt kapni egy igen elit helyről, de egy hónappal a rendelés után semmi (a hangposta felelt csak). Megnéztem a limitet, mindent leírtam és mégse kaptam választ – se a többiek, akik akkor rendeltek, amikor végre aktív lett a rendelés. Aztán valaki megkérdezte, hogy tényleg nem teljesítenek rendelést, és a válasz igen nyersen érkezett.
Viszont szerencsére találtam valakit, aki munkájában nagyon megbízom – ő készítette az verses blogom kinézetét is. (Csak úgy zárójelben megjegyezném, hogy maga a kritikaíró páros nagyon ügyes, bár jelenleg szünetelnek.) Náluk is van limit, viszont ők nem olyanok, hogy nem is nézik kiféle, miféle írt – megnézik és válaszolnak: ők törődnek a rendelőkkel.

Mióta ennyi design blog van – a sok kezdővel az interneten –, azóta mindenkinél van limit és rendelési sorrend. Nem is lenne gond ezekkel, de a designerek – tisztelet a kivételnek – egyre jobban fennhéjázóbbak lesznek, ami nem jó! Sorra arra találkozom, hogy egyrészt nem egyértelmű, hogy van-e rendelés (oldalra aktív van kiírva, a limit menüpontban viszont inaktív); másrészt ha valamelyik rendelő, aki háborog, mert nem kapott semmilyen visszajelzést, akkor rögtön készül is a bejegyzés, hogy milyen hálátlan.
Félreértés ne essék, én megértem, hogy nem robotok – csak azt nem értem, akkor minek húzzák el a mézesmadzagot mások előtt. Sokan vannak olyanok, akik tisztességgel kivárnák a sorukat, akár hónapokat (!) is várnának, a tökéletes designért – mégse kapnak semmit, mert vagy lemondják a rendelést, vagy el sem kezdik.
Ahogy egyre népszerűbbek lettek a HTML-CSS designok, egyre többen próbálnak átalakítani ilyesfajta sablonokat – azok viszont, akik még csak szárnya bontogató művészek, azok messze le lesznek maradva a nagyoktól. Meg kéne adni a teret mindenkinek, mégis mindenki egy valamire van rákattanva és onnantól kezdve nem tágít onnan.
A limit pedig: valakinél 2, valakinél 6 és olyan is akad, akinél utána még várólista is van. (Általában ez utóbbiak szokták kiírni, hogy túl sok a rendelés, mindenkit letörölnek és amikor majd újra jelentkeznek, akkor akiknek még kell design azok jelentkezzenek.) Jó dolognak tartom a limitet, mondjuk a 4-es számot. Miért? Mert nem csak két szerencsés (és elég gyors) mázlista kaphat designt, hanem a normál (értsd: teljesíthető) mennyiséget érik el vele. A várólista utána pedig nem rossz, csak következetlen. Elvégre, ha kiírom, hogy csak 2-en rendelhetnek, a többi levelet törlöm, és mégis ott virít a várólistán a neve valakinek, akkor mások is fognak levelet írni, mert milyen jó – aztán persze jön a bejegyzés, hogy már ne írjanak és tényleg törli és inkább mindenkit töröl. Szóval, limit igen, de az legyen egyértelmű (értem én ez alatt, hogyha van várólista is, akkor az is legyen feltüntetve és ott is legyen egy minimum 5 személyes határ).
A kész műnél az a jó, hogy megkapod megkérdezik, hogy tetszik-e és elmondhatod, hogy igen vagy nem és miért. Jobb esetben korrigálják a hibát, rosszabb esetben lehordanak, hogy milyen hálátlan vagy. Általában a kész művel mindenki meg van elégedve és kint is hagyja a blogján – legalábbis addig, amíg az elit be nem jelenti, hogy újra aktívak, így aki nem tőlük rendelt rögtön írja is a levelet.
Jut eszembe, az egyik blognál (lehetséges, hogy több blogon is jelen van, én azonban eddig egyen láttam) láttam, hogy tíz napos várakozási idő van mindenkinél, hogy nézzék az aktivitást. Ez jó(l is működhetne, ha aktív lenne a blog) ötlet, hiszen mindig újabb és újabb jelentkezőknek van esélyük azok helyett, akik nem feleltek meg az aktivitásnak (mondjuk az aktivitást nem az érettségi/vizsgaidőszak kellős közepén nézném).
Az én tanácsom, hogy ne feltétlenül oda menj, ahová mindenki – így egyrészt őket leterheled, másrészt a többiek fölöslegesnek fogják magukat érezni és bezárják a blogjukat, pedig talán tehetségesebbek, mint gondolnánk. Valamint figyeljünk a blogra – lehet egy bejegyzésben megírták miért csúsznak, vagy szimplán nem adtak magukról életjelet.


Nektek kik a favorit designeretek? Ki az vagy kik azok, akikre hónapokat is képesek vagytok várni?

2015. május 31.

Heyho!

Nos, sikerült visszatérnem, mivelhogy új gépem lett. Most egy Acer Aspire E15-ös gép tulajdonosa vagyok, aminek nagy (1000 GB) a merevlemeze így a sok dokumentum, kép, videó és még egy játék (Sims 4) is helyet kap. Habár édesapám mindent megtett annak érdekében, hogy bordó színű legyen, sajnos nem sikerült - de a fekete is tökéletesen megfelel. Ma sikeresen mindent áttettem a másik gépről (semmi sem volt vírusos, szerencsére) és már csak a neheze van hátra: kiválogatni mi kell, mi nem és átrendezni a dolgokat.
A cseréket mind kitettem.
A következő bejegyzés, amit hozni szeretnék az a már emlegetett cikk a design blogokról – a téma pedig: limit, rendelés, kész mű?! Ez most már nagyon érik és szeretnék végre megint valamit hozni a blogra, nem csak bocsánatkérő bejegyzéseket.
Most pediglen elköszönök és majd jövök, amint kész a bejegyzés. Addig is ne unatkozzatok!

2015. május 27.

Miért tűntem el annyira?

Mindenkitől szeretnék elnézést kérni, és minden cserét ki fogok tenni - amint letelik az év végi hajtás és lesz használható gépem (vigyázzatok, mert az AdBlock segíti, hogy a vírusok megtámadják a gépeiteket és akár Ukrajnából is fel akarhatják törni a gépeiteket)..
Mikor visszatértem szeretnék mesélni és talán még sok minden szép dologgal is kedveskedhetem Nektek. Addig is kitartás, már csak egy-egy doga lesz (szerintem mindnekinél) és aztán itt vagyok.
Legyetek jók és mindenkinek hajrá az utolsó hajrához illetve a felkészülés végéhez!

2015. május 3.

Bejegyzés Androidról

Előre is szeretnék elnézést kérni amiért vélhetőleg nem sorkizárt lesz a szöveg elrendezése.
Ma Anyák napja van, eredeti terveinkkel ellentétben ma nem megyünk fánkozni - mikor hazajöttem azt mondta tegyük át másnapra.
Nemsokára jelentkezem bővebben :)

2015. április 18.

Van tovább?

Volt már olyan érzésed, hogy fulladozol és nem hiszed, hogy valaha is kapni fogsz újra levegőt? Hogy huzamosabb idő óta torlódik minden rossz és egyszer csak lecsap? Gondoltál már arra, hogy ha sokat hallod, hogy „önállótlan vagy” akkor egy idő után az átalakul valami sokkal rosszabbá? Érezted már úgy, hogy széthullik a családod?
Egy vagy két éve majdnem minden nap – de minden héten biztosan – megkaptam édesanyámtól mennyire önállótlan vagyok. Ezt így sosem értettem – hogy nála mit takar ez a szó –, mert főzni tudok (bár édesanyám nem nagyon szokta engedni, hogy főzzek, mert „másra van félretéve x és y”), takarítani szoktam, stb. Aztán megfigyeltem mikor mondja ezt az ő kedvenc szavát.
Van nekünk egy amolyan egyezségünk, hogy minden páros napon (kedd, csütörtök, szombat) én teregetek. Ez okozott néhány problémát ugyanis sajnos néha kimaradt ez a mozzanat – bár korántsem csak a páros napokon teregettem, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon. Igen, tudom én vagyok a hülye amiért ha nem vagyok otthon és úgy indítják/vár indításra a mosógép és nem kapok üzenetet, akkor nem teszek semmit – merthogy miért nem tudtam én magamtól?!
Ha az ember azt hiszi, hogy „jól van, biztos csak kimerült és emiatt kapta fel a vizet” majdan egy hét elkerülés – nehogy a létezéseddel megsértsd – után olyanokat kapsz – a tesóddal egyetemben –, hogy még az élettől is elmegy a kedved:
·       arra az anya által feltett kérdésre, hogy „Mit szeretnél mondani?” NEM megfelelő válasz, hogy „iskola” és „fejfás”, mert természetesen nekik ott a munka és fejfájás szavuk. Itt meg vagy lőve, mert ha kiejtetted azt a két szót akkor jön anya reagálása…
·       kapsz egy monológot arról, hogy nekik – mint szülők – mennyi dolguk van (jelen esetben két nap is el lett mesélve töviről hegyig amiben volt munka-rohangálás-alkalmazottkilépésmentés-rohangálás-munka-kollégaszállítás-munka-fejfájás) NEM ez nem azt jelenti, hogy felhozhatod, hogy te meg hét órát bent ültél és meg szeretnéd írni a három beadandódat, gyakorolnál az érettségire vagy esetleg befejeznéd a rajzod, mert neked nem fél tízig kell dolgoznod (khm… neeeem)
·       megkapod, hogy „Bezzeg az osztálytársaid” és „Tudom, hogy az osztályodban xy-nak és yx-nek például sok mindent kell csinálniuk” (illetve jelen esetben egy lélekerősítő „nekem már ennyi mindent kellett csinálnom: felsorolás”-t) NEM erre nem jó válasz, hogy ők is el szokták néha felejteni, hogy náluk is szokott kaotikus helyzet lenni, mert az anyád jobban tudja
·       természetesen előtérbe kerülhet az is, hogy nem szólsz hozzá egy hétig, mert eddig jó taktikának tűnt nem kísérteni az ördögöt NEM ilyenkor nem szabad megszólalnod, mert azzal csak tetézed a dolgokat (pl.: „este már nem is köszönsz el puszival” stb.)
Nem gondolom, hogy 19 évesen arról kéne szólnia az életemnek, hogy reggeltől estig mást se csinálok csak takarítok. Arról is ejtek pár szót – mert ha az anyámnak elege lehet, akkor nekem is –, hogy milyen majdnem felnőtt nőként degradáló szavakat hallani. Felhozta, hogy neki tizennégy éves kora óta főznie kellett magára és legszívesebben mondtam volna neki, hogy „Igen? Én is főznék, de amikor annak idején kedvem volt akkor meg lett mondva, hogy mi mire van félretéve.” és ezzel körülbelül egy végtelen mély árkot húznék magunk köré.
Egész kiskorom óta vagy azt hallgatom, hogy mit csinálok rosszul vagy, hogy más gyerekek mit csinálnak. Mivel én vagyok a nagytestvér így a kistestvér összes bűne is rajtam csattant – hiszen ő kicsi volt, „nem csinálhatta” (bár a húgomnak mindig sokkal könnyebben bocsátanak meg). Már kiskoromban is mondták, hogy minden meglátszik az arcomon – de akkor úgy látszik mégsem. Ha dühös vagyok akkor két dolgot tudok tenni 1. csúnyákat, nagyon csúnyákat mondok vagy 2. elkezdek sírni. Igen, nyugodtan lehet gyengének nevezni, hiszen ez megfutamodás, de a másik véglet igen súlyos következményekkel járna.
Irigykedve nézem azokat a korombelieket, akiket a szüleik támogatnak és nem csak a rosszat látják. De, ha a mi családunkba elmondod ezt, akkor visszakapod, hogy „ti sem szoktátok megköszönni, hogy főztem” (megjegyzés: MINDEN ÁTKOZOTT ROHADT ebéd után megdicsérjük, hogy finomat főzött).
Anyám azt hiszi, hogy nem veszem észre, hogy mi történik apával – hogy mennyire aggódik, hogy állás nélkül marad – és, hogy nem veszem figyelembe. De rohadtul téved ugyanis az édesapámért mindent megtennék – képes voltam bevállalni a bűnbak szerepét most is, csakhogy ez nem volt elég. Rég nem arról van szó, hogy nem teregettem ki…
Ja, igen! Hétfőn későn értem haza és amikor anyám hazaért megkérdezte, hogy kiteregettem-e, mondtam neki, hogy nem mert nem tudtam a mosógép elindításra vár-e vagy kipakolásra… MEGSÉRTŐDÖTT és itt jött az, hogy nem szólt hozzánk, tehát a húgommal úgy döntöttünk akkor elkerüljük. Aztán ma kiderült, hogy igazából már rohadtul elege van - és hogy csapkodtam aznap (nem igaz, szándékosan semmit nem csapok be) és, hogy az üzenet ellenére nem tettem amit kért (amit meg nem kaptam meg).
Hétfőn eljutottam arra a pontra, hogy el akarok költözni ma pedig arra, hogy nem akarok itt élni. Sajnálom, hogy nem születtem egy tökéletes – robot – gyereknek. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okozok az anyámnak és, hogy ekkora teher vagyok a szüleimnek.
„Menj be az iskolába és próbáld túlélni a napot, hogy aztán otthon megint a negatívat kapd.”

Ezek miatt (mivel az életkedvem gyakorlatilag a nullával egyenlő) ezért a blogon határozatlan ideig nem lesz friss – se a többin, mivel nem tudnék mit írni.

2015. március 22.

Bögrés túrós

Bögrés túrós
{Egyszerű, de nagyszerű}
Bögrés túrós
1 bögre tejföl
2 bögre liszt
1,5 bögre cukor
0,5 bögre olaj
1 db sütöpor
1 db vaníliáscukor
3 db tojás
½ kg tehén túró
+ áfonya/narancs-bodza befött; mandula

sütés-főzést!
Elkészítés


Ez a két Marci kedvenc sütije lett tőlem és valahogy sose tudnak neki ellenállni. Az utolsó bejelentkezésem óta már mindkettőnek volt születésnapja (január végén és március elején), amire én ezzel a sütivel készültem nagy sikerrel. Ha van olyan a családban/ismerősök között olyan, aki nem szereti a túrót, hát ne mondjuk el neki – garantáltan nem fogja érezni és még meg is fog dicsérni minket a finom süti miatt, tapasztalatból mondom mindezt.
Amikor közeledik valami ünnep, akkor általában megjelenik a süti is – és ezzel együtt a fejtörő, vajon mit kéne sütni. Sokan nem szeretnek órákat állni a tűzhely fölött – éppen elég nekik az ünnepi ebédet összeütni – és keresnek valami könnyen elkészíthetőt. Ilyen ez a recept is, amit most bemutatok.
Nagyon egyszerű dolgunk van hiszen csak fognunk kell egy bögrét (bármekkora lehet, a lényeg, hogy mindent abban mérjünk ki), valamint egy tálat és beleönteni a hozzávalókat a  megadott adagban. Ha nem nagy tejfölünk van (azaz nem vödrös, hanem a normál méret), akkor az a doboz is tökéletesen megfelel a célra.
Ha bögrével dolgozunk, akkor ajánlom, hogy először a száraz alapanyagokat adjuk hozzá, hiszen így elkerülhető, hogy például a liszt beleragadjon a bögre alján maradt tejfölbe – sokkal könnyebb lesz elmosni is, ha nem kell ragacsos masszákkal bajlódnunk. Célszerű a keverésnél az elektromos eszközöknek teret hagyni, hiszen sokkal egyszerűbb megoldani úgy – valamint garantáltan csomómentes lesz. Amikor már nagyjából elkevertük az alapanyagokat, akkor tegyük bele a túrót és ízlés szerint lekvárt – én IKEÁS lekvárokat szoktam vegyíteni.
Ha úgy döntöttünk teszünk bele lekvárt, akkor célszerű az alufóliával kibélelt – és olajjal kikent – tepsiben (lehetőleg magasabb falú legyen, mert a süti megemelkedik) szépen elegyengetett masszának tetejére is kenjünk egy picit. Továbbá a süti tetején jól mutat egy kis mandula is, de ez már csak egy kis plusz. A sütőt 200 °C-on melegítsük elő, majd 180 °C-on süssük meg a sütit.

Jó étvágyat kívánok!