2013. április 30.

Útra készen

Kis táska+bőrönd+cipő

Na, a kezdeti négy szendvics, 3 piskóta és pogácsa csomag helyett most egy külön táskát kell vinnem a kajáimnak... És, hogy mik kerültek még bele? Egy nyúl, három ember... Egy Milka kekszes doboz, M&M's, még három piskóta és olyan négyféle péksütemény.
De egy kicsit azért izgulok, valószínűleg azért, mert még nemigen voltam külföldön - csak Ausztriában. Szóval most még tengert is fogok látni - olyan nagyot, olyan igazit. Szóval egy kicsit félek a hosszú úttól. Ha esetleg megtalálnám az Mp3 lejátszómat, akkor nagyon boldog lennék... xD
Mondjuk a 17°C-os víz egy kicsit megriasztott, de mi azzal az elvvel megyünk oda, hogy: "Ha már tenger, akkor bemegyünk!" Szóval valószínűleg a megfázásom nem Olaszországban fog elmúlni... Na, mindegy! Persze, azért remélem, hogy tényleg lesz egy kicsi szabadságunk ott - csak egy pirinyó. 
Rengeteg fotót fogok készíteni - már, ha valaki ki tudja majd cserélni az elemeket... Szurkoljatok! És lesz majd sok kép, amit össze-vissza felteszek mindenhová - jó, ez erős túlzás. Viszont azért remélem azt a kis szabadságoz, mert nekem TMI-s plakátot kell hajkurászni - meg egyéb TMI-s ereklyéket. 
Szerintem profik vagyunk! :D

30 napos személyes kihívás

2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem

Amit kedvelek:

  1. Nutella
  2. gyerekek
  3. állatok
  4. olvasni
  5. írni
  6. sorozatokat nézni
  7. Robert Downey Jr. (xD)
  8. mosolyt
  9. moziba járni
  10. relikviákat begyűjteni
Amit nem kedvelek:

  1. hazugságot
  2. igazságtalanságot
  3. One Direction-t
  4. a legtöbb zöldséget
  5. a benzin szagát
  6. a túlságosan nagy forróságot (téli gyerek vagyok, na)
  7. ha valaki azt állítja rólam, hogy benyaltam a tanárnak
  8. lehúzzák az olvasást
  9. bántják a családom
  10. amikor engedély nélkül bemennek a szobámba

2013. április 29.

30 napos személyes kihívás

1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról

  • Rejtett szemüveges vagyok, vagyis van szemüvegem csak nem hordom (pedig többek szerint jól áll).
  • Van egy nyulam, akit Nutinak hívnak (igen, a Nutellából jött).
  • Eredetileg szőke a hajam színe, de kezdek bebarnulni (és jelenleg piros a hajam alja...). 
  • Negyed vér bajor és negyed vér olasz vagyok (a többi részem meg magyar).
  • Az informatikát én nem tanulom, hanem csak tudom.
  • Fotografikus memóriám van.
  • Könyvmoly vagyok - havi 10 könyv a minimum.
  • Vékony vagyok, de az étrendem: hús, édesség, néhány féle zöldség.. 
  • Van egy húgom is, aki elvben hasonlít rám, de mi letagadjuk (ő is szemüveges, de neki még új, tehát még hordja).
  • Az iskolában az osztályomnak én vágom a zenéket, pedig nagyrészt ott sem vagyok a programokon.

Ilyen az én formám...

Nem is tudom mit gondoltam, amikor péntek reggel fájt a torkom - talán azt, hogy hétvégén elmúlik, mert kiderül, hogy csak átmeneti zavar volt. Aztán szombat reggel már kezdett gyanússág válni, hogy fújom az orrom... És most tetőzik a megfázásom...
Ez a megfázás igazából csak azért szemétség, mert szerdán megyek ugyebár Olaszhonba és eddig reméltem, hogy minden okés lesz. Végül is, még van két napom majdnem... xD

Amúgy a Diáknapra vágtam zenét, találtam pendrive-ot és még csak ott sem leszek azon a nyamvadt napon! Szóval,  így állunk.
Most megyek Bosszúállókat nézni, meg pakolni... 

2013. április 28.

Mert Ő megérdemli!

Interjú alanyom nem más, mint Liv, akinek többek között a fejléceim nagy részét és blogjaim hátterét, valamint kisebb képeket köszönhetek.
Az ötlet onnan jött, hogy elkezdtem olvasni a Vergiss mich című történetét és tetszik - pedig nem vagyok egy foci rajongó. És tudom, hogy sokan szeretik az írásait - tehát egy kicsit azt akartam, hogy jobban megismerjétek. Na, nem olyan alap infókkal, amiket össze-vissza megoszt és maximum két sorosak a válaszai: kicsit bővebben kifejtős válaszokat vártam, és meg is kaptam őket. 
Akik esetleg nem ismernék Liv blogját annak itt van az elérhetőség:
Olvassatok Tőle!

És akkor az interjú:

Mikor kezdtél el írni és minek a hatására?
Tavaly érettségi előtt kezdődött minden. Magyar írásbelire „tanultam” – már ha azt tanulásnak lehet nevezni, hogy egyszer elolvastam a tankönyvben Örkényt, és reménykedtem, hogy ő lesz benne –, és igazából én annyira utáltam ezt a tantárgyat, és annyira untatott, hogy bármi mással szívesebben foglalkoztam, mint a tanulással. Kellett találnom valamit, ami leköt, ha már a tételek nem tették ezt. Zenét hallgattam; már akkor is nagyon szerettem a Simple Plan Get Your Heart On című albumát, és naphosszat szólt a Jet Lag meg a Summer Paradise. És az utóbbi hatására kezdődött az én SP-m.

Miért pont a foci a témád?
Mert abban úgymond otthonosan mozgok, és szerintem ez fontos. Mármint úgy értem, hogy én alapjáraton elég realista vagyok, két lábbal állok a földön – biztos ezért utáltam különben a magyart – és szeretem, ha a dolgok körülöttem valamennyire valóságosak. Még 2006-ban kapott el ez az egész fociőrület, és azóta töretlenül tart, sőt egyre jobban és jobban szeretem a csapataimat, és így egyre több dolgot tudok meg róluk meg magáról a fociról. Ismerem a szabályokat és az újságoknak meg az internetnek hála elég sok mindent tudok ezekről az emberekről. Így már csak hozzá kell tennem a saját kis részemet, és készen is vagyok.

Szerinted a történeteid miben különböznek a többi hasonló témájútól?
Az enyémek rosszabbak?? :D Nem tudom, tényleg, nem nagyon szoktam magamat hasonlítgatni másokhoz. Mindegyik történet különböző, jó esetben nem találsz két egyformát, és mindegyiket másért szeretik az olvasóik. Van amit a stílusáért, van amit a cselekményért, a szereplők miatt, és még sorolhatnám. Majd egyszer eláruljátok mi volt olyan nagy szám az SP-ben?

A fejléc készítés régebb óta a hobbid. Még mindig szereted csinálni?
Igen, persze, de csak hobbiszinten. Tök jó unaloműző az is, bár sokszor előfordul, hogy belekezdek egybe, aztán félbehagyom, mert nem tetszik, ami addig kész van belőle (amúgy ez egy-egy résszel is így szokott lenni). Örülök neki, ha az emberek megkérnek, hogy csináljak nekik fejlécet, de azt még jobban szeretem, ha elő is állnak saját ötletekkel, és nem bízzák az egészet rám, mert abból általában semmi jó nem szokott kisülni.

A fejléc készítésre és a történet írásra hogyan osztod be az időd?
Az a nagy baj velem, hogy soha, semmire nem osztom be az időmet. Nem nagyon tervezgetek előre, mindig azzal foglalkozok, amivel éppen muszáj, vagy amihez kedvet kapok. Előfordul, hogy ha valaki kér egy fejlécet vagy képet, azt mondom neki, hogy majd megcsinálom, ha lesz rá időm, erre egy óra után már küldöm is neki, mert épp úgy tartotta kedvem, hogy megcsináljam. A részekkel meg nem sietek – és ezért nem is nagyon ígérgetem őket – de szerencsére az olvasók türelmesek, és nem zaklatnak, hanem elfogadják, hogy jó munkához idő kell. :D

2013. április 27.

Vasember

Mert nagyon, nagyon szeretem

Szóval vagyok én, aki valami hihetetlen oknál fogva nagyon szereti a Bosszúállókat. Bár nem vagyok egy Marvel rajongó - képregényt nem olvastam - azért Iron Man, Hawkeye, Hulk, Loki és Black Widow eléggé megnyert magának. Szóval volt ez az érzés: meg akarom nézni a Vasembert. Megnéztem és beleszerettem - igen RDJ egy nagyon jó színész. 
Szóval, a Vasemberrel kezdődött ez az egész és a Bosszúállók csak tetézte. Habár Edward Nortont nagyon szerettem Hulk-ként, azért Mark Ruffalo jobban beleillett a szerepbe - szerintem. De, Robert Downey Jr. az egyik kedvencem - az első helyen van, természetesen. 
Jött a harmadik rész és nekem ott volt a helyem - aztán csak ma tudtam megnézni. Mindenesetre megnéztem - a stáblista vége utáni jelenetet is - és tetszett. Oké, nem volt olyan jó, mint az első kettő - humor ügyileg, meg valahogy más volt -, de nekem bejött. 
Azért a számokkal, évekkel nagyon viccesen eljátszadoztak . Például 1999 vagy 1991? Mert 1999 volt kiírva, de aztán '91-ként volt említve. Vagy éppen mi van a 13 évvel? Miért lett a végére 20 év? (Tony mondja Pepper-nek, hogy 20 éve részegen rájött a megoldásra.) Szóval a számokkal nem volt senki se kibékülve - a végén meg "sok időbe telt" és előtte meg "karácsony másnapjára"... 
Ami viszont nagyon tetszett az az elején lévő szilveszteri jelenet volt - ahol ott volt az a pasi, aki az első részben is szerepelt. Meg tetszett a végefőcím - bár kicsit lezárás szagú volt.
Igen, RDJ valószínűleg nem vállal több szerepet - bár a remény hal meg utoljára -, mert lejár a szerződése a Bosszúállók 2-vel. Tehát már csak az lesz kérdés, hogy mit terveznek utána? Lesz még Bosszúállók? Vagy Vasember? Esetleg feltűnik valamelyik másik szereplő filmjében cameo szerepben? Nem tudom, csak remélem. 

Ha már RDJ akkor Sherlock Holmes és a harmadik része: elméletileg 2014-ben lesz, gyakorlatilag csak reménykedhetünk. De én nagyon reménykedek és reménykedek...
Na, most megyek és megnézem az Iron Man 1-et :D Mert a kezdet...

U.i.: Imádom Mark Ruffalot, imádtam a végén :D

2013. április 26.

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás


Maggie Stiefvater – Shiver: Borzongás

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Shiver
A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az ő farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig.
A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...






Véleményem

„Az idő múlásával a délutáni napfény kifehérítette a könyveket, mintha fakó, aranyozott kötetek lennének – önmaguk díszkiadásai. Felmelegítette a papírt és a festéket a borítók mögött. Olvasatlan szavak szaga lógott a levegőben.”

A Shiver (Borzongás) a bevezető történet Sam és Grace szerelméről, ami tele van bonyodalmakkal (mégsem egy nyálas regényről van szó). Sam ugyanis farkas – télen farkasként él az erdőben, nyáron pedig egy könyvesboltban eladó. Grace minden télen az „ő farkasát” nézi – a sárgaszemű farkast, majd egy nyáron találkozik egy sárgaszemű fiúval. 
Valamint arról, hogy Grace miért nem változott át és mi a gyógyír – mert, hogy van egy új farkas, aki nem akar az lenni. Tehát elkezdődik a hajsza és a rejtélyes eltűnések (két ember) valamint a gyógyír kutatása, és emellett a félelem és szerelem is helyet kap.
A műben rengeteg Rainer Maria Rilke idézet található, amik Samhez köthetőek, mert ő nagyon szereti a költészetet. A könyvnek (és a sorozat másik két kötetének) is egy erdőt ábrázoló kép van a borítóján, amin egy farkas van – szerintem ezek nagyon szépek.
A szereplők nagyon kedvesek és egyszerűek. 

„Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.”

Grace Brisbanet tizenegy éves korában megtámadták a farkasok, s azóta fél tőlük. De van egy, aki minden télen őt figyeli – a sárgaszemű farkas, az ő farkasa. Kedvenc időtöltése a kertben olvasás, és ott találkozik a sárgaszemű fiúval – a fiúval, akit meglőttek. 
Nagyon érdekes volt róla olvasni, arról, hogy milyen önellátó – a szülei nem igazán mintaszülők.

„– Játsszam el a barátságos fiút, vagy csak barátok vagyunk?
– A fiúm vagy. Nem játszom meg magam.
Sam két centivel odébb araszolt a kanapén, kihúzta a karját a fejem mögül és a támlára tette. A falhoz kezdett beszélni:
– Helló, Grace szülei. Grace fiúja vagyok. Kérem, vegyék figyelembe a tisztes távolságok kettőnk között. Nagyon felelősségteljes vagyok, és a nyelvem sosem járt a lányuk szájában.”

Sam Roth szülei nem szerették eléggé a fiúkat, ezért majdnem meg is ölték. Szerencsére Beck (a farkas falka vezére) még időben megtalálta, s, hogy életét mentse megharapta. Sam elfogadta a sorsát, s idejét (amíg nem marad állandó farkas) megpróbálja hasznosan eltölteni. Emberként olvas – legtöbbször Rilke-t, ami nagyon okossá és szexivé teszi.
Örültem neki, hogy az agyhártyagyulladás nem ölte meg, viszont végig aggódtam érte – féltem, hogy meghal, mint Jack.

„– Vegasba kellett volna mennünk – mondtam. – Itt senki nincs ilyenkor, aki összeadna minket, kivéve egy szarvast meg pár részeg fickót.
– Akkor a szarvast kell választanunk – jelentette ki határozottan Grace. – A részeg fickók összekevernék a nevünket, és az elrontaná a pillanatot.
– Az azért furcsa módon helyénvalónak tűnik, ha egy szarvas ad össze egy vérfarkast és egy lányt.
– És a szüleim figyelmét is felkeltené – nevetett. – „Anya, apa, férjhez mentem. Ne nézzetek így rám. Nem vedlik egész évben!”

Véleményem szerint ez a történet nagyon szép. Először azt hittem, hogy majd egy nyálas regény lesz, de be kellett látnom tévedtem. Hiába vérfarkasokról van szó ez több mint egy újabb farkasos történet. Kicsit meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni, ugyanis volt olyan fejezet, ami még egy fél oldal sem volt, de aztán rájöttem, hogy ez így jó. A szereplők tényleg valódinak tűntek, akiknek olyan hobbijuk van, mint az olvasás, zenehallgatás. Emellett néhány „jó tanács” is felfedezhető volt, például “A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol.” 

„A teste olyan meleg volt és olyan jó szagú – a fák és a farkasok szaga, az otthon illata –, hogy a vállába fúrtam az arcomat és lehunytam a szemem. Halkan felmordult és közelebb simult hozzám.
Mielőtt megint elaludtam volna, a lélegzetem lelassult, egyszerre vettünk levegőt, és egy rövid, égető gondolat jelent meg a fejemben:
Enélkül nem lehet élni.”

Én azoknak ajánlanám elsősorban ezt a könyvet (könyvsorozatot), akik szeretik a romantikus fantasy regényeket. A könyv vastagsága nem mérvadó, ugyanis csak egy-két hosszabb fejezet van benne. Egy kis némettudás azért nem árt, ha magunk is szeretnénk értelmezni a verseket.

2013. április 24.

Minden olyan sűrű massza

NemŐ-NagyŐ; Botox; töri és infó; fáradtság

Szóval először is itt vagyok, élek - még. 
NemŐ-NagyŐ-ről csak annyit, hogy nem. És ezzel le is tisztáztuk a dolgot :)
Botox (alias ofő) most haragszik rám és nem tudom miért. Legalább elképzelésem lenne róla... Ráadásul mindenki észrevette és ez... Oké, szóval most, hogy Pacskó leszállt rólam rám szállt Botox... Szerintem én utolsó év végére érzelmileg megnyomorított ember leszek (ez a suli ezt teszi az emberrel).
A töri és infó csak annyiból érdekes, hogy mindkettőhöz elég nagy energiát kéne befektetni, de jelenleg ezt a posztot is egy órán át írtam. És így kapcsolódik a fáradtság a témához...
Amúgy tegnap nyert a Bayern, tehát Liv jókedvében lest :D

2013. április 22.

Könyveim kiadók és szerzők szerint képekben - 2013

A szobám rejtekében

Ez a poszt a szobámban található YA és felnőtt könyveimet hivatott bemutatni - képekkel. Azt szeretném még mondani, hogy a képeket kiadók és írók szerint csoportosítottam (előfordulhat, hogy a kiadónál és szerzőnél ugyanaz a kép szerepel) :)
A rendezkedés közben fotóztam, naná! @Sheila_7 neked bármelyiket kölcsön adom, ha esetleg valami kell xD
Enjoy!

Kiadók

Maxim - Dream válogatás
Jaffa


Könyvmolyképző - Vörös Pöttyös 

Ulpius-Ház


Agave
Kelly - Cor Leonis

Animus
Egmont - Dark


Szerzők

J. R. Ward
Kresley Cole

Sherillyn Kenyon

Sylvia Day
Jennifer Rardin

Lilith Saintcrow

Charlie Huston
Karen Chance

P.C. Cast - Kristin Cast

Cynthia Hand
Laurell K. Hamilton

Rachel Vincent

Scott Westerfeld
Böszörményi Gyula

Cally Taylor

Simone Elkeles
Kristin Cashore

Andrea Cremer

William Shakespeare
Alex Flinn

Kami Garcia - Margaret Stohl

Colleen Houck
Julie Kagawa


Lauren Kate




Cassandra Clare
Maggie Stiefvater

Becca Fitzpatrick

L.J. Smith

Szurovecz Kitti
Spirit Bliss

Benina

Stephenie Meyer

J.K. Rowling

2013. április 20.

Könyvfesztivál - 2013

 @Libricica moly költekezik

A mai nap (2013.04.20.) én is kijutottam a Könyvfesztivál nevezetű pénzköltő eseményre, amin (Nahát, micsoda meglepetés!) elköltöttem a félretett pénzem. Mert hát úgy indult ez a dolog, hogy anyuci kap egy könyvet és magamat is meglepem eggyel - aztán ez olyan tipikusan felborult és egész más történt.
Az étterem után (igen, anyuci diplomája+szülinapja miatt muszáj volt valami elit helyen ebédelni ahol amúgy nem igazán akarták kihozni a kajánkat) eljutottunk a kocsinkig (a biciklis felvonulás kicsit akadályozott) és kicsit sem nagy sorokkal dacolva a Millenáris parkhoz is elértünk.
A belépőt csak anyuéknak kellett kifizetni, mert a diákoknak és nyugdíjasoknak ingyenes volt - tehát én elvben nem kaptam karszalagot. De, akik ismernek engem azok tudják, hogy a könyv és kaja ügyben én nagyon elhivatott vagyok - tehát szereztem karszalagot (Amit nagyon köszönök annak a két aranyos lánynak, akik ott ültek a pénztárnál). Aztán elindultunk keresgélni: Maxim kiadó. 
Szóval, miután megkérdeztünk egy valakit (neki is köszi) és ő segített nekünk megtalálni a kiadót - na ja, mondjuk a külső pavilonokat át se néztük volna. Kimentünk és kerestünk, aztán nem találtunk - aztán anyu meglátta. Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni attól az eladótól, akinek később adtam oda az 500 Ft-os belépőkártyát és ezért újra kellett írnia a csekket - igen, az én bűnöm volt.
Aztán jött a felismerés: 500 Ft mínusz + 20%-os akció= még egy könyv belefér. Tehát mentem vissza kicsiny családommal a Könyvmolyképző standjához - azaz apu szerint a törzshelyre: "Hát a törzshelyen már nem is vásárolunk semmit?". Aztán persze a plusz egy könyv az a Lament lett.
Hazatértem tehát két könyvvel, négy könyvjelzővel, két matricával és egy kitűzővel - igen, a könyvjelzők, matricák és a kitűző molyos. Persze tegnap előtt még gyorsan megrendeltem a Pride-ot extra kedvezménnyel és így tulajdonképpen három Könyvfesztiválos könyvem lett. Lista:
  • Moly-os kitűző (amin olyan szívecske-molylepke van)
  • Két könyvjelző (a tavalyi nyertes, valamint az idei nyertes)
  • Két Moly-os matrica ("Moly vagyok" feliratú)
  • 2+1 könyv (Maggie Stiefvater: Lament - A látó szerelme |Az utolsó - bemutató - példány|; Cynthia Hand: Angyalnyár; Rachel Vincent: Pride - Falka)
Szépségeim (+ Pride - Falka)

2013. április 14.

2013.04.14.

Na, akkor a mai tervek

Először is leírom egy gyönyörű szép füzetbe a tapasztalataimat - arról, hogy tegnap nem olvastam. Aztán választok egy könyvet (Maggie Stiefvater: Shiver vs. Simone Elkeles:A vonzás szabályai) amit olvasni fogok. Persze előtte még megírom azt a kis temérdek értékelést, amit még nem írtam meg. 
Este megtanulom az irodalmat és aztán olvasok. Persze ma még megpróbálok beiktatni egy kis írást is - azért az mégiscsak kell...
És akkor most megyek és reggelizek...

2013. április 13.

2013.04.13.

Lemondani...

A cím arra szeretne utalni, hogy irodalomból olyan szorgalmi feladatot kaptunk, amiben a következőt kell teljesíteni:
  1. Lemondani egy nekünk fontos dologról (esetemben könyvolvasás)
  2. Leírni a tapasztalatainkat (minimum 10 mondatban, hát én írtam elé egy kis bevezető szöveget is...)
És, hogy eddig hogyan sikerült? Egész jól - bár egy új fejezetet muszáj volt elolvasnom Nilla blogján, mert az a történet annyira jó, hogy... (meg a design is)! De amúgy nem olvastam könyvet - még fülszöveget sem. De amúgy tényleg jó kislány voltam - mondjuk az este még necces, mert akkor szoktam olvasni, sokat.
Szóval, minden bizonnyal fogok kapni egy pluszt a szorgalmimra - ami azért jól fog jönni a múltkori egyes után ("A füzeted nagyon szép, de nincs teljesen kész a házid"). 
De a jövőhét nagyon kemény lesz. mert, hogy dolgozatok|felelések:
  • Felélés irodalomból (Halotti beszéd és könyörgés -> az olvasat szerint, első 10 mondat)
  • Dolgozat föciből (igazából kéne x db térkép és kívülről tudni a Duna és Tisza mellékfolyóit, folyóvizeinél lévő városokat és iparokat -> a baj csak az, hogy a felét mondta csak el a tanár...)
  • Témazáró angolból (hát, ez érdekes lesz -> remélem nem kell hivatalos levelet|baráti levelet írni)
  • Dolgozat kémiából (hétfőn veszünk definíciókat és képleteket -> remélem a múltkori jól sikerült)
  • És tesiből felmérések, amiből egyedül a sprinten szeretnék részt venni, de fel vagyok mentve
Szóval, akkor: Mindent bele és stb... Meg pozitívan állok hozzá - habár a föci a sírba visz....
És, hogy mit szeretnék csinálni ténylegesen?
  1. Megírni a dolgozatokat, a lehető legjobb tudásom szerint.
  2. Írni egy kis VSz-t.
  3. Értékelni az eddig elmaradt könyveket (ezt mondjuk jó lenne holnap megvalósítani).
  4. Olvasni egynéhány könyvet - ugyanis plusz három könyvet feltettem az áprilisi listámra és még az elején tartok.

2013. április 7.

2013.04.07.

Az anyukák rejtélye...


Feltételezzük azt, hogy van egy középiskolás lány, aki folyamatosan tájékoztatja a szüleit, ha tudja, hogy valami nem megy - például matematikából a körcikkes dolgok (még puskával sem), vagy kémiából a tömegszázalékos baromság. Ez a lány mindenből próbál javítani, de hát, ha olyan dolgokból íratnak dolgozatokat, amik nem mennek - akkor természetesen jobb esetben is csak kettest lehet összekaparni. 
Aztán az anyuka áprilisban úgy dönt, hogy ideje utánanézni a lánya jegyeinek - mondjuk januártól, mert azokat még nem látta. Rögtön azzal támadja le a lányát, hogy kémiából kettest kapott - amit a lánya már péntek reggel mondott: "Ne lepődj meg, ha kettes lesz". Semmi gond nem lenne, ha az anyuka utána nem mondaná azt, hogy matekból kettesre áll - holott a lány tudja, hogy még mindig legalább hármasra áll, hacsak az előző dolgozat (amit a tanárnő még mindig nem javított ki) nem lett beírva és annyira katasztrofálisra sikeredett. 
Ezek után az anyuka fennhangon azt mondja, hogy: "Persze, tudom, hogy a tanárok a hibásak." A lány egy kicsit mérges lesz, mert hát ő január óta folyamatosan elmondja, ha valamit rosszul érez - mindent ő sem tudhat. Az anyuka viszont már nem emlékszik a januári, februári, márciusi panaszkodásokra, hogy márpedig azt nem érti és a többiek miatt - akik házit ugyan nem írnak - szívtak. Meg azért a matematikánál annyi belátása azért már van, hogy tudja: két nap alatt a statisztikát nem lehet megtanulni. 

Márpedig eléggé ijesztő, de jelenleg úgy áll, hogy a könnyű, gyors témából már szerdán írunk egy laza TZ-t. De ha nyolcféle számolást kell alkalmaznom, akkor gagyi lesz a dolgozat - ugyanis, hogy egy sorból a 18. elemet meghatározzuk (miután csináltunk egy táblázatot) szerintem nem szükséges képleteket elsajátítani. Még akkor sem, ha a 129. elemet kérdezik - a táblázat ott van.

Benina: Bíborhajú


A sorozatról
 
Kiadó: Könyvmolyképző
A tizennyolc éves Claire White boszorka, a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon. Öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára ölik meg. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg.

Véleményem a sorozatról

Hogy mi a véleményem erről a sorozatról? Fantasztikus! És akkor tegyük hozzá, hogy magyar írónő tollából származik eme csodálatos boszorkányos könyvsorozat. Szóval akkor kezdjünk bele…
Hogy igazából mi fogott meg a történetben én magam se tudom teljesen – talán az, hogy magával ragadó volt. Az elején nem hittem volna, hogy ennyire magával ragad – nem vártam a könyvtől, hogy hirtelen ennyire izgalmas legyen, s mégis az lett. Az első könyv negyedétől azt éreztem, hogy menthetetlenül a rabja lettem – min Kellannek, mind a könyvnek. Claire személye sem zavart – nem nyavalygott.

A pozitívumok:
·       Borítók:
Nagyon tetszenek, főképp az utolsó köteté. A tűz motívum nagyon szépen el lett találva.
·       Nem volt szerelmi háromszög
Jó, talán egy kicsi mégiscsak volt – az első részben a tökéletesfiú és utána a történetben jó-Wentworth is érez valamit Claire iránt. Wentworth-hoz annyit hozzá fűznék, hogy nagyon tisztelem azért, amiért nem próbált meg ellenkezni Hannah jóslatának – szóval, hogy nem próbálta elcsábítani Claire-t.
·       Szerethető szereplők
Igen, szerintem fontos, hogy a szereplőket megkedveljük – jó, nem az összest, de legyen miért olvasni róluk. Elsősorban nem a főszereplőkre gondolok – mert azokat mindenki próbál a legjobbra, legszerethetőbbre megalkotni – hanem a mellékszereplőkre. Wentworth, Milan, Bű és Báj, Lucas, Victoria Cat, Nice… mind-mind olyan (mellék)szereplő, akiket nagyon megkedveltem. Tehát akkor a szereplő vélemények:

o       Claire White: Nem gondoltam volna, hogy megkedvelem – azt hittem az elején, hogy nyavalyogni fog. Aztán kellemesen csalódtam benne – további félelmeim se váltak valóra. Kellan és Claire szerelme egy nagyon szép, belsőséges dolog.
o       Kellan Black: Na, róla meg azt hittem, hogy a rosszfiú lesz, aki mindent elkövet, hogy Claire-t bűnbe csábítsa. Aztán kb. ez tartott fél másodpercig, mert kiderült, hogy Kellan jófiú-rosszfiú. Nagyon tetszett, hogy aggódik, hogy mi történhet Claire-rel.
o       Wentworth: Ő volt kezdetben a rosszfiú, akit sehogy sem tudtam megkedvelni – nagyon rosszul érintett, hogy olyan kegyetlen volt. Aztán a második kötettől minden megváltozott – megismertem Wentworth jó oldalát, a szerelmes oldalát. Igazán szép dolog volt tőle, hogy az életét is feláldozta volna Claire-ért.
o       Milan: Jaj, hogy én őt mennyire imádom! Ahogy különcködik néha és mégis mindene a család. Meg imádom, ahogy Trixie-t nem kedvelielőször, aztán amikor Claire megátkozza a számára legfontosabbat már korántsem ilyen ellenséges.
o       Hannah: Őt az elején nem kedveltem, mert nem segített Kellannak és Claire-nek, hogy miért nem tudják egymást megérinteni, és mit tehetnének ellene. Aztán a végére megkedveltem és nagyon sajnáltam – de olyan jó volt.
o       Lucas és Victoria Cat:Az ő párosuk, akiért @Sheila_7-tel odavagyunk. Egyfelől imádom Lucast, mert olyan magánakvaló és mégis érző lény – főleg, amikor Victoria Cat a közeében van. Aztán imádom Victoria Cat-et, amiért mindenre képes lenne, hogy Claire-t védje – mert a lány nem veszi semmibe. Imádom a párosukat, főleg a végén.

o       és Báj: Ők igaz, hogy csak egy kicsit szerepeltek, de nekem annyira bejöttek – olyan kis aranyos öregnéniknek képzetem el őket. Öreg, kéjenc néniknek…
o       Jorja, David, Lin: Ők azok a szereplők, akik igazából csak az első két kötetben kaptak nagyobb szerepet. Szerettem őket – főleg Jorját -, de sajnos ők kevés szerepet kaptak, mármint úgy, hogy meg is jelentek.
o       Nice: Imádom ezt a kis lényt – ha ilyenek lennének igazából is a poloskák, akkor szerintem állatkertem lenne belőlük.
o       Cam és Regina: Na, Camet nagyon szerettem az első könyvben, aztán a másodikban és harmadikban eléggé eltűnt – viszont ami Reginával történt és… Örülök a kisbabájuknak, de annak nem, hogy Regina meghalt.

Negatívumok:
Van egy-két olyan dolog, amit nem tudtam megemészteni a történetben. Az egyik ilyen dolog Regina halála volt, amit nem tudtam megemészteni. Lehet, hogyha nem így lett volna a felvezetése, akkor könnyebben megemésztem – oké, ez lehetetlen –, de ez így lélekkínzás volt.
A másik dolog pedig a végső harc. Azt kell mondjam én nem hagytam volna ki azokat a plusz oldalakat, amire a harc mozzanatait lehetett volna írni. Igazából az első könyv végén felgyülemlett – de inkább a második kötet elején felvetődött – harag az a végére kb. 2 oldallal le lett rendezve. Szóval, hiányzott a végéről a nagy horderejű, végső leszámolás.

A könyveket köszönöm:
·        Beninának, aki megírta, nem kis energiát beléjük fektetve.
·        A Könyvmolyképző Kiadónak, amiért kiadta a könyveket.

Részek
(külön véleménnyel)


1.      A Boszorka fénye |Érdekes, izgalmas, szerelmes|
      Véleményem
2.      A Boszorka démona |Szomorúbb hangulatú, érdekes|
Véleményem
3.      A Boszorka városa |A végjáték kicsit lapos, szomorú, vidám|
Véleményem
+        Milan könyve
Véleményem