2013. április 30.

Útra készen

Kis táska+bőrönd+cipő

Na, a kezdeti négy szendvics, 3 piskóta és pogácsa csomag helyett most egy külön táskát kell vinnem a kajáimnak... És, hogy mik kerültek még bele? Egy nyúl, három ember... Egy Milka kekszes doboz, M&M's, még három piskóta és olyan négyféle péksütemény.
De egy kicsit azért izgulok, valószínűleg azért, mert még nemigen voltam külföldön - csak Ausztriában. Szóval most még tengert is fogok látni - olyan nagyot, olyan igazit. Szóval egy kicsit félek a hosszú úttól. Ha esetleg megtalálnám az Mp3 lejátszómat, akkor nagyon boldog lennék... xD
Mondjuk a 17°C-os víz egy kicsit megriasztott, de mi azzal az elvvel megyünk oda, hogy: "Ha már tenger, akkor bemegyünk!" Szóval valószínűleg a megfázásom nem Olaszországban fog elmúlni... Na, mindegy! Persze, azért remélem, hogy tényleg lesz egy kicsi szabadságunk ott - csak egy pirinyó. 
Rengeteg fotót fogok készíteni - már, ha valaki ki tudja majd cserélni az elemeket... Szurkoljatok! És lesz majd sok kép, amit össze-vissza felteszek mindenhová - jó, ez erős túlzás. Viszont azért remélem azt a kis szabadságoz, mert nekem TMI-s plakátot kell hajkurászni - meg egyéb TMI-s ereklyéket. 
Szerintem profik vagyunk! :D

30 napos személyes kihívás

2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem

Amit kedvelek:

  1. Nutella
  2. gyerekek
  3. állatok
  4. olvasni
  5. írni
  6. sorozatokat nézni
  7. Robert Downey Jr. (xD)
  8. mosolyt
  9. moziba járni
  10. relikviákat begyűjteni
Amit nem kedvelek:

  1. hazugságot
  2. igazságtalanságot
  3. One Direction-t
  4. a legtöbb zöldséget
  5. a benzin szagát
  6. a túlságosan nagy forróságot (téli gyerek vagyok, na)
  7. ha valaki azt állítja rólam, hogy benyaltam a tanárnak
  8. lehúzzák az olvasást
  9. bántják a családom
  10. amikor engedély nélkül bemennek a szobámba

2013. április 29.

30 napos személyes kihívás

1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról

  • Rejtett szemüveges vagyok, vagyis van szemüvegem csak nem hordom (pedig többek szerint jól áll).
  • Van egy nyulam, akit Nutinak hívnak (igen, a Nutellából jött).
  • Eredetileg szőke a hajam színe, de kezdek bebarnulni (és jelenleg piros a hajam alja...). 
  • Negyed vér bajor és negyed vér olasz vagyok (a többi részem meg magyar).
  • Az informatikát én nem tanulom, hanem csak tudom.
  • Fotografikus memóriám van.
  • Könyvmoly vagyok - havi 10 könyv a minimum.
  • Vékony vagyok, de az étrendem: hús, édesség, néhány féle zöldség.. 
  • Van egy húgom is, aki elvben hasonlít rám, de mi letagadjuk (ő is szemüveges, de neki még új, tehát még hordja).
  • Az iskolában az osztályomnak én vágom a zenéket, pedig nagyrészt ott sem vagyok a programokon.

Ilyen az én formám...

Nem is tudom mit gondoltam, amikor péntek reggel fájt a torkom - talán azt, hogy hétvégén elmúlik, mert kiderül, hogy csak átmeneti zavar volt. Aztán szombat reggel már kezdett gyanússág válni, hogy fújom az orrom... És most tetőzik a megfázásom...
Ez a megfázás igazából csak azért szemétség, mert szerdán megyek ugyebár Olaszhonba és eddig reméltem, hogy minden okés lesz. Végül is, még van két napom majdnem... xD

Amúgy a Diáknapra vágtam zenét, találtam pendrive-ot és még csak ott sem leszek azon a nyamvadt napon! Szóval,  így állunk.
Most megyek Bosszúállókat nézni, meg pakolni... 

2013. április 28.

Mert Ő megérdemli!

Interjú alanyom nem más, mint Liv, akinek többek között a fejléceim nagy részét és blogjaim hátterét, valamint kisebb képeket köszönhetek.
Az ötlet onnan jött, hogy elkezdtem olvasni a Vergiss mich című történetét és tetszik - pedig nem vagyok egy foci rajongó. És tudom, hogy sokan szeretik az írásait - tehát egy kicsit azt akartam, hogy jobban megismerjétek. Na, nem olyan alap infókkal, amiket össze-vissza megoszt és maximum két sorosak a válaszai: kicsit bővebben kifejtős válaszokat vártam, és meg is kaptam őket. 
Akik esetleg nem ismernék Liv blogját annak itt van az elérhetőség:
Olvassatok Tőle!

És akkor az interjú:

Mikor kezdtél el írni és minek a hatására?
Tavaly érettségi előtt kezdődött minden. Magyar írásbelire „tanultam” – már ha azt tanulásnak lehet nevezni, hogy egyszer elolvastam a tankönyvben Örkényt, és reménykedtem, hogy ő lesz benne –, és igazából én annyira utáltam ezt a tantárgyat, és annyira untatott, hogy bármi mással szívesebben foglalkoztam, mint a tanulással. Kellett találnom valamit, ami leköt, ha már a tételek nem tették ezt. Zenét hallgattam; már akkor is nagyon szerettem a Simple Plan Get Your Heart On című albumát, és naphosszat szólt a Jet Lag meg a Summer Paradise. És az utóbbi hatására kezdődött az én SP-m.

Miért pont a foci a témád?
Mert abban úgymond otthonosan mozgok, és szerintem ez fontos. Mármint úgy értem, hogy én alapjáraton elég realista vagyok, két lábbal állok a földön – biztos ezért utáltam különben a magyart – és szeretem, ha a dolgok körülöttem valamennyire valóságosak. Még 2006-ban kapott el ez az egész fociőrület, és azóta töretlenül tart, sőt egyre jobban és jobban szeretem a csapataimat, és így egyre több dolgot tudok meg róluk meg magáról a fociról. Ismerem a szabályokat és az újságoknak meg az internetnek hála elég sok mindent tudok ezekről az emberekről. Így már csak hozzá kell tennem a saját kis részemet, és készen is vagyok.

Szerinted a történeteid miben különböznek a többi hasonló témájútól?
Az enyémek rosszabbak?? :D Nem tudom, tényleg, nem nagyon szoktam magamat hasonlítgatni másokhoz. Mindegyik történet különböző, jó esetben nem találsz két egyformát, és mindegyiket másért szeretik az olvasóik. Van amit a stílusáért, van amit a cselekményért, a szereplők miatt, és még sorolhatnám. Majd egyszer eláruljátok mi volt olyan nagy szám az SP-ben?

A fejléc készítés régebb óta a hobbid. Még mindig szereted csinálni?
Igen, persze, de csak hobbiszinten. Tök jó unaloműző az is, bár sokszor előfordul, hogy belekezdek egybe, aztán félbehagyom, mert nem tetszik, ami addig kész van belőle (amúgy ez egy-egy résszel is így szokott lenni). Örülök neki, ha az emberek megkérnek, hogy csináljak nekik fejlécet, de azt még jobban szeretem, ha elő is állnak saját ötletekkel, és nem bízzák az egészet rám, mert abból általában semmi jó nem szokott kisülni.

A fejléc készítésre és a történet írásra hogyan osztod be az időd?
Az a nagy baj velem, hogy soha, semmire nem osztom be az időmet. Nem nagyon tervezgetek előre, mindig azzal foglalkozok, amivel éppen muszáj, vagy amihez kedvet kapok. Előfordul, hogy ha valaki kér egy fejlécet vagy képet, azt mondom neki, hogy majd megcsinálom, ha lesz rá időm, erre egy óra után már küldöm is neki, mert épp úgy tartotta kedvem, hogy megcsináljam. A részekkel meg nem sietek – és ezért nem is nagyon ígérgetem őket – de szerencsére az olvasók türelmesek, és nem zaklatnak, hanem elfogadják, hogy jó munkához idő kell. :D

2013. április 27.

Vasember

Mert nagyon, nagyon szeretem

Szóval vagyok én, aki valami hihetetlen oknál fogva nagyon szereti a Bosszúállókat. Bár nem vagyok egy Marvel rajongó - képregényt nem olvastam - azért Iron Man, Hawkeye, Hulk, Loki és Black Widow eléggé megnyert magának. Szóval volt ez az érzés: meg akarom nézni a Vasembert. Megnéztem és beleszerettem - igen RDJ egy nagyon jó színész. 
Szóval, a Vasemberrel kezdődött ez az egész és a Bosszúállók csak tetézte. Habár Edward Nortont nagyon szerettem Hulk-ként, azért Mark Ruffalo jobban beleillett a szerepbe - szerintem. De, Robert Downey Jr. az egyik kedvencem - az első helyen van, természetesen. 
Jött a harmadik rész és nekem ott volt a helyem - aztán csak ma tudtam megnézni. Mindenesetre megnéztem - a stáblista vége utáni jelenetet is - és tetszett. Oké, nem volt olyan jó, mint az első kettő - humor ügyileg, meg valahogy más volt -, de nekem bejött. 
Azért a számokkal, évekkel nagyon viccesen eljátszadoztak . Például 1999 vagy 1991? Mert 1999 volt kiírva, de aztán '91-ként volt említve. Vagy éppen mi van a 13 évvel? Miért lett a végére 20 év? (Tony mondja Pepper-nek, hogy 20 éve részegen rájött a megoldásra.) Szóval a számokkal nem volt senki se kibékülve - a végén meg "sok időbe telt" és előtte meg "karácsony másnapjára"... 
Ami viszont nagyon tetszett az az elején lévő szilveszteri jelenet volt - ahol ott volt az a pasi, aki az első részben is szerepelt. Meg tetszett a végefőcím - bár kicsit lezárás szagú volt.
Igen, RDJ valószínűleg nem vállal több szerepet - bár a remény hal meg utoljára -, mert lejár a szerződése a Bosszúállók 2-vel. Tehát már csak az lesz kérdés, hogy mit terveznek utána? Lesz még Bosszúállók? Vagy Vasember? Esetleg feltűnik valamelyik másik szereplő filmjében cameo szerepben? Nem tudom, csak remélem. 

Ha már RDJ akkor Sherlock Holmes és a harmadik része: elméletileg 2014-ben lesz, gyakorlatilag csak reménykedhetünk. De én nagyon reménykedek és reménykedek...
Na, most megyek és megnézem az Iron Man 1-et :D Mert a kezdet...

U.i.: Imádom Mark Ruffalot, imádtam a végén :D

2013. április 24.

Minden olyan sűrű massza

NemŐ-NagyŐ; Botox; töri és infó; fáradtság

Szóval először is itt vagyok, élek - még. 
NemŐ-NagyŐ-ről csak annyit, hogy nem. És ezzel le is tisztáztuk a dolgot :)
Botox (alias ofő) most haragszik rám és nem tudom miért. Legalább elképzelésem lenne róla... Ráadásul mindenki észrevette és ez... Oké, szóval most, hogy Pacskó leszállt rólam rám szállt Botox... Szerintem én utolsó év végére érzelmileg megnyomorított ember leszek (ez a suli ezt teszi az emberrel).
A töri és infó csak annyiból érdekes, hogy mindkettőhöz elég nagy energiát kéne befektetni, de jelenleg ezt a posztot is egy órán át írtam. És így kapcsolódik a fáradtság a témához...
Amúgy tegnap nyert a Bayern, tehát Liv jókedvében lest :D

2013. április 14.

2013.04.14.

Na, akkor a mai tervek

Először is leírom egy gyönyörű szép füzetbe a tapasztalataimat - arról, hogy tegnap nem olvastam. Aztán választok egy könyvet (Maggie Stiefvater: Shiver vs. Simone Elkeles:A vonzás szabályai) amit olvasni fogok. Persze előtte még megírom azt a kis temérdek értékelést, amit még nem írtam meg. 
Este megtanulom az irodalmat és aztán olvasok. Persze ma még megpróbálok beiktatni egy kis írást is - azért az mégiscsak kell...
És akkor most megyek és reggelizek...

2013. április 13.

2013.04.13.

Lemondani...

A cím arra szeretne utalni, hogy irodalomból olyan szorgalmi feladatot kaptunk, amiben a következőt kell teljesíteni:
  1. Lemondani egy nekünk fontos dologról (esetemben könyvolvasás)
  2. Leírni a tapasztalatainkat (minimum 10 mondatban, hát én írtam elé egy kis bevezető szöveget is...)
És, hogy eddig hogyan sikerült? Egész jól - bár egy új fejezetet muszáj volt elolvasnom Nilla blogján, mert az a történet annyira jó, hogy... (meg a design is)! De amúgy nem olvastam könyvet - még fülszöveget sem. De amúgy tényleg jó kislány voltam - mondjuk az este még necces, mert akkor szoktam olvasni, sokat.
Szóval, minden bizonnyal fogok kapni egy pluszt a szorgalmimra - ami azért jól fog jönni a múltkori egyes után ("A füzeted nagyon szép, de nincs teljesen kész a házid"). 
De a jövőhét nagyon kemény lesz. mert, hogy dolgozatok|felelések:
  • Felélés irodalomból (Halotti beszéd és könyörgés -> az olvasat szerint, első 10 mondat)
  • Dolgozat föciből (igazából kéne x db térkép és kívülről tudni a Duna és Tisza mellékfolyóit, folyóvizeinél lévő városokat és iparokat -> a baj csak az, hogy a felét mondta csak el a tanár...)
  • Témazáró angolból (hát, ez érdekes lesz -> remélem nem kell hivatalos levelet|baráti levelet írni)
  • Dolgozat kémiából (hétfőn veszünk definíciókat és képleteket -> remélem a múltkori jól sikerült)
  • És tesiből felmérések, amiből egyedül a sprinten szeretnék részt venni, de fel vagyok mentve
Szóval, akkor: Mindent bele és stb... Meg pozitívan állok hozzá - habár a föci a sírba visz....
És, hogy mit szeretnék csinálni ténylegesen?
  1. Megírni a dolgozatokat, a lehető legjobb tudásom szerint.
  2. Írni egy kis VSz-t.
  3. Értékelni az eddig elmaradt könyveket (ezt mondjuk jó lenne holnap megvalósítani).
  4. Olvasni egynéhány könyvet - ugyanis plusz három könyvet feltettem az áprilisi listámra és még az elején tartok.

2013. április 7.

2013.04.07.

Az anyukák rejtélye...


Feltételezzük azt, hogy van egy középiskolás lány, aki folyamatosan tájékoztatja a szüleit, ha tudja, hogy valami nem megy - például matematikából a körcikkes dolgok (még puskával sem), vagy kémiából a tömegszázalékos baromság. Ez a lány mindenből próbál javítani, de hát, ha olyan dolgokból íratnak dolgozatokat, amik nem mennek - akkor természetesen jobb esetben is csak kettest lehet összekaparni. 
Aztán az anyuka áprilisban úgy dönt, hogy ideje utánanézni a lánya jegyeinek - mondjuk januártól, mert azokat még nem látta. Rögtön azzal támadja le a lányát, hogy kémiából kettest kapott - amit a lánya már péntek reggel mondott: "Ne lepődj meg, ha kettes lesz". Semmi gond nem lenne, ha az anyuka utána nem mondaná azt, hogy matekból kettesre áll - holott a lány tudja, hogy még mindig legalább hármasra áll, hacsak az előző dolgozat (amit a tanárnő még mindig nem javított ki) nem lett beírva és annyira katasztrofálisra sikeredett. 
Ezek után az anyuka fennhangon azt mondja, hogy: "Persze, tudom, hogy a tanárok a hibásak." A lány egy kicsit mérges lesz, mert hát ő január óta folyamatosan elmondja, ha valamit rosszul érez - mindent ő sem tudhat. Az anyuka viszont már nem emlékszik a januári, februári, márciusi panaszkodásokra, hogy márpedig azt nem érti és a többiek miatt - akik házit ugyan nem írnak - szívtak. Meg azért a matematikánál annyi belátása azért már van, hogy tudja: két nap alatt a statisztikát nem lehet megtanulni. 

Márpedig eléggé ijesztő, de jelenleg úgy áll, hogy a könnyű, gyors témából már szerdán írunk egy laza TZ-t. De ha nyolcféle számolást kell alkalmaznom, akkor gagyi lesz a dolgozat - ugyanis, hogy egy sorból a 18. elemet meghatározzuk (miután csináltunk egy táblázatot) szerintem nem szükséges képleteket elsajátítani. Még akkor sem, ha a 129. elemet kérdezik - a táblázat ott van.