2014. május 26.

Én és az év végi suliposzt

Én és az év végi suliposzt


Mivel elég sok iskolás bejegyzés született az év (tanév – szerk.megj.) során ezért talán felmerülhet a kérdés: miért? Oké, hogy iskolába járok, de amikor elkezdtem a blogolást akkor is oda jártam, szóval: mi a pláne? Hát körülbelül erről, meg még pár szóról lesz szó ebben a bejegyzésben – summázzuk az eddig történteket, s tekintsünk ki a fennmaradó 2-3 hétre. Minden, ami eszembe jut/ott, illetve azok is, amik nem.
!Ebben a bejegyzésben indokolatlanul sokszor helyet kaphat a földrajz, a kémia-fizika, az angol és az informatika  tantárgy illetve a hozzájuk tartozó tanár!
!!Vannak ebben a bejegyzésben olyan dolgok, amik csak háttérben levő dolgokból lennének egyértelműek – amiket viszont nem írok le!!

(Megjegyzés: a többes szám használata az osztály miatt van.)

2014. május 14.

Én és az érettségi

Még akkor, ha előrehozott...
Szóval két nap múlva előrehozott érettségit teszek informatikából, ami az elviekben nem lenne túl nagy gond, azonban mivel informatikáról van szó, ezért maximalista vagyok - és nem csak én. Másokat simán megnyugtatok - legalábbis próbálkozom -, hogy elég sok mindent meg fogok tudni oldani, de magamat leginkább őrületbe kergetem. Szinte semmire sem emlékszem az adatbázis kezelésből, amit tavaly is meg idén is agyon tanultunk.
Ezért felkészülök: Bűbájos boszorkákat nézek (na meg angolul a finálékat mai sorozatokból, amik nagyon izgalmasak és idegtépőek) és néha elgondolkozom azon, hogy csinálnom kell valamit. És csinálok is, csak nem sokat és nem rendszeresen. De ettől függetlenül a tudásom remélem nem veszik el.

-o.o.-o.o.-

Találtam csokit, amit nem bírtam otthagyni a boltban, mert nem ment - meg még ezer másikat is láttam, de annyit nem tudtam hazahozni, sajnos. Ezt a csokit viszont nem magamnak vettem, hanem egy személynek, akinek ez meglepetés lesz. Igazból nem most akartam odaadni, de várható volt, hogy nem bírom ki. Na mindegy. 

2014. május 9.

Mesélős bejegyzés

Szóval, nagyjából kész vannak az új aloldalak (ott jobbra az „On the Blog” felirat alatt) már csak kisebb-nagyobb változtatások vannak hátra, de mivel nem akarom tovább zárva tartani a kapukat, ezért azt majd időközben variálom át.
Ebben a bejegyzésben most lesz szó: az aloldalakról, s tartalmukról; kis statisztika; kis továbbiak; kis mese. Szóval lássuk a medvét:

2014. május 1.

Eltűnésem hátterében...

Hey!

Volt egy jó hosszú bejegyzésem és azóta semmi, azt hiszem kicsiny olvasótáboromat ez nem hatotta meg (pedig elvben vannak nekem olvasóim, akik nem tudom miért olvasnak|?|), úgyhogy igazából nem is nagyon hajtottam magam, hogy ide is termeljek szövegeket.  De mivel szeretem ezt a blogom (mely egy idő után elvesztette eredeti funkcióját) ezért kezdek visszatérni. Ti még nem sok mindent láthattok, de a háttérben én már nagyon készülök és valószínűleg a következő hét folyamán a blog privátba vonul.
Nem ígérek semmit, de megpróbálom befejezni a dolgok felpakolását/átpakolását még a következő héten - informatikát is illene (fúj, de rám ragadt ez a szó) tanulni, ha már érettségizek belőle - és azért nem ígérek semmit, mert nem szeretném, ha a régi/új bejegyzések előtérbe kerülnének, így mindenképpen fogok írni valami szép kis szöveget az újdonságokról, meg mit-hol-miért kérdésekre is fogok abban a posztban válaszolni. Meg kell írni naaagyon sok dolgot még (pl. van olyan téma amiről semmi nincs, pedig elterveztem; a linkek még nincsenek csoportosítva... blablabla...) és ebben nincs sok segítségemre a fotel, amiben ülök - túlontúl kényelmes ahhoz, hogy ne aludjak el benne.
Sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta - pl. már május van - és azt hiszem joggal kijelenthetjük, hogy mekkora egy hülye vagyok. Öhm, de ami megtörtént megtörtént, egyelőre nem vagyok képes visszautazni az időben, hogy mindent visszacsináljak és így egy nappal a történtek után úgy gondolom még jó is, hogy megtörtént. Szar volt a kedvem miatta és mélyen legbelül ordítoznék azzal a személlyel, de ez senkinek se lenne jó - örülök, hogy azért ma szóba állt velem és everything is ok (szeretjük a felületességet, jó az nekünk) és kicsit se fogok megőrülni.
Holnaptól kezdődik a szünet - habár ez még a húgomnak is Hawaii -, ami természetesen azt is jelenti, hogy irány el itthonról. Igen, az otthonülés általában kinézett dolog belőlem, pedig szeretek ténferegni. De ez az érettségi szünet más lesz - legalább egy napot biztosan rá kell szánnom magam az Excel csodálatos világára (a formázás hiába ad pontot, ha az édeskevés az ötöshöz).
Szóval, ha eltűnik a blog, akkor majd vissza is jön!