2014. augusztus 31.

2014. augusztus

KétKedvenc #1
{Információk}
Újabb rovat, ami kicsit másabb lesz, mint a Beszéljünk a(z)…, azonban eléggé hasonlónak tűnhet. Sőt, még akár az ajánlókkal is láttathat némi hasonlóságot, azonban itt valami másra szeretném felhívni a „figyelmet.
Ebben a rovatban havonta megpróbálok hozni két kedvenc valamit – és itt jön az érdekesség: ez a két dolog bármi lehet. Lehet ember, állat, blog, könyv, sorozat, hely vagy akár program. A lényeg, hogy ezek valamiért a kedvenceim lettek és erre fogom megadni a magyarázatot ezekben a bejegyzésekben. Azonban itt nem hosszú, spoileres dolgokra kell számítani, hanem rövid ismertetőkre.













2014. augusztus 30.

Sosincs túl korán...

KönyvesKarácsony

Igen, már most írok egy karácsonyos bejegyzést – az, hogy miért most, ki fog derülni. A képen a kézírásom látható, ami édesapám szerint csúnya, bár az övére hasonlít – ezt mondjuk már megszoktam, mert nem ő az egyetlen, aki ezekkel a szavakkal illeti szerintem egész normális írásom.
Szóval, most írom a bejegyzést, mert augusztus 31-ig megírhatjuk a kívánságlistánk – s, mivel én megkaptam a két éve megvett 10envalahány könyvet, így most ajándék ötlet nélkül maradtam szüleim számára. Ezt orvoslásként elkezdtem felírni mire is vágyom – és természetesen, hogy megint könyvek kaptak rajta szerepet. Édesapám meg is jegyezte, hogy „Már megint könyvek?”
Nem terveztem karácsonyra könyvet kérni, de mikor anya azt mondta, hogy gyerünk, gyerünk, írhatom a listám én nagyon megörültem – ilyenkor jó pár könyvvel lehet gazdagabb, s sosem fordul meg a fejemben, hogy mit kéne még? De idén ez egy kicsit máshogy alakult, mert amint elkezdtem leírni a könyveket még vagy száz más is eszembe jutott.
Szóval, szeptember végéig írhatjuk a listát, mert onnantól kezdve anyáék elkezdik a spórolásos-akciókereséses időszakot, aminek végén a lehető legtöbb dolgot megkapjuk. És igazából tudom magamról, hogy ha pénzt kapnék, akkor is a listámon szereplő dolgokat venném meg.

Reign #1

Reign
{Romantikus történelem}
Nézz bele te is!

A skótok királynőjének, Máriának új szempontból megközelített és feldolgozott története, 15 éves korától kezdve, amikor három társalkodójának és legjobb barátnőjének társaságában Franciaországba érkezik, jegyeséhez Ferenc herceghez. A sorozat azt lenne hivatott bemutatni, hogyan éli túl a fiatal lány a francia udvar intrikáit, és csapdáit, egészen trónra kerülésének pillanatáig. 

2014. augusztus 29.

Újabb 100 válasz tőlem

Újabb 100 válasz tőlem


1. Mik azok a dolgok, amik motiválnak?
Igazából minden nap más motivál és nehéz lenne felsorolni mindent. Persze vannak olyan dolgok, amik minden nap ott motoszkálnak a fejemben és az előrehaladásomat segítik. Barátságban a barátaim szeretete motivál; a tanulásban leginkább a jó jegy és a nem-megbukás motivál; az írásban az, hogy így kiadhatom magamból a dolgokat, és az elképzelések motiválnak.

2. Milyen telefonod van? Miért azt választottad?
Egy Sony Xperia L típusú készülékem van, ami nekem tökéletesen megfelel, bár nem a telefonálás a kulcsszerepe. Azért ezt választottam, mert amit eredetileg néztem Sony, az jóval drágább volt, mint ez – és amire nekem igazán kellett a telefon azt ez a ketyere is jól tudja.
Amúgy születésnapomra kaptam és édesanyám nem akarta megvenni eleinte – ezért volt meglepi, hogy egy csoki doboz belsejéből húztam elő. Elég nagy a telefon, ami nekem azért jön be, mert szeretek képeket nézegetni, illetve videókat – és olvasni is sokkal könnyebb rajta. Valamint a kamera funkciójáért szeretem nagyon (Állatkertes, diáknapos bejegyzésemben is a készülék általi képeket lehet megtekinteni) – bár kicsit furcsa még mindig, hogy várni kell, mert különben nem azt fényképezi le, amit le akartam.

3. Kik azok az emberek, akik az agyadra mennek, és miért?
Well, leginkább azok, akik még mindig nem tanultak meg viselkedni és akarattal zavarba/szégyenbe hoznak. Értem én, hogy vannak körülmények, amikor nem lehet megbosszulni azon az emberen a dolgokat, de akkor is kicsinyes dolognak tartom, hogy mást pécézzenek ki.
Valamint azok is eléggé a bögyömbe vannak, akik ok nélkül hencegnek, és azt hiszik, hogy marhára viccesek. Vannak, akik tényleg megtehetik ezt, mert van mit felmutatniuk, de azok, akiket csak „minden tanár kedvel”, azok ne menőzzenek ezzel – ráadásul úgy, mintha ők feljebbvalók lennének azzal, hogy a létező összes tanárnak megpróbáltak benyalni.

4. Milyen nyelven tanulsz? Miért pont ezt választottad?
Tanulok én németül és angolul is, bár ezek közül csak egyiket választottam én, még anno. Még harmadikban választottam a német nyelvet, mint tanulni kívánt idegen nyelv, mert úgy gondoltam abban édesanyám és mamám is segítségemre lesz – meg naivan bíztam abban, hogy olasz rokonaim is szóba állnak velem eme nyelven. Később, egy év kihagyás után, 10.-ben tapasztalhattam meg ennek a nyelvnek a „szépségeit”.
Az angolt pedig akkor választottam, amikor középiskolát – és felvettek a nyelvi előkészítőbe, szóval elég intenzíven tanultam. Voltak vele fenntartásaim (általános iskolában az angolosok mindig menőztek és a németet lehurrogták), de mostanra a legtöbb eltűnt.

2014. augusztus 28.

... Pannáról

Rég volt már ilyen bejegyzés, úgyhogy gondoltam miért ne? Most egy újabb barátnőmet ismerhetitek meg – és újabb izgalmas úton-módon mutatom őt be Nektek. Míg R.-nél a képek alapján ismerhettétek meg, Panna bevállalósabb volt és egy tesztet töltött ki a kedvemért – ezt én átnéztem és úgy teszem közzé, hogy amit nem külső szemlélő számára írt, az meg is maradjon titokban. Tehát akkor Beszéljünk:

… P A N N Á R Ó L

Who is she?
Az örök „ellenségem”-barátom. Mint ahogy azt visszaolvasgatva látható Pannával voltak kisebb-nagyobb súrlódásaink, de talán őt mondanám annak, aki azért mindig ott volt mellettem. Amúgy még mielőtt bemutatná saját magát a kérdésekre válaszolva azért én is bemutatom:
Kicsit hebrencs, végsőkig küzdő, sértődékeny, megtévesztő, gondoskodó, szellemes, igaz. Ezek a szavak jutottak eszembe így hirtelenjében róla, mert így érzem én. Nem tudom szorul-e magyarázatra, mert én és talán Ő is tudja miért ezek jutottak eszembe. Talán párat azért kifejtek… Sértődékeny – vagy csak gyakran játssza a sértődöttet (lsd. ToZó és Én) – ami néha kicsit zavaró, de hozzá lehet szokni, főleg, hogy régebben – és talán még most is – én is rettentően sértődékeny voltam. Igaz, mert ő az, aki meghallgatja, amit mondani akarok és ha nem is érti meg teljesen nem néz rám furcsán.

Why is she here?
Először is egy kis magyarázat arra miért is ellenségem is – annak ellenére, hogy fentebb már utaltam rá. Egészen a 2013/2014-es tanévig Pannával eléggé közömbösek voltunk egymás iránt – úgy igazán talán csak németórán beszélgettünk, valamint bármikor az olvasásról. Pedig én 10.-ben eleinte mellette ültem, egészen addig, amíg nem volt arra lehetőségem, hogy elüljek onnan – ahogyan ő tette azt minden adandó alkalommal. Ezért én rettentően haragudtam rá – mármint, hogy mindig elült mellőlem – és nem értettem miért teszi; aztán még 10. évvégén volt egy elég csúnya húzása németből és akkor eldöntöttem ő az ellenségem lesz.
A Sors fintora, hogy ez a lány, akivel eleinte annyira nem jöttem ki most az egyik legjobb barátnőm. Igazából miután eléggé ráhangoltuk egymást az olvasásra, jöttem rá, hogy attól, mert ő nem csak a mienk – értsd: az osztályé – attól még ránk is szakít időt. És, habár néha rettentő idegesítő tud lenni, hogy másokkal tölti az idejét, vagy éppen mindenkit próbál meghallgatni – igen, még azt is, akit ki nem állhat – azért néha ez jól jön.
Igazából szerintem mi elég gyakran rivalizálunk – legalábbis nekem így jön le –, és ezeket finom kis élcelődésekkel leplezzük. Nem titok, hogy mindketten leginkább azt akarjuk, ami a másiké – pedig mindketten tudjuk nagyon jól, hogy a dolgok nem mindig csak rajtunk múlnak. Szerintem amúgy hasonlítunk is valamennyire belsőleg, mert elég hasonló az érdeklődésünk – könyv, sorozat, stb.
Ami miatt mégiscsak úgy döntöttem (vele) folytatom az emberekről külön írt, szerintem azért valamennyire „megtisztelő”, mert ő felvette velem a kapcsolatot a balatoni-háromhétben is – ezzel számomra kb. bizonyította, hogy nem olyan mint egyesek/kettesek. Ez nagyon jól esett/esik.

Anything else?
Cukkolás (csúnyábban szívatás). Azt hiszem muszáj megemlítenem, ha már nem csak róla, hanem a kapcsolatunkról is szól ez a bejegyzés. Azaz… A cukkolás művészetét ToZótól elég könnyen el lehet tanulni – főleg, ha Panna a közelben van – és én jódiákhoz híven az angol mellett ezt is eltanultam, azt hiszem. Amúgy Panna szerintem már megszokta – főleg, hogy az utóbbi évben elég gyakran lett nyelvünk rajta köszörülve. A magam részéről azt tudom csak mondani, hogy: Bocsi Panna, ha bántó lett volna bármi is, de tudod jól, hogy a magas labdákat nem hagyhatom ki.
Könyvek. Panna anno azt mondta – s írta –, hogy én szerettem meg vele igazán az olvasást. Ez kicsiny lelkemnek annyira jól esett, hogy utána egy darabig nem jutott ideje olvasni – jó, ez nem igaz. A földrajz az érettségi miatt alig jutott időm bármi másra és így egy kicsit meghazudtoltam, amit Panna írt. Mindenesetre örülök, hogy a Szent Johanna Gimis véleményeimmel is egyet tudott érteni – annak ellenére, hogy az első négy részt hihetetlenül lehúztam. Ezért is sajnálom kicsit, hogy nem tud olyan gyakran kézzel fogható könyvhöz jutni – családi dolog.
Róla. Nos Ő, azaz Róla egy olyan személy, akiről Panna említést tett a karácsonyi lapon is, és igazából nem is beszéltünk Róla olyan sokat. Már úgy értem Pannával a cukormáztól csöpögős muffin mellett eljutottunk egy olyan szintre, hogy egymás közt halálra szekáltuk és talán Panna az egyetlen, aki átlátja a helyzetet – na, nem mindig. Panna két húzása nem tetszett Vele kapcsolatban. Az egyik a születésnapomon történő lökdösődése volt – khm, PANNA; a másik pedig, nos az egy órához köthető, ahol adta a lovat mások alá. De amúgy Pannával elég jól el tudtunk beszélgetni mindenről.


És akkor most az a valami egyedi dolog, aminek kitöltését nagyon köszönöm neki:


Ismerd meg Pannát :)
100 kérdés, 100 válasz
Generally
1. Jelenleg mi a kedvenc dalod? Violetta-en mi mundo
2. Most mit hallgatsz? Jessi J-Price Tag
3. Hány éves leszel 3 év múlva? 21
4. Láttál már hullócsillagot? igen
5. Kívántál valamit? igen
6. Teljesült? sztem igen
7. Mi volt életed legjobb pillanata? 1999.május 1, amikor örökbe fogadtak, bár nem nagyon emlékszem rá, de az utóhatások miatt, ezt tartom annak
8. Életed legrosszabb napja? amikor meghalt Vivi
9. Ha lehetne, egy kívánságod mi lenne az? sablonosan hangozhat, de világbéke…
10. Mikor van a névnapod? július 26
11. Jól tanulsz? nem rosszul, de lehetne jobban is
12. Tudsz pókerezni? nem
13. Vallásod? evangélikus
14. Szereted a meséket? nem
15. Voltál már kirándulni tengernél? igen
16. Van házi állatod? igen, egy kutyám
17. Kivel élsz együtt? szüleimmel, testvéreimmel
18. Panel vagy családi ház? családi
19. Hol voltál utoljára? Auchanban vásárolni
20. Mit ettél utoljára? rakott krumplit
21. Kihívott fel utoljára mobilon? Livi
22. Horoszkópod? halak
23. Mitől félsz? saját magamtól
24. Játszol valamilyen hangszeren? nem, sajnos
25. Nézel valamilyen sorozatot? igen: Violetta, Castle, CSI (összes), Beugró…
26. Édes vagy sós? mikor hogy, inkább édes
27. Van saját szobád? nincs, még
28. Milyen színű a szobád? fehér, még
29. Van poszter a faladon? van: 2 tigriskölyök, egy Karib tenger kalózai plakát, és egy Avicii plakát
30. Hordasz valamilyen ékszert? igen, azt a nyakláncot, amit keresztelőmre kaptam, vagy egy Eiffel tornyos nyakláncot
31. Mi a csengő hangod? Loreen-Euphoria
32. Voltál már egy híresség koncertjén? igen: Majka, Tóth Gabi, Hien, Radics Gigi
33. Láttál már szellemet? nem, és nem is szeretnék
34. Jártál már Amerikában? igen
35. Hova jársz szilveszterezni? Fótra barátaimhoz, vagy Budapesten barátaimhoz, mikor hogy…
36. A legviccesebb ember, akit ismersz? ToZó :)
37. Tanulsz idegen nyelvet? igen: angol, német
38. Szeretsz olvasni? persze :)
39. Van rossz szokásod? van, sokszor elhallgatok dolgokat!!! ez nem hazugság!!!! :)
40. Háton alszol? nem, utálok, kényelmetlen :)
41. Ültél már repülőn? igen
42. Voltál már kórházban komolyabb baj végett? igen, kificamodott a bokám még kerekes székben is kellett ülnöm :)
43. Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? bármilyen történelemmel kapcsolatos dologgal :)
44. Nyár vagy tél? egyik sem…tavasz, ősz :)
45. Plüssel alszol? igen :)
46. Félsz a sötétben? nem
47. Van örök ellenséged? van…
48. Nyomulós vagy? nem
49. Fent vagy Facebookon? igen
50. Eltörted már valaha valamidet? nem, csak kificamítottam
51. Űzöl valamilyen sportot rendszeresen? nem
52. Szoktál reggelizni? néha
53. Késtél már el suliból? igen
Favourites
54. Melyek a kedvenc napjaid? péntek, szombat
55. Mi a kedvenc színed? lila
56. Mi a kedvenc elfoglaltságod? olvasás, filmnézés
57. Mi a kedvenc tantárgyad? történelem, angol
58. Kedvenc országod? Amerika, Anglia
59. Kedvenc nyelv? angol
60. Kedvenc helyed? 16.kerület
61. Kedvenc énekesed? nincs
62. Kedvenc színészed? Angelina Jolie, Keira Knightley, Petrick Demsey, Sandra Bullock, Adam Sandler, Johny Depp
63. Kedvenc filmed? Női szervek, Görögbe fogadva, Charley és a csokigyár
64. Kedvenc éttermed? nincs
65. Kedvenc dalod? Loreen-Euphoria
66. Kedvenc kajád? nincs
67. Kedvenc italod? sprite
68. Kedvenc meséd? nincs, nem szeretem a meséket, vagyis inkább nem ismerem őket :)
69. Kedvenc zenei stílus? pop
70. Kedvenc Idézeted? „senki nem szeret szenvedni, mindenki boldogságot szeretne, de nem lehet szivárvány, egy kis eső nélkül”
71. Kedvenc viseleted? laza, sportos
72. Kedvenc oldalak? Unatkozó Gimnazista, Starity.hu
Relationship
73. Összetartó családod van? többnyire (a szűk családi kört kivéve egyáltalán nem)
74. Van testvéred? van, 2 is :)
75. Hány barátod van? igaz barátok 3(Te, Livi, Szimi)
76. Elmondasz nekik mindent? igen
77. Könnyen barátkozol? igen
78. Van egy olyan barátod, aki külföldön lakik? van
79. Szeretsz új emberrel megismerkedni/új barátokat találni? igen
80. Jól kijössz a tanárokkal? igen
81. Voltál már szerelmes? igen
Outside/inside
82. Hajszíned? barna
83. Rövid vagy hosszú? közepes
84. Szemszíned? barna
85. Fogszabályzó? nincs, de kéne
86. Szemüveges vagy? igen
87. Magasságod? 172cm
88. Súly? titoook
89. Tetkó? nincs
90. Piercing? nincs
91. Pesszimista vagy optimista? is-is(többnyire optimista)
92. Magabiztos vagy félénkebb? félénkebb
93. Elégedett vagy magaddal? nem
94. Legrosszabb tulajdonságod? önbizalomhiány
95. Legjobb tulajdonságod? önzetlenség
96. Mi számít jobban a külső vagy a belső? belső

2014. augusztus 27.

Walking Between Raindrops

Walking Between Raindrops
Erre a blogra nagyon egyszerű volt rátalálnom, hiszen az egyik legjobb-blogos-barátnőm az egyik szerkesztő. Igazából, amikor először megnyitottam a blogot még más volt a design, de azt is - mint a második kinézetet - Liv készítette és szerintem gyönyörű volt. Most Khyira munkáját fedezhetik fel a blogra feltévedők - ami profi munka, s akármennyire is kezd egyre inkább divattá válni a kódos kinézet, szerintem EZ a blog megérdemelte. Khyira pedig igazán szép munkát végzett, mint mindig - látszik, hogy sok ideje volt benne.
A kinézet kb. háromszor változott – természetesen miután megírtam a véleményem. De, most egy ideig ez marad, úgyhogy megírom a legújabb kinézetről a véleményem. Habár nekem a Sherlock Holmes-os utalós volt az egyik kedvencem.
CSS designt kapott a blog, ami nekem tetszeni tetszik, csak valahogy a fejléc nem tükrözi a tartalmat – ennek ellenére nem zavarja a szemet. Tetszenek a színek, mert annak ellenére, hogy liláról és barnáról beszélünk – egy helyen – egész jó árnyalatok lettek választva a bloghoz. A kódok is rendben vannak, mennek a bloghoz – mivel mindenhol megtalálható a barna-lila páros. Viszont én a felső navbar-t levenném, mert csak zavaró felület – már nem sokan használják.

Liv véleményét már saját bőrön is tapasztalhattam, s a blogon is az igényesebb fajta kritikaíróval van dolguk a népeknek. Liv nagyon szépen fogalmaz és képes mindent átlátni. Nem két szóban foglalja össze, hogy „Ez a blog nagyon szép! Csak így tovább!” hanem leírja őszinte véleményét a lehetőségekhez mérten. Nagyon szeretem olvasni a kritikáit, mert Liv tudja hogyan kell felépíteni egy tartalmas és építőjellegű kritikát.

Másik szerkesztő Dora Groß, akinek kritikája ugyanúgy van felépítve, mint Livé – ebből is látszik, hogy a lányok mennyire össze tudnak dolgozni, ami a blog egyik nagyon fontos része, hiszen így egy olyan helyre találhatunk, ahol bárkitől lehet kritikát kérni nem fog megkülönböztetés érni minket.
Dorat még nem ismertem, nem olvastam tőle semmit – se történetet, se kritikát, így gondoltam előbb megnézem, megismerem ezt a lányt. Miután láttam, hogy történetes blogja is van így megnyugodtam. Mert szerintem, ha valaki ír, akkor az a kritikáin is meglátszik. Nem is kellett Doraban csalódnom, mert ő is igényes és összetett kritikákkal látja el a jelentkezőket.

Igazából nehéz kitűnni a sok kritikás blog közül és a lányok blogját én inkább blogmagazinnak sorolnám – a kritikák mellett ajánlók és cikkek kapnak helyet rajta. Legalábbis amikor én elkezdtem felfigyelni az ilyen típusú blogokra, akkor láttam a különbséget.

Nekem mindenesetre nagyon tetszik a lányok állásfoglalása (1D nem!) és a bloguk tömegek közti egyedisége. Mindenkinek csak ajánlani tudom őket, de vigyázat! van egy bizonyos határ, ami után nem írnak és várni kell. De egy ilyen kritikára megéri, nem?

2014. augusztus 26.

Kiera Cass: The One - Az Igazi

Kiera Cass – Az Igazi
Kiadó: GABO
Eredeti cím: The One
A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."








Véleményem
Nem tudom, mit írhatnék erről a könyvről, mert talán ehhez egy félnapnyi – az olvasás befejezésétől számítva – pihenés lenne szükséges. Minden sorozat/trilógia befejeztével elfog egy a hiányérzethez hasonló érzés – tán’ annyival másabb, hogy tudom, bármikor újra belevetethetem magam az élmények átélésébe. Mert míg az előző kötetek érdekfeszítőek és eseménydúsak voltak, addig ez valaminek a lezárása egy rendkívül mozgalmas véggel.
America és Maxon kalandja ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért, s már az első sorokból ki lehet következtetni, hogy az írónő gondosan elrejtette minden kérdésre – ami valaha felmerült – a választ. Most már nyíltan előtűnnek a lázadók, a négy lány valódi énje is szerepet kap – meglepő módon kedvelhetünk meg olyan személyeket, akikről ezt az első, de még a második kötet után is nevetségesnek gondoltunk, csak mert azt hittük megtaláltuk a főkolompost.
Engem volt, ami zavart, mert olyan gyorsan történt minden – persze, örülök, hogy ez nem egy végtelenségig elhúzott történet lett, mert minden gondosan el lett simítva –, hogy néhány dologra nem került annyi figyelem. Örömmel olvastam volna még egy kicsit az északi lázadókról – ha már kiderült hány ember vett is részt benne.
A másik, ami még zavart az America-Maxon kapcsolatának se veled, se nélküled része. Úgy örültem, hogy végre mindketten tisztázták mit szeretnének – habár egyikük sem mondta ki hangosan, a másikra várva –, aztán a végén, miután már annyira boldog voltam elromlott. Minden.
Aspen megváltozott érzései annyira egyértelműek voltak és America olyan sokáig nem hagyta szóhoz jutni – pedig azzal megspórolták volna az utolsó összetűzést, ami lehet, hogy szükséges volt, de annyira elcsépelt megoldás. Maxon pedig természetes, hogy félreérti a helyzetet, de igazán meghallgathatta volna a magyarázatot, hiszen azt ígérte, hogy megóvja Americát attól, aki megbántotta. Úgy látszik ezt elfelejtette, meg az előző estét is.
Imádtam a történetet, imádtam a karaktereket és az írónő lehengerlő stílusát – bemutatott egy másik világot, s hagyta, hagy fedezzük fel magunk benne. Ennél a kötetnél sírtam, mert néha olyan igazságtalannak éreztem némely szereplő sorsát – mégis, valahogy úgy érzem, ha másként végződött volna, az nem lett volna ennyire megkapó. Hiszen még az is megsiratta a királyt, aki nem kedvelte – mert ott volt a királyné, aki mindennek ellenére szerette a férjét, annyira, hogy feláldozza magát. A királyné önzetlensége eléggé mély nyomott hagyott bennem – annyira reméltem, hogy ő életben marad, de tudom, hogy az előtte lévő boldog percek mindenért kárpótolják.
Talán Celeste sorsa volt a legmeglepőbb – az valami olyan volt, amire nem számítottam. Szerettem, ahogy a történet körbefogja a szereplőket és megmutatja igaz valójukat, s mégis amikor Celeste halálát kellett olvasnom megtört bennem valami – hiszen végre kitárulkozott, elmondta az igazat és nem ezt érdemelte volna.
A lázadók közül az északiaké és a délieké is elég világos lett, mégis meglepett a végkifejlett – America gyorsan felfedezte az összefüggéseket és ezen meg sem lepődtem, bár kicsit váratlanul ért az édesapja halála, majd titka. Igazából gondoltam, hogy Aspen vagy valaki közeli hozzátartozója benne lesz – hiszen August célzott is rá –, de sosem gondoltam volna az apjára. Pedig eléggé nyilvánvaló, így visszagondolva.
Nekem egy kicsit hirtelen lett vége – egész sokáig csak lépegetett a történet és rákoncentrált az északi lázadókra, valamint Maxonra és Americára. Kriss lelepleződése, vagy inkább reagálása, számomra nagy csalódás volt – igazán gondolhatta volna, hogy America nem fogja lejáratni vagy leleplezni mindenki előtt.
Néha várom a folytatást, de az nem jön – pedig úgy megismerném a pici Maxonok és Americák életének egy részletét. Aztán mégis látom magam előtt a jelenetet, mert Maxon olyan kedvesen körülírta mikor Americának vallott az érzéseiről. Aztán belegondolok, hogy America milyen sokáig nem akart hercegné lenni, most pedig királyné lett – ezt mindig megmosolygom.
Ez egy ifjúsági regény, heves csókcsatákkal és sok szenvedéllyel – bár ebben a trilógiában ez nem volt annyira hangsúlyos. Talán arra számítottam, hogy ebben megtörténik az a bizonyos szenvedélyes éjszaka, de nem így lett – még sincs hiányérzetem.
Az írónő ezzel a történetével rabul ejtett. Megalkotott egy utópiát, ami nem csak egy részleges valami volt, hanem egy egész – történelemmel, helyhatárokkal, emberekkel. A könyvei olyan ruhába öltözhettek, ami illik a történethez és ez utolsó – akármennyire spoileres is – remek összhangban van a többivel.

Köszönöm ezt a nagyszerű élményt!

Kedvenc idézeteim:
„– Ne izgulj már, America, szerintem ott lesz a herceg – tréfálkozik Marlee. May felkacag én pedig feléjük legyintek.
– Nem attól félek, hogy meggondolja magát! Hanem attól, hogy hasra esem, esetleg rosszul mondom ki a nevét, vagy valami ilyen. Nagy tehetségem van abban, hogy elszúrjak dolgokat – nyüszítettem.”

„Ha vágysz valamire, akkor minden erőddel küzdj meg érte!”

„– Hogy érzed magad, kedvesem?
– A „kedvesemért” leginkább orrba vágni szeretnélek. – De beértem azzal, hogy meztelen hasát böktem meg.
Mosolyogva fölém hajolt.
– Na jó. Akkor hogy hívjalak? Drágám? Kicsikém? Szerelmem?
– Bármelyik megteszi, feltéve, hogy senki mást nem nevezel így – feleltem, miközben ujjaim céltalanul vándoroltak fel-le a mellkasán és a karján. – És én hogy hívjalak?
– Őkirályi férjsége. Attól tartok, ezt törvény írja elő.”

„– Pedig jó ötletnek tűnt – húztam el a számat.
Szemében együtt érző fény csillant.
– De America, neked főként szörnyű ötleteid vannak. Csodásak a szándékaid, de az ötleteidről inkább ne is beszéljünk.”


„-… Nem az számít, hogyan ítéled meg a saját jellemedet, hanem egyedül az, hogy mit kezdesz vele. Te a többieknél sokkal inkább hajlasz arra, hogy azt tedd, amit helyesnek vélsz, anélkül, hogy előbb hosszasan latolgatnád, ez milyen következményekkel jár majd számodra.”

2014. augusztus 25.

Nézzünk szembe a tényekkel...

... jövőhéttől újra az iskolában töltjük napunk nagy részét!


Örülök? Fogjuk rá. Képes lennék még jobban örülni? Nem nagyon. Miért? Az egy nagyon hosszú mese. Miért? Mert az a helyzet, hogy jelen pillanatban is közel állok a viszályhoz. Kivel? Anyámmal.
Minden év elején, mióta középiskolás vagyok arra érek haza nyár végén, hogy meg van véve x db négyzethálós és x db vonalas füzet - sima, egyszerűek voltak, amik az első héten tökéletesen megtették a hatásukat. Most viszont, hogy a húgom is követi az előre kikövezett útját a gimnáziumba én háttérbe szorulok. És ez baj! Miért? Mert anyám nem vesz füzeteket mondván nem tudom, hogy a HÚGOMNAK milyen kell... Igen! Gondolom leesett mindenkinek mi is itt a probléma - nem tudom mi kell a húgomnak így én se kapok addig semmit.
A baj eddig nem volt olyan nagy, csakhogy: pár perccel ezelőtt megkérdeztem édesanyám, hogy mégis mikor vesszük meg a tanszereket, mire közölte velem, hogy JÖVŐHÉTEN. Mondjuk úgy, nem fogadta jól a "Jövőhéten én már lehet, hogy két dolgozaton is túl leszek és gondolom az én tanáraim a házi feladatokkal sem várnak amíg a húgom megtudja milyen füzetek kellenek neki..." válaszom, de sikerült meggyőznöm az "Öt ilyen, öt olyan füzet" elvemmel, így még ezen a héten talán sikerül füzetekhez jutnom... Talán sikerült még ezen a héten megkapnom és akkor megcsinálhatom a nyelvfüzetek szótár-részét kialakítani és így tovább... Meg most ténylegesen szeretném fel is díszíteni őket, például a föciszakkörös füzetemet egy földgömbbel, a nyelvfüzeteket zászlóval és valami egyszerű - már úgy értem számomra egyszerű - ábrával is megajándékozni. Miért? Mert rájöttem, hogy sokkal szívesebben nyitogatok olyan füzeteket, amikben van valami szép - és a rajztanárom ellenére, aki egyszer megsúgta nekem, hogy "nincs ehhez kreativitásod".
Szóval, lesz füzetem és lesznek tanszereim, csak a tolltartómat nem mossa ki anya, ami baj, de majd utánaolvasok és megpróbálkozom vele én... hátha sikerül. Ha nem, akkor szomorú leszek, hiszen három éve már a társam és egykor a húgom keresztanyukájától kaptam, így hiányozna.
Az angol házim jól halad a teljes készenléthez, bár terveztem, hogy a fogalmazásokat a füzetembe írom... de füzet hiányában marad a lap... Az sem rossz, csak nagyon kell figyelnem a bekezdésekre és minden apróságra, amire normális füzetben aligha felejtenék el...
És mit csinálok a hátralévő egy hétben? Leginkább befejezem a Reign című sorozatot - naaaagyon jó, történelmes és ezen belül Stuart Máriáról szól. Befejezek egy könyvet, aminek a címe A tigris küldetése; és tervezem elkezdeni az egyik történetem. Az elmaradt könyvértékelésekről és helyértékelésekről, valamint minden egyébről nem is beszélve...
Kezdetnek beállítottam minden napra egy kész bejegyzést, de tervezek egy bejegyzést írni két aktuális kedvenc pasimról - igazából minden színész/zenész, akit egyszer megkedvelek azok a szívemben is maradnak és egy fokkal jobban figyelek rájuk, de ez most más lesz. Valamint valószínűleg elkészítem az én Top5-ös lányos kihívásra a válaszaim, hátha egyszer valaki engem is felkér - bár ennek kevés az esélye.
Addig is, én most eltűnök, de folyamatosan itt leszek. 

Kiera Cass: The Elite - Az Elit

Kiera Cass – Az Elit
Kiadó: GABO
Eredeti cím: The Elite
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…








Véleményem
Eljött a rettegett szerelmi háromszögek ideje – csak nem egészen úgy, ahogy arra számítottam volna. Palota, Aspen, Maxon, America.
Azt hittem America látványos, s lányos szenvedésében lesz részem – azonban America megkímélt minden ilyesmitől, nem nyavalygott amiatt, hogy kit kéne választani olyan hangosan. Miközben olvastam akaratlanul is az jutott eszembe – már amikor America mégiscsak elidőzött a két fiú között –, hogy ha Aspent tényleg feltétel nélkül szerette volna – vagy a fiú őt – akkor nem került volna soha olyan helyzetbe, hogy választani kelljen. Ha kettő közül választani kell, akkor én Maxont választanám – és nem azért, mert rangosabb. Aspen előttem hiába próbálná kimagyarázni magát nem menne neki, mert én csalódtam benne annyira – még akkor is, ha nem tett semmit, csak szakított Americával –, hogy azt mondjam: ez nem működött, tehát a másodikat választom.
Annak ellenére, hogy a fölösleges – és szabálytalan – szenvedéseket megúsztam, már ami azt a háromszöget illeti, azonban sikerült találni egy másik háromszöget, vagy inkább négyszöget? Szóval van Kriss – aki egy Marlee-hez hasonlóan kedvelhető lány – és ő bizony fülig beleesik jóképű hercegünkbe, azonban nagyon jól tudja, hogy hercegünknek más valaki birtokolja a szívét, s mégis érzi, hogy lehet valami – helyesen. Mert America nem biztos lassan már semmiben – pedig jól tenné, ha végre eldöntené mit is szeretne igazán, ebben igaza van Maxonnak.
Szóval ez a rész nekem az előzőhöz képes néhol csalódás, néhol szárnyalás volt – mert amitől igazán féltem mégiscsak bekövetkezett. Talán az egyensúlyozza, hogy a szobalányok valamint a lázadók érdekessé tették – az amúgy nem unalmas történetet. A lázadóknál fejlemény van – ugyanis America tudja, mivel látta, hogy a könyvek érdeklik őket. Csak azt nem értem az öldöklés – a déliek részéről – mi cél szolgál, de reményeim szerint az utolsó kötetben erre is választ kapok. Minden bizonnyal, hiszen az a zárókötet.
Szóval szerintem ez egy jó rész volt, de kicsit zavart, hogy America nem tud dönteni – meg az, hogy bosszúból csinált néhány hülyeséget. De alapvetően Americával nincs bajom, mert mindennek ellenére egy életerős és határozott lány. Ami a későbbiekben nem lehet probléma – hiszen a király elég ellenszenvesen a tudtára adta, hogy nem tartja sokra. Mert nincs befolyása és az ötlete, miszerint el kellene törölni a kasztrendszert kudarcba fulladt.
A királyt egyre jobban nem kedvelem, mert még mindig nem tartom olyan királynak, ami megérdemelne egy országot – nyitottnak kéne lennie az opciókra, hogy a népe megbékéljen végre. De a drága király nem veszi figyelembe – néha még saját fiát sem –, hogy Gregory naplójában mik bújnak meg. America viszont ismeri a napló összes titkát – igaz, titokban kéne tartania, hogy nála van a könyv – és csöppet sem tetszik neki, hogy a körüllengett hős igazából egy álszent, s Illéa népe igazából jogosan érzi magát elárvultnak, leginkább az alsóbb kasztokban érződik ez.
Marlee és Woodwork hirtelen jött kapcsolata azt hittem majd ráébreszti Americát, hogy lépnie kell végre – de mivel előbb megkínozták a lányt, s kedvesét Americában összetört valami, amit csak igen soká lehetett némileg összerakni. Mégis reménykedtem benne, hogy végre belátja mit akar – hiszen az olvasók már tudják, annyira, de annyira tudják.
A király kegyetlenségén nem lepődtem meg, viszont volt egy rész amit megkönnyeztem – sosem hittem volna, hogy a fiát tudná bántani, pedig így tett. Fájdalmat okozott Maxonnak. Pozitívum talán, hogy így Maxonnak és Americának volt egy őszinte beszélgetése, amiben szóba került a halloween és ott a hajamat téptem. Egész addig – a könyv végigég – azért téptem a hajam, hogy America nem lép, aztán kiderült, hogy amikor Maxonnak esélye lett volna megkérnie a lány kezét nem tette. Ez olyan szinten felbosszantott, hogy emg kellett egy kicsit állnom – hiszen, ha szereti a lányt, s tudja jól, hogy ő is így érez, miért nem próbálja meg? Akárcsak a csóknál. Tovább olvasva a jelenemet még inkább hullott a hajam, mert America válasza igen lett volna – könyörgöm, még akkor is folytatódott volna a történet.
A borító megint csak gyönyörűre sikeredett – ennek a színvilága talán némileg közelebb áll hozzám. Az írónő fogalmazása továbbra is csodálatos, s karakterei élettel telik.

Where is the next?

Kedvenc idézeteim:
„– Milyen szerelmesnek lenni?
– A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel megtörténhet. Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkantunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percében rettegünk attól, hogy elveszítjük.
Halkan felsóhajtottam. Teljesen igaza volt.
A szerelem gyönyörűséges rettegés.”

„– Ha az emlékezetem nem csal, amikor először találkoztunk, mintha azt mondtad volna, hogy olyan, mint egy kalitka. – Elmosolyodott. – Valahogy hozzá lehet szokni, ugye?
Kicsit megráztam a fejem.
– Néha olyan szamár tudsz lenni. – Ideges nevetés tört fel elszoruló torkomból.
Maxon hagyta, hogy elhúzódjak tőle, de csak annyira, hogy belenézhessek barna szemébe.
– Nem a palotáról beszélek, Maxon. Csöppet sem érdekelnek a ruhák, az ágyam, sőt ha hiszed, ha nem, még az étel sem.
Kitört belőle a hangos kacagás. Nem volt titok, hogy korábban mennyire lelkesedtem az itt felszolgált hihetetlen ételekért.”

„De hogyan is választhatnék, amikor mindkét lehetőség annyira jó volt? Hogyan hozhatnék olyan döntést, ami elpusztítaná énem egy darabkáját? Azzal nyugtattam magam, hogy még van időm. Még mindig van idő.”

„– Hát jó. Nem tudok rendesen megtervezni egy háborút. E téren hihetetlenül tehetségtelen vagyok. És azt hiszem, a főzés sem menne valami jól. Habár még sosem próbáltam, úgyhogy…
– Soha?

– Még nem tűnt fel neked az a kisebb hadseregnyi szolga, akik mintha mind azon lennének, hogy megtömjenek süteménnyel? Nos, ők nemcsak téged etetnek, hanem engem is.”

2014. augusztus 24.

Kiera Cass: The Selection - A Párválasztó

Kiera Cass – A Párválasztó
Kiadó: GABO
Eredeti cím: The Selection
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.





Véleményem
Hol is kezdjem? Ezt a könyvet akkor tettem fel a várólistámra, amikor láttam Az Igazi blogturnéját és beneveztem rá. Gondoltam, hogy ha megnyerem az utolsót, akkor beszerzem az első kettőt is és kiolvasom őket egy szuszra – sajnos nem nyertem, de úgy éreztem muszáj lesz nekem ezt a sorozatot elolvasnom. És bumm, egyik nap nem sokkal éjfél előtt befejeztem a PLL kritikáját és úgy döntöttem, akkor most egy kicsit olvasok – és belemerültem a könyvbe.
Először másra számítottam – azt hittem kosztümös lesz, úgy értem régi-kosztümös –, de nem állított meg, mert érdekelt, hogy milyen is az ország, ahol játszódik, és mégis miért változik meg America véleménye a hercegről. Valósággal faltam a lapokat és nem tudtam abbahagyni, mert mindig történt valami.
Kicsit olyan érzésem volt, mint a rózsás televízió sorozatnál, és kezdetben nem fogott meg ez a vonal – aztán később ez változott, mert megismertem a szereplőket és végre megértettem mi miért történik. Ha már szereplők, akkor térjünk egy kicsit ki rájuk is.
America először ellenszenves volt – talán, mert fölöslegesen „hisztizett” az elején –, de aztán megkedveltem. Tetszik az, hogy nem akar megváltozni és tudja mik az értékek és, hogy vannak érzései. Nem az a karakter, akit könnyen be lehetne csapni és hagyná magát megtéveszteni – egyszerűen talpraesett. Annak ellenére, hogy először mennyi ellenszenvvel viseltetik Maxon irányába szerintem elég nagy fordulat a barátság, s később valami több.
Aspen. Eleinte kedveltem, mert úgy éreztem ő és America nem számít, mi történik, kitartanak egymás mellett és boldogok lesznek. Aztán a viselkedése átcsapott nekem nagyon ellenszenvesbe és nagyon örültem, hogy Americát kiválasztották – majd megjelent a palotában, mint Aspen Leger palotaőr.
Maxon a hallottak/tudottak alapján kedves lett nekem – még akkor is, amikor America először nyilatkozik róla. Ha őszinte akarnék lenni, ő talán számomra is lehetne a szőke herceg fehér lovon – pedig általában nem vagyok oda a tipikus szépfiúkért. Az érzései és nyíltsága számomra nagyon sokat jelent, mert America szemén keresztül látva elég sekélyesnek gondoltam első pillanatokban.
Kiválasztottak. Nem mindenkiről tudunk meg dolgokat, az első nyolc elküldött lányt sajnáltam – igazán kevés esélyük volt megtapasztalni milyen az ottani élet. Aztán a bennmaradók közül egyet egész biztos ki tudok emelni – mint negatívum. Celeste szerintem nem illik a közegbe – annak ellenére, hogy tudom a Párválasztó miről is szól, még. Viszont Marlee-t nagyon megkedveltem, ahogy Ashleyt is – kár, hogy neki el kellett hagyni a palotát.
A királyi családból nekem a király eléggé unszimpatikus és az egész viselkedése nekem nem egy, az országával törődő ember fizimiskáját testesíti meg. A királynő – valószínűleg a sorsa, előélete miatt – viszont nagyon kedvelhető.
Nem számítottam arra, hogy America rögtön odalesz a hercegért – mert tudtam az hihetetlen lenne, s az írónő ezt igazán ügyesen megoldotta. Viszont nagyon tetszett America és Maxon első találkozása – talán van egy kis mellékérzésem ezzel kapcsolatban, de az nem örvend akkora hangsúlynak. Aztán ott van még az első csók, ami után olyan jóízűt nevettem – szegény fiúnak először van lehetősége megcsókolni valakit és… America meglepettsége persze teljesen érthető, de hát pár gondolattal arrébb pont arról gondolkozott, hogy lehet a herceg még sosem csókolózott.
Aspen feltűnése nekem csalódás volt – oké, tudtam róla, hogy ez meg fog történni, de annyira féltem, hogy ez tönkrevágja a sorozatot. Hiszen sablonos szerelmi háromszögekben már jó párszor lehetett részem. Csak remélhetem, hogy ez nem olyan lesz.
Az érdekességét a könyvnek talán az adja, hogy nem csak a szereplőket – főleg Americát – ismerjük meg, hanem mindent ahhoz, hogy tudjuk mik történtek, miért lett kasztrendszer. A másik pedig a lázadók. Maxon hercegnek volt egy érdekes felvetése – miszerint valamit keresnek – és nem bírok elmenni mellette, engem érdekel, hogy vajon mit kereshetnek.
A borító szerintem kábulatos, aki csak ránéz tudhatja, hogy valami fenséges történet bújik meg a lapok között – szó szerint. Az szerintem mindenki fejében megfordul, hogy ez egy valamilyen szinten kosztümös történet és inkább lányoknak szól.

IGAZÁN TETSZETT!

Kedvenc idézeteim:
– Szerinted különleges képességnek számít az, hogy reggel sokáig tudok aludni? – faggattam apát habozva, mintha nem igazán tudnám eldönteni a választ. 
– Igen, azt feltétlenül tüntesd fel. És arról se feledkezz meg, hogy öt percen belül képes vagy legyűrni egy komplett ebédet – felelte. (…) 
– Jaj, ti ketten! Miért nem írod be egyszerűen csak azt, hogy micsoda barbár vagy!

– Vannak, akik alig várják, hogy rád vethessék magukat – jegyeztem meg, és fejemmel a szoba belseje felé intettem. 
Fanyarul felkacagott. – Te azonban nem, így neked aztán semmi gondot nem okozott, hogy ágyékon rúgj. 
– A combodba rúgtam! 
– Ugyanmár!

– Olyan jóképű, nem gondolod? – nézett rám. 
Egy kicsit hallgattam. – Igen, elég helyes. 
– Ugyan már, America! Csak észrevetted a szemét meg a hangját… 
– Kivéve, amikor elneveti magát! (…) 
– Na jó, a nevetése tényleg vicces kicsit, de azért az is cuki. 
– Na persze, már amennyiben élvezed az asztmaroham füledben felhangzó édes dallamát minden alkalommal, ahányszor csak elmondasz egy viccet.

Elált a lélegzetem. Sikerült abba a helyzetbe keverednem, amitől korábban tartottam. Nincsenek itt testőrök, nincsenek itt kamerák, senki nem állíthatja le, a herceg azt csinál tesz, amit akar. 

Ösztönösen cselekedtem. A hangsúly az ösztönön volt. Reflexszerűen felrántottam a térdemet, és telibe találtam őfelségét. Elég erősen.

2014. augusztus 19.

Kirándultam Tatán


Tata
{2014. augusztus 15.}

Tata város Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében. A Tatai járás központja. Az „Élővizek városa” és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett, így ismerve el a város kötődését a természeti értékekhez.
Látnivalók
Tata közepén az Öreg-tó terül el, partján áll a Tatai vár. A vár mellett az Esterházy-kastély áll, utána a Hősök tere következik, ahol többek közt az egykori zsinagóga és az I. világháborús emlékmű található. E mellett van a Tanoda tér, ahol a gimnázium és a kollégium található. Ettől távolabb Tata óvárosának központjában a Kossuth tér terült el, a Római Katolikus plébániatemplommal és a városházával. Ebből nyílik a Kocsi utca a református templommal, felette magasodik a Kálvária-domb, a kilátótoronnyal és a geológiai parkkal. A vártól északkeletre a tóvárosi városrész található az Országgyűlés térrel, ahol a Harangláb és a Kapucinus templom látható. Innen indul az Ady Endre utca a Kristály Hotellel, e mellett van az Erzsébet tér, ahonnan az Angolkert nyílik a Cseke-tóval a műromokkal és a kis-kastéllyal. A városban levő vízfolyások mellett, fellelhetők a vízimalmok. A város központjától (észak-északnyugati irányban) másfél kilométerre található a Fényes-fürdő.
forrás: wikipédia

Vár (nézz körül)
Angolkert (nézz körül)
Kálvária-domb (nézz körül)

2014. augusztus 18.

Mindenről, és semmiről

Heyho!

Mint azt az oldalra feltévedők - az a minimális szám - valószínűleg észrevették megváltozott a modulsáv - vagyis több oldalacska került az "On the Blog" felirat alá. Igen, ez azt jelenti számotokra, és számomra is, hogy itt az ideje egy kis felvilágosításnak - mert anélkül lehet, hogy furcsaságokba ütköznétek.
Rólam: Ez a menüpont nem változott, még mindig rólam lehet olvasni. Talán az alcímek megjelenése változott egyedül - már, ami a szöveget illeti. Ugyanis új kép került ki, 12 hónappal később ugyanott jártam - csak az új kép jobban tetszik. (A Tatás beszámolóban lesz a többi kép!)
Az oldalról: Semmit sem változott, még mindig ugyanaz található benne.
Ajánló: Oké, ez változott. Nagyon sokat. És rengeteg kódolás volt, és azt hittem - a végsőkig hittem -, hogy működik, de ez nem teljesen igaz. Aki feltéved arra a részre ne ijedjen meg, hogy eltűnik az oldalsáv - ugyanis nem eltűnik, csak a kódként kezd viselkedni és alulra helyezi magát. Amúgy ebben a menüpontban ezek találhatóak: könyvek, filmek, sorozatok, Design/kritika blogok - vélemény -, Beszéljünk a(z)..., Places. Az utolsó azért angol, mert valahogy hülyén hangzott, hogy "helyek".
Egyebek: Ez egy új menüpont, amit azért hoztam létre, hogy egy másik blogomat kvázi átköltöztethessem erre a blogra - tehát a Blogregények szerkesztése című blogom "tartalma" itt lesz elérhető. Valamint ide került a Challenges menüpont is oldalról. 
NagyTestvér: Ez a menüpont is eredetileg oldalt kapott helyet, de most már az Unatkozó Egyetemista is megkapta méltó helyét.
További blogjaim: Erről azt hiszem nem kell semmit mondanom - oldalról került egy saját aloldalra és így kicsit bővebben beleláthattok.

Amik változtak úgy az utolsó bejegyzés óta:
1. Bubis lett a bejegyzés - már úgy értem buborékalakú a középső modul.
2. A dőlt, félkövér és aláhúzott betűk színe - ezt a színekhez próbáltam igazítani, mert a zöld háttérben nehezen kivehető volt a piros és narancssárga.
3. Kikerült a csere modul oldalra Ők nem unatkoznak néven, tehát bátran kérhet bárki cserét - elvileg nem harapok.
4. A moly.hu-s widget átmenetileg le lett véve, mert az oldal nem működött megfelelően és így bezavart a blogban is.

A kész bejegyzéseknek szánt dolgok várakoznak a felkerülésre, úgyhogy nemsokára minden felkerül. Mint, ahogy a ma felkerült Blogok Birodalma poszt is - egyel lejjebb. 

Blogok Birodalma

Ha valaki esetleg megkérdezné mi vitt rá arra, hogy én is szavakat formáljak a blogok design tulajdonságairól – főképp, nem csak –, akkor ERRE a cikkre hivatkozom, valamint arra, hogy már belőlem is kikívánkozik a véleményem.
Lehet kissé heves, indulatos bejegyzés lett – s kezdetekben a design blogok nem tündökölnek, de ez is hozzá tartozik. Én leírom, valaki elolvassa és elvész a süllyesztőben, mint minden. Senkit nem akartam megbántani, mindenki azt fogja leszűrni, amit akar.
A Blogok Birodalmában elengedhetetlen a mindenkit ámulatba ejtő külső – habár ez a legtöbb esetben nem jelent a fenomenális történetet. Szóval, ha engem kérdez valaki, akkor a külsőt nem helyezem első helyre, mert bár számít nekem a külcsín, mégis olvasni indultam, nem gyönyörködni.
Néha magam ellen beszélek, de belátom a hibáim – változtatni rajtuk nem szándékozom, mert én megmaradok régi bloggerinának, XXI. századi blogos hibákkal.

Tartalomjegyzék:
1. Dolgok, amik tényleg figyelmet igényelnek
2. Pár szó a divatos kódokról, design blogokról
3. Fejlécek – a blogok borítója
4. Bloghierarchia

2014. augusztus 12.

Itt vagyok, ragyogok!

Augusztus 9-én sikeresen megérkeztünk Budapestre – igen, letelt az a három hét, amit a Balatonnál töltöttem. Igazából erről lesz bejegyzés, csak még nem nagyon tértem magamhoz – kicsit fáradt vagyok és a levegőváltozás is kicsit megterheli a szervezetem.
Szóval, aki nyomon követte az oldal „Nyári bejegyzések listája” modulját láthatta, hogy azalatt a három hét alatt sem állt meg az élet hiszen azért írdogáltam erről-arról, amiket nemsokára megosztok. Viszont, mivel van még elmaradásom (2-3 könyvkritika, 5 szórakozóhely, 4 hely, 5 sorozat kritika, 1 bejegyzés a nyárról…) így egy kicsit kétségbe vagyok esve – alig két hét és újra elkezdődik a rémálom, ráadásul még annyi mindent akartam csinálni. |Tantárgyaim listájáról a bejegyzés végén egy képecske látható.|
De, hogy mit is terveztem még?
1. Tata: Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Ide vissza akarok menni, és már van társaságom is, csak még időpont nincs.
2. Túra: Bár ez már megint befuccsolni látszik, hiszen információ hiányában én holnap aligha hiszem, hogy felkelek. Pedig rettentő jó lehetőség lett volna találkozni új emberekkel és gyakorolni egy picit az angolt – ha már olaszul nem tudok. Nem lesz, pedig aki szervezi is szeretné ha lenne valaki, aki mg tud angolul – hát, ilyen a mi szerencsénk.
3. Írás: Nagyon nem jutott rá időm, de azért valamit szeretnék alkotni, a bejegyzéseken kívül.
4. Befejezni, amiket elkezdtem: Nem csak könyvek, hanem a blog újabb funkcióit létrehozni; valamint régieket gatyába rázni. A háttérben már nagy munka folyik, de néha úgy érzem sose lesz kész.
Szóval van egy pár dolog még és az idő meg vészesen fogy. De remélem ez a pár nap elég lesz arra, hogy kiheverjem az évet – igen, még odáig se sikerült eljutnom – és megcsináljak mindent, amit elterveztem.

Az az etika és társadalomismeret - a megnézett adatok alapján - egyáltalán nem csábít, hiszen a "Levegőt sem vehetsz!"-tanárral lesz... A művészetekről még nem hallottam, de igazából el sem tudom képzelni az mi...