2018. október 19.

Ahoy! - Csokoládé és Limonádé bár


Információk

Logo (alá a facebook és a weboldal link), mellé az elérhetőségek és x-ben az étlap
A kis x-re a zárójelben kattintva az étlap elérhető.
Ahoy! (első kikötő) 1053 Papnövelde utca 3. (x)
Ahoy! (második kikötő) 1065 Lázár utca 3. (x)

Kinek ajánlom?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a limonádét, forrócsokit, jegescsokit, gofrit. Illetve nagyon ajánlom azoknak, akik laktózérzékenyek, illetve a kazein érzékenyek is bátran betérhetnek – a gorfi laktózmentes! Ajánlom továbbá azoknak, akiket nem zavar, hogy ez egy nyüzsis hely, ahol csúcsidőkben bizony nem lehet meditálni.

Történetünk

Tudjátok, van az az érzés, hogy „Nekem ide el kell mennem!”, mert ez a hely az, ami rám vár. Mindez 2014-ben történt nyáron és akkor volt az, hogy Brigivel a nyakunkba vettük a várost újhullámos helyeket felkutatva – nos, ide pont nem jutottunk el. Fájt is érte a szívem, mert jeges fehércsokit kapni bárhol elég impossible.
Aztán az exemmel 2015-ben végre eljutottunk és az édes nedűt megkóstolhattam. Ekkor a gofrinak még híre-hamva sem volt, így első kóstolásra csak a csokit tudtam megízlelni. Aztán a hely szelleme annyira magával ragadott, hogy nem volt kérdés a visszatértem.
Az egyik legmeghatározóbb alkalom az volt, amikor a 20. születésnapomra elmentem az akkori barátommal, a szerelmemmel és a legjobb barátommal – igen, jól olvastátok – és kipróbálhattam a gofrit, valamint isteni finom, extrán édes csokit ihattam.
Aztán 2017. március 11-én az – akkor már hónapokkal azelőtt létező – új kikötőbe is ellátogattunk. Így vagyok olyan szerencsés, hogy mindkét helyről elmondhatom a véleményem és így eldönthetitek, melyik kikötőt szeretnétek meglátogatni.


2018. augusztus 26.

Miért nem tudom itt hagyni a Bloggert?

Mint észrevehettétek én nem vagyok az a tipikus blogger már elég rég óta. Néha elgondolkozom azon, hogy talán nekem 5 évre előre meg kellett volna írnom mindent, és bumm aztán publikálni. De nem így tettem és így kicsit más tészta. Elgondolkoztam már rajta, hogy talán itt kéne hagynom a blogger társadalmat és majd egyszer visszatérni az összes eltervezett cikkel, ami valaha eszembe jutott.
Mégsem tudom itt hagyni a bloggert, csak időnként egy picit eltűnök – legalábbis úgy tűnik – aki viszont követi mondjuk a könyves oldalamat, vagy instagram oldalaimat tudja, hogy merre is járok. Nem szeretnék senkit etetni, mert olyan 428 bejegyzésem van készen, vagy éppen félig elkezdett állapotban. Mégis, akkor fogom publikálni őket, amikor aktuális lesz – például jönnek a gimnáziumi éveim személyesebb posztjai.
De annyi minden történik velem, pedig nem is gondoltam volna – és mégis. Például 5. félévemet„És te amúgy értesz hozzá?”.
kezdem majd a főiskolán – és arról is akarok jó sokat írni – és mellette úgy néz ki dolgozni fogok. Akarok írni erről, ahogyan arról is, hogy milyen érzés, amikor megkérdezik tőled – olyanok, akik tudják, hogy mit tanulsz – mikor bejelented, hogy rendszergazda leszel, hogy
Írom például a csopaki kirándulásunkról is a bejegyzést, amire jó visszagondolni – és nosztalgikus érzés már most arra gondolni, hogy majdnem egy hétig együtt éltünk. Írni tervezek olyanról is, ami enyhén politikai hangzatú (azonban egyáltalán nem szeretném, ha a politikai a kelleténél jobban belemásszon) arról, hogy minket Párommal hogyan érintett a létszámstop. És ha úgy jön ki a lépés még egy back to school – technical college edition is befigyelhet, mert egy műszaki/informatikai főiskolán lehet, kicsit másra van az embernek szüksége, mint mondjuk humán tudományterületen.
Ugyanakkor meg van írva nekem, egy egykoron sokatokat érdeklő Hogyan írjunk tanár-diák történetet? című bejegyzésem is; ahogy az Álom sorozat Lakás verziója – és érkezik a Ház, Munka és Esküvő is majd. Illetve van pár helyértékelésem is készen – bár van, ami már átdolgozásra szorul, mert nem feltétlenül előnyükre megváltoztatták az étlapot.
Annyi mindenről akarok Nektek írni, hogy egyszerűen képtelen vagyok itt hagyni a felületet – pedig aztán lehet, hogy amúgy tök hülyeségeket írok, amik senkit sem érdekelnek. Egy valamit azonban tudok, és ezért nem hagyom abba ezt a fajta hobbit – mégpedig, hogy nekem segít és talán egyszer, valamelyik bejegyzés másoknak is segít. Jövőre tervezem beindítani a blogjaim Facebook oldalát, mert úgy látom az instagram oldalam eléggé elérte a célját – és jó érzés, hogy ennyien követtek.
A következőben igyekszem elhozni a régóta ígérgetett mézes-mustáros csirkés palacsintatortám receptjét, ami sokatoknak megtetszett és szeretnétek látni a receptet, hogy Ti is megcsinálhassátok. Illetve még jön a GastroHobbin látott pikáns csirke Kicsilány-verzióját is; és jön majd a Párommal elkészített torta Húgica 19. születésnapjára. És akkor a TAG bejegyzésekről még nem is beszéltünk…

Látjátok? Nem tudom egyszerűen itt hagyni ezt a közösséget, viszont előre szólok, hogy igyekszem bejegyzéseket csöpögtetni, de lehet, hogy tényleges nagy visszatérésre már csak újévkor számíthattok – akkor viszont minden hónapban lesz bejegyzés, ez egyre biztosabb.
Érdekelne, hogy Titeket mi érdekelne legjobban? Receptet, helyértékelést vagy valami mást olvasnátok szívesebben? Szeretnétek esetleg régóta várt TAG bejegyzést? Vagy random akárhány tényt olvasni – mondjuk ötösével, mert jól kifejtettem őket? Írjátok meg nekem, mire lennétek kíváncsiak én pedig igyekszem elhozni nektek.

2018. január 5.

Újév - 2018

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Igazság szerint van egy bejegyzés valahol a világban, ami majd 2019. január 1-jén kerül majd posztolásra. De, én szerettem volna valami olyan újévi bejegyzést is közzétenni, ami látható és olvasható. Erre pedig egy amolyan év értékelő és egy éves „bakancslista” bejegyzést terveztem – bár a bakancslista miértjeire és pontosan mikéntjére majd január 1-jén fog fény derülni, ugyanis azokat a pontokat fogom kimásolni (elvégre ugyanarról szól a két bejegyzés majdnem).



2018. január 1.

Amit nekem hozott a Jézuska - 2017

Sziasztok!

Az utóbbi időkben a karácsony már nem ugyanaz, mint volt – sajnos már az itthoni értékek is megváltoztak. Tavaly például nyíltan megkérdezték tőlem, hogy baj lenne-e, ha a húgom kapná a nagyobb ajándékot (fényképezőgép), amire mondtam, hogy dehogy. Akkor még nem is számítottam arra, hogy a zsebpénz is nála lesz a több. Idén anyámmal közösen velencei utazást kaptak – ezért joggal hihettem, hogy idén az enyém a nagy ajándék. Persze, nem sajnáltam húgomtól azt, amit kapott, de az felháborít, hogy idén sokkal (komolyan, én akiről tudják, hogy kihívás szerint gyűjtöm a pénzt, aki nem kapott velencei utazást!) kevesebbet kaptam – annyira, hogy a perselyeimbe nem is tudtam tenni, mert akkor a páromnak nem tudtam volna szülinapi ajándékot venni, illetve könyveket magamnak, és most a könyveket választottam.
De örültem az ajándékaimnak, mert jórészt a listámról voltak – és habár ez egy B terv volt, az utolsó pillanatban, azért szuper dolog, hogy az eBay-es rendelés is érkezik, hogy a BuJomat szépítgessem. Lentebb az ajándékaimat fogom bemutatni, kisebb szövegeléssel – mert hülyeség volna csak kitenni képeket magyarázat nélkül.

Mézeskalács-adventi koszorú: 2016-ban készítettem Páromnak


2017. december 27.

Karácsonyi készülődés - 2017

Sziasztok Unatkozó Utazók!


Egy gyors bejelentkezéssel tértem vissza hozzátok – már én is látom a fényt az alagút végén, nem is olyan sokára minden zh-mnak vége, tehát vissza tudok térni. De, hogy valami újdonságot is hozzak, egy karácsonyos bejegyzést hoztam nektek.
De nehogy azt higgyétek, hogy egy ajándéklistás bejegyzés készült – én most egy hosszú bejegyzésben mindenfélét összegyűjtöttem. Hogy mik is ezek azt lejjebb láthatjátok – ha nem érdekel egy rész, akkor csak ugorjátok át! (Oh, igen mint láthatjátok van tartalomjegyzék – ezt mindig is meg akartam csinálni és most sikerült!)