2015. október 24.

... továbbtanulásról


… T O V Á B B T A N U L Á S R Ó L

és egyéb jövőre néző tervekről

Nos, elérkeztünk ide is – sosem gondoltam volna, hogy én tényleg eljutok idáig. Na, nem azért mert nincsen konkrét tervem a jövőre nézve – oh, ha Ti azt tudnátok. Szóval, a főbb terveim, amik egy része nem a továbbtanuláshoz kapcsolható: nyitni a családdal egy kávézót; a TDL-nek csinálni egy oldalt és a továbbiakban, mint műszaki munkatárs végezni a dolgom – ehhez csak beszélni kéne a főnökkel –; elvégezni egy OKJ-s képzést – hogy megnyithassuk a kávézót –; elvégezni két egyetemet – az egyik az ELTE/DE/PTE informatika-földrajz szakos osztatlan tanári képzés, a másik pedig az NKE-HHK-n a Katonai Vezetőképző Intézet Műveleti Támogató Tanszék részére a Katonaföldrajzi és Tereptan Szakcsoportra specifikálódva a geoinformatikára.
Semmi gond, ha a legutolsó pont nem érthető, el fogom magyarázni. Mielőtt azonban nagyon beleásnánk magunkat a pontos leírásokba és miértekbe el szeretném mondani, hogy ki-mindenkinek vagyok hálás azért, hogy ezek a pontos tervek kiforrtak - sorrendben.

Először is a szüleimnek, amiért elviselték, hogy 11 éves koromig elviselték a mindennapos tervváltoztatásaimat – minden akartam lenni, természetesen egyszerre. Köszönöm kis Karcsi bácsinak, aki megszeretette velem az orvoslást annyira, hogy egy darabig (egész pontosan 11 éves koromtól 14 éves koromig bezárólag) én is gyermekorvos akartam lenni, így megszületett az első hosszú távú tervem. Köszönöm a tanáraimnak azt, hogy ráébresztettek mennyi mindenben vagyok pocsék (akinek nem inge…, de azért az iróniát ugye érzi mindenki?). Hálás vagyok Péter bának, amiért megmutatta, hogy lehetek valamiben én a legjobb – még akkor is, ha az osztályfőnököm szerint a kettes tanuló a legjobb – és még jobban megszeretette velem az informatikát. Sleepynek természetes, hogy örökké hálás leszek, hiszen ő végre nem az elrettentést használta a földrajzórákon – megjegyezném, hogy Pacskó tanárnőnek meg azért vagyok hálás, mert a szíve mélyén tudta, hogy én tudom. Az utolsó igazi angolos évben köszönöm ToZónak, hogy megmaradt nekem, mint muszáj-hogy-én-legyek-a-legjobb tantárgy (persze ez nem valósult meg, de a második lettem), és mind a 4 évi munkáját köszönöm! Akiknek a végleges tervemet köszönhetem az Marcinak és családjának köszönhető, akik megmutatták, hogy egy nő is lehet kemény és minden esélyem megvan.
Sok minden akartam lenni, gyakorlatilag minden – nem vicc, volt egy év, amikor anyunak minden nap mást mondtam, mi akarok lenni. 20 éves leszek, mikor befejezem a középiskolát és eldől hovatovább. 20 év alatt kiderült miben vagyok jó, miben kevésbé. Sokáig a zenének éltem – szüleim nagy bánatára abbahagytam –, de zenész sosem lesz belőlem. Sokáig féltem, hogy semmi sem lesz belőlem, de most már biztos, hogy lesz valami.
Akkor, most kicsit mesélek a terveimről bővebben. Mindenről, még ha a fő téma a továbbtanulás is – a jövőhöz más is hozzátartozik.

 Nincs Név Kávézó

Nos, azt hiszem két éve merült fel édesanyám ezen gondolata – azaz, hogy nyissunk egy kávézót. Nagyon családi kávézót, ugyanis családtagok lennének benne – gyakorlatilag minden posztban. Ehhez már „csak” egy vezető képzettségű emberre valamint nagyon sok pénzre lenne szükség. Azért nincs neve, mert még semmi egyedit nem sikerült kitalálnom, meg minden még olyan képlékeny.
Ha megvalósul, én biztosan az informatikai részt fogom vinni, illetve rám vár az a feladat, hogy elvégezzem a szükséges OKJ-s képzést. Lenne egy biztos munkahelyem és ha semmise jönne össze, akkor is lenne valamim.


A The Donuts Library és én

Volt már veletek olyan, hogy valami befészkelte magát az agyatokba és a nyuszi énetek miatt
nagyszerű terveiteket csak megosztjátok másokkal? Nos, mióta a TDL megnyitotta kapuit Pesten – azaz átköltözött Budáról – én keresem az oldalt, és csak nem találom. Nem viccelek, ha azt mondom: amióta megnyílt minden hónapban legalább egyszer ott vagyok és körülbelül ennyi idő alatt minden alkalommal elgondolkoztam az oldalon.
Édesanyám azt mondta valahogy beszéljek a főnökkel, de nekem lehet lesz egy másik ötletem – méghozzá egy levél formájában, úgyis szeretek írni. Ez fánk alakú lesz, hogy stílusos legyen és alapvető dolgok mellett az elérhetőségemet fogja tartalmazni – hiszen számomra fontos lenne, hogy találkozzak személyesen is azzal, aki vagy elfogadja, vagy elutasítja az ajánlatom.
Szóval, szerintem állatul mutatna az oldal, ha lenne – és informatív is lenne, hiszen minden fánkocska helyet kapna. Igen, mindig is volt egy álmom arról, hogy legyen egy oldal, amit én vezethetek – mondjuk a designért valaki másnak kéne fizetni, de ismerek jópár embert, aki komoly megkeresésre valószínűleg igent mondana. (Ha blogspotos lenne, de vennénk domaint az lenne a legjobb, hiszen ez egy kezelhető felület és ismerem.)
Szóval ez a nagy tervem, ha sikerül megfogalmazni a levelet, beszélni egy-két általam nagyra tartott designerrel (azért nem egyel beszélnék, mert lehet nem ér rá, vagy semmi kedve nincs hozzá annak, akit megkérnék), akkor belefognék. De nyuszi vagyok és ráadásul nem egyetemista, nincs végzettségem csak egy törzslapom, hogy informatikából 69%-os lett az érettségim abban az évben, amikor nagyon nehéz volt.

OKJ képzés a kávézóhoz

Ez egyelőre a C terv, de amúgy is tervben van – elvégre vagy én végzem el, vagy kerítünk külsőst. Nem tudom, melyik lenne a jobb, hiszen ez elvileg egy családi vállalkozás lesz egyszer. A magam részéről örülnék, ha ez tényleg egy C terv maradna számomra – és nem rögtön lépne életbe, hiszen előbb egyetemet szeretnék végezni.
Igazából azt se tudom, hogy egész pontosan milyen képzésen kéne részt vennem, de van egy olyan érzésem, hogy a matematikához erőteljesen köze van – ahhoz meg elvben értek, a tanárom szerint meg hülye vagyok hozzá. Ez tipikusan egy jegeljük része jelenleg az életemnek, és szerencsémre mivel a tőke sincs meg hozzá így ez még az marad egy darabig.


Az egyik egyetem

Nos, ez eredetileg az A terv lett volna, de bizonyos életkori okoktól fogva ez lett a B terv. SzóvalEötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem. Én annak örültem volna a legjobban, ha a Szegedi Tudományegyetem is indít ilyen szakpárt, de sajnos nem.
ez egy tanári képzés, szakosodva földrajzra és informatikára. Összesen három (!) egyetem indít ilyen szakpárt: az
Elég régóta szeretnék tanítani, hiszen volt pár sikerélményem – bár ez leginkább az informatikában mutatkozott meg, a földrajzot csak megírtam mások helyett. Szóval eldöntöttem, hogy tanítani fogok, mert abban volt valami sikerem és élhető megoldásnak tűnik – persze ez csak „egy diploma” lenne, mert nekem minimum kettőre szükségem van.
Párszor már felmerült a kérdés, hogy miért ezt a párosítást választottam – pedig, ha valaki ismer, az tudja – és én mindig is csak azt tudtam mondani, hogy mert jó. Az informatika a kedvenc és azzal amúgy is foglalkozom – általában naponta kerülök olyan helyzetbe, amikor szükségessé válik ezen tudásom –, a földrajz pedig a kihívás. Sok időbe telt, mire kiforrt ez a terv, de végül sikerült – csak A tervből lett B tervé változott.

A másik egyetem

Ez egy B terv lett volna, azonban elolvasva minden egyes incifinci betűt megakadt a szemem a korhatáron, miszerint csak olyan ember kezdheti el az iskolát, aki a kezdési év szeptemberében nem múlt el 25 éves – én meg naná, hogy azév januárjában töltöm be a 26. életévemet, ha elvégzem a tanári szakot. Szóval most kicsit mesélek a B tervről, ami A tervvé nőtte ki magát.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az embernek lehetősége akad, hogy az egykori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai geoinformatikus pályáját elvégezhesse. Igazából, ha engem kérdeztek fogalmam sincs hogyan lehet arra specifikálódni, de valahogy csak képeznek geoinformatikusokat – láttam a rendezvényen, hogy vannak. Majd kikérdezem Marci bátyját, hátha ő valamivel többet tud mondani.
Amúgy az egyetlen hátráltató tényező az az alkalmassági vizsgák sorozata – van pszichológiai, egészségügyi és fizika is. A fizikaira készülni fogok Marcival szeptember második felétől; az egészségügyire pedig a szememet fogom edzeni (szemüvegesek ugyanis nem mehetnek) és a fogaimat fogom teljeséggel rendbe hozatni. Az, hogy a Marci által kitalált edzés és táplálkozás mennyire lesz sikeres én nem tudom, de nagyon reménykedem – hiszen akkor egy remek jövőm is lehetne akár.

Nektek mik a terveitek? Szeretnétek több iskolát elvégezni?
Mit szóltok az én választásomhoz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése