A nyári munkáról - diák szemszögből nézve

Nyári munka? Nyári munka!

Akik ismernek – és nem az édesanyám – azok tudják, hogy amióta betöltöttem a 16. életévemet én dolgozni akarok nyáron. Azonban a 18. születésnapomig én két és fél hónapot töltöttem börtönben a nagyszüleimnél a nyaralónkban. Addig próbálkoztam, hátha elengednek dolgozni – elvégre a büfébe mehettem volna –, de mindig gyereknek mondtak. Megelégeltem.

Azok, akik velem egykorúak, illetve ugyanilyen szituációban vannak – azaz nyárra keresnek melót – tudják, hogy mennyire nem egyszerű. A diák persze sokat szeretne keresni, a munkáltató meg alacsony bruttó béren dolgozik. De én a fejembe vettem, hogy márpedig én idén elkezdek dolgozni – csakhogy egyedül valahogy nem akaródzott.

Nézegettem a munkákat a Facebookon, a különböző diákszövetségeknél és végül találtam valamit. Viszont L. megtudta, hogy betelt az állás így nekünk új után kellett kutatnunk. Aztán találtunk még egy helyet – éjszakai munka –, de oda három hónapot fixen kellett volna vállalni, ami egyikünknek sem ment. Így maradtunk munka nélkül a nyárra.

Tudom, hogy amint a gyermek betölti a 18. életévét a család úgy áll a helyzethez, hogy „végre, lesz még egy kereső a családban”, de ez nekem nem tűnik jó felfogásnak. A szülők – saját tapasztalat – azt hiszik, hogy diákmunkát találni könnyű, habár nekik se egyszerű munkát találniuk. Az a helyzet, hogy amikor valaki azt olvassa „diákmunka” nem feltétlenül a középiskolás korosztályra gondol – sokkal inkább az egyetemistákra, azokból is a nappali tagozatosokra.

Ahogy én tapasztaltam két pontnak kell megfelelni és tényleg kinyílik előtted a világ: legyen érettségid és legyen tapasztalatod. Ha ezekből egyik nincs meg elég hátulról indulsz, vagy gyakorlatilag el sem indulsz. Nézheted a munkákat, de aminél semmi sem kell annak az árazása vagy a munka milyenje is mutatja – elvégre igen keveset fizet és analfabétáknak való munkák ezek.

Számomra nagyon elszomorító, hogy a közkedvelt helyek – ahová az ember örömmel jelentkezne és el is tudná hitetni mindenkivel, hogy szereti a munkáját – a középiskolásoknak (a végzősök számára sem!) nem elérhetőek. Azért sem értem ezt, mert nyáron leginkább ők azok, akik ráérnek – az egyetemisták lehet, hogy szakmai gyakorlatukat töltik és nem érnek rá – és ez nekik jó tapasztalat és pénzszerzési lehetőség lenne.

Nem tudom, hányan szeretnétek borítékolni 640 Ft-os órabérrel, kb. 10 órát. Ez a lehetőség számomra két dolog miatt nem szimpatikus. Egyrészt, mert alkalmi munka, szóval ha nagyratörő tervekre szeretnél, akkor ez nem segít – 6400 Ft-ot maximum félre tudsz tenni, hogy aztán gyűjtögess még hozzá. Másrészt 10 órás munka, nem a belvárosban, hanem valami kis eldugott helyen, ahová lehet az utazás 2 óra is akár – és elment egy napod arra, hogy monoton munkát végezhess.

Édesanyám mindig mondja, hogy ő kukoricát árult a strandon – könnyű volt neki, hiszen abban az időben nem volt érettségi köteles majdnem minden, ráadásul neki akkor már az érettségije is megvolt. Ő az, aki idén egész nyáron azzal nyaggatott, hogy én nem is igazán akarok dolgozni és csak költöm a pénzt.

Vannak helyek – például a plázákban – ahol szükség lehet plusz munkaerőre (akár ruhahajtogatás céljából), de mindenhol egyetemistákat keresnek, mert nekik rugalmasabb a beosztásuk. Itt vagyok én, lassan húsz évesen és csak azért nem tudtam eddig munkát vállalni (se olyat, amilyet szeretnék, se olyat, amilyet nem szeretnék), mert nincs meg az érettségim. Ezek a helyek nem gondolnak azokra, akik év vesztesek és esetleg még nyelvi előkészítős osztályba is járnak – ők már dolgoznának, de normális munkahelyre nincs lehetőség.

Tavaly a Stradivariusnál láttam, hogy keresnek diákot, de a nyaram felett nem én döntöttem (3 hét volt a Balatonnál a nyaralás, ami júliust és augusztust is érintette), így gondoltam, majd jövőre. Idén, amikor bementem, hogy szerezzek jelentkezési lapot meglepve olvastam, hogy egyetemistákat keresnek. Egy év alatt ennyit változott a világ.

Anyám azt mondja, hogy előbb kellett volna keresnem munkalehetőséget, de ő is tudja, hogy nem igazán láttam – mert mondtam neki, hogy keresek. Amikor azt mondtam neki, hogy másoknak a szülei beajánlják valahova nagy szemeket meresztett rám és azt mondta, hogy én már 19 éves vagyok, ne legyek ennyire önállótlan. Szülői segítség nekem nem állt rendelkezésemre, de azt hittem a nyári munka valami olyan, amit a fiataloknak találtak ki, hogy legyen egy kis zsebpénzük.

Jövőre lesz nyári munkám nagy valószínűséggel, mert Marci be tud talán ajánlani oda, ahová idén őt bejutatta anyukája. Valamint jövőre már hivatalosan egyetemista leszek, így augusztustól (amint megtudtam hova vettek fel) megpróbálok bejutni valami állandóhelyre.

Ti hogyan oldottátok meg ezt a helyzetet?
Dolgoztatok valahol? Jövőre fogtok?
Milyen típusú munkákat szeretnétek végezni?