... öt évről

Sziasztok, Unatkozó Utazók!

Mi újság veletek? Én most már tényleg visszatértem és ígérem, hogy kaptok sok bejegyzést. Jön a Beszéljünk a(z)… TABUTÉMÁRÓL, ami újdonság: nem csak egy tabutémát fog boncolgatni, hanem, amire kíváncsiak vagytok. Illetve jön a Beszéljünk a(z)… TOVÁBBTANULÁSRÓLhoz pár albejegyzés (akárcsak a tabutémásnál), amiben az érettségiről írok illetve ilyenekről. Ebben a bejegyzésben viszont – ahogy a cím mutatja – az elmúlt öt évemről fogok írni. Elég hosszú bejegyzés lett volna, ezért cikksorozatként fogom útjára bocsátani. Ebben a bejegyzésben például csak bevezetés lesz, aztán folyamatosan kerülnek majd fel az egyes évek.

... Ö T É V R Ő L

Vajon mi lesz az osztállyal miután minden tagja kezébe kapja az érettségi bizonyítványát? Mindenki megy valahova? Van, aki halaszt? Van, aki esetleg nem tudja még, mihez is kezdhetne magával? Lesz-e mindenkinek jövője?

Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon mik a válaszok ezekre a kérdésekre. Öt év alatt sokan eljutottunk arra a pontra, hogy eredeti életcélunk gyökeresen megváltozott. Ebben az a furcsa, hogy erről az iskola is tehet – és a tanárok. Ebben az öt évben rengeteg változás ért minket mindenféle szempontból.

Ebben a kis dokumentumban a személyes tapasztalataim kapnak helyet, valamint a gondolataim – hiszen én igazán megváltoztam ebben az öt évben. Sok mindent megtanultam. A legjobban viszont azt, hogy: az élet sosem igazságos.

Így szól annak a dokumentumnak az első – bekeretezett, megszerkesztett – része, amit év elején kezdtem el írni, s amiben minden tanáromnak, illetve Istvánnak megfogalmaztam volna a kis levelét. De a levelek nem készültek el, én viszont elballagtam és már a banketten is túl vagyunk (ami tegnap volt).

Személy szerint én örültem, hogy végre elhagyom az iskolát, de aztán jött a feketeleves és már visszasírom, hogy erre vágytam. Inkább maradnék még ebben a közösségben – István és Sleepy azért elég nagy itt-tartó erők. De el kell mennem, bár most kétségek között vagyok.

Én összezavarodtam. Ebben az öt évben olyan tapasztalatokat szereztem, amik formáltak. 2011-ben új baráti kört építettem ki; 2012-ben elkezdtem vágyni arra, hogy valakine fontos legyek; 2013-ban szerelmes lettem; 2014-ben összejöttem Marcival, aki tudta, hogy akkor másba vagyok szerelme; 2015-ben megismerkedtem Istvánnal és végül 2016-ban rájöttem, hogy mindvégig egy olyan szerelmet szerettem, amiért én harcolnék, de a másik fél nem tudom.

Kíváncsiak vagytok, hogy milyen volt ez az öt év? 

Akkor tartsatok velem és ismerjetek meg!