2016. augusztus 6.

Sex&Shout

Kedves Unatkozó Utazók!

Tudom, már nagyon régóta kint áll, hogy erről a blogról írjak kritikát. El is kezdtem, de végül nem találtam se a megkezdett dokumentumot, se a motivációm. De most viszont elhoztam nektek a régóta várt véleményt.
!A véleményt 2016. 07. 03-án írtam meg – de a nyaralás miatt most terveztem feltenni, mert előtte elfelejtettem. Ennek következtében a blogon történt változásokat nem vettem figyelembe.!

Kedves Sz. V./ MoonlighTie!
Emlékszem, hogy amikor kérted a kritikát még nem ez a design volt – eléggé meg is gyűlt a bajom a korábbi designnel. Aztán párszor változtattál még, míg elérted ezt a kiforrt formát. Be kell vallanom, hogy ez a design a maga egyszerűségével nekem nagyon tetszik – és minden jó helyen van – annak ellenére, hogy a hasonló felépítésű blogsablonokat nem szeretem.
Kezdeném a fejléccel, de nagy meglepetésemre a fejlécen nincs cím. Ez mondjuk nem is baj, mert az olvasó, aki rátalál az oldalra olyan hatás alá kerül, mintha lenne – a blog sablonja lehet ilyen. Nem tudom, hogy a kép maga van e effektelve, de a maga egyszerűségével és lényegre törésével szerintem nagyon megy az oldalhoz.
A design maga nekem egy kicsit idegen és zavaró, de nem azért, mert nincs egyben, hanem mert a sárgás szín egy kicsit rikít első ránézésre. A szem könnyen hozzászokik a színekhez, mivel nem egy szivárvány blogról beszélünk (értsd: nem százféle szín van minden oldalon). A kék, a sárga, a fekete és a fehér (valamint pici pink) ugyanazon színkódjával találkozik az ember, ha ránéz az oldalra. A fehér alapon fekete betűk, mint mindig, most is tökéletesek a szemnek – nincsenek világító betűk. Az egyetlen dolog, ami olvasáskor tűnt fel az a bejegyzés felület jobb oldalának érzéketlensége – ezzel már találkoztam a saját blogomon is.
A modulsáv szerintem rendben van, bár kicsit megváltoztatnám a sorrendet. A Többrészesek menüpont nem túl szembetűnő – én például átsiklottam felette – és ez könnyen baj is lehet, hiszen az olvasó tudhatja – az Köszöntőből –, hogy van többrészes történet is a blogon, de nem találja a megfelelőnek vélt menüpontban. Ezen kívül én azt mondanám, hogy minden fontos – és odavaló – dolog megtalálható.
Az oldalak mind rendben vannak – talán a Történeteknél mondanám a hiányosságot, hiszen a többrészesek is történetek. Ami nagyon tetszik az a Történeteknél a kvíz. Ilyet még sehol sem láttam, de egy többtörténetes blogra nagyon is illik – bár nekem egy kicsit sok a kérdés, talán 6-10 kérdés kényelmesebb lenne. A Mobilnézet az pluszpont, bár szerintem mobilon mindenhogyan a mobilos nézet tölt be. A Fogalom lexikon menüpont is hasznos – én először a {bloodyromantic} oldalon találkoztam ilyennel – mivel aktívan használod is a jelöléseket, és aki esetleg most csöppent csak a fanfiction világába az nem biztos, hogy kapásból tudja mi is az az „Angst”.
Összegezve a blogod teljesen átlátható és egyben van. A modulok többé-kevésbé rendben vannak.

A történetre rátérve el kell, mondjam, hogy nem ismerem a Beatlest és így nem is mondanám magam rajongónak – ez azért jó, mert így teljesen objektív tudok maradni. De mivel nem is ismerem őket, s nem is gondoltam volna, hogy egyszer fogok olvasni róluk történetet így az elején kicsit távolságtartó voltam az olvasással. Kiválasztottam négy bejegyzést, amit elolvastam – igyekeztem az elejéről a közepéről és a végéről választani. Örülök, hogy sorkizártra volt állítva mindenhol a bejegyzés.
„Nincs szükséged kardra, hogy a virágokon átvágd magad." - John Lennon 
Igen, ezzel az idézettel fogadok mindenkit ezen a blogon, ahol különböző bandomokról olvashattok, prózai formában. Főleg a Beatles-é a főszerep, de a The Who, Bob Dylan, a The Kinks, The Doors és a Led Zeppelin is a ringben van. Eleinte csak egy történetemet osztottam itt meg, de aztán felkerültek a különböző one-shotok is, majd original/slam novellák, az első magyar Beatles fanfiction blogra.
Én és a tökéletes négyes kellőképpen szenvedélyes kapcsolatban állunk ahhoz, hogy minden második percemben rájuk gondoljak. Ezeket a gondolatokat írom le, és reménykedem, hogy valakinek tetszeni fognak. Elolvassa, és megérti. Lassan olyanná válik, mint a napló vezetés. Leírom mit érzek, és utána köré teszek egy-két beatlet.
Nagyon, nagyon hosszú. Habár nem szokott gondom lenni a hosszú leíró részekkel és nálad ez nagyon is jól jött – egy hozzám hasonló zöldfülű elég sokat megtudhatott a Beatles tagjairól – azért egy idő után kezdett elfáradni a szemem. Ami viszont nagyon zavart az a külföldi típusú párbeszéd jelölés – azaz gondolatjel helyett angolidézőjel – valószínűleg azért, mert túlságosan hozzá vagyok szokva a magyarhoz.
Volt pár hiba vagy éppen olyan dolog, amire felfigyeltem például: „Minden esetre” -> helyesen mindenesetre lenne. A „szegezte a lányra a kérdést” -> helyesen lánynak lenne. „Átcaflatott” –> be kell valljam, amikor először olvastam egy szót elnevettem magam, amire gondoltál az az átcaplatott. Ami még feltűnt, hogy néha keveredik a múlt és a jelen idő – már ami az igéket illeti. Adelra mindig bongyorkaként hivatkozol, ami nem baj, de egymás után nagyon sokszor fordul elő és habár nem egy mondatban, de ez így is szóismétlés.
Először is a bevezető szöveget én valahogy elválasztanám a történettől – bár van egy enter közte, de azért ha valaki gyorsan olvas lehet, hogy átsiklik felette és nem érti mi is van. Keveredik a jelen és a múlt idő itt is.
A slash műfajt csak mellékszálként kedvelem, de mikor belekezdtem a blogod feltérképezésébe, sejtettem, hogy ilyenbe is belefutok. A kis novella hangvétele szomorkás és összeszorult egy kicsit a szívem, de ez is csak azt bizonyítja, hogy jól fogalmazol.
A bevezető szöveget s a fülszöveget tényleg el kéne választani a bejegyzéstől, mert itt például az üres enter a szövegen belül is előfordul. Eddig azt vettem észre, hogy itt is a jelen és a múlt időt kevered – ez néhány esetben rendben van például ha jelenlegi helyzetre tekintesz ki, de ha elkezdesz egy szöveget múlt időben akkor ne térj át hirtelen jelen időre. Még akkor is zavaró, ha párhuzamosan írod a múltat és a jelent.
Itt már gondolatjel próbálja a párbeszédeket tördelni, viszont a kötőjel (-) és a gondolatjel (–) nem ugyanaz! És te mindenhol kötőjelet használsz, pedig nagyon sok esetben a gondolatjel lenne a helyes.
Az előzőben írt kötőjel és gondolatjel probléma itt is fennáll. Ennél a történetnél felfigyeltem arra, hogy E/2-ben és E/1-ben is van írva benne. Érdekesen, naturalistán ábrázoltad például lába helyzetét (igyekszem nem spoilerezni, szóval sejtelmesen fogalmazok).
Összességében nem írsz rosszul, kellően hosszúak a bejegyzések – a one-shotok és a többrészesek is – és hangsúlyt fektetsz a világ megalkotására is. A fentebb említett kisebb hibák ellenére élveztem az olvasást – bár inkább a on-shotok voltak a nekem valóak –, de a szereplőket nagyon szépen kidolgoztad (mert saját szereplők is vannak).

A továbbiakban kívánok neked rengeteg ihletet, érzelmet – amiket aztán hirtelen felindulásból leírhatsz –, és olvasót. És sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam a véleményem – és azóta itt-ott változott a blogod.

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen a részletes elemzést, és hogy időt fektettél a kritikára! :) Igyekszem betartani a tanácsaidat, és jobban figyelni az említett hibákra. Remélem még sok bejegyzést írhatok rá, szóval, na...

    További kellemes blogolást!

    VálaszTörlés