Záróvizsga a koronavírus idején | Iskola

Remélem, június 23-án azt írhatom, hogy sikeresen lezártam életem egy meghatározó részét. Miután azon túl leszek, igyekszem majd megírni mindenféle „utána” tapasztalatomat – ez persze akkor is igaz, ha nem úgy sikerülne, ahogyan én azt szeretném. Viszont, most inkább arról írnék, hogy hogyan is élem meg ezt az egész helyzetet.

Sziasztok,

én Kinga vagyok és egy hónap múlva záróvizsgázom. [Amikor elkezdtem írni a bejegyzést éppen május 23. volt.]


Igazából a cím megtévesztő lehet, mert éppen leszálló ágban vagyunk vagy mifene – nem igazán követem szorosan az OT megszólalásait. Persze, a fontosabb dolgokkal tisztában vagyok, hiszen az internet ettől hangos – azt meg, hogy mi van a felsőoktatással úgysem mondták, szinte alig tudtunk valamit róla. Viszont tény és való, hogy akármilyen ágban is van a koronavírus járvány, attól még létezik – mint sok egyéb betegség is, de az érzékelhetően nem bénítja meg a világot.

Ülök, tanulom a tételeket miközben várom a bírálatot – hiszen a szakdolgozat bírálata eldönti azt, hogy egyáltalán mehetek-e záróvizsgázni. A és B tételsor van, de én a B-vel kezdtem, mert az gyakorlatiasabb, az könnyebben és hosszabban emészthető talán, mint a másik tételsor. Az A tételsor száraz elmélet, ami talán senkinek sem kedvence – ráadásul a kidolgozásokat akár elavult jegyzetekből kellett megalkotni, hiszen abból tanultunk előtte 3,5 évvel. Nem tudok semmit, ez az érzés mindig elkísért engem, de nem merem azt mondani, hogy tudok bármit is.

B tételsor. SQL, programozás és némi elmélet. A cél, hogy mindegyik tételhez tudjak egy-két dolgot írni. Párom random kérdéseket tesz fel nap végén a tanult tételekből – mert egy napra két tétel jut. Van favorit tétel, amit nagyon szeretnék húzni és van olyan szám is, amire nem is gondolok – remélem, sikerül kihúzni azt, amire a szívem mélyén vágyok. Mire eljutatottam az utolsó tételig, mintha néhány tételen kívül csak egy nagy massza lenne – tele szavakkal, amiket ismerek és tudom, hogy mi az, de azt, hogy melyik tételhez tartozik, már nem tudom megállapítani.

A tételsor. Elmélet, ami elvileg könnyebben tanulható, hiszen adja magát. Elvileg könnyebb – hát, nekem nem, de lehet, csak az elmélet szó frusztrál. A cél itt is az, hogy tudjak hozzászólni legalább a tételekhez. Ez egy olyan cél, ami talán nem nehéz, hiszen, ha idáig eljutottam, akkor ez már gyaloggalopp, nem? A tételek megtanulása nem lehet nagy falat, de ha mégis, akkor a vizsgáztatók segítenek, nem? Én ebben reménykedem.

Szóval, még mindig nincs bírálat. Elvileg május 30. volt a határidő, így amikor már június volt, okkal feltételeztük, hogy vagy technikai zűr, vagy csoportos határidőelszalasztás történt. Aztán lett bírálat – mint megtudtuk, június 8-ig kitolták a határidőt, csak erről minket nem tájékoztattak.

Arról, hogy milyen volt ez az időszak egy mininapló keretében majd június 23-án írok. Remélem, amikor legközelebb találkozunk, azt mondhatom, hogy túléltem – jó lenne egy diplomát felmutatni, de tudjátok, hogy van: nincs veszíteni valóm. Véssétek az eszetekbe, amikor vizsgáztok, hogy ezen igazából nem múlik semmi. Úgy tűnik, mintha múlna, de igazság szerint nem, hiszen azért azt elmondhatja mindenki magáról, aki lelkiismeretesen készül, hogy tudása van.

Ha esetleg ti is záróvizsgára készültök, vagy vizsgaidőszakotok van, nektek milyen technikátok van? Hogyan tanultok? Hogy készültök a diplomátok megszerzésére?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése