Úgy döntöttem, hogy rövid okkifejtéseimet megosztom a nagyközönséggel - ami kicsi - és így talán nekem is sikerül rájönnöm a dolgok nyitjára. Első témának azért ezt választottam, mert most ez jutott eszembe - meg így egy kicsit meg is lehet érteni, hogy milyen vagyok :D
Tipikus
Tipikusan kicsit-zárt: Nekem azt szokták mondani, hogy ne én kezdeményezzek, mert az a fiúk dolga. Tehát egy nagyon szép burokba kerültem, ami olyan érzés, mintha soha nem tudnék belőle kikerülni. És igazából nem igazán zavart a dolog, mármint, hogy én nekem csak élnem kell - kiskoromban mindenki azt mondta, hogy milyen szép kislány vagyok. Aztán felnőttem és igazából nem mindig vagyok kibékülve magammal - őszintén: Ki van mindig kibékülve magával? Szóval én nem vagyok az a kezdeményező típus - volt egy barátom, aki úgy tudta meg, hogy tetszik nekem, hogy a barátnőm elmondta neki... Szóval ez vagyok én, egy részben - persze, ha valakit jobban ismerek, akkor azzal már nyitottabb vagyok.
Tipikusan romantikus: Öhm, ja. Valószínűleg a rengeteg szerelmes regény olvasása után és amerikai sorozat|film nézése után talán túlságosan is vártam a mesebeli hercegre. Azt azért hozzátenném, hogy a Disney mesés első látásra szerelem dologban nem igazán hiszek, de azért az első látásra vonzódásban igen - a különbséget nem bírnám megfogalmazni, főleg nem az esetemben, de ez két különböző dolog. Szóval én olyan romantikus személyiség vagyok.
Tipikusan igazságtalanság|hazugság gyűlölő: Nem mondanám, hogy én sosem hazudtam - bár ezek inkább kegyes hazugságok voltak - és, hogy nem voltam igazságtalan, de nem szeretem, ha ezt velem, a családommal vagy barátaimmal szemben alkalmazzák. Szóval ehhez megvan a szemem-fülem és néha nem sikerül lenyelnem - akkor viszont borzalmas leszek.
Tipikusan mosolygós, sokat beszélő: Volt egy korszakom, amikor nagyon sokat sírtam - ennek ahhoz volt köze, hogy a nyarakat mindig a nagyszüleimmel töltöttem és egyáltalán nem élveztem, sajnos még most is le kell mennem. Azért nem kedveltem a balatoni nyarakat, mert ott nincs a korosztályomhoz tartozó személye és a nagyszüleim kétévesként kezelnek - ami azért tizenhét évesen nem ideális. Aztán amikor tavaly középiskolába mentem úgy éreztem, hogy itt a remek alkalom az újrakezdésre - rengeteget mosolyogtam és ez meg is tette a hatását. Persze a visszahúzódó énemet arrébb toltam és megpróbáltam átlagos lenni - rettentő sokat tudok néha beszélni (ha zavarban vagyok, ha zavar valami...) és akkor hadarok is.
Tipikusan különc: Azt tartják, hogy az olvasó lányok a legjobbak, azokat kell keresni -, de a legjobbak azok a lányok, akik írnak is. És én mindkettőt csinálom, ezért viszont különcnek érzem magam. Ráadásul én inkább a számítógépek világában érzem magam jobban, de ugyanakkor túrázni is nagyon szeretek... És nekem a pasiideálom is "vicces", és nem osztom meg xD
Tipikusan jó barát(?): Állítólag jó barát vagyok - bár én néha idegesítőnek érzem magam. Néha annyit tudok lovagolni valamin, hogy az már engem is megrémiszt. De amúgy, ha a hibáimat is elfogadják, akkor jó barát vagyok - tudok hallgatni és néha még tanácsot is tudok adni (csak a saját életemben vagyok ennyire mamlasz).
Tehát valami ilyesmi lennék én :)
