Beszéljünk a(z)... #6

Újabb bejegyzés ebben a témában, melynek témája:

... B A R Á T A I D R Ó L

Mondd, te a barátom vagy?

Az, hogy barátság egy elég tág fogalom, mert az embernek többféle barátja lehet, nem fogom most leírni, amit kilencedikben a dolgozatban és ezek mind máshogyan barátok. Én azt tartom barátomnak, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok – sajnos nem tudok magamon változtatni egykönnyen és nagyon nehéz lenne az egész lényemet hirtelen átformálni. Szerintem én egy meghallgató, kicsit sokat beszélő (egyes témákról), ragaszkodó és megértő barát vagyok, de nem tudom, hogy máshogy a barátaim miként vélekednek erről. Talán azt mondanám, hogy szerencsés vagyok, mert én egy (igazából kettő) olyan baráti társaságban vagyok, ahol hasonlóak hozzám az emberek és tényleg elfogadják a nyűgeimet.

De nem mondhatom, hogy a mi barátságunk olyan felhőtlen lenne – annak ellenére, hogy egy egészen összetartó csapatocska vagyunk. Sajnos – vagy nem – előfordulnak olyan súrlódások, amik többféle okból kifolyólag jönnek létre. Például Roland, akivel együtt jártam általános iskolába és jártam is vele, nekem még mindig az a kis szöszi fiúcska, akivel másodikban „jártam” és repülőset játszottam. Szóval a múlt. De a jelen is éppúgy okozhat bonyodalmakat, mert sokat beszélek egy témáról – tényleg nagyon sokat – és ez egy idő után például nagyon megmutatkozik Annán, hogy ő neki kezd egy kicsit sok lenni, de elvisel.

Vajon mindenki a barátom, akit én annak tartok?

Lássuk ŐKET, a keménymagot

Regina

Igazából nem véletlen, hogy vele kezdtem, bár lehet, hogy őt kellett volna utoljára hagynom, bár bízom benne, hogy ezt a bejegyzést is végigolvassa – kezd rászokni az olvasásra, aminek én nagyon örülök. Azért vele kezdtem, mert ő az a barátom, akivel úgy érzem, hogy többet beszélek.

Reginában azt szeretem, hogy meghallgat és azt a jellegzetes „Jaaaj!” felkiáltását, amikor már az agyára megyek a rögeszméimmel (épp aktuális: Tadák). Nem tudom mennyi erőfeszítésébe telik, hogy ne üssön el és ásson el, de köszönöm neki, hogy eddig nem tette meg. Igazából vele azért szoktam többet beszélni, mert elérhető skype-on és így a divatbemutatókon át a házi feladat készítésig mindent meg tudunk csinálni.

Ezeregy kérdés és érdekesség vegyítve – avagy amit tőle hallottam vagy kérdeznék:

1.      A kecskében nincsen „s”.

2.      A handsome a segítőkéz.

3.      Mit gondolsz rólam?

4.      Mennyire van eleged belőlem?

5.      Gondolod, hogy számodra is érdekesen írok?

6.      Hova akarsz még eljutni? (Ország, város)

7.      Tudod a: föcit, törit, „Tártüfföt”?

8.      Gondolod, hogy egyszer képes leszek földrajzból remekelni? (Amit ma mondtam az jó volt, csak nem figyelt rám…)

9.      Szeretsz velem amúgy beszélgetni, vagy csak elviselsz?

10.  Ha így nézel, akkor csak Tadákról lehet szó…

11.  Én ezt nem értem…

12.  Elmondanád nekem, hogy mi történt este Tatán? (Beszélgetés, igazságok..)

Anna

A mi barátságunk valahogy úgy alakult, hogy három évvel ezelőtt (na jó, csak kettő) a tanévnyitó után kiderült, hogy ő is arrafelé lakik, amerre én. Nagyon megörültem neki, hogy így majd nem kell egyedül bejárnom és meg is beszéltük, hogy akkor majd hol találkozunk, és onnan felsétálunk. Kicsivel később kiderült, hogy mi már ismertük egymást régebbről, ugyanis mindketten voltunk Kőszegen.

Ő az okos, akinek mindig (általában) kész van a házija és jó is, valamint szívesen segít. Azonban ő az, akivel úgy érzem, hogy nem tudom ki élni magam bizonyos helyzetekben. Persze, nagyon bírom, amikor labdát dobáljuk és telefonos segítséget kérünk… Azért bírom, hogy olyan barát, akire szükségem van – bár ő szerintem nehezebben viseli el a rögeszméimet.

Ezeregy kérdés és érdekesség vegyítve – avagy amit tőle hallottam vagy kérdeznék:

1.      Elfogadható barát vagyok?

2.      Ugye nem sűrűn akarsz beteg lenni?

3.      Majd tanulunk együtt?

4.      Te is már most rettegsz az érettségiktől? (Az infó az természetes… :D)

5.      Hova költöznél, ha megtehetnéd?

Roland

He is a great man, aki pilóta akar lenni amióta csak ismerem. Ő az, akit már nagyon régóta ismerek és a mi kapcsolatunk eléggé… változó. Azt hiszem az évek során eléggé sokat változott, változtam és az az egy év, amikor nem egy iskolába jártunk, meghatározó volt. Mondhatnám, hogy a régi Rolandocska eltűnt, de ez nem igaz. Az, ami Annának és Reginek fura – a viselkedésének változása – azt én már megszoktam.

Roland, öhm, egy jó fej srác, akivel azért nem mindenről, de elég sok mindenről lehet beszélni. Ő általában kihozza belőlem egy másik énem, amit nyilvánosság előtt nem igen mutogatok, de néha megesik… Amúgy olyan szívesen elbeszélgetnék vele, kötetlenül, az elmúlt évekről (leginkább arról, amikor nem jártunk egy iskolába).

Ezeregy kérdés és érdekesség vegyítve – avagy amit tőle hallottam vagy kérdeznék:

1.      Hogy vagy?

2.      Miért változtál meg?

3.      Dikk.

4.      WTF?!

5.      In your face

6.      Kiköltöznél most Londonba, ha lenne rá lehetőséged?