Újév - 2018

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Igazság szerint van egy bejegyzés valahol a világban, ami majd 2019. január 1-jén kerül majd posztolásra. De, én szerettem volna valami olyan újévi bejegyzést is közzétenni, ami látható és olvasható. Erre pedig egy amolyan év értékelő és egy éves „bakancslista” bejegyzést terveztem – bár a bakancslista miértjeire és pontosan mikéntjére majd január 1-jén fog fény derülni, ugyanis azokat a pontokat fogom kimásolni (elvégre ugyanarról szól a két bejegyzés majdnem).

2017

Mit is mondhatnék erről az évről? Igazán érdekes volt, hiszen ez egy naptári évet jelent a szerelmemmel, mint a párom. Igen, az emberek alig hiszik el, hogy ilyen „kevés” ideje vagyunk együtt és meg vannak esküdve arra, hogy legalább 2-3 éve látnak minket együtt – ami igaz is, hiszen ennyi ideje ismerjük egymást és vagyunk barátok.

Szóval ez az év erről szólt, illetve a tanulásról és a nyári munkáról. Eltelt egy év és tudom, hogy nem volt tökéletes. Tudom, hogy min kell változatni és azon leszek, hogy az elkövetkezendőkben minden kicsit jobban menjen.

Nem voltam valami jó tervező és mégis remek tervező voltam. A napjaim egész évben rohanással teltek, viszont a programok, amiket meg kellett tervezni szuperül alakultak. Illetve azt kell, mondjam: a Párom pont olyan tervezős, mint én és így eléggé jól össze tudtunk dolgozni.

Voltak jó és rossz pillanatok is az évben, talán mindenki ismeri azt a mondást, hogy „Az idő mindent megszépít”. Azért tudom, hogy vannak olyan dolgok, amiben még fejlődnöm kell, mert habár most el van felejtve, de lehet, később visszaköszönnek még a sérelmek, amiket ok nélkül okoztam.

Rossz tapasztalat volt, hogy az egyik legjobb barátnőm, Brigi, közölte velem, hogy mivel én boldog párkapcsolatban élek, ő pedig csak csapong és az egyetem is lefoglalja, nem tart igényt jelenleg a barátságomra. Ez egy olyan pont volt az életemben, amire sosem számítottam volna. Ezek után fáj látnom a képeket, amiket az új „bestie”-jével tesz ki a nagy kék közösségi hálóra.

Nos, Sleepy-vel sem sikerült rendezni a kapcsolatunk, habár reménykedtem benne, hogy jut egy kis idő arra, hogy beszéljünk – nem így lett, és habár év vége felé javult a hangulat, úgy érzem, sosem lesz már a régi. Rosszul esik, hogy három év az életemből úgy tűnt el, hogy inkább tűnik nagy elpazarolásnak, mint kedves emlékeknek.

De azért nem volt ilyen komor a hangulat az év közben, mert habár ők ketten szinte állandóan ott voltak – vagy az egyik, vagy a másik –, de ott volt a Párom is, aki minden szomorúságot igyekezett kiűzni belőlem. Talán úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy egy év alatt annyi minden történt velünk, hogy kicsit félek gyorsak vagyunk, de aztán pedig tudom, hogy nem – ő kell nekem és minden, ami ebben az egy évben történt velünk elősegítette a jövőnk. Hogy mik is voltak a nagy mérföldkövek a kapcsolatunkban az évben?

Először is megismerkedtem a nővéréékkel, ami azért volt érdekes, mert Párom eléggé elzárkózott még a gondolattól, hogy bemutasson a családjának – legyen az bármelyik része. Az, hogy megismerkedtem a család egy részével annak volt köszönhető, hogy a nővére már kíváncsi volt rám és arra, hogy az öccse szívét ki is csábította el.

Ezek után következett, hogy az én és a nővére nyomására bemutatott a szüleinek is, amit úgy időzítettünk, hogy az anyukája születésnapja közelében legyen (konkrétan május 13-án mentem át) és így a „Mit vigyek?” kérdéskört lefutottuk egy gyors palacsinta szóval, ami egy elég nagy mennyiséget jelentett és majd leszakadt a kezem.

Júniusban jött el az én időm, ugyanis június 17-én bemutattam a szüleimnek, és érezhetően itt van az a pont, amikor az mondom, hogy letudtuk a nehezét. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert az én nagy családomat túlélni egy későbbi pont lesz.

Az első közös nyaralásunk igazán jóra sikeredett – július végén két hét lett a választott időpont. Leszámítva életem egyik legnagyobb hasalását egy törött kislábujj, egy kificamodott boka keretében – a lehorzsolt térdem pedig csak a hab volt a tortán. De erről bővebben úgyis fogok írni egy bejegyzést, mert nehogy azt higgyétek, hogy a Tihanyi kirándulásról nem szántam bejegyzést.

Ezek után csendes időszak következett. Mama rágta a fülem szokásosan, hogy mutassam be életem szerelmét – én pedig minduntalan mondtam, hogy majd egyszer. De mielőtt ez megtörténhetett volna párom megismerkedett az apa oldali családdal. Ők vannak többen, ők igazán sokan vannak – nagyjából 11-en vagy kicsit többen – és ennyi nevet archoz párosítani nem kis feladat.

Elérkezett az első évfordulónk, ami egyet jelentett azzal is, hogy bennem felsejlett a félelem, hogy eddig ez volt a vízválasztó és innentől kezdve mindegyik  barátom kihátrált. De egy csodálatos szeptember 16-át töltöttünk együtt és azóta is boldogok vagyunk.

Ezek után a sulit és munkát kipihenni az őszi szünetben – ami számomra nem létező fogalom – egy két napra elmentünk őszölni. Ennek helyszíne szívem csücske: Tata. Nem árulok el vele sokat, ha azt mondom csodálatos volt és egy szép hosszú bejegyzésben erről is fogok mesélni.

Karácsony előtt úgy döntöttünk az éves karácsonyi vásár látogatásunk megspékeljük egy kis éttermezéssel. Ezt azért gondoltuk így, mert ahova mentünk Páromnak még új terep volt és szerettem volna, ha megismeri a nagycsaládos éttermezés előtt is.

Aztán elérkezett az idő a karácsonyról gondolkozni. Tudjátok, elég nagy fejtörés összeegyeztetni legalább 5-6 megjelenési helyet – ebben természetesen a Szenteste is benne van. Végül megalkottuk a tökéletes karácsonyi program-sorozatot, ami szerencsére mindenkinél passzolt. Ennek köszönhetően 26-án az anya oldali családdal is megismerkedett, ami számomra egyet jelent azzal, hogy nagyjából mindenkit ismer, akit ismernie kell – persze az egész családdal maximum az esküvőn fog találkozni, de még ott sem biztos.

Az év utolsó napjára karácsonyig nem nagyon terveztünk mert függőben volt egy lehetséges társasjáték-party. Az azonban 25-én lemondta a csajszi – vagyis inkább a két programja közül választott és a másikat választotta, amit sejtettünk – és így egy nagy kérdőjel jelent meg előttünk. Szerencsére ezt Párom szülei egy annyival elintézték, hogy természetesen átmehetek hozzájuk ott Szilveszterezni.

Mint látszik kapcsolat-ügyileg elég mozgalmas és sikeres év volt. Voltak nagyon jó pillanatok az élet más területein is, de érezhetően a kapcsolatomat szerettem volna teljesen megerősíteni. De a boldogság csuprom teljesen megtelt a mozis jegyekkel, amiket jórészt párommal és az unokaöcsikkel termeltünk.

Persze voltak olyan dolgok is, amiket még most is nehezen fogadok el, pedig amúgy nem vagyok egy hiú ember – felszedtem pár kilót. Azt mondják jól áll, hogy nem vagyok hurkapálcika és én is érzem néhány előnyét. De ugyanakkor rettentően zavarnak a csíkok és, hogy az amúgy is széles csípőmre gyűlt fel a legtöbb. (Az egyetlen ünnepiesebb ruhám nem jött rám, mert a hízástól a mellem is nőtt és emiatt nem lehetett becipzárazni.)

A napi beosztásom kétség kívül botrányos, a rohanás és a tehetetlenség párosítása mindig mandulatorta és egyebek lettek a bűneim. Valamint túlságosan Páromra koncentráltam és magamra alig, így lehet, hogy az év utolsó napjaiban 9 db könyvet vettem. De tudom, hogy mi az, amin változtatni szeretnék, és mindent el fogok követni, hogy ezek teljesüljenek.

2018

Nem szoktam fogadalmakat tenni, mert rendszerint mindent sikerül, csak azokat nem tudom betartani. Persze, fejben mindig eldöntöm, hogy többet fogok sportolni és vizet inni – mint anno régen, amikor ha jobb dolgom nem akadt vizet ittam literesével – és minden aprópénzt félreteszek. (Bár azt megfogadhatom, hogy idén is gyűjteni fogom az 5 Ft-osokat!)

Viszont mint minden évben vannak célkitűzéseim, idén pedig úgy gondoltam megosztom veletek is – bár a Blogkapszula - 2018 című bejegyzésben részletesen is megismerkedhettek a pontokkal. (Az ötlet amúgy a fent említett kapszula és Metaforaszennyezés blog alapján született meg véglegesen.)

Egy év – sok cél

Egy emlékezetes 22. születésnap

Párom szülinapján „akkor és most” képet készíteni

Elkezdeni sportolni

Kevesebb cukrot fogyasztani

Több vizet inni

Több én-percet teremteni

Zsebpénz felét félretenni

Menyasszonnyá válni

A BuJo-t vezetni

A céljaimat valahogy rendbe tenni

A párom-iskola-munka háromszöget létrehozni

Leadni 3-5 kg-t

Húgica szalagavatóján fotózkodni vele

Legalább kéthavonta találkozni Regivel

Beülni egy kávéra/csokira Renivel és Livivel

Nagytakarítást tartani

Letudni a szakmai gyakorlatot

Felkészülni az utolsó teljes évre

Elkezdeni kidolgozni a szakdolgozatom

Sikeresen zárni 4 félévet

Befejezni a suli honlapját

Segíteni Páromnak az akármilyen weboldallal

Továbbra is segíteni Páromnak

Letudni a szakmai gyakorlatom

Az év második felében munkát találni

Több bejegyzés

Ha szükséges kisebb szünetet tartok

Írni az iskoláról

A tartalomjegyzék kitalálása

Megalkotni az igazán én designt

A bakancslista oldalt átnézni és rendbe szedni

A történetes blogomra feltölteni A túlélőt

A Kritikus Szemmel blogomról mindent áthozni, amit még nem

Szelektálni a blogjaim között

Havi egy könyvet kiolvasni

A könyves értékeléseket pótolni

Nyerni könyvet/könyvutalványt

Kapni egy recenziós példányt

Több könyvet venni/kapni, mint tavaly

Elolvasni 50 könyvet egy év alatt

Havi egy filmes randi a párommal

Megírni a filmes értékeléseket

Nekiállni igazán a történetemnek

Szivárvány-tortát készíteni

Megsütni a japán palacsintát

Muffin-versenyt tartani a párommal