Információk
Logo (alá a facebook és a weboldal link), mellé az
elérhetőségek és x-ben az étlap
A kis x-re a zárójelben kattintva az étlap elérhető.
Kinek ajánlom?
Azoknak ajánlom, akik szeretik a limonádét, forrócsokit,
jegescsokit, gofrit. Illetve nagyon ajánlom azoknak, akik laktózérzékenyek,
illetve a kazein érzékenyek is bátran betérhetnek – a gorfi laktózmentes!
Ajánlom továbbá azoknak, akiket nem zavar, hogy ez egy nyüzsis hely, ahol
csúcsidőkben bizony nem lehet meditálni.
Történetünk
Tudjátok, van az az érzés, hogy „Nekem ide el kell mennem!”,
mert ez a hely az, ami rám vár. Mindez 2014-ben történt nyáron és akkor volt
az, hogy Brigivel a nyakunkba vettük a várost újhullámos helyeket felkutatva –
nos, ide pont nem jutottunk el. Fájt is érte a szívem, mert jeges fehércsokit
kapni bárhol elég impossible.
Aztán az exemmel 2015-ben végre eljutottunk és az édes nedűt
megkóstolhattam. Ekkor a gofrinak még híre-hamva sem volt, így első kóstolásra csak
a csokit tudtam megízlelni. Aztán a hely szelleme annyira magával ragadott,
hogy nem volt kérdés a visszatértem.
Az egyik legmeghatározóbb alkalom az volt, amikor a 20.
születésnapomra elmentem az akkori barátommal, a szerelmemmel és a legjobb
barátommal – igen, jól olvastátok – és kipróbálhattam a gofrit, valamint isteni
finom, extrán édes csokit ihattam.
Aztán 2017. március 11-én az – akkor már hónapokkal azelőtt
létező – új kikötőbe is ellátogattunk. Így vagyok olyan szerencsés, hogy
mindkét helyről elmondhatom a véleményem és így eldönthetitek, melyik kikötőt
szeretnétek meglátogatni.
Véleményem
Vegyük górcső alá az itallapot, ami a gofri kínálatnak
köszönhetően már ital- és étellap. Amint látjátok, majd külön is fel lesznek
sorolva az egyes részletek, mert így jobban látjátok a lehetőségeket, illetve
az árakat is – de felhívnám egy valamire a figyelmet.
Ez a kép:
Az, amit én fotóztam a Lázár utcában és számomra sem volt
kisebb a megdöbbenés, amikor megláttam, hogy mások az árak. De
legmegdöbbentőbb, hogy a helyben látott
árak nem magasabbak voltak, hanem alacsonyabbak. Ki lehet nevetni nyugodtan
– hiszen ha jobban megnézzük az árakat végül rájövünk a turpisságra – de
szerintem határozottan pozitív dolog az, hogy az alap dolgoknak (a nagyobb
adagoknak legalábbis) az árát csökkentették 100 Ft-tal. (!Azóta változott az itallap, a honlapon található az igazi!)
Igen, látom, hogy itt-ott viszont kategorizálva lettek a
szórások/feltétek, és drágábbak lettek, de őszintén mondom, hogy ez nem
érdekel. Az árak szerintem jók és nincsenek elszállva – na jó, egy valamivel
nem vagyok annyira „elégedett”.
1. Laktózmentes
kérés esetén plusz 150 Ft lesz a rendelés. Félreértés ne essék, a mandulatejnél
én ezt megértem és oké, de amikor 1 L tejnél 30 Ft a különbség, ha
laktózmenteset veszek, na akkor azt már nem. Sajnos a laktózmentes opció nincs
ingyen, és én sokallom a 150 Ft-ot.
Mindenesetre ezek ellenére is azt mondom, hogy az Ahoy! egy
jó hely, ahová érdemes benézni és kipróbálni a dolgokat. Mondjuk én a
Papnövelde utcai kikötőt szerettem meg jobban – igen, én oda fogok visszajárni
és nem a Lázár utcába. A Lázár utcában a hely nagyon tetszett, az ablakos
ülések és minden – kivétel a hangulat. Ketten voltunk sokáig vendégek, és én a
barátomra voltam kíváncsi és beszélgetni akartam vele, de sajnos a kiszolgálók
beszélgetése és zenehallgatása ezt nehezebben tette lehetővé – de a kiszolgálás
jó volt, arra nincs panasz. A Papnövelde utca azért is tetszik jobban, mert ott
egy kissé jobban el van különítve a kiszolgáló rész és a leülő rész – nekem
nagyon tetszik a hajópadlós, igazi matrózos megoldás.
(Még mindig várok a meglepire, amit elvileg kapok SMS-ben,
mert István tőlem tudja a helyet.)
Limondádé
Limonádék közül még nem volt alkalmam választani, de egyszer
majd talán nyáron Istvánnal elmegyünk és kipróbáljuk. Bevallom őszintén, az
epres-kókuszos, a simán epres és a citrus-mix az, ami vonz, de persze bármibe
belemegyek, ami nem mentás – illetve kizárom a málnát, a grapefruitot és az
áfonyát. Amúgy nagyon kíváncsi vagyok rá!
A Húgom kipróbálta, aztán később István is – nagyon gyümölcsös
és nagyon finom volt. Kicsit talán túl sok is volt a gyümölcs benne, mert a víz
gyorsan elfogyott.
Shake/Smoothie
A másik, amit még nem volt alkalmam megkóstolni, az a
Shake/Smoothie részleg, ez valószínűleg azért nem kerül sorra (eddig), mert az
Ahoy!-ban fehércsokit szeretek inni – erre majd kitérek lejjebb. De amúgy
érdekel ez a részleg is, főleg az extra nagy kiszerelés – milyen menő, hogy 7
dl-nyi italt lapátolhatsz be? Amúgy szerintem ez egy ünnepségen jó ötlet – már
ha nem vagytok olyan finnyásak, mint István és én.
Nos, ezt is megkóstoltam később és ez nem nyerte el
tetszésemet – de lehet, csak a hideg idő miatt. Amúgy nem rossz és aki szereti
a shake-et, az egészen biztosan ezt is szeretni fogja.
Forró csokoládé
Nos, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amihez már érdemben is
hozzá tudok szólni. Sajnos nem fényképeztem le mindig, hogy mit ittam, így
előtúrva találtam egy képet – amiről levágtam az exem, hiszen nem az a lényeg
–, illetve a legfrissebbről vannak képek. Igyekszem felidézni az emlékeimet és
elmesélni, hogy a képek nélküli időszakban miket ittam.
Említettem már, hogy én a fehércsokit szeretem és ezért is
örültem meg, amikor megláttam lehetőségként – hiszen nagyon ritkán lehet fehér
forró csokit kapni, jegeset meg egyenesesen lehetetlen találni.
forró, 3 dl, fehér csokoládé, kókusz, tejszínhab + pillecukor és ropogós gabonagolyók |
Igen, kellemesen édes és a kókusz is érezhető rajta. A
pillecukor nem lett a kedvencem – de az nem az Ahoy hibája – és a gabonagolyók
is inkább dísznek voltak jók, bár az ízük nem volt rossz, engem zavart a pici
méretük, ami pont megakadt a szívószálon.
A pohár hatalmasnak tűnt és a tejszínhab miatt még extrán
magasnak is – tejszínhab nélkül kicsit kisebbnek tűnik, de amúgy nagy adag. A
kiszolgálás kedves és egész gyors volt – habár frissen készítik, azért 5 percen
belül megérkezett. Kaptunk kanalat is és mivel látták, hogy ketten vagyunk és
egy italt kértünk, így két szívószálat is.
A fehér csoki édesebb a tejcsokinál – mivel hivatalos
értelemben a fehér csoki nem csokoládé, hanem csak kakaóvajat tartalmaz – és ezért
nem érdemes hozzá sok mindent választani, ami még édesebbé teszi. Én mondjuk
megtettem, mert a szülinapomon egy extra édesbombát rendeltem, amiben benne
volt minden, amit szeretek: fehér csokoládé, karamell, kókusz és mandula.
Aznap belekóstoltam a tejcsokoládés választásba is – István
olyat ivott, és megengedte, hogy belekortyoljak. Szeretem a tejcsokoládét, de
nekem a forró és jeges csokoládé az mindig is fehér csokiból lesz.
forró, 4 dl, laktózmentes tej, tejcsoki, narancs, karamell öntet |
Mivel István nem szereti a fehér csokoládét, de egy italt
szerettünk volna – legalábbis én, és ő meg nem ellenkezett – így közös
megegyezés alapján hoztuk össze ezt a csodát. Mondjuk a hölgy meglepődött,
amikor mondtuk, hogy szeretnénk karamellöntetet – minthogy laktózmentes tejjel
kértük –, de rögtön mondtuk a kérdőtekintetre, hogy tejszínhab nélkül igen. (Fun fact: a bolti spray habok növényi
alapúak, amit a laktózérzékenyek is fogyaszthatnak.)
Olyan 15 perc után kihozták a rendelésünk. Félreértés ne
essék, rajta van a lapon, hogy beletelhet pár percbe, mire elkészül, de mi
voltunk egyedül ott és a beszélgetés több időt vett el, mint a munka.
Mellesleg, mint mondhatni gyakori vendég, szerintem okkal nem érthetem a
szituációt – a Papnövelde utcában, tömegben gyorsabban elkészítették a
rendelést.
A rendelés egyben érkezett meg a két gofrival – erről
lejjebb –, de szegény lányt biztos megzavarhattuk, amikor azt kérdezte „Az ital
kié?” és mondtuk egyszerre a párommal, hogy mindkettőnké. Ránk nézett és egy
kis idő után megkérdezte, hogy akkor hozzon-e még egy szívószálat. Szóval
kaptunk egy második szívószálat is – amit azért szeretünk, mert habár iszunk
egymás után a szerelmemmel, de ha van lehetőség, miért ne, hiszen volt olyan,
hogy egyszerre ittunk.
Édes és keserű. Ez
a két szó jutott eszembe a második korty után. Igen, a narancsos csokik
általában ilyenek, de ez nekem már átesett a ló másik oldalára. Az első korty
után azt gondoltam, hogy nem is rossz,
igazi narancsos csoki. Aztán a második korty után megtapasztaltam, hogy ez
bizony inkább keserű, mint édes.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha étcsokit innék, a
karamellt egyáltalán nem lehetett érezni – igen, tudom, hogy nem volt
tejszínhab rajta és mit vártam, de a karamell akkor is ad valami édeskés ízt. A
gofri után pedig nekem egyáltalán nem volt édes. Keserű, étcsokis íze volt. Nem
baj, ilyet is kellett tapasztalni, de én maradok a fehér csokinál.
Megjegyezném, hogy szerintem ez a pohár kisebb volt, mint a
Papnövelde utcában az ugyanekkora pohár – és a tejszínhab csak magasságában
növeli az italt, nem széltében.
Gofri
Ez a szekció az, ami kezdetben még nem létezett és aztán,
amikor megjelent a „béta-verzió”, még nem volt alkalmam megkóstolni. Na, jó, ez
csak részben igaz. Még nem volt az állandó kínálat része – ilyen mellék lapon
lehetet nézegetni – amikor én megkóstoltam. Imádom, hogy én válogathatom össze,
hogy mit szeretnék a gofrimra és nincsenek elszállva az árak és megszabva, hogy
mennyit lehet rátenni.
István gofrija: vanília fagyi, mogyoródarabok, csoki öntet |
Tolmácsolom drága párom szavait, amiket megosztott velem,
valamint a gofri kínálat hiányosságait. Kezdem mondjuk azzal, hogy a képen nem
színeztem át az öntetet, hanem tényleg karamell öntetet kapott – nem
reklamáltunk, mert István szereti a karamellt is, sőt ő azt mondta, hogy ezt le
se írjam.
Azt mondta, hogy ízlett neki, csak kicsit száraznak találta
a tésztát, ami valószínűleg abból fakad, hogy ő nem kért rá valami alap krémet, csak fagyit. De ízlett
neki, mert nem volt annyira édes, hogy a csokival együtt teljes cukorsokkot
eredményezzen.
Számára viszont a kínálat hiányos. Tekintve, hogy ő a
csokisabb vonalat jobban szereti, nem talált kedvére való alapot – a Nutellát
kis mennyiségben szereti. Ahogy néztem a kínálatot, tényleg kéne valami
csokisabb, mondjuk csokoládépuding. (Sosem értettem, ha van vaníliapuding, akkor
csokipuding miért nincs?).
Kicsilány gofrija: egyik fele Nutella, fehércsoki öntet; másik fele szamóca lekvár, karamell öntet |
Amikor megláttam a gofrimat, az örömmel vegyes bánat jutott
eszembe – ugyanis a képen is jól látható, hogy az egyik fele kicsit érdekesre
sikeredett. De mivel gondoltam úgyis elég nagy cukorsokk lesz a testemnek ennyi
gofri is, így emiatt sem panaszkodtunk (jelzem, hogy a Papnövelde utcában
ilyen nem történt velem).
A szamócás résszel kezdtem, bár eredetileg egy-egy harapást
akartam mindkét részből. A dzsem finom, nincs mű íze és a karamell öntetet is
lehet érezni. A Nutellás fele nagyon tetszett – bevallom, hogy elképzeltem,
hogy milyen jól néz ki a Nutella a fehércsoki öntettel –, kicsit sajnáltam,
hogy abból kevesebb falat jutott.
Összességében nem rossz az új hely – mikről lejjebb betettem
még pár képet –, de a kiszolgálás és a hangulat nem ugyanaz, mint a másik
helyen - a hely már bezárt. Bár az ablakban ülős rész nagyon-nagyon tetszik – mindig is imádtam az
ilyen megoldásokat, a lakásomba én is ilyet csinálnék, ha lehetne!
Ha tehetitek, mindenképpen próbáljátok ki, de én a
Papnövelde utcai egységet ajánlom. Oh, és ne felejtsétek el megmutatni a képet,
amit készítettek és hashtag-eltetek – mi elfelejtettük, és nem is szóltak,
pedig látták, hogy készítettünk és mi voltunk csak ott –, mert finom csokikát
kaptok érte. Amit mondjuk fel tudtok használni csokifondühöz, amit én
szerettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése