Miért nem tudom itt hagyni a Bloggert?

Mint észrevehettétek én nem vagyok az a tipikus blogger már elég rég óta. Néha elgondolkozom azon, hogy talán nekem 5 évre előre meg kellett volna írnom mindent, és bumm aztán publikálni. De nem így tettem és így kicsit más tészta. Elgondolkoztam már rajta, hogy talán itt kéne hagynom a blogger társadalmat és majd egyszer visszatérni az összes eltervezett cikkel, ami valaha eszembe jutott.

Mégsem tudom itt hagyni a bloggert, csak időnként egy picit eltűnök – legalábbis úgy tűnik – aki viszont követi mondjuk a könyves oldalamat, vagy instagram oldalaimat tudja, hogy merre is járok. Nem szeretnék senkit etetni, mert olyan 428 bejegyzésem van készen, vagy éppen félig elkezdett állapotban. Mégis, akkor fogom publikálni őket, amikor aktuális lesz – például jönnek a gimnáziumi éveim személyesebb posztjai.

De annyi minden történik velem, pedig nem is gondoltam volna – és mégis. Például 5. félévemet„És te amúgy értesz hozzá?”.

kezdem majd a főiskolán – és arról is akarok jó sokat írni – és mellette úgy néz ki dolgozni fogok. Akarok írni erről, ahogyan arról is, hogy milyen érzés, amikor megkérdezik tőled – olyanok, akik tudják, hogy mit tanulsz – mikor bejelented, hogy rendszergazda leszel, hogy

Írom például a csopaki kirándulásunkról is a bejegyzést, amire jó visszagondolni – és nosztalgikus érzés már most arra gondolni, hogy majdnem egy hétig együtt éltünk. Írni tervezek olyanról is, ami enyhén politikai hangzatú (azonban egyáltalán nem szeretném, ha a politikai a kelleténél jobban belemásszon) arról, hogy minket Párommal hogyan érintett a létszámstop. És ha úgy jön ki a lépés még egy back to school – technical college edition is befigyelhet, mert egy műszaki/informatikai főiskolán lehet, kicsit másra van az embernek szüksége, mint mondjuk humán tudományterületen.

Ugyanakkor meg van írva nekem, egy egykoron sokatokat érdeklő Hogyan írjunk tanár-diák történetet? című bejegyzésem is; ahogy az Álom sorozat Lakás verziója – és érkezik a Ház, Munka és Esküvő is majd. Illetve van pár helyértékelésem is készen – bár van, ami már átdolgozásra szorul, mert nem feltétlenül előnyükre megváltoztatták az étlapot.

Annyi mindenről akarok Nektek írni, hogy egyszerűen képtelen vagyok itt hagyni a felületet – pedig aztán lehet, hogy amúgy tök hülyeségeket írok, amik senkit sem érdekelnek. Egy valamit azonban tudok, és ezért nem hagyom abba ezt a fajta hobbit – mégpedig, hogy nekem segít és talán egyszer, valamelyik bejegyzés másoknak is segít. Jövőre tervezem beindítani a blogjaim Facebook oldalát, mert úgy látom az instagram oldalam eléggé elérte a célját – és jó érzés, hogy ennyien követtek.

A következőben igyekszem elhozni a régóta ígérgetett mézes-mustáros csirkés palacsintatortám receptjét, ami sokatoknak megtetszett és szeretnétek látni a receptet, hogy Ti is megcsinálhassátok. Illetve még jön a GastroHobbin látott pikáns csirke Kicsilány-verzióját is; és jön majd a Párommal elkészített torta Húgica 19. születésnapjára. És akkor a TAG bejegyzésekről még nem is beszéltünk…

Látjátok? Nem tudom egyszerűen itt hagyni ezt a közösséget, viszont előre szólok, hogy igyekszem bejegyzéseket csöpögtetni, de lehet, hogy tényleges nagy visszatérésre már csak újévkor számíthattok – akkor viszont minden hónapban lesz bejegyzés, ez egyre biztosabb.

Érdekelne, hogy Titeket mi érdekelne legjobban? Receptet, helyértékelést vagy valami mást olvasnátok szívesebben? Szeretnétek esetleg régóta várt TAG bejegyzést? Vagy random akárhány tényt olvasni – mondjuk ötösével, mert jól kifejtettem őket? Írjátok meg nekem, mire lennétek kíváncsiak én pedig igyekszem elhozni nektek.