2014. október

KétKedvenc #3

{Információk}

Újabb rovat, ami kicsit másabb lesz, mint a Beszéljünk a(z)…, azonban eléggé hasonlónak tűnhet. Sőt, még akár az ajánlókkal is láttathat némi hasonlóságot, azonban itt valami másra szeretném felhívni a „figyelmet.

Ebben a rovatban havonta megpróbálok hozni két kedvenc valamit – és itt jön az érdekesség: ez a két dolog bármi lehet. Lehet ember, állat, blog, könyv, sorozat, hely vagy akár program. A lényeg, hogy ezek valamiért a kedvenceim lettek és erre fogom megadni a magyarázatot ezekben a bejegyzésekben. Azonban itt nem hosszú, spoileres dolgokra kell számítani, hanem rövid ismertetőkre.

Miért?

Mert habár megkésve kerül fel, azért még itt van – és október végén túrázni voltam, így egy mozgásos KétKedvenc következik. Mint arra ToZó az elmúlt három hónapban folyamatosan rámutatott, nem szeretek futni – tudni tudok – viszont biciklizni és túrázni annál inkább. Szóval a Szomor56 tiszteletére lett ez egy ilyen kedvenc sportokról szóló bejegyzés.

Biciklizés

{a nyári móka}

Miért lett kedvenc?

A biciklizés az olyan sport számomra, amit mindig is inkább Balatonon űztem, mert remek lehetőség volt a menekülésre. Régebben nagyon sokat tekertem, de aztán lett laptopom és ez valahogy elfelejtődött – meg a nagymamám berögződése, miszerint nem mehetünk el sehová. Aztán letekertem a fél Balaton-kört, majd boldogan merültem bele a semmittevésbe – ugyanis onnantól kezdve kevesebbszer jutottam el bárhová is két keréken. Nagy vágyam, hogy biciklivel járjak be a suliba, csakhogy az én bringám jelenleg nem kedvel és a váltóját rendbe kéne tetetni.

Azért lett kedvenc, mert mióta tudok kétkereküzni, azóta imádom azt a szabadságot, amit ad. Gyors és kényelmes megoldása sok dolognak és mellette nagyon jól formálja a test egyes részeit ÉS csapatosan is lehet művelni.

Túrázás

{a régi-új hobbi}

Miért lett kedvenc?

Amikor erre gondolok mindig a szokásos-kötelező téli János-hegyi kirándulások jutnak eszembe, amikor eltöltöttünk fél napot azzal, hogy felmentünk a kilátóhoz, elsétáltunk jobbra-balra és végül elsétáltunk a Normafához, rétest enni. Ezek a kirándulások egyfelől jó mókák, másfelől rettentő bosszantóak is voltak – ilyenkor ugyanis anyából előbújt a kisördög.

Szeretek túrázni és nagyon sajnálom, hogy sok éven át hanyagoltam, de igencsak megállított a társaság hiánya.

Azért lett kedvencem, mert összehozza a társaságot és a szabadság érzését is nyújta – valamint sok új helyet lehet felfedezni vele.