2014. október 30.

Blogszülinap

2 éves a blog
{2012. október 30. a blog megnyitja kapuit; 2012. október 31. az első bejegyzés}

Nos, elértük ezt a mérföldkövet is, amit én amúgy nem is nagyon figyeltem. Az ilyen „x éves blogom, juhé” dolgok sosem kötöttek le igazán, vagyis csak ezen a blogon nem figyelem, mert nem érzem társadalomközpontúnak. Úgy is gondoltam, hogy itt a szünet, ami alatt blogszületésnap van és akkor itt az ideje átalakítani megint egy kicsit a dolgokat – de a lépések nem úgy jöttek ki, úgyhogy ez marad jövőbeni tervnek. Október 30. szép őszi nap, blogszületésnap, Sleepy anyuja-születésnap, már-csak-egy-nap-október.
Két év alatt elég sok minden változott a blogon, például összeolvasztottam a könyves blogommal így megnövekedett a bejegyzések száma. Megpróbáltam kicsit rendszerezni a blogot nem sok sikerrel ugyan, de még nincs veszve minden. Eltűntek a barátaimról szóló posztok – csak elvétve írtam róluk – mivel ott gyökeres változás állt be. Szerelmes lettem, Brig is szerelmes lett – az, hogy melyikünk szívott nagyobbat remek találós kérdés. Sokat gondolkoztam, túl sokat. Megtanultam kódokat szerkeszteni – ami remek, ha valakinek van blogja és nem ér rá a tucatnyi design blog, tucatnyi elfoglalt emberkéire „várni”.
2013-tól egy tanárom is olvashatja a blogom, ami egy kicsit arra ösztönzött, hogy azért valahogy úgy írjak, ahogy „lehet”. Egy másik tanáromról meg gyakorlatilag egy életrajzi könyvet tudnék írni – hm, nem is rossz ötlet, még beleveszek pár tanárt és kiadatom a „Diák szemmel tanári életrajz” könyvet… nem, inkább mégse. Viccet félretéve: egy tanár látogathatja a blogom (Panna azt mondta, hogy majd ha vége a sulinak, akkor az egész tanári karnak mutassam meg, mert érdekeseket írok… hát marhára) és egy pedig elolvashatott egy bejegyzést, amit ide szántam.

Adatok
{Honnan néznek? Mit néznek?}

Nagyon érdekes, hogy ilyen piciben mennyire nem látszik a halványzöld jelölés.
Sosem értettem, hogy a blogokat miért pont Oroszországból és az USA-ból nézik a legtöbbet. Még mindig érdekelne, hogy miért van ez, de valószínűleg sosem fogom megtudni.
Gondoltam akkor belinkelem ide a legnépszerűbb bejegyzéseket (van olyan bejegyzés, amit már nem lehet látni!):
2012.11.14 - Breaking Dawn élménybeszámoló
2012.11.12 - Sherlock Holmes kihívás
Blogok Birodalma - blogokról bejegyzés
Summer #1 - Pretty Little Liars vélemény
Szomor56 - túrabeszámoló
Beszéljünk a(z)... #6 - barátokról szólt
F.R.I.E.N.D.S - barátokról szóló tárgyilagos
30 napos személyes kihívás - az idézetes
És beszéljünk a(z)... #1 - földrajz
Furcsa egy nap... - tényleg az volt


Képes én
{Mert ilyen régen volt már}


Jobb akarok lenni.
Igazából úgy érzem ennél minden már csak jobb lehet pedig én mindig azon voltam/vagyok, hogy jó legyek. Jó legyek tudás terén és jó legyek személyiség terén is. Úgy érzem valahol elbuktam, s jobb akarok lenni.

Én mindig a szingli barát vagyok.
Minden barátom előbb-utóbb bepasizik/csajozik én meg szerencsétlenkedem.

El akarok menni Párizsba.
Ki nem akar oda eljutni? Engem nagyon érdekel és alig várom, hogy elmehessek és végre ehessek olyan finom karamellát megint.

Félek újra szeretni.
Mindenkit elég könnyen a szívembe fogadok és aztán mindig pofára esek. Szóval elég nehéz nem félni tőle.

Szeretem a bowlingot.
Még jó, hogy most már van itthon játékgép és tudunk itthon is játszani.

A szerelem megváltoztat engem.
És ezt leginkább a körülöttem élők veszik észre.

Néha csak szükségem van egyedül létre.
Nem minden pillanatban vágyom arra, hogy szembenézzek az emberek előítéleteivel.

El akarok menekülni, csak egy kis időre.
Nem tudom hová, de nagyon szeretnék eltűnni kicsit.


Még mindig csinálok gyerekes dolgokat.
De ki nem? Néha csak úgy csinálgatom őket.

Nincs szükségem, hogy népszerű legyek, ahhoz, hogy boldog legyek.
Igazából nem vagyok népszerű, de nem is akarok az lenni. Csak szeretnék boldog lenni.

Gyorsan esek szerelembe.
Igazából most voltam először szerelmes, úgy igazán - de az gyorsan ment.

Észreveszek/megfigyelek minden kis dolgot az életben.
Valakinek azokra is kell figyelnie...

Attól félek soha senki se fog belém szeretni.
Egyre valósabb ez az érzésem és ez nagyon rossz érzés.

Végre megtanulom szeretni magam.
Sok lépcső van még hátra...

Az elmém megragadt egy tündérmesében.
Sokkal jobb ott, ahol mindent lehet és semmi sem lehetetlen.

Senki se tudja ki vagyok.
Tényleg senki, mindenki beskatulyázz valaminek aztán nem is tudják mi van mögötte.

Akarok egy nyári szerelmet.
Mondjuk egy nyári szerelmet, ami kitart sok-sok időn át.

Úgy érzem láthatatlan vagyok mindenkinek.
Illetve abban az esetben nem, ha valakit hibáztatni kell, akkor nagyon jól lát mindenki.

Pasikról beszélni a legjobb barátaimmal.
Helyesebben pasikról beszélni azzal a marék számú emberrel, akik a barátaim.

Sírok a leghülyébb dolgokon.
Még mindig jobb, mintha teljesen kiakadnék és meggondolatlan dolgokat mondanék.

Úgy érzem minden az én hibám.
És az emberek mindig olyan "kedvesek", hogy megerősítenek ebben a hitemben.

Igazán érzékeny vagyok.
Nálam nincs olyan, hogy "csak megjegyeztem", az ha bántás akkor vége, nincs "csak".

Akarok csinálni egy nyári-bakancslistát/vödörlistát.
Sosem fogok, mert nincs mit ráírnom, de amúgy nem rossz ötlet.

Rajongok a Jégvarázsért.
Aki nem látta még azt a filmet, hát az nézze meg! Annyira jó!!!

Szeretem a hosszú autózásokat.
Igazából nagyon szeretek utazni és az autózások csak a második kedvencem, vonatozni jobban szeretek.

Én vagyok a legidősebb nővér.
A kettő közül, nagy hatalom - azaz én vagyok az, akit elő lehet venni bármiért és akin lehet kísérletezni.

Szeretem őt nem számít milyen.
Nem számít, hogy kedves, hogy lovagias, vagy köcsög - mindegyik Ő.

Másként látom a világot.
És emiatt gyakran félreértések szövődnek.

Mindenki boldogságot akar és senki se akar fájdalmat. De nincs szivárvány eső nélkül.
Én szeretem a szivárványokat, a Hold-szivárványt is, a köd szivárványt is és a hagyományost is.

Kedves anyu és apu, egyszer büszkévé teszlek titeket.
Mondjuk elvégzem az egyetemet.

Eltolom az embereket.
Mert az emberek el akarnak tolódni tőlem.

Utálom, hogy megítélnek azért amilyen vagyok.
Utálom, egyszerűen utálom.

Úgy érzem én többet törődök a barátaimmal, mint ők velem.
És emiatt is nekem kell szarul éreznem magam (és itt nem az igaz barátaimra gondolok,, akikkel kölcsönösen megértjük egymást).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése