BÚÉK!

Boldog Új Évet!

{Avagy egy kicsit eltűntem, de itt vagyok}

Nagyon sajnálom, amiért csak így eltűntem, de a szünetben igen-igen kevés időm jutott bármire is. Úgyhogy most egy kicsit ömlesztett bejegyzés következik a decemberről és mindenről, ami azóta történt velem.

Mivel is kezdjem?

December 16. egy fordulópont volt az életemben mivel aznap este egy igen érdekes és mindent megváltozató beszélgetésben volt részem. Ráadásul aznap reggel még kaptam egy igazán cuki elő-karácsonyi ajándékot. Marci igazán meglepett vele, főleg miután elfelejtettem, hogy egyáltalán beszéltünk róla.

December 18-án hivatalos voltam Sleepyhez, mivel az utolsó CsokiCsütörtök (a decemberi csütörtökök, amikor az adventi kalendáriumom tartalmát valaki más kapja meg, tavaly óta Sleepy) alkalmával én is kaptam egy kis finomságot. Sleepy a „Tudod miért.” mondattal adta át és igazán, tényleg beletrafált.

 

felső: Marci
         alsó: Sleepy

A következő jeles nap az december 19. volt. Aznap volt az  osztálykarácsony és aznap volt részem életem sok első dolgának. No de először is az osztálykarácsony: egész jó volt, de a tavalyi akkor is mindent vert. Engem egy fiú húzott és ennyi – kaptam tőle könyvet és csokit. De az a nap igazán viccesre sikeredett.

Először is Sleepynek (najó ez így nem teljesen igaz, Sleepynek és családjának) is készítettem idén mézeskalács koszorút és annak átadását próbáltuk megoldani. Csakhogy nekem szabályosan sorszámot kellett húznom hozzá, aztán végül sikerült megtalálni és átadni és minden szuper volt.

A másik pedig a délután volt. A délután amikor az a sok első dolog történt. Először is először voltam randin. Igen, tudom, 18 év alatt most sikerült elmennem egyre, ami meglepően spontán és jó volt. Aztán ott van még az első csók – hát, az egy picit cikibb dolog, de határozottan nem volt rossz. Minden olyan jó volt aznap, olyan spontán – és nálam, az örökös tervezőnek ez fura volt.

 

Margit-sziget, a spiccen

Aztán megtörtént a csoda, azaz elérkezett december 24 és vele együtt a nagy karácsonyi hajtás. Kaptam nagyon szép dolgokat, például könyveket, ruhát… Reggeltől estig ettünk egészen december 29-ig, akkor voltunk ugyanis az utolsó helyen. Az egyetlen pihenőnapunk az december 30 volt, de ez az egyetlen nap igencsak kevésnek bizonyult tekintve, hogy azt a napot Marcival töltöttem – egy jó kis pihentető mozizás sosem árt alapon. Aztán a másnap miatt aggódhattam, mert rettentően féltem, hogy anyukámék meggondolják magukat és nem engednek el szilveszterezni, valamint, hogy Marci szülei nem fognak kedvelni.

December 31 és január 1 volt az a nap, amivel el lett döntve, hogy ez az év jó lesz. Marcinál voltunk, ahol megismerkedhettem a szüleivel, a nővérével és az unokaöccsével is. Aztán néztünk filmet, megmutogatta a makettjeit és beszélgettünk. És az új évet egy kedves kis csókkal köszöntöttük – annyira meghitt és kedves volt az egész.

Másnap csak este értem haza és már tudtam is mi lesz a következő napi program, amit ugyan még egyeztetnem kellett szüleimmel, de ők eléggé engedékenyek voltak az ügyben. Január 2-án elmentünk korizni, ahol én kishíján eltörtem a térdem – szerencsére csak zúzódott. Korizás után, fájós térddel Marcinak támadt az az ötlete, hogy fel a Citadellához, aztán rögtön azután jött az ötlet, hogy menjünk át a várhoz. Leírva nem adná át azt, amit aznap éreztem, az tökéletes volt – még fájós térddel, hidegben is.

A január nekem az iskolát is jelentette, mert ugyebár véget ért a téli szünet, ami csak azért volt szomorú, mert így véget értek az éjszakai kiruccanások, késő esti hazatérések. Az iskolában visszatértek a szünetek, mint mentsvárak és a délutáni hazakísérgetések. Elérkezett, hogy elhatározzak dolgokat, mint például az előrehozott érettsi vizsgát angol nyelvből – aminek a szóbeli részétől eléggé félek, pedig elvileg attól keésbé kell félni, mert a tanárok célja nem az, hogy megbuktassanak.

Ez a hónap arról szólt, hogy előünnepeltünk Marcival, mivel mindkettőnknek a hónap végén van a szülinapunk – és mivel Marci sítáborban van akkor. Szóval 16-án elvittem a Starbucksba aztán a The Donut Library-ba – sajnos jobb ötletem nem volt, de őt ezzel a kombóval is le lehet nyűgözni. Meg aztán másnap hivatalos volt hozzánk egy kis filmezős-kártyázós estére, amin terveztem meglepni egy kis sütivel – ha már az volt a kívánsága, hát legyen.

19-én voltaz első hónapfordulónk, amit minden szentimentális nyálas ember megünnepel, s mivel mi nem vagyunk olyanok így csak TDL-zni mentünk, aztán a Margit-szigetre felrakni a lakatunkat.

23-án pedig az én születésnapomat elő-ünnepeltük, ami GURUzást és Starbucksozást jelentett. Azután pedig Marcinál aludtam, mert másnap a családjával ünnepeltük a születésnapját. Marcitól én egy üvegföldgömböt kaptam, aztán másnap megleptek még a családjával – egy bögre-növénnyel, Raffaelloval valamint egy nyaklánccal.

24-én kidőltem egy csúnya influenzával és egy hetet így szépen megúsztam az iskolából habár utálok beteg lenni és pótolni. Ráadásul ennek köszönhetően még csak Balatonra sem megyünk le szombaton, szomorú. Itt tartok most, olyan sok minden nem is történt velem.

Továbbiak

{Miután elkészítettem a Madách-ppt-t és előadtam az angolt}

Nemsokára felteszem a KétKedvenc decemberi számát, amiben két sorozat következik; aztán jön a januári KétKedvenc, amiben még nem tudom mi lesz. Tervezek egy félévzárós posztot (mert tanulok még bőszen) is véghezvinni, valamint a sablonos szerelmi háromszögek témát is tervezem saját szemszögből papírra vetni.

Valamint egy finom sütit is szeretnék bemutatni, méghozzá egy bögrés túróst – az alkalo, amire legutóbb készítettem Marci szülinapja volt, s végre sikerült megörökítenem képekkel is a munkafolymatot. Valamint egy cikk a design blogokról – a téma pedig: limit, rendelés, kész mű?!