Hamarosan!

Elég volt!

Mikor az iskolában egy teljesen hülye matektanár vijjogó hangját kell hallgatnod, miszerint Te vagy a hülye és ő neki nincs lelkiismeret furdalása – pedig az osztály megkérte, hogy gyakoroljunk még, mert nem minden megy – nos, akkor arra vársz, hogy itthon minden rendben lesz.

Szó szerint rosszul vagyok, ha meglátom a matektanárt, mert az egész énje visszataszító. Ilyenkor szokta Szépszemű azt mondani, hogy ne álljak az emberekhez negatívan, de a matek „tanárnőnek” ez a második éve velünk. Ha az egész osztály kettest ír, akkor mi vagyunk a hülyék és „ebből látszik mennyire figyelünk órán, s mennyire oldjuk meg a házikat”. Nem tudom, ki mennyire van benne az iskolai életben, de általában a tanár azt mondja „Ne félj kérdezni, érted vagyok!” Szundinál úgy néz ki, hogy „Ne kérdezz, nem érek rá!”.

Fogas kérdés

Nos, emlékeztek még arra a bejegyzésre amiben arról írtam, hogy nem tudom melyik fogam fáj? Aztán a fogorvosom betömte a jobb alsó nyolcasom, mert azt éreztem ludasnak.

Az az igazság, hogy után esténként egy megadott pillanatban megfájdult valamelyik fogam (nem tudtam melyik, de rettegtem a gondolattól, hogy gyökérkezelni kell), de nem foglalkoztam vele, mert nem volt túl erős.

Csütörtökön (3-án) kihúzták a jobb felső hetesem, így a bölcsességfogam majd be tud csúszni a helyére. Kaptam receptet Cataflamra, de nem váltottuk ki - annak ellenére sem, hogy tudott volt, hogy nincs itthon semmi hatásos fájdalomcsillapító. Itthon bevettem este két Nurofent és sikerült is pihenni, báf egyszer felkeltem, mert erős fájdalmat éreztem.

Utánam a fájdalom

Dear Unatkozó Utazók!

Az a helyzet, hogy folyamatosan írom a bejegyzéseket – láthatjátok az oldalsávban, hogy szépen haladok – de sajnos már két hete gyötör a fogfájdalom. Egy hete voltam fogorvosnál és megcsinálta a felső fogam, majd konzultációval arra jutottunk, hogy bizony itt lesz húzás. (Mint sokaknak, nekem is keskenyebb az állkapcsom, mint ahány fogam van – és ehhez párosul az édesanyámtól örökölt gyenge fogak, kiskori kalciumhiány.)

After the big summer plan

Kedves Unatkozó Utazók!

Most, hogy visszatértem itt az idő némi friss bejegyzésnek.  Az oldalsó modulsáv Meteorit zápor része rövidesen bővülni fog, mert egy utazásos illetve az első Roleplay threads bejegyzés is várta a kikerülést – ez utóbbi nem is olyan rég kikerült. Valamint egy személyesebb bejegyzés is lesz, amiben a továbbtanulás rám eső részéről lesz szó – így ez a bejegyzés egy Beszéljünk a(z)… lesz. Valamint itt az ideje, hogy a Bakancslistám már teljesített pontokat a blogon is kipipáljam.

A Világegyetm menü is változni fog, ugyanis a testvérblog és a további blogjaim is kapnak egy saját oldalt. Míg előbbi megtartja nevét – Kepler-186f – addig utóbbi a Nap és Hold nevet kapja. Az utolsó modulsávot frissítő tényező, a kritika rész külön szöveges része, ahová a jelentkezőket fogom felsorolni blogjaikkal együtt.

Utazás

Kedves Unatkozó Utazók!

Szombattól egészen csütörtökig nem leszek gépközelben, ugyanis most megyek kerékpározni a Balatonhoz. Ezen idő alatt nem lesz friss, mert nem tudtam megírni a bejegyzéseket - viszont, ha bárki rendel kritikát, akkor azt 24-én, pénteken fogom megcsinálni, mert utána megint visszamegyek a Balatonhoz a családdal nyaralni. Utána már csak augusztus 10-én találkozunk.

Legyetek jók és igyatok sok folyadékot!

Új design

Sziasztok, Unatkozó Utazók!

Mindenki láthatja, hogy nem borongós külsővel várlak ezentúl benneteket. A csodálatos örök design készítője nem más, mint Leah Hope Eastbrook, aki a Fantasy Factory egyik szerkesztője és nem mellesleg egy csodálatos személyiség. Nagy hálával tartozom neki, amiért minden hülyeségemet igyekezett megvalósítani és amiért nem mondta azt, hogy „a hülye képeid szemcsések, miért nem fotókat adsz?!”, hanem frappáns megoldással régiessé varázsolta őket. Igazán nagy hálával tartozom Neked!

Mint az valószínűleg mindenkinek feltűnt a design egyes elemei határozottan hajaznak az előző designjéra – Tatai vár, földgömb, klaviatúra –, ez azért alakult így, mivel volt egy elképzelésem már akkor is, amit csak részben sikerült megoldani – ez az eredeti elképzelésem majdhogynem tökéletes mása. A képeken hozzám közel álló személyek vannak – elsősorban olyan emberek, akik sokáig nagyon jó barátaim voltak, de mára már csak barátok; a családom természetesen helyet kapott rajta, valamint a párom is.

A design színvilága erősen hajaz a verses blogoméra – amit ITT tudtok megtekinteni  – ez külön kérésem volt. Ez a lányos, de nem túlzottan rózsaszín-cicababás kinézet nekem eléggé elnyerte tetszésem, mert leginkább ezek a pasztellszínek azok, amik olyan megnyugtatóak és visszafogottak, szerintem.

Viszont, van egy szépséghibája az oldalnak, amit félig sikerült orvosolnunk Leahával, de szerintem ez nem fog megakadályozni senkit sem a böngészésben. A bejegyzések jobb oldala érzéketlen valamiért ezért, ha ott van gördülő sáv (például a Földrészek menüpontnál van), akkor az nem működik, viszont az egér görgőjével le lehet mozgatni a tartalmat.

Utolsó pontjában a bejegyzésnek pedig az aloldalakról ejtek pár szót, hogy könnyebben meg lehessen találni, amit keresetek. Négy aloldal van, amik mind tartalmaznak valamiről információt – a blogról, rólam, cserékről vagy a rovatokról.

Föld: Itt a blogról lehet olvasni, valamint a kinézeteket is meg lehet tekintetni, hogy mikortól voltak fent és ki készítette őket. Valamint ide került a Testvérblogom is, ami az Unatkozó Egyetemista – egy rövid interjú is elérhető, ami Livivel készült.

Földlakó: Ahol rólam tudhattok meg néhány információt, a másik két blogom – verses és történetes – elérhetőségével együtt. Valamint megemlítésre kerül négy személy is itt, akik sűrűbben előfordulhatnak a bejegyzésekben, amik személyesebbek.

Földrészek: A 12 rovat lelőhelye – erről bővebb információt kaphattok a Föld aloldalon.

Kincses térkép: A cserék helye, ide kerülnek ki azok, akik cserét kértek, vagy akiktől én kértem cserét.

Ennyi lett volna a mostani bejegyzés. A következőkben jövök egy cikkel a nyári munkáról – diák szemszögből nézve; egy másik cikkel, amiben a balatoni biciklitúra előkészületeiről írok; és egy harmadik cikkel – ami cikk sorozat lesz – a SHINE oldalról, ahonnan a legtöbb kód van; egy Beszéljünk a(z)… cikkel, alanya pedig a párom lesz; valamint hozom a KétKedvenc eddig elmaradt részeit, amiben filmek, ételek és könyvek kapnak helyet; a Téry Ödön túráról a beszámolót, ami eddig is kész volt, csak nem tettem fel; és végül, de nem utolsó sorban az Amerikai palacsinta receptet, amihez kevéske saját készítésű fotó is dukál. És azt láttátok, hogy kritikarendelésre is lesz lehetőség a jövőben?

Nektek, hogy tetszik az új design?
Várjátok már a bejegyzéseket?
Szeretnétek valamiről a jövőben olvasni?

Heyho!

Nos, sikerült visszatérnem, mivelhogy új gépem lett. Most egy Acer Aspire E15-ös gép tulajdonosa vagyok, aminek nagy (1000 GB) a merevlemeze így a sok dokumentum, kép, videó és még egy játék (Sims 4) is helyet kap. Habár édesapám mindent megtett annak érdekében, hogy bordó színű legyen, sajnos nem sikerült - de a fekete is tökéletesen megfelel. Ma sikeresen mindent áttettem a másik gépről (semmi sem volt vírusos, szerencsére) és már csak a neheze van hátra: kiválogatni mi kell, mi nem és átrendezni a dolgokat.

A cseréket mind kitettem.

A következő bejegyzés, amit hozni szeretnék az a már emlegetett cikk a design blogokról – a téma pedig: limit, rendelés, kész mű?! Ez most már nagyon érik és szeretnék végre megint valamit hozni a blogra, nem csak bocsánatkérő bejegyzéseket.

Most pediglen elköszönök és majd jövök, amint kész a bejegyzés. Addig is ne unatkozzatok!

Miért tűntem el annyira?

Mindenkitől szeretnék elnézést kérni, és minden cserét ki fogok tenni - amint letelik az év végi hajtás és lesz használható gépem (vigyázzatok, mert az AdBlock segíti, hogy a vírusok megtámadják a gépeiteket és akár Ukrajnából is fel akarhatják törni a gépeiteket)..
Mikor visszatértem szeretnék mesélni és talán még sok minden szép dologgal is kedveskedhetem Nektek. Addig is kitartás, már csak egy-egy doga lesz (szerintem mindnekinél) és aztán itt vagyok.
Legyetek jók és mindenkinek hajrá az utolsó hajrához illetve a felkészülés végéhez!

Bejegyzés Androidról

Előre is szeretnék elnézést kérni amiért vélhetőleg nem sorkizárt lesz a szöveg elrendezése.
Ma Anyák napja van, eredeti terveinkkel ellentétben ma nem megyünk fánkozni - mikor hazajöttem azt mondta tegyük át másnapra.
Nemsokára jelentkezem bővebben :)

Van tovább?

Volt már olyan érzésed, hogy fulladozol és nem hiszed, hogy valaha is kapni fogsz újra levegőt? Hogy huzamosabb idő óta torlódik minden rossz és egyszer csak lecsap? Gondoltál már arra, hogy ha sokat hallod, hogy „önállótlan vagy” akkor egy idő után az átalakul valami sokkal rosszabbá? Érezted már úgy, hogy széthullik a családod?

Egy vagy két éve majdnem minden nap – de minden héten biztosan – megkaptam édesanyámtól mennyire önállótlan vagyok. Ezt így sosem értettem – hogy nála mit takar ez a szó –, mert főzni tudok (bár édesanyám nem nagyon szokta engedni, hogy főzzek, mert „másra van félretéve x és y”), takarítani szoktam, stb. Aztán megfigyeltem mikor mondja ezt az ő kedvenc szavát.

Van nekünk egy amolyan egyezségünk, hogy minden páros napon (kedd, csütörtök, szombat) én teregetek. Ez okozott néhány problémát ugyanis sajnos néha kimaradt ez a mozzanat – bár korántsem csak a páros napokon teregettem, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon. Igen, tudom én vagyok a hülye amiért ha nem vagyok otthon és úgy indítják/vár indításra a mosógép és nem kapok üzenetet, akkor nem teszek semmit – merthogy miért nem tudtam én magamtól?!

Ha az ember azt hiszi, hogy „jól van, biztos csak kimerült és emiatt kapta fel a vizet” majdan egy hét elkerülés – nehogy a létezéseddel megsértsd – után olyanokat kapsz – a tesóddal egyetemben –, hogy még az élettől is elmegy a kedved:

·       arra az anya által feltett kérdésre, hogy „Mit szeretnél mondani?” NEM megfelelő válasz, hogy „iskola” és „fejfás”, mert természetesen nekik ott a munka és fejfájás szavuk. Itt meg vagy lőve, mert ha kiejtetted azt a két szót akkor jön anya reagálása…

·       kapsz egy monológot arról, hogy nekik – mint szülők – mennyi dolguk van (jelen esetben két nap is el lett mesélve töviről hegyig amiben volt munka-rohangálás-alkalmazottkilépésmentés-rohangálás-munka-kollégaszállítás-munka-fejfájás) NEM ez nem azt jelenti, hogy felhozhatod, hogy te meg hét órát bent ültél és meg szeretnéd írni a három beadandódat, gyakorolnál az érettségire vagy esetleg befejeznéd a rajzod, mert neked nem fél tízig kell dolgoznod (khm… neeeem)

·       megkapod, hogy „Bezzeg az osztálytársaid” és „Tudom, hogy az osztályodban xy-nak és yx-nek például sok mindent kell csinálniuk” (illetve jelen esetben egy lélekerősítő „nekem már ennyi mindent kellett csinálnom: felsorolás”-t) NEM erre nem jó válasz, hogy ők is el szokták néha felejteni, hogy náluk is szokott kaotikus helyzet lenni, mert az anyád jobban tudja

·       természetesen előtérbe kerülhet az is, hogy nem szólsz hozzá egy hétig, mert eddig jó taktikának tűnt nem kísérteni az ördögöt NEM ilyenkor nem szabad megszólalnod, mert azzal csak tetézed a dolgokat (pl.: „este már nem is köszönsz el puszival” stb.)

Nem gondolom, hogy 19 évesen arról kéne szólnia az életemnek, hogy reggeltől estig mást se csinálok csak takarítok. Arról is ejtek pár szót – mert ha az anyámnak elege lehet, akkor nekem is –, hogy milyen majdnem felnőtt nőként degradáló szavakat hallani. Felhozta, hogy neki tizennégy éves kora óta főznie kellett magára és legszívesebben mondtam volna neki, hogy „Igen? Én is főznék, de amikor annak idején kedvem volt akkor meg lett mondva, hogy mi mire van félretéve.” és ezzel körülbelül egy végtelen mély árkot húznék magunk köré.

Egész kiskorom óta vagy azt hallgatom, hogy mit csinálok rosszul vagy, hogy más gyerekek mit csinálnak. Mivel én vagyok a nagytestvér így a kistestvér összes bűne is rajtam csattant – hiszen ő kicsi volt, „nem csinálhatta” (bár a húgomnak mindig sokkal könnyebben bocsátanak meg). Már kiskoromban is mondták, hogy minden meglátszik az arcomon – de akkor úgy látszik mégsem. Ha dühös vagyok akkor két dolgot tudok tenni 1. csúnyákat, nagyon csúnyákat mondok vagy 2. elkezdek sírni. Igen, nyugodtan lehet gyengének nevezni, hiszen ez megfutamodás, de a másik véglet igen súlyos következményekkel járna.

Irigykedve nézem azokat a korombelieket, akiket a szüleik támogatnak és nem csak a rosszat látják. De, ha a mi családunkba elmondod ezt, akkor visszakapod, hogy „ti sem szoktátok megköszönni, hogy főztem” (megjegyzés: MINDEN ÁTKOZOTT ROHADT ebéd után megdicsérjük, hogy finomat főzött).

Anyám azt hiszi, hogy nem veszem észre, hogy mi történik apával – hogy mennyire aggódik, hogy állás nélkül marad – és, hogy nem veszem figyelembe. De rohadtul téved ugyanis az édesapámért mindent megtennék – képes voltam bevállalni a bűnbak szerepét most is, csakhogy ez nem volt elég. Rég nem arról van szó, hogy nem teregettem ki…

Ja, igen! Hétfőn későn értem haza és amikor anyám hazaért megkérdezte, hogy kiteregettem-e, mondtam neki, hogy nem mert nem tudtam a mosógép elindításra vár-e vagy kipakolásra… MEGSÉRTŐDÖTT és itt jött az, hogy nem szólt hozzánk, tehát a húgommal úgy döntöttünk akkor elkerüljük. Aztán ma kiderült, hogy igazából már rohadtul elege van - és hogy csapkodtam aznap (nem igaz, szándékosan semmit nem csapok be) és, hogy az üzenet ellenére nem tettem amit kért (amit meg nem kaptam meg).

Hétfőn eljutottam arra a pontra, hogy el akarok költözni ma pedig arra, hogy nem akarok itt élni. Sajnálom, hogy nem születtem egy tökéletes – robot – gyereknek. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okozok az anyámnak és, hogy ekkora teher vagyok a szüleimnek.

„Menj be az iskolába és próbáld túlélni a napot, hogy aztán otthon megint a negatívat kapd.”

Ezek miatt (mivel az életkedvem gyakorlatilag a nullával egyenlő) ezért a blogon határozatlan ideig nem lesz friss – se a többin, mivel nem tudnék mit írni.

BÚÉK!

Boldog Új Évet!

{Avagy egy kicsit eltűntem, de itt vagyok}

Nagyon sajnálom, amiért csak így eltűntem, de a szünetben igen-igen kevés időm jutott bármire is. Úgyhogy most egy kicsit ömlesztett bejegyzés következik a decemberről és mindenről, ami azóta történt velem.

Mivel is kezdjem?