Nos, emlékeztek még arra a bejegyzésre amiben arról írtam, hogy nem tudom melyik fogam fáj? Aztán a fogorvosom betömte a jobb alsó nyolcasom, mert azt éreztem ludasnak.
Az az igazság, hogy után esténként egy megadott pillanatban megfájdult valamelyik fogam (nem tudtam melyik, de rettegtem a gondolattól, hogy gyökérkezelni kell), de nem foglalkoztam vele, mert nem volt túl erős.
Csütörtökön (3-án) kihúzták a jobb felső hetesem, így a bölcsességfogam majd be tud csúszni a helyére. Kaptam receptet Cataflamra, de nem váltottuk ki - annak ellenére sem, hogy tudott volt, hogy nincs itthon semmi hatásos fájdalomcsillapító. Itthon bevettem este két Nurofent és sikerült is pihenni, báf egyszer felkeltem, mert erős fájdalmat éreztem.
Másnap bementem az iskolába, mert elfelejtettem igazolást kérni Tibortól, de nem tudtam igazán koncentrálni vagy beszélni. Mire hazaértem Marcival már nagyon fájt a fogam, de határozottan nem a foghelyem. Azt hittem, hogy csak azért fájnak az alsó fogaim nyomásra, mert a fogó babrálta őket (kicsi állkapocs, én így szeretlek). A legrosszabb csak ez után következett.
Marci nálunk aludt és azt hittem majd minden rendben lesz, hiszen volt még erősebb gyógyszer (legalábbis az Algopyrint sokan annak momdják), ami nálam semennyit sem hatott. Körülbelül 22:10-ig bírtam a szenvedést és azt, hogy Marcit rendezgettem (nem tudom ki, hogy van vele, de én imádom álmában simogatni a fejét a páromnak, aztán kimentem és édesanyám tanácsá9t kértem: 1 db Nurofen (nekem mindig kettő kell belőle hogy hasson), mert nem sokkal előtte vettem be az Algopyrint.
Az órák teltek, én szenvedtem, Marci néha felkelt és végül megéreztem a bizsergést. Kimentem a fürdőszobába és megkukkantottam a dolgokat (nem ment-e ételmaradék a foghelybe, stb.), de ott minden rendben volt, viszont alul keletkezett egy akné (nem lepődtem meg, hiszen húzás után rendszerint kijön nálam) és mintha duzzadt is volna jobb oldalt. Én, mint tudatlan azt hittem az éjjel közepén, hogy biztos a húzás miatt, hiszen lehet ilyen. Visszamentem és azt láttam, hogy Marci ébren figyel és nézi a járkálásomat.
"Fázom." Mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy Marciban előjöjjön a féltő barát. Azt mondta feküdjek mellé, hajtsam a fejem a hasára, mikor mindez megtörtént elkezdte simogatni a hajam és valahogy sikerült álomba ringatnia. Nem aludtam sokat, de mire felkeltem már világosabb volt. Gondoltam anyáék azt mondták nem sokára mennek vásárolni és kiváltják a Cataflamot (jelzem, második napja alig aludtam valamit, mert nagyon fájt), de mikor felébredtem iszonyú volt. Marci azt mondta elmegy akkor érte ő, de megkérdeztem aput és mondta, hogy inkább vegyek be két Nurofent.
Miután bevettem a bogyókat visszamentem az ágyba és sikerült elaludnom. Arra ébredtem fel, hogy Marci kimegy reggelizni, fogat mosni - nehezen érintett, de azt mondta visszajön. Csakhogy utána nem sokkal újra felkelt, mert nem bírf többet aludni - és ott hagyott egyedül. Amikor kimentem, mert elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, láttam, hogy Marci egy levelet ír - még romantikus is lehetne, de akkor én nekem nagyon rosszul esett, hiszen azt mondta nem megy el egy szó nélkül. Akkor már jól látható volt a dagadás és anyában fel is vetődött, hogy fel kéne hívni Tibort, de apa azt mondta "előfordul ilyen húzás után, majd, ha holnap sem múlik el, akkor".
Szombat este már Cataval aludtam el, de hajnali háromkor újat kellett bevennem. Vasárnapra nem ment lejjebb a duzzanat és a fájdalom is megvolt. Apa hívta Tibort, aki azt mondta, hogy menjünk be a rendelőbe (vasárnap!) és megnézi mi a helyzet, valószínűleg antibiotikumot fogok kapni. Nem szeretem, ha bámulnak és még Tibortól is kicsit zavaró volt, hogy a liftben végi azt nézte, hogy hol van a duzzanat. Mert tény, ami tény: felül húzta a fogam, de alul dagadt be.
Kopogtatás, megvan a fog. Jobb alsó négyes, vagyis inkább az ötös (2012-es röngten szerint várható, hogy a négyesem is be fog durrani és ez zavarta meg). Antibiotikumot kapok, de azt eldönthetem, hogy abban a pillanatban kezdje a gyökérkezelést vagy csütörtökön. Le akarom vinni a duzzanatot, szóval legyen csütörtök - antibiotikum helyben vásárolható, még egy Cataflam receptre és igazolás szerdáig (persze, ha kell akkor majd még kiír, neki a páciens az első). Hazafele úton érzem, hogy feszít, de nincs nálam Cata, kibírom.
Otthon bevettem az első antibiotikumot és vele együtt egy Catat. Nem hatott, még mindig nem... fél óra múlva hat. Megkönnyebbültem, hogy a gyógyulás útjára léptem, minden rendben lesz - itt még nem tudtam mi következik. Írtam osztályfőnöknek mi a nagy helyzet, vissza írt, hogy kedden a méretvételre azért ildomos lenne bemennem - be fogok menni. Következik az újabb antibiotikum (Cata nem, mert azt nem lehet ilyen gyorsan), de az antibiotikum nem segít csak kínoz. Anya felébredt és mondta, hogy vehetem a Catat, mert az antibiotikum csak erősíti a fájdalmat. Cata segít, Cata jó. Marci hiány előtör, Skype.
Hétfőn Marci nem tud jönni, mert edzésre megy, helyette kedden igyekszik. Reggel iszonyú fájdalomra keltem, senki sem volt itthon - hívtam előbb apát, aztán anyát. Előrehozzuk ma is, holnap is az antibiotikumot, akkor jó lesz. A gyógyszer hat, de mire csöngetnek már salyog. A váratlan vendév Marci, zsebében egy Kinder buenóval, fújtatva - futott. Kapott ebédet, utána pihentünk - sok idő nincs, hiszen edzés van.
Marci elment, a fogamat egyre jobban érzem és még van egy óra a következő adagig.
(Képen a vasárnapi helyzet. A formázás hiánya abból adódik, hogy mindezt tabról írtam.)
Vasárnap |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése