Üdv, tudom, eltűntem. Megesik ez azokkal, akik végzősök a
gimnáziumban. Pedig annyi mindent akartam volna ez idáig írni (hiszen annyival
megkönnyíthetném a jövendőbeli végzősök életét – már akik olvassák a blogot -,
hogy min nem kell aggódni, vagy éppen milyen tanácsokkal látná el őket). Nem
fogok hazudni: ez az év most egyre rosszabb lesz (ha ebből a hétből indulunk ki
legalábbis).
Először is leadtam a jelentkezésemet: SZTE-TTIK
programtervező informatikus és mérnökinformatikus képzéseire, illetve a GDF
mérnökinformatikus képzésére. A programtervezőnek jobban örülnék, de ez most
egyre kétségesebb lesz. Szeretném biztosítani a bejutásom, ezért már tavaly óta
(igenigen! azóta, csak pénz híján ugyebár nehéz) fontolgatom a rettegett
nyelvvizsgát.
A nyelvvizsga kérdés már régóta fennáll a családban csak
éppen a finanszírozási gondok azok, amiket valahogy mindig a szőnyeg alá
söprünk. Mondjuk elvileg (nagyon elvileg) van félretéve a tanulmányaimra
illetve a jogsira pénz, nos ez utóbbit én legszívesebben beleforgatnám a
nyelvvizsgámba. Csak azt nem tudom melyikbe.
Nézegettem a nyelvvizsgákat (Brigit még kérdeztem is, hogy
milyen volt a TELC-es, de valamiért haragszik rám), de nem tudok döntetni.
Igazság szerint tudom, hogy a TELC-cel jobban járnék (nemzetközileg is
elismert), de most valahogy minden kiváltotta belőlem a „csak legyünk túl ezen
az egész szaron” érzést. Szóval filózok a BME-s és a TELC-es vizsga között.
Előbbi olcsóbb, a fellelhető mintafeladatok alapján megoldható (az érettségihez
nagyon hasonlít), szótár használható, de a szóbelinél a vizsgáztatóval kell
beszélni. A TELC pedig drágább, nehezebb (már amit hallottam róla: gyorsolvasás
szükséges hozzá), szótár nem használható, de a szóbelinél párokban vizsgáznak.
Igazság szerint meg akartam kérdezni ToZót melyikről mi a
véleménye és ilyenek, de szerdán N. válaszát viccnek gondolta, szóval akkor én
a vicces kérdéseimmel inkább elkerülöm. A poén az, hogy éppen aznap akartam odamenni
hozzá óra után, hogy beszéljünk, de aztán elveszett a „bizalom”. Valahogy bárki
mással szívesebben beszélnék, mint vele. De persze (ez nem A. ellen szól) A. a
minden, a tökéletes, a perfect, a csoda, a… igaz neki se ártana az órán részt
vennie (de, hogy „a két másik hölggyel mi lesz?”), de ő azért mégiscsak
tökéletes. Hiszen végülis csak ő tanulhat magánba angolul, ő olvas angolul, ő
néz esetleg filmeket/sorozatokat angolul. SENKI MÁS!
Most azt hozta ki belőlem
az a szerdai óra, hogy legszívesebben egyáltalán nem járnék be: mert engem ne
hordjon le valaki a nélkül, hogy bármit tudna! ToZó tanár, ráadásul még azt sem
vonom kétségbe, hogy jó, de ne akarja nekem beadni, hogyha nem veszek részt az
órán aktívan (mert attól, hogy nem írok és nem beszélek, attól még lehet, hogy
figyelek, vagy nem?), attól még igenis gyakorolhatok otthon, nem? Igaz, nem
leveleket írok, vagy éppen dolgozatot, és házi feladatot. De ott voltak a
gyakorló lapok, meg az interneten fellelhető tesztek és az érettségik (bár
azokat egyszer már átmazsoláztam). De nem baj, hiszen a kérdések feleslegesek
és viccesek, bár nem tudom kinek. De
azt hiszem ezzel nem azt érte el ToZó nálam, hogy imádással menjek be az órára
és aktívan részt vegyek, sokkal inkább az ellenkezőjét… és ez mind azért van,
mert rettentő makacs vagyok (és naiv). Szerdánként mondjuk határozottan jó
átnézni az irodalom tételeket, vagy esetleg a memoritert… de van egy dolog,
amit nem értek. A kedd: nekünk semmiféle kérvényt nem említett sem az ofő, sem
Ő; de ugyebár azt ofő mondta, hogyha első vagy utolsó óra az angol, akkor az
érettségizettek elmehetnek, s a másik csoportnál ez érdekes mód nem okoz
gondot, hiszen onnan ketten kedden és szerdán csak harmadik órától járnak be.
De akkor mi volt az a balhé, ami most kedden történt? Beírhatott volna
igazolatlannak, de akkor elmondanám, „hogyan gondolta a három hölgy” azt, hogy
kedden nem jön be második órára, mivel a töri elmaradt: úgy, hogy rohadtul nem
mondta senki, hogy akkor a ToZó angolos csoport érettségizettjeinek van angol,
csak a másik csoport érettségizettjeinek nincs. Hát így!
Felhúztam magam az angol miatt, mert eltűnt az a személy,
akivel beszélni akartam a nyelvvizsgával kapcsolatban. És nem, nem mentem emelt
angolra, mert nem tudtam volna garantálni, hogy tudom tartani a szintet, vagy
éppen, hogy emelet érettségin elérem a bűvös 60%-ot a nyelvvizsgához. Mert az
az ötven pont nálam nem játszik, mert az angolt én nem viszem tovább, így
viszont csak a pontjaimat (angol évvégi) rontanám le: „FIGYELEM! Csak abban az
esetben jár az emelt szintű érettségi vizsgáért többletpont, amennyiben –
részben – annak az eredményéből kerülnek az érettségi pontok kiszámításra! (Pl.
a jelentkező történelemből emelt szintű érettségi vizsgaeredménnyel
rendelkezik, az általa megjelölt képzésen a felvétel feltételéül a következő
vizsgatárgyak vannak meghatározva: magyar nyelv és irodalom vagy történelem
vagy matematika.)”.
Kemény hetek jönnek: irodalom kétórás (megint, de most nem
tétel, hanem memoriter lesz hozzá); nyelvtanból tételfelelés (senki se tudja
most egészosztályos lesz-e és melyikekből); töriből majd március-április
környékén vesszük a maradék tételes dolgokat (végülis, csak májusban lesz az
érettségi…); fizikából dogát írunk (bár kérdés, hogy a szerkesztés házi lesz-e
vagy végül a dogába, mert ha dogába, akkor mindenkinek kettes lesz…); bioszból
is dogát írunk (ökológia, bár amit Zs.-től kaptam jegyzet abból legutóbb csak
kettest sikerült írnom, de nem baj)…
Szóval ezek közé/elé/után kéne nekem egy nyelvvizsgát bezsúfolnom.
Challenge accepted!
A későbbiekben igyekszem visszatérni, hiszen volt ám néhány
csudajó dolog is az eddigi tanévben. Például:
-
megismerkedtem I.-vel (ez egy hossssssszúúú
történet), aki az iskolai rendszergazda (értsd: a suli szíve)
-
sütöttem Szépszeműnek és I.-nek szülinapi tortát
(előbbinek tank alakú Nutella-tortát, utóbbinak szív alakú Sacher-tortát ->
mindkettőről recept jön)
-
megünnepeltem a szülinapomat Sleepyvel, Szépszeművel
és I.-vel
-
vettem egy csomó könyvet, kedden megyek az utsó
kettőért (de idén már csak Diana Gabaldon: Az utazó könyvére fogok szánni)
-
jaj, majd el felejtettem a január elsejémet, ami
fantasztikusan jó élmény volt (habár megfagytam)
-
kaptam még csillagokat (oh, meséltem már, hogy
csomó foszforeszkálós csillagom van?)
-
elkezdtem félretenni pénzt (három perselyem van:
minden héten 100 Ft; minden héten 25 Ft-tal több; minden hónapban 1000 Ft)
-
megint írok „Szép emlékek” perselyt
-
oh, ez még decemberi, de: Sleepytől kaptam
adventi kalendáriumot (úúúgy örültem neki)
-
voltam moziban, megnéztem az Ébredő Erőt
-
készítettem kívánságlistát és to-do listát (ha
nem költeném el az összes pénzem, akkor tetoválást tudnék csináltatni)
-
megterveztem a tetoválásom (az infinity jel, a
barátságot szimbolizáló két nyíl és az „álom” és „valóság” szavak egyvelege)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése