2016. december 25.

Ünnepek alatt

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Igen, most nem a mentegetőzés jön, hanem egy kis mese. Azért nem mentegetőzés, mert aki blogger az tudja, hogy néha csak egyszerűen nem úgy jön ki a lépés. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, nem tétlenkedtem csak éppen időm nem volt nagyon.



Várhatóan januárban térek vissza, és akkor mesélek Nektek a fiú-lány barátságokról illetve arról, hogy milyen tervezgetősen élni - főleg a kapcsolatban lehet nehéz. Aztán jönnek a receptek illetve az Outlander könyvsorozat is érkezik - csak sajnos időm nem volt olvasni. Természetesen a már megírt kritikát is igyekszem feltenni minél hamarabb.
Gondolkozom azon, hogy indítok egy új rovatot Tanulás címmel, ahol középiskolai tételek, tanulási segédletek, továbbtanulási útmutatók és egyetemi/főiskolai élet bemutatása kerül a középpontba. Illetve szeretnék segítséget is nyújtani azoknak, akik úgy érzik szükségük van rá és tudok nekik segíteni. Kérdésekkel kapcsolatban lesz Tanácsadás fül is, amihez egy kérdőív lesz a segítségemre - igazság szerint anno volt egy olyan gondolatom, hogy esetleg az is egy külön rovat lehetne, de ebben a kérdésben kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre.
Aminél nagyon megakadtam az a saját regényeim. A "A túlélő" második könyve januárban elkezdi felvenni blogregényes alakját. A saját kis regényem pedig valószínűleg egy újabb átírás alá kerül, tekintve, hogy a két főregényszereplő férfi jól át*szott. A vicc az egészben, hogy egyetlen pici mondat és a két főszereplő jól seggreülhet. Amúgy tervezem megírni, a valóságnak megfelelően, de ez egy hosszú folyamat lesz. (Főleg, hogy a szereplőknél már nem nagyon tudok változtatni, de így lesz meglepi és csattanó bőven.)

Egy kicsi az idei karácsonyról...

Én már nem érzem azt a feelinget, amit ilyenkor kéne. Arról szól az egész, hogy írj listát, mert a családod annyira nem ismer, hogy inkább vagy pénzt ad, vagy Libri utalványt - vagy valamit választ a listáról. Idén például köztudott volt, hogy a húgom ajándéka lesz a nagy én pedig remélik, nem bánom, de most nem kapok annyi mindent. Aztán a szokásos érzés, hogy a húgod kap egy 130ezres fényképezőgépet - amit nem irigyelsz tőle, mert tényleg ez volt minden vágya - és aztán a borítékokból több jön össze neki, mint neked... Nem smucigság - már megszoktam, hogy a húgom többet kap - de most indokolatlanul kapott többet. Tudjátok én most lakásra gyűjtök - vagy legalább albérletre - és igazán örülök néhány forintnak, mert még melltartót is kell vennem (ha már az ünnepek előtt elmentünk és én mintha nem is léteztem volna, a húgomnak intéztük rajtam meg még keresztül is nézett az eladó;olyan rossz érzés volt, mintha amiatt, hogy nem kannáim vannak én már senki vagyok), illetve páromnak az ajándékát is intézem. Szóval most ott tartok, hogy a húgom megveheti a 30 ezres kabátját is én meg a hónapok alatt kölcsönadott pénzeket tehetem vissza a perselyekbe - az újabb forintok helyett.
A fa alatt számomra filofax lapok, könyvjelző, egy könyv - a Formás szakácskönyvek sorozat 30 édesség recept kötete -, egy IKEA képkeret [ilyen], parfüm, Libri utalvány, bérlettartó várakoztak kibontása. Szóval gyakorlatilag semmi személyes - a párom sokkal jobb ajándékokat talált ki nekem.
Most megyek és kipihenem a nagyszüleim okozta még két napig stabilan fennálló viszályokra és hülye kérdésekre, veszekedésekre és egyebekre. Nagy mosoly és túlélés!

Találkozunk 2017-ben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése