Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Igen, most nem a mentegetőzés jön, hanem egy kis mese. Azért nem mentegetőzés, mert aki blogger az tudja, hogy néha csak egyszerűen nem úgy jön ki a lépés. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, nem tétlenkedtem csak éppen időm nem volt nagyon.
Várhatóan januárban térek vissza, és akkor mesélek Nektek a fiú-lány barátságokról illetve arról, hogy milyen tervezgetősen élni - főleg a kapcsolatban lehet nehéz. Aztán jönnek a receptek illetve az Outlander könyvsorozat is érkezik - csak sajnos időm nem volt olvasni. Természetesen a már megírt kritikát is igyekszem feltenni minél hamarabb.
Gondolkozom azon, hogy indítok egy új rovatot Tanulás címmel, ahol középiskolai tételek, tanulási segédletek, továbbtanulási útmutatók és egyetemi/főiskolai élet bemutatása kerül a középpontba. Illetve szeretnék segítséget is nyújtani azoknak, akik úgy érzik szükségük van rá és tudok nekik segíteni. Kérdésekkel kapcsolatban lesz Tanácsadás fül is, amihez egy kérdőív lesz a segítségemre - igazság szerint anno volt egy olyan gondolatom, hogy esetleg az is egy külön rovat lehetne, de ebben a kérdésben kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre.
Aminél nagyon megakadtam az a saját regényeim. A "A túlélő" második könyve januárban elkezdi felvenni blogregényes alakját. A saját kis regényem pedig valószínűleg egy újabb átírás alá kerül, tekintve, hogy a két főregényszereplő férfi jól át*szott. A vicc az egészben, hogy egyetlen pici mondat és a két főszereplő jól seggreülhet. Amúgy tervezem megírni, a valóságnak megfelelően, de ez egy hosszú folyamat lesz. (Főleg, hogy a szereplőknél már nem nagyon tudok változtatni, de így lesz meglepi és csattanó bőven.)
Egy kicsi az idei karácsonyról...
Én már nem érzem azt a feelinget, amit ilyenkor kéne. Arról szól az egész, hogy írj listát, mert a családod annyira nem ismer, hogy inkább vagy pénzt ad, vagy Libri utalványt - vagy valamit választ a listáról. Idén például köztudott volt, hogy a húgom ajándéka lesz a nagy én pedig remélik, nem bánom, de most nem kapok annyi mindent. Aztán a szokásos érzés, hogy a húgod kap egy 130ezres fényképezőgépet - amit nem irigyelsz tőle, mert tényleg ez volt minden vágya - és aztán a borítékokból több jön össze neki, mint neked... Nem smucigság - már megszoktam, hogy a húgom többet kap - de most indokolatlanul kapott többet. Tudjátok én most lakásra gyűjtök - vagy legalább albérletre - és igazán örülök néhány forintnak, mert még melltartót is kell vennem (ha már az ünnepek előtt elmentünk és én mintha nem is léteztem volna, a húgomnak intéztük rajtam meg még keresztül is nézett az eladó;olyan rossz érzés volt, mintha amiatt, hogy nem kannáim vannak én már senki vagyok), illetve páromnak az ajándékát is intézem. Szóval most ott tartok, hogy a húgom megveheti a 30 ezres kabátját is én meg a hónapok alatt kölcsönadott pénzeket tehetem vissza a perselyekbe - az újabb forintok helyett.
A fa alatt számomra filofax lapok, könyvjelző, egy könyv - a Formás szakácskönyvek sorozat 30 édesség recept kötete -, egy IKEA képkeret [ilyen], parfüm, Libri utalvány, bérlettartó várakoztak kibontása. Szóval gyakorlatilag semmi személyes - a párom sokkal jobb ajándékokat talált ki nekem.
Most megyek és kipihenem a nagyszüleim okozta még két napig stabilan fennálló viszályokra és hülye kérdésekre, veszekedésekre és egyebekre. Nagy mosoly és túlélés!
Gondolkozom azon, hogy indítok egy új rovatot Tanulás címmel, ahol középiskolai tételek, tanulási segédletek, továbbtanulási útmutatók és egyetemi/főiskolai élet bemutatása kerül a középpontba. Illetve szeretnék segítséget is nyújtani azoknak, akik úgy érzik szükségük van rá és tudok nekik segíteni. Kérdésekkel kapcsolatban lesz Tanácsadás fül is, amihez egy kérdőív lesz a segítségemre - igazság szerint anno volt egy olyan gondolatom, hogy esetleg az is egy külön rovat lehetne, de ebben a kérdésben kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre.
Aminél nagyon megakadtam az a saját regényeim. A "A túlélő" második könyve januárban elkezdi felvenni blogregényes alakját. A saját kis regényem pedig valószínűleg egy újabb átírás alá kerül, tekintve, hogy a két főregényszereplő férfi jól át*szott. A vicc az egészben, hogy egyetlen pici mondat és a két főszereplő jól seggreülhet. Amúgy tervezem megírni, a valóságnak megfelelően, de ez egy hosszú folyamat lesz. (Főleg, hogy a szereplőknél már nem nagyon tudok változtatni, de így lesz meglepi és csattanó bőven.)
Egy kicsi az idei karácsonyról...
Én már nem érzem azt a feelinget, amit ilyenkor kéne. Arról szól az egész, hogy írj listát, mert a családod annyira nem ismer, hogy inkább vagy pénzt ad, vagy Libri utalványt - vagy valamit választ a listáról. Idén például köztudott volt, hogy a húgom ajándéka lesz a nagy én pedig remélik, nem bánom, de most nem kapok annyi mindent. Aztán a szokásos érzés, hogy a húgod kap egy 130ezres fényképezőgépet - amit nem irigyelsz tőle, mert tényleg ez volt minden vágya - és aztán a borítékokból több jön össze neki, mint neked... Nem smucigság - már megszoktam, hogy a húgom többet kap - de most indokolatlanul kapott többet. Tudjátok én most lakásra gyűjtök - vagy legalább albérletre - és igazán örülök néhány forintnak, mert még melltartót is kell vennem (ha már az ünnepek előtt elmentünk és én mintha nem is léteztem volna, a húgomnak intéztük rajtam meg még keresztül is nézett az eladó;olyan rossz érzés volt, mintha amiatt, hogy nem kannáim vannak én már senki vagyok), illetve páromnak az ajándékát is intézem. Szóval most ott tartok, hogy a húgom megveheti a 30 ezres kabátját is én meg a hónapok alatt kölcsönadott pénzeket tehetem vissza a perselyekbe - az újabb forintok helyett.
A fa alatt számomra filofax lapok, könyvjelző, egy könyv - a Formás szakácskönyvek sorozat 30 édesség recept kötete -, egy IKEA képkeret [ilyen], parfüm, Libri utalvány, bérlettartó várakoztak kibontása. Szóval gyakorlatilag semmi személyes - a párom sokkal jobb ajándékokat talált ki nekem.
Most megyek és kipihenem a nagyszüleim okozta még két napig stabilan fennálló viszályokra és hülye kérdésekre, veszekedésekre és egyebekre. Nagy mosoly és túlélés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése