Mint észrevehettétek én nem vagyok az a tipikus blogger már
elég rég óta. Néha elgondolkozom azon, hogy talán nekem 5 évre előre meg
kellett volna írnom mindent, és bumm aztán publikálni. De nem így tettem és így
kicsit más tészta. Elgondolkoztam már rajta, hogy talán itt kéne hagynom a
blogger társadalmat és majd egyszer visszatérni az összes eltervezett cikkel,
ami valaha eszembe jutott.
Mégsem tudom itt hagyni a bloggert, csak időnként egy picit
eltűnök – legalábbis úgy tűnik – aki viszont követi mondjuk a könyves
oldalamat, vagy instagram oldalaimat tudja, hogy merre is járok. Nem szeretnék
senkit etetni, mert olyan 428 bejegyzésem van készen, vagy éppen félig
elkezdett állapotban. Mégis, akkor fogom publikálni őket, amikor aktuális lesz
– például jönnek a gimnáziumi éveim személyesebb posztjai.
De annyi minden történik velem, pedig nem is gondoltam volna
– és mégis. Például 5. félévemet„És te amúgy értesz hozzá?”.
kezdem majd a főiskolán – és arról is akarok
jó sokat írni – és mellette úgy néz ki dolgozni fogok. Akarok írni erről, ahogyan
arról is, hogy milyen érzés, amikor megkérdezik tőled – olyanok, akik tudják,
hogy mit tanulsz – mikor bejelented, hogy rendszergazda leszel, hogy 
Írom például a csopaki
kirándulásunkról is a bejegyzést, amire jó visszagondolni – és nosztalgikus
érzés már most arra gondolni, hogy majdnem egy hétig együtt éltünk. Írni
tervezek olyanról is, ami enyhén politikai hangzatú (azonban egyáltalán nem
szeretném, ha a politikai a kelleténél jobban belemásszon) arról, hogy minket Párommal hogyan érintett a
létszámstop. És ha úgy jön ki a lépés még egy back to school – technical college edition is befigyelhet, mert egy
műszaki/informatikai főiskolán lehet, kicsit másra van az embernek szüksége,
mint mondjuk humán tudományterületen.
Ugyanakkor meg van írva nekem, egy egykoron sokatokat
érdeklő Hogyan írjunk tanár-diák
történetet? című bejegyzésem is; ahogy az Álom sorozat Lakás
verziója – és érkezik a Ház, Munka és Esküvő is majd. Illetve van pár helyértékelésem is készen – bár
van, ami már átdolgozásra szorul, mert nem feltétlenül előnyükre
megváltoztatták az étlapot.
Annyi mindenről akarok Nektek írni, hogy egyszerűen képtelen
vagyok itt hagyni a felületet – pedig aztán lehet, hogy amúgy tök hülyeségeket
írok, amik senkit sem érdekelnek. Egy valamit azonban tudok, és ezért nem
hagyom abba ezt a fajta hobbit – mégpedig, hogy nekem segít és talán egyszer,
valamelyik bejegyzés másoknak is segít. Jövőre tervezem beindítani a blogjaim
Facebook oldalát, mert úgy látom az instagram oldalam eléggé elérte a célját –
és jó érzés, hogy ennyien követtek.
A következőben igyekszem elhozni a régóta ígérgetett mézes-mustáros csirkés palacsintatortám
receptjét, ami sokatoknak megtetszett és szeretnétek látni a receptet, hogy Ti
is megcsinálhassátok. Illetve még jön a GastroHobbin
látott pikáns csirke Kicsilány-verzióját is; és jön majd a Párommal elkészített
torta Húgica 19. születésnapjára. És akkor a TAG bejegyzésekről még nem is
beszéltünk…
Látjátok? Nem tudom egyszerűen itt hagyni ezt a közösséget,
viszont előre szólok, hogy igyekszem bejegyzéseket csöpögtetni, de lehet, hogy
tényleges nagy visszatérésre már csak újévkor számíthattok – akkor viszont
minden hónapban lesz bejegyzés, ez egyre biztosabb.
Érdekelne, hogy Titeket mi érdekelne legjobban? Receptet,
helyértékelést vagy valami mást olvasnátok szívesebben? Szeretnétek esetleg
régóta várt TAG bejegyzést? Vagy random akárhány tényt olvasni – mondjuk
ötösével, mert jól kifejtettem őket? Írjátok meg nekem, mire lennétek
kíváncsiak én pedig igyekszem elhozni nektek.
