Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő bejegyzésem,
de a háttérben folyamatosan készítem a történetes blogom ugyanolyan kinézetét, hogy
passzoljon ehhez meg a metaoptikához (igazából a design része már készen is
van), és ahogy nézegettem a 42 másik blogom (amiket meg akarok szüntetni, ezért
is nagy meló a háttérben lévő munkálatok) megláttam ezt:
Bizony!
8 éve ilyenkor megkaptam az első oklevelemet a
középiskolában, ami egy novellaíró versenyen való szereplésemért kaptam. Az az
igazság, hogy azért lettem különdíjas, mert bizony nekem fogalmam sem volt a
követelményekről. Az történt ugyanis, hogy az osztályfőnököm megkérdezte
tőlünk, hogy ki szeretne részt venni novellaíró versenyeken és én jelentkeztem,
ekkor adott egy országos versenyhez elérhetőséget és megemlítette, hogy az
iskolai versenyre is beadhatnám, aminek a határidejét elárulta. Mivel mindkét
dátum eléggé közel volt egymáshoz, így úgy döntöttem egy novellát írok és azt
mindkét versenyre beadom. Végül az országos versenyre nem sikerült beadni
időben (Posta…) és utólag kiderült, hogy az iskolaira meg volt
oldalszámkorlátozás – én kis kilencedikesként csak az osztályfőnökömtől
reméltem információkat, ez kimaradt akkor.
Szerettem azt a novellát, tudjátok olyan első komoly
történet gyanús volt – merthogy megfordult a fejemben egy családregény is ezzel
kapcsolatban. (Igazából nagyon szeretném megírni és valamikor egész biztos neki
is kezdek, aztán lesz belőle ami lesz.) Ez volt az én első saját novellám azt
hiszem, ami tényleg mellőzött minden fanfiction vonást. Igazából, ha elővenném
a vázlataimat, akkor rögtön eszembe jutna minden és tuti, hogy eltöltenék azzal
napokat, hogy átírjam a sok logikai bakit.
Ha esetleg érdekel Titeket, hogy mi is volt ez a novella,
akkor majd a Stella L. Brandy
történetei blogon keressétek meg a 365
lap oldalt és ott A kitaszított
család címmel olvashatjátok is. Ha úgy gondoljátok, írjatok majd egy
kommentet, hogy nektek hogy tetszett. Remélem, 2 év múlva esetleg az első
fejezetket oszthatom meg a regényváltozatból, de addig marad a novella.
Köszönöm, ha elolvassátok! Vigyázzatok magatokra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése