Napló lapok | 02. nap

2019. 08. 20.

Oké, a mai nap a nagy semmivel telt. Nyomkodtam kicsit a metaoptikát aztán folytattam, amit tegnap elkezdtem (egy rendszerező módszert, hogy lássam, mely bejegyzések hol tartanak és mik vannak készen). Aztán nagyjából tényleg ennyi. Nem olvastam, nem írtam könyvértékelést.

Hm, ja, a napom legfőbb részét az tette ki, hogy beszélgettem Párommal a jelenlegi munkahelyemről. Illetve az ő jelenlegi és jövőbelijéről. Meg természetesen arról, hogy mit csinálunk a héten és milyen feladatok várnak ránk. Illetve megegyeztünk arról is, hogy habár a nyár gyorsan elszaladt, az őszt még kihasználjuk a városban való sétálgatásra.

Számomra meglepő, hogy milyen gyorsan eltelt ez a nyár. Igazából hiányzik az, hogy mondjuk kicsit úgy legyek, hogy a naptáram, az excel meg néhány információ, hogy lássam: mikor mik lesznek. Például a szabadságaim száma (ami még számomra is rejtély, de remélem, hogy lesz 4 nap, amiket ki tudok venni a két ünnep között majd, a nagy család miatt).

Erről jut eszembe: szerintetek mire elég 20 nap? Így a közoktatásban nagyon sok lehetőségem nincs, szóval érdekelne, hogy vajon mire lesz elegendő 20 nap. Mondjuk az, hogy esetleg 2 hétre elmehetek majd nyáron szabira nagyon vonz.

Azt hiszem, a megszokottság hiányzott a nyárból. Minden, ami miatt eddig húztam a szám, most hiányzik. A 2 hét Balatonon történő nyaralás a semmittevéssel és mégis utazásokkal. A későig fentmaradásokkal és a sok írással, olvasással. Azt hiszem, ezek hiányoznak nagyon.

Holnap munka, pénteken visszajönnek a tanárok. Holnap mondhatni a gépem elől nem fogok kimozdulni, mert fel kell vinnem 50 ember adatát a fénymásolókhoz. Mennyire fogják utálni ezt az egészet. Nem tudom, melyik vezető lesz bent, remélem a főfőnök, mert ezzel a kvóta dologgal kapcsolatban van kérdésem – amire nem voltunk felkészülve. De majd biztos megoldódik minden.

Úgy tervezem, hogy a nyár utolsó két hetét amúgy kihasználom arra, hogy elmenjek pl. a Lupára most már – eddig nem jött össze és ez azt jelenti, hogy ezen a nyáron eddig még nem fürödtem strandon. Illetve az úszást és a fallabdázást is szeretném beépíteni a hétköznapjaimba – nem akarok lusta lenni, s hátha jót fog tenni a blogos és szakdogás életemnek is.

Oh, szakdoga. Elolvastam az egységes tájékoztatót amiben az szerepel, hogy záróvizságra az mehet, akinek a záróvizsga időpontja előtt 2 héttel megvan az abszolutórium.  Nekünk a vizsgaidőszak januárban van, de a záróvizsga időszak is. Akkor most én nem diplomázhatok le januárban? Pedig már úgy kezdtem beleélni magam, hogy előbb túl legyek rajta, hogy a szülinapom már diplomásan teljen – aztán jöhet a névváltoztatás.

Na, mindegy. Ma még olvasok kicsit, aztán szeptembertől szerintem sajnos leredukálódik az olvasási lehetőségem – de aztán meg nagyon sok lesz. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap – Párom esetében még inkább kíváncsi vagyok. És Páromról jut eszembe, hogy semmiképpen sem szabad elfelednem, hogy a kirát meg az adafort fel kell majd tennem és nem tudom, hogyan kell, mert eddig csak egyszer láttam, hogy hogyan megy és az tavaly év elején volt.

Napló lapok | 01. nap

2019. 08. 19.

Úgy gondoltam, hogy egyfajta naplóbejegyzés-sorozattal elkezdek visszatérni. Szóval, igen, első nap. Valószínűleg azért kezdtem el ezt írni, mert annyi mindent szeretnék csinálni és valamiért ez nagyon akadályoz abban, hogy tényleg is csináljam őket. Túl sokat akar a szarka esete áll fenn.

Leginkább amúgy könyvértékeléseket akartam írni, mert kiolvastam pár könyvet, amiről akarok írni – és tudnék is mit – viszont valahogy, amikor leülök a gép elé, akkor hirtelen egy csomó másik dolgot is elkezdek csinálni. Na mindegy, igyekszem azért megírni őket, szeretnék majd tényleg visszatérni a bloggerlife-ba. Van mesélni valóm.

Az elmúlt hetek is megérnek egy misét, és készül is róluk bejegyzés. Illetve ami miatt kifejezetten elkezdtem ezt a naplóbejegyzéses dolgot az nem más, mint: úgy érzem, kezdem elveszíteni magam néha és kell valami, amit visszaolvasva láthatom, mi siklott félre. Mármint, boldog vagyok és az életem nem kezdett el lejtmenetbe menni – s mégis. Munka-mizéria cikket írok.

Ma amúgy rájöttem, hogy a metaoptika blogra a „rovat” képeket majd át kell alakítani, mert mikor készítettem őket még nem voltam biztos a kinézetben és így a polcon csúnyán jelenik meg a kép. Illetve azon a blogon valószínűleg holnap befejezem a sorozatnál a borítók feltöltését és kitaláltam oda még pár dolgot. Ti például a szerzőkön és sorozatokon kívül milyen csoportosítást látnátok szívesen? (Oldalt láthatjátok, hogy elég sokféle standard besorolásnak eleget teszek már, de külön oldalon való gyűjtésre gondoltam.) Én most a szerző szerintire gondoltam, hogy azt mindenképpen megcsinálom.

Páromtól kaptam egy Dolce Blocco Joy calendart és alig várom, hogy elkezdjem használni – a hétvégén egészen biztosan elkezdem beírni azokat, amiket már tudok. Például az első napomat az új helyen és a szakdolgozat valamint záróvizsga fontos dátumait. Mert bizony, ha minden jól megy akkor én januárban záróvizsgázom. Jó kis félévnek nézek elébe: a próbaidőm az a 3 hónap, amikor az utolsó félévem zajlik egy záróvizsgával egybekötve. De erről bővebben fogok majd mesélni, ígérem.

Sokat gondolkozom azon, hogy elkezdek vlogolni, de szerintem béna lennék benne. Illetve azon is elgondolkoztam miután beadtam a felmondásom, hogy vajon engem is elbúcsúztatnak-e. Ja, és valószínűleg a munkahelyem történetében én vagyok az első, akinek kötelező ledolgozni a két hónap felmondási időt, és azt a pár napot októberből nem kapom meg elengedve – ami igazán nagy kár, hiszen akkor a szakdogámmal tudnék foglalkozni. Ja, a szakdogámtól nem félek, van egy témám és írni tudok – vagyis rizsázni, nekem szerintem a maximum oldalszám az, ami nehezen lesz tartható.

Lassan kiolvasom az Off-Campus sorozatot Elle Kennedytől, pedig sokáig (3 nap) olyan olvasási válságban voltam, hogy csak teszegettem a könyveket és nem volt kedvem semmihez. Elle Kennedy viszont berángatott egy őrületes vidámparkba, ahol van minden. Többek között eme sorozat tagjairól is szeretném végre megírni az értékelést. Illetve Colleen Hoover eddig elmaradt könyveiről is – amit mind olvastam, csak… Amikor a Túl későt ma a kezembe fogtam elfogott egy érzés, hogy újra akarom olvasni. Igen, egy pszichothrillert.

Na mindegy, majd holnap mesélek, hogy végül is, miként alakult az este a Mamma Mia 2 megnézése (vagy századszor) után. Kíváncsi vagyok, vajon hány napig bírom ezt a naplózást. Szeretnék 365 napot.

Miért nem tudom itt hagyni a Bloggert?

Mint észrevehettétek én nem vagyok az a tipikus blogger már elég rég óta. Néha elgondolkozom azon, hogy talán nekem 5 évre előre meg kellett volna írnom mindent, és bumm aztán publikálni. De nem így tettem és így kicsit más tészta. Elgondolkoztam már rajta, hogy talán itt kéne hagynom a blogger társadalmat és majd egyszer visszatérni az összes eltervezett cikkel, ami valaha eszembe jutott.

Mégsem tudom itt hagyni a bloggert, csak időnként egy picit eltűnök – legalábbis úgy tűnik – aki viszont követi mondjuk a könyves oldalamat, vagy instagram oldalaimat tudja, hogy merre is járok. Nem szeretnék senkit etetni, mert olyan 428 bejegyzésem van készen, vagy éppen félig elkezdett állapotban. Mégis, akkor fogom publikálni őket, amikor aktuális lesz – például jönnek a gimnáziumi éveim személyesebb posztjai.

De annyi minden történik velem, pedig nem is gondoltam volna – és mégis. Például 5. félévemet„És te amúgy értesz hozzá?”.

kezdem majd a főiskolán – és arról is akarok jó sokat írni – és mellette úgy néz ki dolgozni fogok. Akarok írni erről, ahogyan arról is, hogy milyen érzés, amikor megkérdezik tőled – olyanok, akik tudják, hogy mit tanulsz – mikor bejelented, hogy rendszergazda leszel, hogy

Írom például a csopaki kirándulásunkról is a bejegyzést, amire jó visszagondolni – és nosztalgikus érzés már most arra gondolni, hogy majdnem egy hétig együtt éltünk. Írni tervezek olyanról is, ami enyhén politikai hangzatú (azonban egyáltalán nem szeretném, ha a politikai a kelleténél jobban belemásszon) arról, hogy minket Párommal hogyan érintett a létszámstop. És ha úgy jön ki a lépés még egy back to school – technical college edition is befigyelhet, mert egy műszaki/informatikai főiskolán lehet, kicsit másra van az embernek szüksége, mint mondjuk humán tudományterületen.

Ugyanakkor meg van írva nekem, egy egykoron sokatokat érdeklő Hogyan írjunk tanár-diák történetet? című bejegyzésem is; ahogy az Álom sorozat Lakás verziója – és érkezik a Ház, Munka és Esküvő is majd. Illetve van pár helyértékelésem is készen – bár van, ami már átdolgozásra szorul, mert nem feltétlenül előnyükre megváltoztatták az étlapot.

Annyi mindenről akarok Nektek írni, hogy egyszerűen képtelen vagyok itt hagyni a felületet – pedig aztán lehet, hogy amúgy tök hülyeségeket írok, amik senkit sem érdekelnek. Egy valamit azonban tudok, és ezért nem hagyom abba ezt a fajta hobbit – mégpedig, hogy nekem segít és talán egyszer, valamelyik bejegyzés másoknak is segít. Jövőre tervezem beindítani a blogjaim Facebook oldalát, mert úgy látom az instagram oldalam eléggé elérte a célját – és jó érzés, hogy ennyien követtek.

A következőben igyekszem elhozni a régóta ígérgetett mézes-mustáros csirkés palacsintatortám receptjét, ami sokatoknak megtetszett és szeretnétek látni a receptet, hogy Ti is megcsinálhassátok. Illetve még jön a GastroHobbin látott pikáns csirke Kicsilány-verzióját is; és jön majd a Párommal elkészített torta Húgica 19. születésnapjára. És akkor a TAG bejegyzésekről még nem is beszéltünk…

Látjátok? Nem tudom egyszerűen itt hagyni ezt a közösséget, viszont előre szólok, hogy igyekszem bejegyzéseket csöpögtetni, de lehet, hogy tényleges nagy visszatérésre már csak újévkor számíthattok – akkor viszont minden hónapban lesz bejegyzés, ez egyre biztosabb.

Érdekelne, hogy Titeket mi érdekelne legjobban? Receptet, helyértékelést vagy valami mást olvasnátok szívesebben? Szeretnétek esetleg régóta várt TAG bejegyzést? Vagy random akárhány tényt olvasni – mondjuk ötösével, mert jól kifejtettem őket? Írjátok meg nekem, mire lennétek kíváncsiak én pedig igyekszem elhozni nektek.

Második x

Mi újság kedves Unatkozó Utazók? Üdv itt újra!

Én utolsó szabad hetemet töltöm a szülinapommal, tele tervekkel. És mint láthatjátok megújult a külső. Erről gyorsan pár dolgot szeretnék megosztani aztán jöhet a bejegyzés. Szóval: lenyíló menü van és rajta vagyok az ügyön, hogy minden a helyére kerüljön. A fejlécen az én szuper kedves és szuper aranyos és cuki (és véleményem szerint – és őszintén? csak ez számít! – jóképű) barátom és év vagyok látható. Lesznek rendezett képek a „rovatokhoz”, amik így egységessé teszik majd reményeim szerint a blogot. Ha bármelyik link nem működik szóljatok, mert néhány bejegyzés címét átírtam és néha megváltoztatta a linket is.
Most pedig érkezzen a bejegyzés, aminek első felét tavaly írtam, de a többit már idén.

Kavargó gondolatok

Ezt a bejegyzést nem ajánlom annak, aki tudja, hogy magáról van szó. Mert még mindig írásban vagyok jobb, és a közelében egy értelmesebb gondolatom sincs. Üzenném neki, hogy felnőtt. Tisztelem, megértem a szavait, de elfogadni nem tudom őket – és ezt ő is tudja.

A nyári munkáról - diák szemszögből nézve

Nyári munka? Nyári munka!

Akik ismernek – és nem az édesanyám – azok tudják, hogy amióta betöltöttem a 16. életévemet én dolgozni akarok nyáron. Azonban a 18. születésnapomig én két és fél hónapot töltöttem börtönben a nagyszüleimnél a nyaralónkban. Addig próbálkoztam, hátha elengednek dolgozni – elvégre a büfébe mehettem volna –, de mindig gyereknek mondtak. Megelégeltem.

Back to school

Back to school

 Sok blogon látom, hogy mindenki, aki személyes blogot vagy blogmagazint vezet, az bizony olvasóit meglepi egy ilyesfajta bejegyzéssel – augusztus elejétől kezdve bármikor. Idén most én is becsatlakozom, mert gyökeres újításokra kell számítanom. Hogy miért?

Végzős leszek, befejezem a középiskolát és, ha minden jól megy sikeresen veszem az érettségi akadályait. Ehhez párosul a szeptemberben induló edzésterv is, amit Marci készít nekem – táplálkozási tervvel együtt – mert fel kell készülnöm az alkalmassági vizsgára. Valamint, hogy az érettségire sikeresen fel tudjak készülni most megtervezek mindent, hogy jobban menjen a tanulás.

Balatoni biciklitúra előkészületei

Üdv, kedves Unatkozó Utazók!

Mint már egy korábbi bejegyzésből kiderült a párom a spontaneitás híve, vele ellentétben én a hosszabb utakat imádom megtervezni – mivel édesanyámat jó előre kell informálni. Szóval a biciklitúra ötletének felvetődésénél közöltem Marcival, hogy „oké, de június végéig MINDENT tudnom kell”. Fél éve mondogatjuk anyának, hogy nyáron lesz egy hét, amikor Marci és Én felpattanunk a biciklire és hat napig csak pihenni szállunk le róla – anyukámat mégis meglepte a hír, hogy tényleg megyünk.

Szóval számomra az első és legfontosabb, hogy tervezgetek – na, nem a programokat, hanem például a szálláshelyek lehetőségeit felírtam, illetve a napi kiadások kb. értékét. Ez számomra azért volt fontos, mert én minden nyáron kb. 12ezer forinttal leszek gazdagabb, amit általában nem szoktam elkölteni, mert amúgy nem kapunk zsebpénzt és munkát igazán nehéz találni – erről a diákmunkás cikkben olvashattok. Szóval most tudnom kellett, hogy vajon elegendő lesz-e a kis vagyonom az utazásra – a válasz amúgy nem, de ez mellékes. Marcinak nincsenek ilyen gondjai, mert neki anyukája elintézte, hogy tudjon menni dolgozni – az enyém azt mondta elvisz és regisztrálunk egy helyre, de aznap meggondolta magát – és mivel utolsó gyermek szeretnék biztonságban tudni így a munka idejére is kapott egy kis zsebpénzt, hogy nehogy valami baj legyen.

Jelenleg amúgy a pénzügy úgy áll, hogy habár veszekszem anyával, de kénytelen vagyok kivenni a bankból pénzt – amihez amúgy nem nyúlhatok hozzá, kivétel, ha nekik kell kölcsönadnom, vagy a névnapi ajándékomat megvenni –, mert nem vagyok hajlandó attól rettegni, hogy bármi történik én ott vagyok a szarban, mert konkrétan éppen hogy kijövök abból a párezer forintból.

Az fontos, hogy tudjuk egy nap mennyit szeretnénk tekerni – akár órában mérve, akár kilométerben, bár ez utóbbi pontosabb képet fog adni. Ha nem tudjuk mennyit tudunk letekerni például 4 óra alatt, akkor nézzük meg – pattanjunk fel a biciklire és irány egy közelebbi-távolabbi hely, s figyeld a kilométerórát valamint a karórádat is.

Ezután döntsétek el, hogy hogyan szeretnétek tekerni: egyhuzamban 4 órát vagy reggel/délután 2-2 órát – szerintem ez utóbbi sokkal jobb, hiszen a pihenő időben van idő pancsolni, várost nézni vagy csak élvezni a nyarat. Valamint, hogy egy nap alatt szeretnétek e teljesíteni vagy több napot is rááldoztok. Ha utóbbi, akkor bizony szálláshelyeket is kell keresni.

Az a legjobb, ha ismerős/rokon éppen lent nyaral a Balaton partján, s felajánlják, hogy ott is aludhattok. Ha nincs ilyen lehetőség, akkor viszont a google-t kell segítségül hívni. Ne aggódjatok, az árak nagyon hasonlóak – bár azért vannak jelentősebb eltérések is észak-dél fronton, de mindegyik 3000 Ft alatt van. Ha tehetjük minimum két egymáshoz közel eső település lehetőségeit is nézzük meg, illetve egy településen kutassunk, hátha van egy eldugott hely, ami jóval olcsóbb.

Ezek után már csak azt kell tisztázni, hogy hogyan legyen a reggeli-ebéd-vacsora kérdés. Párom is tudja, hogy én nem szoktam reggelezni, így érdekes lesz megoldanunk azt, hogy mégis valami a gyomroma kerüljön biciklizés előtt – de biztos, hogy én nem fogok annyit enni, amennyit ő. Mi Marcival úgy gondolkoztunk, hogy a reggeli kb. 400 Ft-ból kijöjjön – ez úgy lehetséges, hogy mindketten veszünk 2 zsemlét és az egyikünk egy valami feltétet vesz, a másikunk meg másfajtát –, az ebéd 600 – 1200 Ft körülire saccoltuk, míg a vacsorára 700 Ft-ot szánunk.

Jó, ha az ember összeír egy listát, hogy mi az, amit feltétlenül be kell tennie a táskába, mert így váratlan dolgok esetén se kell pánikolni. Például egy kis szerszámos készlet sosem árt, valamint pótbelső is elkelhet – hiába van bicikliút az nem minden esetben tökéletes. Fontos, hogy minden meglegyen, ami a KRESZ-ben van (KATT), mert különben igen nagy büntetésekre lehet számítani. Az egyetlen kérdés, aminek én nagyon ellene vagyok az a bukósisak kérdése, mivelhogy nekem nincs bukósisakom (csak a méhecskés csíkos, amit még tízéves korom körül kaptam) és eszem ágába sincs a gyereksisakot vinni, ami már nem is jó a fejemre. Amúgy ez nem kötelező, csak a szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy legalább legyen nálam – amúgy azt tényleg nem tudom, hogy gondolták, ha nincs, meg amúgy is tekertem már Balatont félig körbe.

Ti tervezitek valamikor körbetekerni a Balatont? Vagy már körbetekertétek?
Mi az, amit Ti biztosan magatokkal vinnétek? És kivel mennétek?

Tanévzárás

Múlthét pénteken sikeresen lezárult egy újabb félév, de aztán valahogy eltűnt a tengernyi szabadidőm. Most, hogy sikerült visszatérni leírom az én éves visszaemlékezésemet – ahogy minden évben félévkor és évvégén meg kellett tenni az ofőnek.

Egy minden tekintetben tanulságos évet zártam, ami a jegyeimen és az idegállapotomon is nagyon jól látszik. Lehet nevetni, de én elégedett vagyok a teljesítményemmel, annak ellenére, hogy nem a valóságot tükrözi. Ez volt a negyedik év, amikor szinte belebetegedtem év közben az iskolába annyira akartam valamiféle elismerést – mint eddig, ez idén sem sikerült.

Ebben az évben segítettem a padtársamnak azzal, hogy lenézte rólam a dolgozatokat. Érdekes, mert a történelem tanárom közölte velem egyik délután – természetesen dolgozat után –, hogy nehogy azt higgyem, hogy nem látta, ahogy másolok P.-ről. Pofoncsapás volt, de ettől a tanártól nem az első (és nem is az utolsó).

Ebben az évben megtudtam, hogy csak azért nem lett 4/5 a történelem dolgozatom, mert én mindig írok a másik osztálytársam K. pedig végre írt – igaz, tudja ám, hogy rólam másolta, de én csak négyest érdemlek. Sőt, ugyanez a tanár adott nekem első dolgozatomra kettest, P.-nek meg hármast és mikor rákérdeztünk miért azt mondta a tanár, hogy nem szereti a rizsázást és én azt csináltam – mondanom sem kell, hogy P. kiről másolta a dogát, ugye?

Ebben az évben megtudtam, hogy én mindig csak egy jeggyel rosszabbat kaphatok, mint P. Valamint azt is, hogy minden tanár tudja ám, hogy én lesek őróla – fantasztikus érzés, a szívem repes. Megjegyzem minden dolgozat után el kellett viselnem, hogy P. öröm ujjong – vagy éppen hisztizve mutogatja a tanárnak a dolgozatainkat, hogy márpedig az enyém nem lehet jobb.

Ami a legszebb, hogy megtudtam, ha a tanár azt mondja „mindenki, aki megszólal órán az kap egy pluszpontot” akkor az rám nem vonatkozik. Így lehet az, hogy habár irodalom órán igyekeztem a maximumot nyújtani – az órába bekiabálás nélkül –, nem értem el semmit. Szomorú.

Érdekes, hogy P.-nek csak azért lett jobb az év végi átlaga, mert az ofő kihisztizte neki a példás magatartást – pedig én őszintén mondom, nem adtam volna meg neki. Nem azért, mert ha a dicséreteit (asszem kettő is volt neki ez évben) nézem akkor reális lenne, hanem az igazolatlanjai és a késései, az órába való belepofázásai és a többi.

Van viszont két dolog, amin nem tudok meglepődni, akkor sem ha húzzák a hajam és megfenyegetnek, hogy lepődj meg. Az egyik az, hogy az ofőm konkrétan semmibe vesz – nos, az utolsó előtti nap engem említett meg, mint „tipikusan az, akinek nincs az ég egy adta világon semmije” utalva ezzel a két igazgató dicséretemre és az egy szaktanári dicséretemre. A másik pedig, hogy én soha az életbe nem leszek elismerve a sulimban – jó, ez így nem igaz, mert az igazgató szimpatizál velem. Sosem fogok év végén se oklevelet, se könyvet kapni. Soha.

Nem szeretem az iskolám, egyre jobban nem – pedig én igazán nem szerettem volna sokat, csak egy picike elismerést. Amúgy a vak is észrevette már, hogy se Anm., se én nem kapunk semmit – akkor sem, ha meggebedünk. Mi nem vagyunk tanár kedvencek, de már csak egy év.

Az év végi jegyeim:

Magatartás 5

Szorgalom 5

Irodalom 4

Nyelvtan 4

Történelem 4

Etika 5

Angol 4

Német 4

Matematika 4

Fizika 3

Biológia 3

Testnevelés 5

Társadalomismeret 5

Média 3

Művészetek 4

Limit, rendelés, kész mű?!

Limit, rendelés, kész mű!?

{Türelem, nem biztos, hogy a rózsa designt terem}

Mint általában sokan én is mástól szoktam kérni design átalakítást és volt már dolgom nagyon jó és kevésbé jó munkával is – sőt, olyannal is, ami el sem készült. Vajon, ha valaki mindent átnéz (értsd: leellenőrzi, hogy van-e szabad hely; megnézi a rendelés menete menüpontot) és utána írja le a pontos kérését teljesítve lesz a rendelése?

Nagyon sokszor láttam azokat a bejegyzéseket a design blogokon, hogy „Mi is emberek vagyunk”, ami igaz is – de akkor ne írjuk ki, hogy „Aktív” a design rendelés, mert sokan írni fognak. Sok esetben találkoztam olyannal, hogy kitették, hogy aktívak aztán semmi sem történt.

Saját példáim is vannak:

Volt egy alkalom, amikor designer visszaírt és egy hónapig vártam mi lesz, majd megkaptam az üzenetet, hogy magánéleti okokból kifolyólag nem tudja elkészíteni a designt. Belül kicsit elszontyolodtam, de aztán találtam egy hónappal később olyat, aki megcsinálta a designt. A magánéleti dolgokat megértem, de amikor utána megjelenik még négy design átalakítás az oldalon (egyik két héttel azután, hogy nálam például vissza lett mondva és oda van írva, hogy „nemrég készült”) az egy picit bosszant.

A mostani helyzet pedig a következő volt: végre lett volna lehetőségem egy teljes designt kapni egy igen elit helyről, de egy hónappal a rendelés után semmi (a hangposta felelt csak). Megnéztem a limitet, mindent leírtam és mégse kaptam választ – se a többiek, akik akkor rendeltek, amikor végre aktív lett a rendelés. Aztán valaki megkérdezte, hogy tényleg nem teljesítenek rendelést, és a válasz igen nyersen érkezett.

Viszont szerencsére találtam valakit, aki munkájában nagyon megbízom – ő készítette az verses blogom kinézetét is. (Csak úgy zárójelben megjegyezném, hogy maga a kritikaíró páros nagyon ügyes, bár jelenleg szünetelnek.) Náluk is van limit, viszont ők nem olyanok, hogy nem is nézik kiféle, miféle írt – megnézik és válaszolnak: ők törődnek a rendelőkkel.

Mióta ennyi design blog van – a sok kezdővel az interneten –, azóta mindenkinél van limit és rendelési sorrend. Nem is lenne gond ezekkel, de a designerek – tisztelet a kivételnek – egyre jobban fennhéjázóbbak lesznek, ami nem jó! Sorra arra találkozom, hogy egyrészt nem egyértelmű, hogy van-e rendelés (oldalra aktív van kiírva, a limit menüpontban viszont inaktív); másrészt ha valamelyik rendelő, aki háborog, mert nem kapott semmilyen visszajelzést, akkor rögtön készül is a bejegyzés, hogy milyen hálátlan.

Félreértés ne essék, én megértem, hogy nem robotok – csak azt nem értem, akkor minek húzzák el a mézesmadzagot mások előtt. Sokan vannak olyanok, akik tisztességgel kivárnák a sorukat, akár hónapokat (!) is várnának, a tökéletes designért – mégse kapnak semmit, mert vagy lemondják a rendelést, vagy el sem kezdik.

Ahogy egyre népszerűbbek lettek a HTML-CSS designok, egyre többen próbálnak átalakítani ilyesfajta sablonokat – azok viszont, akik még csak szárnya bontogató művészek, azok messze le lesznek maradva a nagyoktól. Meg kéne adni a teret mindenkinek, mégis mindenki egy valamire van rákattanva és onnantól kezdve nem tágít onnan.

A limit pedig: valakinél 2, valakinél 6 és olyan is akad, akinél utána még várólista is van. (Általában ez utóbbiak szokták kiírni, hogy túl sok a rendelés, mindenkit letörölnek és amikor majd újra jelentkeznek, akkor akiknek még kell design azok jelentkezzenek.) Jó dolognak tartom a limitet, mondjuk a 4-es számot. Miért? Mert nem csak két szerencsés (és elég gyors) mázlista kaphat designt, hanem a normál (értsd: teljesíthető) mennyiséget érik el vele. A várólista utána pedig nem rossz, csak következetlen. Elvégre, ha kiírom, hogy csak 2-en rendelhetnek, a többi levelet törlöm, és mégis ott virít a várólistán a neve valakinek, akkor mások is fognak levelet írni, mert milyen jó – aztán persze jön a bejegyzés, hogy már ne írjanak és tényleg törli és inkább mindenkit töröl. Szóval, limit igen, de az legyen egyértelmű (értem én ez alatt, hogyha van várólista is, akkor az is legyen feltüntetve és ott is legyen egy minimum 5 személyes határ).

A kész műnél az a jó, hogy megkapod megkérdezik, hogy tetszik-e és elmondhatod, hogy igen vagy nem és miért. Jobb esetben korrigálják a hibát, rosszabb esetben lehordanak, hogy milyen hálátlan vagy. Általában a kész művel mindenki meg van elégedve és kint is hagyja a blogján – legalábbis addig, amíg az elit be nem jelenti, hogy újra aktívak, így aki nem tőlük rendelt rögtön írja is a levelet.

Jut eszembe, az egyik blognál (lehetséges, hogy több blogon is jelen van, én azonban eddig egyen láttam) láttam, hogy tíz napos várakozási idő van mindenkinél, hogy nézzék az aktivitást. Ez jó(l is működhetne, ha aktív lenne a blog) ötlet, hiszen mindig újabb és újabb jelentkezőknek van esélyük azok helyett, akik nem feleltek meg az aktivitásnak (mondjuk az aktivitást nem az érettségi/vizsgaidőszak kellős közepén nézném).

Az én tanácsom, hogy ne feltétlenül oda menj, ahová mindenki – így egyrészt őket leterheled, másrészt a többiek fölöslegesnek fogják magukat érezni és bezárják a blogjukat, pedig talán tehetségesebbek, mint gondolnánk. Valamint figyeljünk a blogra – lehet egy bejegyzésben megírták miért csúsznak, vagy szimplán nem adtak magukról életjelet.

Nektek kik a favorit designeretek? Ki az vagy kik azok, akikre hónapokat is képesek vagytok várni?

Blogok Birodalma

Ha valaki esetleg megkérdezné mi vitt rá arra, hogy én is szavakat formáljak a blogok design tulajdonságairól – főképp, nem csak –, akkor ERRE a cikkre hivatkozom, valamint arra, hogy már belőlem is kikívánkozik a véleményem.

Lehet kissé heves, indulatos bejegyzés lett – s kezdetekben a design blogok nem tündökölnek, de ez is hozzá tartozik. Én leírom, valaki elolvassa és elvész a süllyesztőben, mint minden. Senkit nem akartam megbántani, mindenki azt fogja leszűrni, amit akar.

A Blogok Birodalmában elengedhetetlen a mindenkit ámulatba ejtő külső – habár ez a legtöbb esetben nem jelent a fenomenális történetet. Szóval, ha engem kérdez valaki, akkor a külsőt nem helyezem első helyre, mert bár számít nekem a külcsín, mégis olvasni indultam, nem gyönyörködni.

Néha magam ellen beszélek, de belátom a hibáim – változtatni rajtuk nem szándékozom, mert én megmaradok régi bloggerinának, XXI. századi blogos hibákkal.

Tartalomjegyzék:

1. Dolgok, amik tényleg figyelmet igényelnek

2. Pár szó a divatos kódokról, design blogokról

3. Fejlécek – a blogok borítója

4. Bloghierarchia

F.R.I.E.N.D.S

Egy örök téma: A választott családunk