Napló lapok | 01. nap

2019. 08. 19.

Úgy gondoltam, hogy egyfajta naplóbejegyzés-sorozattal elkezdek visszatérni. Szóval, igen, első nap. Valószínűleg azért kezdtem el ezt írni, mert annyi mindent szeretnék csinálni és valamiért ez nagyon akadályoz abban, hogy tényleg is csináljam őket. Túl sokat akar a szarka esete áll fenn.

Leginkább amúgy könyvértékeléseket akartam írni, mert kiolvastam pár könyvet, amiről akarok írni – és tudnék is mit – viszont valahogy, amikor leülök a gép elé, akkor hirtelen egy csomó másik dolgot is elkezdek csinálni. Na mindegy, igyekszem azért megírni őket, szeretnék majd tényleg visszatérni a bloggerlife-ba. Van mesélni valóm.

Az elmúlt hetek is megérnek egy misét, és készül is róluk bejegyzés. Illetve ami miatt kifejezetten elkezdtem ezt a naplóbejegyzéses dolgot az nem más, mint: úgy érzem, kezdem elveszíteni magam néha és kell valami, amit visszaolvasva láthatom, mi siklott félre. Mármint, boldog vagyok és az életem nem kezdett el lejtmenetbe menni – s mégis. Munka-mizéria cikket írok.

Ma amúgy rájöttem, hogy a metaoptika blogra a „rovat” képeket majd át kell alakítani, mert mikor készítettem őket még nem voltam biztos a kinézetben és így a polcon csúnyán jelenik meg a kép. Illetve azon a blogon valószínűleg holnap befejezem a sorozatnál a borítók feltöltését és kitaláltam oda még pár dolgot. Ti például a szerzőkön és sorozatokon kívül milyen csoportosítást látnátok szívesen? (Oldalt láthatjátok, hogy elég sokféle standard besorolásnak eleget teszek már, de külön oldalon való gyűjtésre gondoltam.) Én most a szerző szerintire gondoltam, hogy azt mindenképpen megcsinálom.

Páromtól kaptam egy Dolce Blocco Joy calendart és alig várom, hogy elkezdjem használni – a hétvégén egészen biztosan elkezdem beírni azokat, amiket már tudok. Például az első napomat az új helyen és a szakdolgozat valamint záróvizsga fontos dátumait. Mert bizony, ha minden jól megy akkor én januárban záróvizsgázom. Jó kis félévnek nézek elébe: a próbaidőm az a 3 hónap, amikor az utolsó félévem zajlik egy záróvizsgával egybekötve. De erről bővebben fogok majd mesélni, ígérem.

Sokat gondolkozom azon, hogy elkezdek vlogolni, de szerintem béna lennék benne. Illetve azon is elgondolkoztam miután beadtam a felmondásom, hogy vajon engem is elbúcsúztatnak-e. Ja, és valószínűleg a munkahelyem történetében én vagyok az első, akinek kötelező ledolgozni a két hónap felmondási időt, és azt a pár napot októberből nem kapom meg elengedve – ami igazán nagy kár, hiszen akkor a szakdogámmal tudnék foglalkozni. Ja, a szakdogámtól nem félek, van egy témám és írni tudok – vagyis rizsázni, nekem szerintem a maximum oldalszám az, ami nehezen lesz tartható.

Lassan kiolvasom az Off-Campus sorozatot Elle Kennedytől, pedig sokáig (3 nap) olyan olvasási válságban voltam, hogy csak teszegettem a könyveket és nem volt kedvem semmihez. Elle Kennedy viszont berángatott egy őrületes vidámparkba, ahol van minden. Többek között eme sorozat tagjairól is szeretném végre megírni az értékelést. Illetve Colleen Hoover eddig elmaradt könyveiről is – amit mind olvastam, csak… Amikor a Túl későt ma a kezembe fogtam elfogott egy érzés, hogy újra akarom olvasni. Igen, egy pszichothrillert.

Na mindegy, majd holnap mesélek, hogy végül is, miként alakult az este a Mamma Mia 2 megnézése (vagy századszor) után. Kíváncsi vagyok, vajon hány napig bírom ezt a naplózást. Szeretnék 365 napot.