Záróvizsga a koronavírus idején | Iskola

Remélem, június 23-án azt írhatom, hogy sikeresen lezártam életem egy meghatározó részét. Miután azon túl leszek, igyekszem majd megírni mindenféle „utána” tapasztalatomat – ez persze akkor is igaz, ha nem úgy sikerülne, ahogyan én azt szeretném. Viszont, most inkább arról írnék, hogy hogyan is élem meg ezt az egész helyzetet.

Sziasztok,

én Kinga vagyok és egy hónap múlva záróvizsgázom. [Amikor elkezdtem írni a bejegyzést éppen május 23. volt.]

03. lap – Hajas kérdések | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Nem is olyan régen – egészen pontosan kedden – egy nagy lépésre szántam el magam. Akik ismernek, tudják, hogy nyaranta a hajam egészen meghökkentő szokott lenni az elmúlt időszakban: vörös és narancssárga rejtett festés vagy éppen totál látható. De ez nem újkeletű nálam – habár azt hozzátenném, hogy nagyon festetni a hajam nem volt szokásom, egy ideig.

1996-ban megszülettem sötét hajjal, ami aztán nem sokáig maradt meg – kiderült, hogy tipikus sötét babahajam volt, ami kikopott és a helyét átvette a hajszínem. Egészen 14 éves koromig szőke hajszínnel voltam ismert, amit nagyon szerettem, hiszen aputól örököltem. Aztán 14 éves koromban hirtelen elkezdett sötétedni, habár még mindig szőke volt, de már mindenki barnának mondta, ami engem rettenetesen zavart.

Mint bizonyára tudjátok, a hajszín – hacsak valaki nem festeti be – azért eléggé állandó. Barnából ritkán lesz hirtelen szőke vagy éppen vörös; s így van ez a szőkékkel is. Apukám haján láttam már az elkerülhetetlent, hiszen az ő haja is besötétedett idővel, azonban én láttam, hogy ő szőke – egészen sötétszőke – és ezért tudtam, hogy én is az maradtam. Ergo, ha tőlem megkérdezték, hogy milyen színű a hajam én magabiztosan vágtam rá, hogy szőke – legtöbbször kinevettek.

Szóval 2011-ben, amikor betöltöttem a 14. életévemet elértem egy olyan pontra nyár elején, hogy nem éreztem magamat magamnak. Ekkor még nyomokban tartalmazott látható szőkeséget a fejem, de már inkább tűnt melírosnak. (Fun fact: apukám hajszínét, anyukám hajszerkezetét örököltem. Ez azt jelenti, hogy szőke hajszínhez párosul egy sokhajúság, vastag szálakkal és természetes melírral.) Anya, mivel látta, hogy egyre inkább kezdem elveszíteni magam – és apa is emlegette, hogy valamit kezdjünk velem, mert én szőke vagyok, nem barna – első alkalommal bemelíroztathattam a hajam.

Most, 2020-ban viszont eljutottam oda, hogy megtaláltam azt a se nem túl sötét, se nem túl világos hajszínt, ami talán illik hozzám. Én teljesen meg vagyok vele elégedve és olyan lett, amilyent elképzeltem. A hossza azért változott végül, mert túl sok hajam van és gyakorlatilag minden nap fájt a fejem annyira húzta hátra. Szóval, ha sokat fáj a fejetek és hosszú a hajatok, lehet, hogy ez az oka.

Az első kép az előtte, a második pedig az utána. Mivel nem ugyanonnan lett fotózva a két kép, így az utána esetében kicsit csalnom kellett - azért van az alján a fehér csík.

Fülszöveg | Bloggerjáték 2020

A blogzaholic nevezetű csoport – ami azért jött létre, hogy a bloggereket kicsit aktivizálja – kitalálta, hogy létrehoz egy blogger játékot (amit én szívből remélek, hogy hosszú utat fog bejárni és sokáig fennmaradni) és én úgy gondoltam, hogy szeretnék ebben részt venni. Hogy mi is ez az egész? A blog nevére kattintva egészen pontosan megkapjátok az információkat az aktuális játékról és a Blogzaholicról is.

Úgy döntöttem, hogy a Bloggerjátékot ezen a blogomon fogom folytatni, kivétel, ha valami nagyon könyves/filmes/sorozatos/játékos téma nem kerül elő – azokat továbbra is a metaoptikán fogom közzétenni. Az írásos és személyesebb jelelgűeket viszont itt – kivételt jelent ez alól, ha konkrét történetet kell írni, azt a Stella L. Brandy történetei blogon fogom megosztani. Az előző feladatok, amiket kitöltöttem:

Január: Blog vs. vlog

Február: Párkapcsolat manapság

Májusi téma:

Fülszöveg

02. lap – 8 évvel ezelőtt | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő bejegyzésem, de a háttérben folyamatosan készítem a történetes blogom ugyanolyan kinézetét, hogy passzoljon ehhez meg a metaoptikához (igazából a design része már készen is van), és ahogy nézegettem a 42 másik blogom (amiket meg akarok szüntetni, ezért is nagy meló a háttérben lévő munkálatok) megláttam ezt:

Bizony!

8 éve ilyenkor megkaptam az első oklevelemet a középiskolában, ami egy novellaíró versenyen való szereplésemért kaptam. Az az igazság, hogy azért lettem különdíjas, mert bizony nekem fogalmam sem volt a követelményekről. Az történt ugyanis, hogy az osztályfőnököm megkérdezte tőlünk, hogy ki szeretne részt venni novellaíró versenyeken és én jelentkeztem, ekkor adott egy országos versenyhez elérhetőséget és megemlítette, hogy az iskolai versenyre is beadhatnám, aminek a határidejét elárulta. Mivel mindkét dátum eléggé közel volt egymáshoz, így úgy döntöttem egy novellát írok és azt mindkét versenyre beadom. Végül az országos versenyre nem sikerült beadni időben (Posta…) és utólag kiderült, hogy az iskolaira meg volt oldalszámkorlátozás – én kis kilencedikesként csak az osztályfőnökömtől reméltem információkat, ez kimaradt akkor.

Szerettem azt a novellát, tudjátok olyan első komoly történet gyanús volt – merthogy megfordult a fejemben egy családregény is ezzel kapcsolatban. (Igazából nagyon szeretném megírni és valamikor egész biztos neki is kezdek, aztán lesz belőle ami lesz.) Ez volt az én első saját novellám azt hiszem, ami tényleg mellőzött minden fanfiction vonást. Igazából, ha elővenném a vázlataimat, akkor rögtön eszembe jutna minden és tuti, hogy eltöltenék azzal napokat, hogy átírjam a sok logikai bakit.

Ha esetleg érdekel Titeket, hogy mi is volt ez a novella, akkor majd a Stella L. Brandy történetei blogon keressétek meg a 365 lap oldalt és ott A kitaszított család címmel olvashatjátok is. Ha úgy gondoljátok, írjatok majd egy kommentet, hogy nektek hogy tetszett. Remélem, 2 év múlva esetleg az első fejezetket oszthatom meg a regényváltozatból, de addig marad a novella.

Köszönöm, ha elolvassátok! Vigyázzatok magatokra!

01. lap – Új kezdet | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Úgy érzem, tartozom néhány szóval és ebbe beletartozik az is, hogy nem kérek elnézést, mert ez egy elsősorban személyes blog és itt úgy érzem, mindennek megvan a maga oka – az eltűnésnek is. De újra itt vagyok, egy jelenleg átalakult és üres blogon, ami tele van felfedezésre váró sarokkal. Erről mindenképpen szeretnék majd mesélni nektek, mert valljuk be: ha nem egyértelmű a tájékozódás, akkor abból mindenki csak vesztesként kerülhet ki. De mindenek előtt kicsit mesélek az elmúlt időszakról, de tényleg csak kicsit, hiszen különben miről írnék legközelebb?

Az úgy alakult, hogy az utolsó bejegyzésemben arról meséltem, hogy a metaoptika blogomat nyomogattam, hogy nagyon csinos legyen és végül eljutottunk ma odáig, hogyha valaki feltéved arra az oldalra, már egy egészen más design tárul a szeme elé. Ehhez a designhoz nagyon hasonló, s ez nem is véletlenül van így – de annyit elárulok, hogy ott előbb történt meg a nagy átalakulás.

Történt még az is, hogy tényleg munkát váltottam – s, emiatt elmaradásban is vagyok a Bloggerina menüpontban. Ez a munka másmilyenebb és nem is annyira informatikai, mint mondjuk az előző, de meg kell mondjam, rendkívül élvezem. Először kicsit féltem, mert azt se tudtam mit is kell tulajdonképpen csinálnom majd, a segítségnyújtáson kívül. Na, jó, inkább attól féltem, hogy képtelen leszek megtanulni azt a sok mindent, amit láttam a munkahelyem honlapján. De két hét telefonálgatás után (akkor voltam ott öt hónapja), hazaküldtek minket, hogy akkor otthoni munkavégzés – mélyvíz a javából, mondhatom. Nem vagyok még profi és néha kétségbeesek, de ez jó hely – nekem legalábbis a kedves kolléganők, akikkel egy szobában ülök és a kellemes munkakörnyezet nagyon bejön.

Oh, csak, hogy kicsit meséljek még a tanulásról is – bár arról aztán bőven lenne mit mondanom – nos, leabszolváltam. Jó lett volna januárban megszerezni a diplomát, de volt egy tárgyam, amit másik intézményben hallgattam és annak elfogadtatása kicsit hosszabb folyamat volt. De most, hogy befejeztem a szakdolgozatom – jöhet az átnézés, a hibák javítása… – úgy érzem, megérte. Az más kérdés, hogy a jelenlegi helyzet nagyjából olyan jó hatással van a fősulimra, hogy semennyire… Komolyan, így, hogy leabszolváltam gyakorlatilag nulla információ jut el hozzám és így kicsit nehéz bármit is intézni. Szorítsatok, hogy júniusban sikerüljön a záróvizsga, mert különben szerintem nekem nem lesz diplomám.

Uh, ehhez a témához tartozik nekem – nektek biztosan nem –, hogy: Ti mit fogtok először csinálni, mikor végre újra mindent szabad? Én elmegyek és beköttetem a szakdolgozatom, mert az nem járja, hogy nekem ne legyen egy csini és drága könyvem, amit mutogathatok majd az unokáknak is. Főleg, hogy blogolásról szól, gondoltátok volna, hogy egy informatikus a blogolásról is írhat szakdolgozatot?

Még mi történt velem az elmúlt időszakban? Talán az, hogy végre kezdek helyre jönni lelkileg, bár ez a helyzet nem annyira jó hozzá. De már nem járok haza sírva a munkahelyemről és a volt munkahelyem is elfelejthetem végre. Azért jó ez a home office dolog, mert így az utódom nem ír – vagy ír, csak a spam mappába kerülnek a levelei? Hm, nem, nem hinném, hogy mostanában írt volna, mert legutolsó beszélgetésünk után kellően emlegette anyukámat, pedig én nagyon kedves voltam. Azért még foglalkoztat a múlt, s szerintem ez nagyjából így is van rendjén. Mostanság mondjuk pont többször kerül elő a téma itthon, hogy mi van az ottaniakkal – de ez a helyzet miatt, s nem a nagy kedv miatt történik.

De, hogy egy kicsit meséljek a designról is, hiszen magamról még fogok hangot adni, kezdjük a miérttel.  Aztán folytassuk minden mással, hogy minden tökéletesen rendben legyen és megismerjétek ennek a pasztellcsodának a megvalósulását.

Miért lett megint lecserélve a design? Mert megtaláltam magam végre és rájöttem, hogy én szeretem, ha csak ilyen egyszerű vagyok. Igazából a szakdolgozat blogom miatt egy visszafogottabb kinézetet találtam ki és annyira megtetszett az, hogy a metaoptika blogomat átalakítottam hasonlóvá. Aztán rájöttem, hogy sokkal szívesebben megyek fel oda, mint mondjuk ide és ez nem azért volt, mert az könyves ez meg személyes blog.

Mostantól mindig napló lapok lesz a bejegyzés címében? Nem, így a személyes bejegyzéseimet fogom jelölni. Sőt, számozás is csak az olyan bejegyzéseknél lesz, amik mondjuk személyesebb jellegűek – ebbe beletartoznak a blog életét befolyásoló hírek is – mivel kíváncsi vagyok, az év végén hány nap sikerül írni.

Mi történt a régi bejegyzésekkel? Semmi, a háttérben folyamatosan frissítem a megfelelő besorolásba, a személyes ügyek pedig átalakulnak és a megfelelő évszámos Napló lapokba bekerülnek. Nagyon szeretném átnézni a régiségeket, mert biztos vagyok benne, hogy többet át tudnék rakni másik blogomra (például metaoptikára).

Mik a szűrések oldalt? Úgy gondolom, címkékkel jobb szűrni, ha az ember elér egy bizonyos bejegyzésszámot. Elhelyeztem egy gyors keresést, hogyha valaki esetleg konkrét bejegyzést keres. Lehet, hogy a későbbiekben lesz majd egy tartalomjegyzék, de jelenleg egy olyan frissen tartása jelenleg nem fér még bele az időmbe. Szűrni viszont jól lehet majd reményeim szerint és így bármilyen téma, ami esetleg érdekel Titeket, több érdekességgel szolgálhat. Keresni amúgy a blogarchívumban alul is lehet, illetve a fejléc alatt az évekre lehet szűrni.

Remélem, ez a kinézet is elnyeri tetszéseteket. Nemsokára jelentkezem még, de most elköszönök, mert a szakdolgozatírás nem kímélte a kezem és az utolsó napra egy kellemes kis ínhüvelygyulladásom lett. Ti vigyázzatok magatokra, és esetleg írjátok meg veletek mik történnek mostanság, hogyan élitek meg ezt a helyzetet vagy bármit, amiről esetleg olvasntáok itt a blogon.