Az anyukák rejtélye...
Feltételezzük azt, hogy van egy középiskolás lány, aki folyamatosan tájékoztatja a szüleit, ha tudja, hogy valami nem megy - például matematikából a körcikkes dolgok (még puskával sem), vagy kémiából a tömegszázalékos baromság. Ez a lány mindenből próbál javítani, de hát, ha olyan dolgokból íratnak dolgozatokat, amik nem mennek - akkor természetesen jobb esetben is csak kettest lehet összekaparni.
Aztán az anyuka áprilisban úgy dönt, hogy ideje utánanézni a lánya jegyeinek - mondjuk januártól, mert azokat még nem látta. Rögtön azzal támadja le a lányát, hogy kémiából kettest kapott - amit a lánya már péntek reggel mondott: "Ne lepődj meg, ha kettes lesz". Semmi gond nem lenne, ha az anyuka utána nem mondaná azt, hogy matekból kettesre áll - holott a lány tudja, hogy még mindig legalább hármasra áll, hacsak az előző dolgozat (amit a tanárnő még mindig nem javított ki) nem lett beírva és annyira katasztrofálisra sikeredett.
Ezek után az anyuka fennhangon azt mondja, hogy: "Persze, tudom, hogy a tanárok a hibásak." A lány egy kicsit mérges lesz, mert hát ő január óta folyamatosan elmondja, ha valamit rosszul érez - mindent ő sem tudhat. Az anyuka viszont már nem emlékszik a januári, februári, márciusi panaszkodásokra, hogy márpedig azt nem érti és a többiek miatt - akik házit ugyan nem írnak - szívtak. Meg azért a matematikánál annyi belátása azért már van, hogy tudja: két nap alatt a statisztikát nem lehet megtanulni.
Márpedig eléggé ijesztő, de jelenleg úgy áll, hogy a könnyű, gyors témából már szerdán írunk egy laza TZ-t. De ha nyolcféle számolást kell alkalmaznom, akkor gagyi lesz a dolgozat - ugyanis, hogy egy sorból a 18. elemet meghatározzuk (miután csináltunk egy táblázatot) szerintem nem szükséges képleteket elsajátítani. Még akkor sem, ha a 129. elemet kérdezik - a táblázat ott van.
