2014. június 3.

Fogorvos vs. Föci

Nem mindig van megfelelő választás


Péntekeken még volt bennem egy olyan érzés, hogy: inkább megyek fogorvoshoz, mint felkészülni egy dolgozatra földrajzból, arra a napra ráadásul, amikor gyakorlatilag mindenből írunk/felelünk. Pénteken  - sőt a hétvégén végighaladva - az tűnt a legjobbnak, ha élek a lehetőséggel és nem írok meg egy totál fölösleges dolgozatot (van elég jegyem).
Aztán hétfőn egy kisebb (de annál hevesebb) vita alakult ki, amiben én önző mód a "ne halasztassátok el" elvet vallottam - ugyanis úgy voltam vele, hogy ha már én szenvedek akkor ők is - tudom, gonosz vagyok, de valamitvalamiért... De azt igen kevesen tudják csak, hogy én már akkor is azt mondtam, hogy "Inkább földrajz, mint fogorvos", de azért az elég gáz lett volna, ha lemondom - mert ugyanakkor meg, kezdek időhiányban szenvedni, a fogorvosom meg pláne, szóval ez volt az egyetlen megoldás. 
Aztán ma egy kiadós zokogás után (miután a tegnapiak eszembe jutottak és...) arra jutottam, hogy leszarom. Igen, nekem fontos volt a dicséretem, de ha a tanár megíratja (mily' meglepő, az esetek többségében nem szokta; azt mondta csütörtökön már nem akar foglalkozni vele...) a dolgozatot csütörtökön, akkor az angol szóbelin tudom miről (khm.. kiről) fogok tudni beszélni - nem szépeket, akkor búcsút mondhatok neki...
Na, mindegy, gondoltam P. talán tesz egy szívességet nekem és tüzetesen átnézi a dolgozatot, hogy én ne a nulláról induljak - például a feladattípusok ismerete nem hátrány, de nem is túl nagy előny. Na, P. azt mondta oké, és ő segít is nem úgy, mint két elvben barátom... Kicsinyes bosszú, amivel nem tudok mit kezdeni, max hagyom őket a fenébe - haragudjanak rám, tényleg, de ne legyenek szemetek... Mert az oké, hogy ők nem mondanak nagyjából semmit (azért nagyjából, mert egyik részről kaptam puhatolódzót), de az szemét húzás, hogy "megkérem xy-t, hogy ne mondjon semmit a dolgozatról xy-nak, mert nem akarta eltolni a dolgozatot" - persze, mert én voltam az egyedüli, aki nem akarta eltolni.... -.-
Én tegnap mondtam nekik, hogy én átnézném a helyükben azért az anyagot, mert kevés esélye van annak, hogy eltolnak egy olyan dolgozatot, amit már eltoltak. De nem baj, mert lehetett tegnap velem veszekedni, hogy milyen szemét vagyok, meg miért nem... blablabla... tegnap még érdekelt - mert akkor még próbáltam hatni rájuk, hogy nézzék legalább át (mindkettejüknek átküldtem a dokumentumot, amit P. tudott hasznosítani dogánál...) és nem tették, mert minek? Csak tudnám minek hisztiztek, ha Ro. úgyis kinézett mindent a telefonjáról... -.-
A tegnapi napom valahogy így nézett ki:
A. mondta reggel, hogy vesznek csokit a tanárnak -> én ellenkeztem -> mindenki haragudott rám, mert mondtam, hogy nem fogja eltolni -> végigveszekedtük az egész napot -> P. arra kért, hogy kérjem meg, hogy ne halassza el (a tanár) -> én írtam egy levelet a tanárnak, amiben megkérdeztem, mennyire lekenyerezhető -> R. vagy A. (fogalmam sincs ki) veszekedett velem, mert mennyire nem fair dolog, hogy mindent előre tudok (ez nem igaz, mert ez is túl személyes lenne - Liv megjegyzése) -> a tanár megírta, hogy nem halasztja el -> P. örült -> A. és R. továbbra is vitatkozott velem, annak ellenére, hogy megírtam nem fog sikerülni -> tanácsoltam, hogy nézzék át az anyagot, nem tették -> a tanárnak rossz kedve volt (fogalmam sincs miért) és így bármit írhattam azt vagy nem nézte meg vagy nem reagált -> feladtam, hogy bárkivel bármit is tisztázzak -> A. írt, hogy mennyi esélyét látom a dolgozat eltolására -> írtam, hogy keveset; tanácsoltam, hogy nézze át az anyagot; elküldtem a dokumentumomat (én tanultam rá) -> A.-val lezártuk a témát azzal, hogy ő nem nézi át az anyagot (én meg megkérdeztem, hogy ha most nem kezd el tanulni rá, akkor valszeg szerdán fog...)
Szóval a tegnapom katartikus volt, ennél már csak a mai nap jobb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése