Én és az év végi suliposzt

Én és az év végi suliposzt

Mivel elég sok iskolás bejegyzés született az év (tanév – szerk.megj.) során ezért talán felmerülhet a kérdés: miért? Oké, hogy iskolába járok, de amikor elkezdtem a blogolást akkor is oda jártam, szóval: mi a pláne? Hát körülbelül erről, meg még pár szóról lesz szó ebben a bejegyzésben – summázzuk az eddig történteket, s tekintsünk ki a fennmaradó 2-3 hétre. Minden, ami eszembe jut/ott, illetve azok is, amik nem.

!Ebben a bejegyzésben indokolatlanul sokszor helyet kaphat a földrajz, a kémia-fizika, az angol és az informatika  tantárgy illetve a hozzájuk tartozó tanár!

!!Vannak ebben a bejegyzésben olyan dolgok, amik csak háttérben levő dolgokból lennének egyértelműek – amiket viszont nem írok le!!

(Megjegyzés: a többes szám használata az osztály miatt van.)

Tanárok kik újonnan jöttek

Idén sikeresen megismerkedhettünk három (négy, a másik matek csoportnak) teljesen új (az iskolába is még csak most jöttek) és egy félig új (ott dolgozott eddig is, csak nem tanított) tanárral, akikre elég kíváncsiak voltunk. Leginkább a tesi tanárra – akikből mindig kikaptuk a gyöngyszemeket –, és a földrajz tanárra voltunk kíváncsiak – amiből volt egy érdekes tavaly. Aztán kiderül, hogy a másik két tanár is lehet annyira érdekes, mint azok, akikre mi a legkíváncsibbak voltunk először. Pár szó róluk – avagy az éves összefoglaló:

·                   tesi tanár meglepően jó volt – azért meglepően, mert nem igazán számítottunk ilyen kedves és jó fej tanárra. Pozitív csalódás volt egyes tekintetekben, de azért személy szerint volt egy-két megszólalása, ami bántott (pl.: azért kaptam négyest kosárra dobásra, mert a többiek olyan szépen dolgoztak…), de talán a legérdekesebb az volt, hogy általában tudtam mikor fog velem így viselkedni (nem nagy talány, ha így év vége felé visszagondolok). De korrektül osztályoz, ami elég fontos egy ilyen tantárgy esetében – hiszen nem biztos, hogy én a 167 cm-el képes lennék átugorni a 175 cm-es négyes szintet magasugrásban.

·                   biológia tanárnő – avagy növényhatározás és miegymás. Igazából én kedvelem a tanárnőt, mivel ő is korrekt – habár a dolgozatai kicsivel nehezebbek, mint amennyit általában tanulunk – és van egy olyan kisugárzása, ami miatt eléggé lehet kedvelni. Eléggé osztályfőnökösködő néhány esetben, de szerintem ez nem baj – elég bajos az osztályunk.

·                   kémia és fizika tanárnő – párban járó tantárgyak. Nos, így év végére rájöttem mi volt a célja a tanárnőnek: hogy végigvigyük a könyveket. Ez, ha jobban belegondolunk neki egy látszat hatékonyság – azért látszat, mert fizikából se kép, se hang senkinél –, nekünk meg kevesebb pótolni való. Ennek a tanárnőnek a kedvenc mondása a „Ezt már tanultátok hetedikben.” habár így év vége felé csupa olyan dolgot tanultunk (leginkább fizikából), amit hetedikben nem – de még nyolcadikban sem – tanultunk. Amúgy, mint ember nagyon jó és néha el lehet kapni a „boldog, kedves és korrekt vagyok” pillanatát, bár felelni nála olyan, mint anno a volt földrajztanárnál -> te mondhatsz bármit, ő már eldöntötte hányast ad és biztos, hogy bele fog szólni a feleletedbe/elmondja helyetted…

·                   földrajztanár – a tantárgy, amiből megpróbáltam kiemelkedni. Öhm, mit is mondjak? Év elején leírtam már mit gondoltam róla első látásra/óra után EBBEN a bejegyzésben, és elég hosszú lenne felsorolni mit gondolok év végén róla. Öhm, engem ugyebár valami miatt az összes földrajztanár utál/nem kedvel és az idei évben a meglepő az volt, hogy most nem azért nem, mert nem tanulok, hanem pont az ellenkezője miatt. (De remélem, hogy nincs velem komolyabb problémája – mint az előző földrajztanárnak.) Az év elejéhez képest megunta az egész munkát, és valahogy megváltozott – nyugodtan nézzen mindenki hülyének, de én ezt már január óta mondtam, asszem az én hibám. Lehet neki szentelek lejjebb egy picinyke részt még…

Legrosszabb, vagy legjobb év? Kíméletlenül őszintén!

Maybe it was the hardest year. Szóval, nem tudom – mindkettő lehetett végül is, mert volt olyan tárgy, amiből kiemelkedtem és ez büszkeséggel töltött el. De ugyanakkor ehhez köthető a legrosszabb év is, mert ennek a kiemelkedésnek én örültem, a tanár meg úgy érzem nem. Mivel még sosem voltam ötös földrajzból, s idén dicséretest sikerült bezsebelnem félévkor hajtott a vágy, hogy ezt a tendenciát ne törjem meg – szóval a cél év vége felé is a dicséretes volt. És akkor most jön a földrajztanár kvázi jellemzése: nem azért lettem főként dicséretes ötös, mert olyan jól tanítana – habár, kezdő, majd belejön és ahhoz képest nem volt kezdetben olyan vészes. Nem tanít rosszul, csak furcsán –, de ha ő ezt így tanulta és ezt mondták neki, hogy így csinálja, akkor hajrá. De az fáj nekem, hogy év vége felé mintha megunta volna az egészet – értem én, nem csak a diákok fáradnak el év végére, hanem a tanárok is, de az a durva, hogy ez mindenkinek feltűnt.

Legjobb év volt, mert hihetetlenül jól éreztem magam a tudásommal. Lett egy nagyon jó ismerősöm/barátom, aki rengeteget segített az angol alkalmazásában, a mindennapokban – és akkor itt jön a hoppá: ez a földrajztanár volt. Tényleg sokat segített, amíg beszélt velem, mert szinte kényszerített rá, hogy angolul gondolkozzak (hajnali háromkor, mert mikor máskor…) és ToZó mellett miatta kezdtem megszeretni az angol nyelvet. (Igen, ToZó – akinek amúgy TóZo kéne, hogy a rövidítése legyen, mindegy –, nincs mert, csak egyszerűen idén nagyon élveztem az angolórákat…). Lettek új barátaim, de közülük egy olyan, aki nem ítélet el egyetlen egy olyan dologért sem, ami ebben az évben történt (és amik közül egyet biztosan nem fogok leírni).

Legrosszabb év volt, mert összevesztem a barátaimmal egy olyan személy miatt, aki miatt hülyeség volt – mellesleg ezek után az a személy már nem is beszélt velem, ami szarul esik, mert hiányzik. Megint szerelmes lettem (és még mindig az vagyok…) és megint pofára estem – nem meglepő, szerintem apáca leszek. Eltávolodtam a barátaimtól és úgy érzem én csak a fölösleges „sokadik” vagyok.

Évet summázunk

Év elején nem gondoltam volna, hogy két tanárral is elég jóban leszek (pedig én mindenkivel próbálok jóban lenni, amennyire lehet) – úgy értem az „árok” két oldalán állunk és általában félek tőlük… De ugyebár, ha az infótanárral jóban lehet lenni, akkor a többivel miért ne? Ez a „jóban lenni” kb. annyit jelent, hogy beszélgetünk – úgy értem pl. szünetben. Máris nem érdekes, ugye?

Aki a legnagyobb meglepetést okozta, az szerintem ToZó volt – jó, ő egy összetett személyiség, mert van a viccelődő, meg a komoly énje és még ki tudja milyenek –, mert olyat tett, amit sose gondoltunk volna (P. és én sem). És igen, ez egy még most is alig fér a fejembe – annyira váratlanul ért. Ő nem az a pusziszkodós ember, ezt már megszoktuk, mert eddigi karácsonyokkor meg névnapokkor nem adott puszit – aztán idén adott. P.-vel úgy meglepődtünk, hogy mi történt?

Ugyebár én beszéltem a földrajztanárral, akinek nem-tanár énjét szerintem mindenki imádná – a tőzsdeversenyesek ismerik is –, mert olyan, amilyen egy „képzeletbeli barát”. (Hehe, ha jobban belegondolok tényleg az volt… xD) Aztán x nap után (meg egy csomó dolog után) megváltoztak a dolgok. Hihetetlenül rossz az emlékezőképessége (vagy direkt felejti el a dolgokat), de nekem nem, és akkor is – nekem kell olyan puding(+kávé+babapiskóta+narancsaroma), amilyet ő csinál. Szóval annak ellenére, hogy mindig engem ugráltattak, hogy kérdezzem meg a dolgokat (hú, év elején volt egy kérdésem, ami igazából nem is az enyém volt) és így visszagondolva nem akarom tudni mit gondol rólam a tanár.

Elrontottam az érettségit – legalábbis az informatika tanárom folyamatosan „meg akar verni”, mert hogy tőlem többet várt… De őszintén, ki gondolta volna, hogy ilyen aprólékos szar lesz? Kiszámoltam emlékezetből, hogy kb. hány pontnak kell kijönnie, s talán a szóbelivel fel tudom hozni ötösre, de nekem kell is az ötös, mert nekem szükségem lesz rá.

Uh, viszont eldöntöttem mi leszek, ha nagy leszek – bár az informatika tanárom megforgatta a szemeit, de aztán megmondtam neki miért az és értette. Szóval: informatika-földrajztanár leszek, ha nagy leszek – első körben. Tudom, hogy ez „olyan szakma, amit csak azok végeznek el, akik nem akarnak semmit csinálni” és ehhez hasonló mendemondák vannak, de én tudom miért szeretnék ez lenni. 1: informatika, mert ECDL-t naaagyon szeretnék tanítani; 2: földrajz, mert az kihívás számomra és szeretnék good geography teacher lenni. DE! Ez nem azt jelenti, hogy a továbbiakban nem gondolkozom a „belső építészet” valamint a „programozó informatika” szakmákon többé – ez azt jelenti, hogy jelenleg úgy érzem tanárként ki akarom magam próbálni és igen, egy részem az, aki „még nem találta meg az útját”, de egy diplomával amúgy is kiröhögnek. Szóval ezért fontos nekem a földrajz dicséretes ötös (ezzel magamnak akarok bizonyítani, hogy érdemes és nem vagyok hozzá teljesen hülye), és nem tudok ez ellen mit tenni.

Ebben az évben elég sok minden történt és igazából egyes dolgokon fogalmam sincs hogy fogom magam túltenni. Nagyon nehéz erről beszélni és nem beszélni – de nem ment a tanulás rovására, szóval ez egy pozitívum. Viszont vannak a tanévben olyan foltok, amik boldog pillanatok, vagy éppen ellenkezőleg.

Ez az év a barátságok megszilárdulására jó volt – helyzetekkel kellett megbirkóznunk. Jó volt arra, hogy rájöjjek a tökéletes nekem örökre elérhetetlen lesz.

Ami még hátra van – avagy az év végi hajtás:

                                I.            május 22., csütörtök

a.       töridogám nem tudom, hogy milyen lett, de azon múlt a négyesem – úgyhogy erőteljesen reménykedem

                             II.            május 26., hétfő

a.       informatika tétel kidolgozás és előadás jegy nélkül

                          III.            május 27., kedd

a.       földrajz plakátkészítés órán – remélem kész lesz, mert kell az ötös

                          IV.            május 28., szerda

a.       kémiából jól kell sikerülnie a dogának, mert célom a négyes

b.      nyelvtan beadandó

c.       matek doga, mert miért ne alapon

                             V.            május 29., csütörtök

a.       fizikából nem szabad rosszul megírnom az utolsó tz-t, hogy meglegyen a hármasom

b.      földrajz dolgozat

                          VI.            május 30., péntek

a.       angolból még egy utolsó tz ebben az évben

                       VII.            június 2., hétfő

a.       tesi kérdéses cooper

                    VIII.            június 3., kedd

a.       irodalom kérdéses kétórás…

b.      földrajz kapott téma elmondása – jegyre

                          IX.            június 5., csütörtök

a.       tesi kérdéses cooper

b.      angolból a szóbeli év végi vizsgától kicsit félek – leginkább attól, hogy nem tudok mit megszólalni (holiday; favourite subject/shows/etc.; future az jöhetne)

                             X.            június 10., kedd

a.       irodalom kérdéses kétórás…

                          XI.            június 18-19., szerda-csütörtök

a.       informatika szóbeli érettségi

                       XII.            ???

a.       németből úgyis lesz doga

b.      biosz növényismeret határozás

Jelenleg így állok (május 20.-án készült kép, azóta angolból jobb az átlagom)