Vége és summer

Kicsit megkésve, de törve nem – itt a poszt, soksoksok érdekességgel meg mindennel, ami csak jön, jönni fog. Lesz benne szó az év végéről meg mindenről…

Ha becsukom a szemem olyan, mintha még csak szeptember első hetében járnánk. Igazából a elmúlt kb. kilenc hónap arról szólt, hogy az érettségizők informatikát tanultak – bár ez csak részben igaz, hiszen áprilistól kezdve volt kemény az élet, addig nem nagyon piszkáltuk a tételeket. Én év elején kitűztem magam elé, hogy szép bizonyítványom lesz, s azt kell mondjam egész szép lett.

Emlékszem év elejére, amikor a „meglátni és megszeretni” pillanattól kezdve félévig szenvedtem, majd akkorát csalódtam, hogy onnantól kezdve a „szeretet” utálatba fordult – ez nem tartott túl sokáig, mert a születésnapom eljött. Szóval, nem jött össze édesanyám „ne legyen olyan nagyok az elvárásaid, adj mindenkinek egy esélyt” monológja – vagyis részben de.

Év végére nem lett kettesem (azt feljavítottam hármasra) és nem lett rosszabb jegyem négyesnél – csak az az egy, de az nem érdekes –, s két dicséretem lett. Harmadik legjobb átlaggal rendelkezem az osztályból. Nem, nem kaptam érte jutalomkönyvet (én sosem fogok, csinálhatok bármit). Az év elején (miután már volt elég jegyem) kitűzött földrajz ötösöm ugyebár félévkor dicséretessé fajult, s onnantól kezdve mindent megtettem ennek megtartásáért – ez nehézségekbe ütközött, miután a tanár nem akarta megadni, de szegényre azt hiszem ráuszítottam az ofőm (nem tudom mennyire nem kedvel azóta). Végül sikerült a kitűzött célt elérni – utolsó földrajzos évben dicséretes voltam végig.

Az informatika osztályozóm (csak szerintem fölösleges? mert jövőre már úgyse lesz, szóval simán végigtanulhattuk volna az évet), majd érettségim is elég jól sikerült. Úgy érzem az érettségim sikerülhetett volna jobban is, de az írásbeli… Mindegy, vége.

1.

Szipi-szupi blog most megint lehet kicsit pihenőre megy, mert nem jött be ez az új „rendszerezzünk dolgokat, úgyse fog menni”, de valami ki kell találnom, mert amit elterveztem azok még mindig tervben vannak, csak kicsit máshogy oldom meg majd a blogon. Ami azt jelenti, hogy felkerülnek az olvasnivalók – egyéb blogokra való hivatkozás például. Éééés előre jelezném, hogy nem mindegyik lesz elérhető mindenki számára (nincsenek felsorolva a blogger-profilomban sem, mert nem volt rá időm, hogy foglalkozzam velük) – ezeknél azonban lehetőséget adok az olvasóknak, s küldök meghívót (persze én nem venném semmibe a tabu téma kifejezést, mert tudjátok én már csak ilyen tabudöntögető vagyok – erről két sorral lejjebb olvashattok bővebben).

2.

Van/lesz nekem egy blogom, amire hosszabb rövidebb novellák, regények, songficek és minden mit el lehet képzelni kerülnek – ezek egy-egy adott témát boncolgatnak, s annyi a közös ezekben az „alkotásokban”, hogy a két főszereplő állandó (mert lusta voltam kitalálni többet).

Ez egy igen erős tabu témára épülő blog lesz, de határozottan elősegíti az írásmódom alakulását – tudjátok: több téma, több lehetőség, jobb íráskészség. Kicsit más, kicsit új, kicsit formabontó – kicsit iskolához van köze, úgyhogy, ha nyári szünetben erre vinne a sors, akkor sem kell aggódni.

Egy lány, egy fiú és the big problem.

3.

Mit szólnátok, ha azt mondanám tanácsadás? Juhú, ingyen, sokféle altémával (blog, design, élet…) éééés teljesen anonim – vagy nem az. Ugye ez most marhára nem érthető? Nem is baj, majd mindjárt az lesz.

Egyik reggel kipattant a fejemből, hogy én annyira ráérek nyáron, hogy segítenék az embereknek. Ezért arra jutottam, hogy kipróbálgatom én ezt az űrlapozást és egybekötöm a kellemest a hasznossal. Szóval, űrlap lesz, majd, ha kész lesz – és abban mindent le fogok írni, úgyhogy minden érthető lesz.

4.

Vannak dolgok, amiket tartogatok még itt a tarsolyomban és remélem ez a nyári szünet elegendő lesz ahhoz, hogy megmutassam a kis világom. Indulunk majd kis túrákra melynek úti céljai Szentendre és Tata, majd kiderül mi lesz az Országos Kéktúrával. Ha azonban vízi terepre kényszerülünk sem ijedünk meg: irány átúszni a Balatont, mert kell olyan póló.

Azonban, ha valaki gasztronómiai útra térne annak is lesz csemege – mit is gondolok én a GURU-ról, vagy éppen a Starbucks-ról? Esetleg kirándulásaim közben találom meg álmaim helyét?