27. lap – 2013.03.03. | Napló lapok 2013

Elgondolkoztam

Szóval van úgy az ember, hogy mindenre van ideje és van úgy, hogy semmire sincs. Hát én mindig valahogy a kettő között vagyok. Ugyanis az életem két fő részre oszlik: hétköznap és hétvége. Mindkettő remek, habár mindkettő tud rettentő unalmas, idegesítő és zsúfolt is. Ha van valami, amit nagyon szeretnék, akkor arra időt szakítok - azonban van olyan, hogy az iskola nevezetű intézményben dolgozó diktátorok (holnap első óra törti, Gladiátor!) keresztbe tesznek, elég rendesen. 
Na most a hétköznapjaim ugyebár ugyanúgy telnek - eltekintve attól, hogy most három esszét kéne írnom a Bibilai portfóliómba. De azt sem tudom, hogy mégis hogyan kezdjek hozzá - egyedül a hatos feladat van készen, a naptárasat viszonylag gyorsan meg tudom csinálni, az esszék közül kettő pikk-pakk megvan. VISZONT, a képes (amihez még mindig nem kaptam segítséget, mert P. nem küldött képeket) és az illusztrációkészítősnél sehol sem tartok - talán meg kéne kérdezni Nándi bá-t, hogy hagy rajzoljunk zsoltárt. 
A hétvégéim meg éppen ahogy esik, úgy puffan - azaz, ha van program akkor az van, ha nincs akkor meg PP töltögetés és olvasás. Ha már olvasás akkor az estéim: olvasással és házi feladat készítéssel telik - de csak azért, mert akkor jobban fog az agyam. 
És akkor most elérkezett a március-április ami a születésnapok-névnapok hónapja és egyszerűen kimerítő. Március: 
  • 7. Nagyika szülinap
  • 10. apu szülinap, apu húgának és unokatesómnak névnapja; 
  • 14. iskolai előadás; 
  • 20. portfólió leadása
Április:
  • 2. nagynéném szülinapja
  • 12. apu névnap
  • 23. anyu és N. szülinap
Szóval nem fogok unatkozni, de vészesen közeledik az a március 10. és 20. - ideje lenne, hogy P. küldje a képet, megírjam az esszéket (amiket majd valamelyik nap meg kell írnom, mert ugyebár a jövőhetem kész káosz) és a naptárt is elkezdjem. Aztán ellenőrizzem, hogy van-e elég patronunk a nyomtatóba - ugyanis ilyenkor szokott kifogyni - és rávenni anyuékat, hogy ugyanmár vegyenek patront, vagy adjanak pénzt nyomtatásra.
Meséltem már, hogy a SzJG miatt Benina igen jó könyvét félbe kellett hagynom? Dehát a húgomnál sose lehet tudni, hogy mikor jön rá az undokság - mondjuk addig nem, amíg nála van a könyvem. 
Ja és, hogy min gondolkoztam el? Ezen kívül? Hát valami olyanon, hogy talán írok egy gyönyörű regényt (lehet, hogy naplóregényt?) az életemről - vagyis egy nem éppen nyafogós történetet, hagyjuk.

Nagyon aranyos portfólió feladatok, amiből csak a 6. van kész :D

26. lap – 2013.02.27. | Napló lapok 2013

Álom és valóság

Oké, akkor úgy kezdeném ezt a hihetetlenül jó napot, hogy a holnapin biztos meg fogok halni. Először is, mert az informatika házimból kettő van kész, az infófüzetem nincs nálam így nem tudom az SQL-nél a dátumos lekérdezést - amit nekem fel kell majd írnom a táblára (megcsináltam, mert rájöttem, hogy nem kell zárójel xD)
Aztán előtte (infóóra) még vannak olyan óráim: Angol (házit kéne készítenem...); Matek (ma írtunk dogát, és ma nem akart tovább bent tartani, mert rövidített órák vannak...); Töri (no problem). 
Aztán informatika után osztályfőnöki, ahol próbálunk - március tizenötödikei ünnepség - és aztán egy fél óra szorongás. Igen, holnap ECDL adatbázis kezelésből (a legnehezebb része a vizsgának) és kapunk felügyelőket. 
Azt hiszem most nekiállok egy kicsit portfóliózni (a Bibliából) és aztán este pedig angolozok.

25. lap – Könyv és családi mozizás | Napló lapok 2013

Egyáltalán nem unalmas nap

Az már nem volt titok, hogy ma moziba megy a család, sőt a film se volt titok - de anyámék reakciója a film végén... De kezdjük a napot az elején, ami eldöntötte, hogy ez egy igen hosszú nap lesz: könyvek. Azaz Libricica nem szabadul be könyvesboltba, de Libricica apukája ismeri a lányá(i)t.
Kilenc óra fele felkeltem és olvastam egy fejezetet a Melléd láncolva című könyvből. Aztán lement, mert éhes és szomjas is voltam - anyu futott, apu pedig nézte e TV-t. Aztán én reggeliztem (krémtúró és kakaó) és bekapcsoltam a gépem, hogy Bingo-z hassak. Aztán apu leült anyu gépéhez és jó szokásához híven mindenfélét beütött a Gooogle-ba és aztán odahívott magához, hogy marha olcsón (6800-ért) lehet venni könyvet... nyolc könyvet! Ráadásul ezek mind Ulpius-Házas 4000-res könyvek - tehát nagyot néztem. Aztán apu mondta, hogy ez mennyire megéri, mire anyu azt mondta, hogy peeersze, ha a felét fizetem - de tegnap megegyeztünk, hogy egy könyvet felesben veszünk. Mindenesetre apu utánaérdeklődött és mondta a nőnek, hogy este hét félnyolc felé mennénk, mert még moziba is megyünk - családi titkok. De már oly közelinek éreztem és örültem.
Anyu felment tételeket tanulni, mi pedig megebédeltünk - kukoricás husi+ananászos husi+krumplipüré. Aztán anyu hamar átnézte a tíz kiszemelt tételét - s még volt két óránk. Tehát apu vezényszavára elindultunk Káposztásmegyerre, hogy előbb elmenjünk a könyvekért. A nő nem volt otthon, de az anyukája beengedett és neki fizettünk - kevesebbet fizettünk (véletlenül), többet vittünk (13 könyv). Aztán a kevesebb fizetés már csak a mozihoz közeledvén ütötte meg a fejünket - apu felhívta a nőt, hogy mindenképpen megadjuk, mert kinéztem még egy könyvet. Na igen, de én nem néztem ki még egy könyvet - jó, tetszett volna, ha megkapok egy könyvet, de nem néztem ki. 
Spolieres moziélmény következik!
Anyu nagyban mondogatta, hogy majd alszanak a moziban, mert fáradtak - mondtam nekik, hogy ezen a filmen nem fognak aludni. A Boszorkányvadászok (Hansel and Gretel: Witch Hunters) egy olyan film, amit erős idegzetűeknek - vértől és harctól nem félőknek - ajánlanék inkább. Habár a film 16 karikás, azért bővelkedik fincsi "szétloccsan a fejed, mert rálépek" eseményekkel - ráadásul 3D-ben! Szóval a boszorkányvadász testvérpár történetét ismerhetjük meg - érdekes megközelítésben. A banyák rondák - már akik a Sötét banyákhoz tartoznak. Jeremy Renner egy cukorbeteg Jánost alakít, Gemma Arterton a Fehér ősboszorkány Júliát. 
Persze az öldöklésen kívül még előfordul benne egy icipici szerelem és poénok ("Nálad van a tököm.")

A film után elmentünk még a 14. könyvért és megismerhettük a nőt, aztán gyorsan - már amennyire a csúszós út engedte - hazajöttünk. Ilyen volt a mai napom - cseppet sem unalmas.