Eltelt az első hét

Igazából nem terveztem ennyi iskolás bejegyzést - mégis így alakult -, de asszem ezt még megemlítem. Szóval, végre hétvége - és most nem feltétlenül azért végre, mert annyira szörnyű lett volna a bent töltött idő... Ma reggel rám tört a köhögés - igen, az orrdugulás és minden után már köhögök, ami szörnyű.
Az első hét amúgy nem volt rossz, csak keddtől kezdve én tompának és kedvtelennek éreztem magam - persze az első hetet nem hagyhattam ki, ééés ezzel még voltak páran az osztályból. De túléltük, még azt is, hogy az igazgató kedden ide-oda ugrált történelemből - és meglepetést okozott a másik helyettesítő kilétével.
Kaptunk már házit, kaptunk jegyet - yes, ToZó, the class and the irregular verbs - és eddig egész jól alakulnak a dolgok. Várom már a jövőhetet és kíváncsi leszek meddig marad ez a nyugi - mert jelenleg még nyugalom van.

Hagyma leves: csókolózás vagy nátha ellen?

Igazából tudom, hogy a fokhagyma az, aminek áthatóbb az illata - én nagyon szeretem - de a hagymás ételekre is mindig megjegyzik, hogy "ezek után nem csókolózol. Hát, hagyma ide vagy oda én amúgy sem csókolózom, ugyanis partnerhiányban ez a cselekvés fölösleges és nem üti fel a fejét.
Amit viszont remélek, hogy két bögrésleves után - igen, tudom, de most hirtelen ez volt a leggyorsabb megoldás - elkezd enyhülni ez a kínzó orrdugulás. Ja, igen: megfáztam. Tegnap hangom nem igazán volt nap végére, aztán este elkapott a levegőhiány. Ez engem mindig is idegesített, mert így a rossz közérzet mellé még párosul a tompaság is - nos, ez az, ami egyik tanárt se érdekli. Illetve van, aki felteszi a kérdést, hogy akkor minek jöttem be. Azért járok be még ilyen állapotban is, mert nincs lázam és így anya azt mondja, hogy mennyek csak. Ráadásul most nagyon nem szeretnék kimaradni és remélem hétvégén elmúlik, mert nem akarom kihagyni az órákat, év eleje van.

Jaj, azt azért le akartam írni, hogy a matektanár - új van - az kérte, hogy mutatkozzunk be és mondjuk a hobbink, aztán mondta, hogy ha megtisztelem, akkor szívesen olvasna tőlem... Szívesen mutatnék neki valamit, csak az a baj, hogy ilyen térre nincs mit - a háttérben folyó regényötletemet meg még csak meg se merem említeni. Szóval majd meglátjuk, hogy mi lesz, lehet eszembe jut valami.

Ezennel megnyitom a...

... 2014/215-ös tanévet

Back to school
{Bejegyzés az új tanévről}
Itt egy újabb lehetőség, hogy mindenki megfogadja – most bizony tanulni fog, ez persze az első két hétben működik is, aztán elkezdődik a tanárok részéről a bekeményítés, a diákok részéről meg a figyelemmegoszlás és ez együttesen fejetlenséget okoz.
Jelenleg már a fejünk fölött lebeg egy dolgozat és már most tudjuk, hogy szeptember másodikától kőkemény tanulás – habár ilyenkor a tanárok még elnézőbbek, hiszen nekik is véget ért a szünet. És ezek után következik a belerázódás – amit jobb, ha első héten mindenki megeszközöl, utána ugyanis már senki sem olyan elnéző – egészen a „mindjárt téli szünet és karácsonyig”, és utána mindenki tudja mi a tanárok kedvenc mondata: Szünet után már nem szívesen foglalkoznak a javítással, addig tegyünk meg mindent. Aztán, ha a villámdoga az utolsó nap nem sikerül jól, az már a te gondod…
Az én első napom tele volt meglepetéssel és kicsit úgy érzem a mókuskerék már tegnap elkezdődött. Hiszen ki beszél egy tanárával arról, hogy ki mit vár? Természetesen én, és ez már kicsit sem zavar.
Én ezennel megkezdtem az utolsó előtti évem, ami már számít – igen, az elmúlt két napban napi százszor megkaptam, hogy most mindenből kitűnőnek kell lennem – és összeszorítja a gyomrom, ha arra gondolok: jövőre ilyenkor már javában csak az érettségire tudok gondolni.
Ebben a bejegyzésben feltűnik: az ex-informatika tanár, az ex-földrajz tanár, a történelem tanár, az angol tanár és a new tesitanár – ők legalábbis egy leheletnyivel többet szerepelnek majd, csakúgy mint az új tanárok. És ez enyhén személyes hangvételű, ami... na, majd olvasás után!
A bejegyzés tartalma:
Egy hét 31 óra
Továbbtanulásból elégtelen
Meglepetéseké a világ
Minden egyéb
Egy kicsi a húgomról

(Frissítve szeptember 2-án)