... 2014/215-ös
tanévet
Back to school
{Bejegyzés
az új tanévről}
Itt egy újabb
lehetőség, hogy mindenki megfogadja – most bizony tanulni fog, ez persze az
első két hétben működik is, aztán elkezdődik a tanárok részéről a bekeményítés,
a diákok részéről meg a figyelemmegoszlás és ez együttesen fejetlenséget okoz.
Jelenleg már
a fejünk fölött lebeg egy dolgozat és már most tudjuk, hogy szeptember
másodikától kőkemény tanulás – habár ilyenkor a tanárok még elnézőbbek, hiszen
nekik is véget ért a szünet. És ezek után következik a belerázódás – amit jobb,
ha első héten mindenki megeszközöl, utána ugyanis már senki sem olyan elnéző –
egészen a „mindjárt téli szünet és
karácsonyig”, és utána mindenki tudja mi a tanárok kedvenc mondata: Szünet
után már nem szívesen foglalkoznak a javítással, addig tegyünk meg mindent. Aztán,
ha a villámdoga az utolsó nap nem sikerül jól, az már a te gondod…
Az én első
napom tele volt meglepetéssel és kicsit úgy érzem a mókuskerék már tegnap
elkezdődött. Hiszen ki beszél egy tanárával arról, hogy ki mit vár?
Természetesen én, és ez már kicsit sem zavar.
Én ezennel megkezdtem az utolsó előtti évem,
ami már számít – igen, az elmúlt két napban napi százszor megkaptam, hogy most
mindenből kitűnőnek kell lennem – és összeszorítja a gyomrom, ha arra gondolok:
jövőre ilyenkor már javában csak az érettségire tudok gondolni.
Ebben a
bejegyzésben feltűnik: az ex-informatika tanár, az ex-földrajz tanár, a
történelem tanár, az angol tanár és a new tesitanár – ők legalábbis egy
leheletnyivel többet szerepelnek majd, csakúgy mint az új tanárok. És ez enyhén személyes hangvételű, ami... na, majd olvasás után!
A
bejegyzés tartalma:
Egy hét 31 óra
Továbbtanulásból elégtelen
Meglepetéseké a világ
Minden egyéb
Egy kicsi a húgomról
(Frissítve szeptember 2-án)