2014. szeptember 1.

Ezennel megnyitom a...

... 2014/215-ös tanévet

Back to school
{Bejegyzés az új tanévről}
Itt egy újabb lehetőség, hogy mindenki megfogadja – most bizony tanulni fog, ez persze az első két hétben működik is, aztán elkezdődik a tanárok részéről a bekeményítés, a diákok részéről meg a figyelemmegoszlás és ez együttesen fejetlenséget okoz.
Jelenleg már a fejünk fölött lebeg egy dolgozat és már most tudjuk, hogy szeptember másodikától kőkemény tanulás – habár ilyenkor a tanárok még elnézőbbek, hiszen nekik is véget ért a szünet. És ezek után következik a belerázódás – amit jobb, ha első héten mindenki megeszközöl, utána ugyanis már senki sem olyan elnéző – egészen a „mindjárt téli szünet és karácsonyig”, és utána mindenki tudja mi a tanárok kedvenc mondata: Szünet után már nem szívesen foglalkoznak a javítással, addig tegyünk meg mindent. Aztán, ha a villámdoga az utolsó nap nem sikerül jól, az már a te gondod…
Az én első napom tele volt meglepetéssel és kicsit úgy érzem a mókuskerék már tegnap elkezdődött. Hiszen ki beszél egy tanárával arról, hogy ki mit vár? Természetesen én, és ez már kicsit sem zavar.
Én ezennel megkezdtem az utolsó előtti évem, ami már számít – igen, az elmúlt két napban napi százszor megkaptam, hogy most mindenből kitűnőnek kell lennem – és összeszorítja a gyomrom, ha arra gondolok: jövőre ilyenkor már javában csak az érettségire tudok gondolni.
Ebben a bejegyzésben feltűnik: az ex-informatika tanár, az ex-földrajz tanár, a történelem tanár, az angol tanár és a new tesitanár – ők legalábbis egy leheletnyivel többet szerepelnek majd, csakúgy mint az új tanárok. És ez enyhén személyes hangvételű, ami... na, majd olvasás után!
A bejegyzés tartalma:
Egy hét 31 óra
Továbbtanulásból elégtelen
Meglepetéseké a világ
Minden egyéb
Egy kicsi a húgomról

(Frissítve szeptember 2-án)

Egy hét 31 óra
{Avagy órarend, tantárgyak, tanárok}

Szerintem egész szép, már ami az egy napra jutó órák számát illeti – hiszen 5, 8, 6, 7 és 5 órák lesznek, ami nem megerőltető. Igazából sokáig még csütörtökön is 8 órám lett volna, de erről később…
A művészetek tantárgyról még mindig alig lehet tudni valamit – a plusz ma az volt, hogy megtudhattuk a magyarhoz és történelemhez ez nélkülözhetetlen. A társadalomismeret és etika pedig nekem egyre megy, de egész biztos van különbség – csak marhára nem érdekel, ugyanaz a tanár tartja, nem tudjuk milyen füzet kell hozzá és mindkettő az erkölcsi oktatást sejteti. (Illetve utánakeresve egy oldalon kb. gazdaságföldrajzra hajazó valamit találtam – de ha tényleg ez lesz, akkor elkérem anyu tételeit, mert cakkumpakk ugyanaz az egész, amit jelenleg ő tanul, illetve amit tanult anno.) Amúgy a tanárnéni – mármint etika+társadalomismeret – volt bent tavaly egyszer helyettesíteni és az egyetlen emlékem róla, hogy bejött és azt mondta „Ne beszéljetek, még csak halkan sem! Valamint a levegőt is halkan vegyétek, ne zavarjátok a másikat!”
Ami viszont egy sajnos helyzet, a következő: történelem tanárunk három hétig házon kívül lesz, így szakhelyettesítés lesz… Az osztályfőnökünk elintézte nekünk, hogy az igazgató illetőleg az igazgató helyettes jöjjön be helyettesíteni – igen, csak nekünk lobbizott, mert ő ilyen jó fej. Azt hiszem az arcokat nem kell magyarázni – főleg Babiczét – amikor ezt a hírt megtudtuk, rögtön mindenki elkezdte siratni a törtitanárunk maratoni diktálását. Persze ez csak három hét, de rögtön két másik tanárhoz is kell alkalmazkodnunk. Az, hogy a törtitanárral mi van, titok - csak nálunk az iskolában ez a szó nem létezik, így tudjuk mi van. (Kár, hogy ToZó végül nem lett töritanár (?), akkor nem kéne „szenvednünk” a főemberekkel, és igazából furdal a kíváncsiság azt a tantárgyat hogy adná át.) FRISSÍTVE: Nem az igazgatóhelyettest kapjuk meg eme három hétre az igazgató mellé, hanem az ex-földrajz tanárt - igen, föci-töri szakos, mesés - ami előreláthatólag KÁOSZ-t fog eredményezni. Ha már csak azt nézzük, hogy két tanárnak kéne együtt működnie egy ideig... Ez a három hét tartogat még meglepetéseket...
Az új tesitanár nevét pedig csak az ex-tesitanár tudta kimondani. Hát nem rendes? Bejött, hogy elköszönjön tőlünk meg elmondja: le kellett adnia, mert úgy jött ki a kollégáknak meg mindenkinek az óraszám. Igazából, szerintem lesz nekünk még 10. tesitanárunk is – kimondhatatlan nevű új tanárnéni a hatodik négy év alatt.

Továbbtanulásból elégtelen
{Földrajz szakkör, Informatika emelt}
Szóval, ez az év sem lett a sárgaköves út számomra – pedig most már legalább eldöntöttem, hogy akkor really what I want. De ez érdekli a francot, hiszen ez az év már csupáncsak arról szól, hogy végre elkezd azt tanulni, ami ahhoz kell, hogy azzá válj, amivé akarsz. Persze nem csak én jártam így, sokaknak le kellett mondaniuk például az egyik emelttárgyról, mert egy időbe tették a másikkal – márpedig azoknak magántanár után kell nézniük, akármennyire is ellenzi ezt az osztályfőnök.
Múlthét pénteken megtudtam, hogy nem indul földrajz szakkör – vagyis ez így nem helyes, mert indul. Szóval, múlthét pénteken megtudtam, hogy csak a végzősöknek indul földrajz szakkör. Ezen elszomorodtam, mert nekem igenis fontos lett volna, hogy valaki végre a fejembe verje a természetföldrajz lényegét – de ez maximum csak jövőre lehetséges, akkor már nekünk is lesz. Mondjuk ez azért is rettentően idegesítő helyzet, mert így egy csomó embertől elvették a lehetőséget a B tervre.
Az emelet informatika pedig azért nem indult, mert csak egy – vagyis velem együtt kettő – személy jelezte részvétét. Ez nem véletlen: egészen évvégéig arról volt szó, hogy nem indul, így mindenki mást írt be. Szomorú, mert így marad nekem az emelt angol és angol szakkör – amiket remélem jól meggondolva vettem fel, már ebben sem vagyok biztos.

Meglepetéseké a világ
{Ex-informatika és ex-földrajz tanár és ToZó meglepetések}
Szerintem nem kell magyaráznom miért ezt a három úriembert szemeltem ki magamnak külön bejegyzésbe. Kettőjüktől tavaly búcsút mondtam – bár egyikükkel elég valószínű, hogy még két érettségin is fogok találkozni, de egyen biztos – és az a két óra volt, amit én tovább szeretnék tanulni, úgyhogy most biztosan egy év nagyon csúnyán kiesik, de azon leszek, hogy azért a megtanultakat ne felejtsem el, amit meg eddig sem tudtam, azokat majd tudjam.
Ex-informatika tanárom meglátott, mikor lementem útbaigazítani a húgomat és azt mondta, hogy hiányoztam neki. Azt hiszem ez hiányozni fog, mert tőle mindig kaptam szép szavakat, amik feldobták a napom. Persze elkerülni nem tudjuk egymást – főleg, hogy a húgomnak is ő lesz a tanára, de az nem ugyanaz. Már nem lehetek az, aki ért az informatikához, csak egy lány vagyok, aki végzett az informatikával és négyes lett az érettségije.
A második, akire kitérek az ToZó – aki reggel elég morcos volt, de így visszagondolva érthető. Nos, vele sikerült lebotolni, hogy ne holnap írjunk dolgozatot – szerda sokkalta szimpatikusabb, mint a kedd. (A keddet sosem szerettem, mert akkor mindig földrajz volt és azt a tavalyi évig nem szerettem.) Mondjuk ő hiányzott nekem talán legjobban a tanárok közül – már persze nem azt mondom, hogy a dolgozatok és házik és szidások, hogy mindezek nincsenek kész/rosszul sikerültek hiányzik, sokkal inkább minden más.
A harmadik pedig az ex-földrajztanárom, aki nagy meglepetésemre osztályfőnök helyettes lett, ami a tavalyi évéhez képest egy nagy előrelépés – nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalka tanárok hipp-hopp ofő helyettesek lesznek. (Igen, tudom, hogy mindenkinek egyszer el kell kezdenie valahol, de akkor is furcsa volt nekem.) Persze én azt se tudtam, hogy kapott osztályt, azt meg pláne nem, hogy a mi termünk mellett – így az eléggé meglepett, hogy amikor benéztem az ajtón őt láttam, de kaptam egy mosolyt, tudjátok egy olyan „mindentelmondót”. Arra mondjuk kíváncsi leszek, hogy milyen lesz – olyan szinte láthatatlan mint ToZó, vagy láthatóbb?

Minden egyéb
{Kirándulás és a továbbiak}
Ugyebár nálunk az osztálykirándulás szeptemberben van – már csak két hét, és mehetünk túúúúúrázni. Az idei évben újra a túráé a főszerep. Nem értem: most mindenkire rájött ez a „túrázzunk, mert az jó és legyen erre órakeret is, de ne az érdeklődőknek, hanem ki tudja kiknek”? Oké, az osztálykiránduláson nagyon mást nem tudunk csinálni, persze beltéri medencézhetünk – illetve, ha végre megírnám a programot lenne időnk medencézni.
Nem egyedül tervezem megszervezni a kirándulásunkat csak A. még nincs otthon és így nehézkes. Meg azt is jó lenne tudni, hogy mikor és hogyan lehet feljutni oda – csak mert for example a túrát is be kéne lőni. Igazából egy éjszakai túra lenne az igazi, de van egy olyan érzésem, hogy az osztályfőnök – és többen – nem repesnének az ötlettől. Szeptember 19. irány Medves – már megint egy állat, mindig
Szóval, ha már túra, akkor valaki igazán elmondhatná nekem, hogy ami van (?) az iskolában az mégis micsoda. Mármint azon belül, hogy túra – mert még az illetékestől (?) se sokat tudtam meg; igazából csak annyit, hogy ő maga miatt szeretne túrázni. Oké, hogy ez megint nekem egész biztos nem elérhető – jó, ezt megint meg tudnám cáfolni, de nem teszem. Persze azt se tudom, hogy kit kéne kérdezni, mert akit kérdezhetnék, és valószínűleg tudna is mondani valamit folyamatosan bealszik nem szereti a munkájára vonatkozó kérdéseket túlságosan. Majd egyszer csak kiderül legalább egy pici részlet – annyira nem izgat, csak tavaly az örömködés után a mostani… Anyway.
A továbbiakban megismerkedünk az összes új tanárral és igyekszünk túlélni a történelemórákat. A szünetet meg nagyon várjuk és most jó hosszú is lesz, szerencsére – és én már most várom a karácsonyt. És csak így üzenném – remélem, látja az illető –, hogy idén is számítok az ajándékbontásbeli segítéségre, meg arra, hogy ott maradjon végig, azért annyira nem vagyunk szörnyűek, vagy de? (Tudom, hogy it’s boring sometimes, but please, the last year ClassChristmas was good.)

Egy kicsi a húgomról
{ECDL és győzködés}
Mivel a húgom is már gimnazista így pár szóval megemlékszem az ő első napjáról is. Leginkább arról, hogy ő mennyire nem akar ECDL-re menni, mi – a család – viszont mennyire szeretnénk. Szóval én megmondtam neki, hogy neki az márpedig kell és vitának helye nincs – szokásosan elkezdett duzzogni, de aztán rábólintott.

Szóval elég kevés mindent tudtam meg tőle, mert nem volt valami beszédes – az osztálytársairól se tudok semmit. Jelenleg többet tudok a 9d-sekről, mint a 9c-sekről, pedig a d-sekről se tudok sokat, csak az, hogy a 204-esben vannak és ki az osztályfőnök illetve a helyettes. De a húgom csak annyit mondott, hogy jó volt és ennyi, tényleg ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése