Téry Ödön Emléktúra

Téry Ödön emléktúra

Mi visz rá egy csapat Corvinos diákot, s egy tanárt, hogy egy újabb sárral övezett túrán részt vegyen? A Szomor56 óta a Corvinosokat nem állítja meg a bokáig érő sár, szemerkélő eső és egyéb időjárási viszontagság.

A legújabb teljesítménytúra – amin eddig az iskolából legtöbben részt vettek, szám szerint 9-en – a Téry Ödön emléktúra volt. Ezen a túrán bebizonyosodott, hogy a Corvinosok akkor is képesek beérni, ha éppen feldarabolódnak. A nagy csapat három részre szakadt: a sietőkre, az eltévedőkre és a később indulókra.

A túra

A Corvinból ketten az 50km-es távot választották – velük a Klotildligeten találkozott a másik, azaz 25km-es, távot választók. Akik a rövidebb távot választották, azok nagyobb részben először vettek részt ilyen jellegű túrán.

Az első ellenőrzőponton három féle meleg leves, két féle saláta, zsíros kenyér és korlátlan italfogyasztásra is lehetőség volt. A következő ellenőrzőponton két pecsétet is kaptunk – a harmadiknál ugyanis nem volt senki a nagy sár miatt.

Egyedüli nehezítő tényező a sár volt, ami a felfelé és lefelé menetet is hátráltatta. Lefelé gyakran piruetteztek és dobtak – majdnem – hátast.

A sietők

Egy Corvinos – aki 50km-re ment – sietett, hogy szintidőn belül beérjen. A másik két tag is ezen ok

miatt indult előbb, mint a csapat többi tagja, és próbálta a lehető leggyorsabban venni a felfelé vezető utakat – a félig meddig egyenes szakaszokon pedig szinte futva haladtak.

A sáros úton lefelé csúszkáltak, de nem mindenki esett el – Dobogókőről lefelé egy kicsit belassultak, mert a sár csúszott és bele is ragadtak néha. Eltévedésből ők is remekeltek – más túrázókat követve egy folyó átkelését is beiktattak. Végül pontban – azaz 7 órán belül – sikerült beérniük a célba a félhomályban.

Az eltévedők

Voltak olyanok, akik időben elindultak azonban Pilisszántódnál egy másik jelzést követve másik útra tévedtek. A baj csak akkor lett szembeötlő, amikor felmentek egy magasabb pontra, ami sehogy sem illeszkedett az útvonalba.

Értük a tanár úr sietett vissza, s próbálta a lehető leggyorsabban visszanavigálni őket. Az első ellenőrzőponthoz érve kicsit megnyugodtak, s folytatták útjukat Dobogókő felé. Dobogókőre felérve az egyik túrázó kiszállt a túrából, de a többiek folytatták. Végül ők is sikeresen beértek, s átvehették az emléklapjukat, kitűzőjüket.

A később indulók

Ők voltak azok, akik akkor értek be a rajthoz, amikor a tanár úr már éppen indult volna – így inkább megvárta őket, s velük együtt indult. Mivel első bálozókról volt szó így elég lassan haladtak, ami nem volt gond egészen addig, amíg ki nem derült, hogy voltak kik eltévedtek. Azért, hogy mindenki lehetőleg tudja teljesíteni a távot szintidőn belül a később indulók hozzácsapódtak más túrázókhoz és úgy folytatták útjukat.

Szerencséjükre sikerült úgy belejönniük a gyaloglásba, hogy szintidőn belül beértek. Sikeresen teljesítették életül első teljesítménytúráját, a 25km-es távot úgy, hogy elég későn indultak.

Összegezve

Az iskola diákjai, s a tanár úr is szépen legyűrték a sarat, a havazást, s havas esőt is – szereztek kókuszdiót, tévedtek el és szereztek olyan élményeket, amilyenekben eddig még nem volt részük.

A célba érkezés után mindenki épségben hazaért, s egy kis nyújtás – na meg egy forró fürdő – után mindenki kimerülten álmodta álmát.

 Fotók: Egy ismerős

... Marciról

Sok kihagyás után visszatért ez a rovat, amiben most egy újabb személyt mutatok be. Ez a személy igazán közel áll a szívemhez, mivelhogy szinte elrabolta azt. Bemutatom tehát páromat, Marcit. Azt a szőke hajú, kék szemű – szemüveges – fiút, akivel hosszú és boldog párkapcsolatban élek.

... M A R C I R Ó L

1997. január 30-án, majdnem pontosan egy évvel utánam, látta meg a napvilágot, amit eleinte nehezen hittem el – azt hittem csak így akar csajozni vagy valami. Később kiderült, hogy szó sincs erről – még a személyijét is megmutatta, bár a képet letakarta.

Megismerkedésünk a Szomor56 túrának volt köszönhető, ahol megismertem – mint egy bunkó parasztot – kezdve azzal, hogy lekönyökölt, majd folyamatosan élcelődött, hogy minek mentem túrázni, ha nem bírom. Egyáltalán nem volt rokonszenves és a falra tudtam volna mászni tőle.

A túra után, amikor nekiláttam a beszámolónak és segítséget kértem, neki az volt a válasza, hogy a pálinkát írjuk bele mindenképp – amúgy tényleg isteni volt az a pálinka –, de nem tűnt valami segítőkésznek. Mivel úgy voltam vele, hogy a túrásokkal többet fogok találkozni, hát bejelöltem ismerősnek.

Egy csütörtöki nap láttam a folyosón és gondoltam rámosolygok, hátha ezzel valami pozitívabb képet is ki tudok belőle csikarni. Nem meglepő, hogy sikerült elérnem a célom – habár véleményem szerint a mosolyom egyáltalán nem szép. Még aznap láttam feljönni a lépcsőn és mikor észrevett rám vigyorgott és megállt mellettem. Elkezdett nekem beszélni a túrákról, arról, hogy az anyukája a bátyját elengedte a Kitörés túrára, de őt nem és a többi.

Az osztálytársaim sorban kérdezgették ki az a srác, akivel beszélgettem a szünetben én meg mindig mondtam „Marci, a túráról”. L. megemlítette, hogy milyen kidolgozott a háta – a folyósón könnyebb volt átöltöznie, mint elmenni a mosdóba. Nekem csak a magabiztossága, a combomnyi karja és a cuki mosolya tűnt fel – meg hát mégse kérhettem, hogy vetkőzzön le.

Marci a külsejével ellentétben egy igazán aranyos, visszafogott ugyanakkor harsány fiú – a külseje alapján az ember azt hinné egy bunkó, öntelt fazon. Ő rockernek szereti öltöztetni magát iskola időben, azonban mióta együtt vagyunk, kezd normálisan kinézni. Szereti a rock zenét, de igazából a mulatóson kívül nincs olyan zenei stílus, amit meg ne hallgatna – amikor keringőt gyakorlunk akkor Shostakovich - Waltz No. 2-t szoktunk hallgatni, illetve Loona - Hijo de La Luna-t.

Nagyon szeret táncolni, már ami a klasszikus táncot illeti, éppen ezért örül, hogy három szalagavatón is táncolhat – egyszer, mert kevés fiú volt; utána az én szalagavatómon és végül a sajátján. Amikor tanít táncolni akkor látni a legjobban az arcán az elhivatottságot és azt, hogy mindent milyen komolyan vesz.

Csodálatos a hangja – mély és olyan szónoki – és imádom, amikor magyaráz nekem. A tankoktól, repülőgépektől és mindenféle katonás dologtól olyan lázba jön, hogy öröm nézni a szeme csillogását – és habár forgatom a szemem, imádom, ahogy próbálja nekem elmagyarázni a dolgokat.

A konyhában is egész ügyesen mozog – a shusit, a provence-i csirkét és a különböző kávé- és csoki- különlegességeket remekül elkészíti – bár azt jobban szereti, ha valaki más tálalja elé az étkeket. (Megjegyezném, hogy anyukája isteni bakonyi tud csinálni, ha csak rá gondolok összefut a nyál a számban.) Kávémániás, bár az utóbbi időben kevesebbet ivott abból a keserű nedűből.

Szabadidejében vagy a barátaival iszogat, túrázik, vagy pedig kajakozik – ez utóbbi vonzóbb számomra. Elég régóta kajakozik ez számára egy olyan sport, amiben elért sikereket és lényegében ennek köszönheti, hogy ilyen Adonisz lett. Illetve olvas – katonás könyveket általában, meglepő.

Ha nagy lesz, akkor katona lesz, akár csak bátyja. Ahogy ő fogalmazott amióta csak az eszét tudja, az akar lenni, míg mások kinövik ezt ő nem. Nagyon elhivatott és igyekszik erején felül teljesíteni, ami legtöbbször sikerül is neki – ha nem a német nyelvről beszélünk.

Igazság szerint minden nőt elbűvöl – az óvodás korcsoporttól kezdve a már második gyermekkorban élőkig – és engem nem zavar, mert teljesen megbízható. Inkább a spontán dolgokat kedveli, de azt se bánja, ha valamit meg kell tervezni.

Ilyen az én párom, Szépszemű Hercegem!

Angyalok Háborúja

Fehér Laura - Angyalok Háborúja

Nos, a kinézetről beszéltünk már, hiszen ez egy deviantartos design, amit nem egészen sikerült személyre szabni. Arra bátorítanálak, hogy próbálj meg keresni egy design oldalt – sajnos most elég sokon van szünet, de nem lehetetlen találni. Addig, amíg nem sikerül orvosolni a dolgot azt tanácsolom, hogy az oldalakat (Főoldal, 1. évad) próbáld meg oldalra tenni, mert ez így eléggé rendezetlen.

Sem a chat, sem a szövegdoboz kódja nem illeszkedik a modulsáv szélességéhez. Ezek a designek, amiknek átlátszó a bejegyzés hátterük azért nem szeretem, mert alig lehet kiolvasni a betűket, ráadásul Te a 14. fejezetig szürke betűszínt használtál, amivel az olvasóknak meggyűlhet a baja – már az új olvasóknak, hiszen nem tudom milyenek voltak az előző designek, lehet azokon el lehetett olvasni.

Feltűnt, hogy a bejegyzések szövege nincsen sorkizártra állítva, ami rombolja az összhatást – a legtöbb blogon már felhívják a figyelmet arra, hogy nem szép az a bejegyzés, aminek a végei össze-vissza vannak, sorkizárt a király.

Nem akarlak megbántani, de úgy érzem számodra kell az építő kritika. Elolvastam az első két fejezetet, valamint a 15. és 16. fejezetet. Azért így gondoltam, hogy beleolvasok, mert így láthatom a változásokat/visszaeséseket.

1. fejezet:

Nos, az első fejezet tele van párbeszéddel, ami rettentően zavaró – régebben én is elkövettem ezt a hibát –, de sok olvasással és gyakorlással lehet javítani a dolgon. Viszont helyesírási hibákat nem nagyon találtam.

Nekem valahogy a főnök és Clary kapcsolata inkább olyan baráti, én legalábbis a főnökömet biztosan nem tegeztem volna le. Az, hogy a hátteret megpróbálod beleszőni a történetbe nem rossz, de a kivitelezés nem tökéletes.

Van még egy hiba, ami szúrja a szemem:

- Hát, akkor nyomás is aludni, ugyanis lenne egy kérésem, amihez kipihentnek kell lenned, hogy tudj koncentrálni. - mondta neki a főnök, nem értve a célzást.  -> Ebben a mondatban elkövetted azt a hibát, amit még nagyon sokan, ha párbeszédet írsz és kijelentő mondta, de utána még cselekvést is írsz mögé, akkor a párbeszéd részbe pont nem kell (kiemeltem azt a pontot, ami felesleges)!

2 fejezet:

Néha múlt időben, néha jelen időben írsz – egyeztess, mert ez így nagyon szétesik. A tőmondatok itt elharapództak, és a párbeszédek is maradtak többségben. Észrevettem egy logikai bakit, az első fejezetben Clary megtudja a srác nevét viszont ebben a fejezetben azt írtad „de akkor sem fogjuk tudni, hogy ki ő…”.

Clary személyisége inkább egy 14 éves – lehet sokat mondtam – lányáéhoz hasonlít, mintsem egy 18 éveséhez. Aisha csak úgy belecsöppent az egészbe, azt se tudta ki ő – ide kellett volna valami szöveges rész, amiben megjelenik Aisha.

15. fejezet:

Néha hiányzik az alany a szövegből így értelmetlen – nem lehet tudni ki beszél. Még mindig tőmondatok vannak – legalább két tőmondat között lenne valami kötőszó, de nincs – és értelmetlen a cselekmény. Például elindulnak, aztán félúton valamikor bekötik a szemüket?

Thomas hirtelen a barátjuk lett – legalábbis mivel felajánlotta, hogy szólítsák Tomnak nekem ez ugrott be. Jelen esetben a „Tom-nak” helytelen, hiszen nem olyan külföldi név, aminek kötőjeles toldalékolás kellene.

A fejezet közepe felé kellemes meglepetés ért, mivel nem csak tőmondatokat, hanem összefüggő összetett mondatokat is olvashattam. Logikai hiba itt is van, például Tom kerekperc megmondja, hogy tudja milyen Clary fajtája, mirepár perccel később Clary azon gondolkozik Tom vajon tudja-e, hogy micsoda. Az „estélyük” és estéjük között van egy kis különbség – míg előbbi az estély toldalékolt alakja, addig utóbbi az este toldalékolt alakja.

16. fejezet:

Azt hiszem nem kéne meglepődnöm, de megint megemlítem a tőmondatokat. Ellensúlyozza valamennyire, hogy hosszú fejezeteket írsz, de a történet eléggé összecsapott – értem ezalatt a cselekményt, amikben logikai bakik vannak.

Azt tanácsolom, hogy a következő évadot jobban néz át, kerüld a tőmondatokat és merd bemutatni a világot és a szereplőket. Az alapötlet nem rossz, csak a kidolgozásával vannak problémák – keveselltem a világot bemutató részeket és az érzelmeket.