Téry Ödön Emléktúra

Téry Ödön emléktúra

Mi visz rá egy csapat Corvinos diákot, s egy tanárt, hogy egy újabb sárral övezett túrán részt vegyen? A Szomor56 óta a Corvinosokat nem állítja meg a bokáig érő sár, szemerkélő eső és egyéb időjárási viszontagság.
A legújabb teljesítménytúra – amin eddig az iskolából legtöbben részt vettek, szám szerint 9-en – a Téry Ödön emléktúra volt. Ezen a túrán bebizonyosodott, hogy a Corvinosok akkor is képesek beérni, ha éppen feldarabolódnak. A nagy csapat három részre szakadt: a sietőkre, az eltévedőkre és a később indulókra.

A túra

A Corvinból ketten az 50km-es távot választották – velük a Klotildligeten találkozott a másik, azaz 25km-es, távot választók. Akik a rövidebb távot választották, azok nagyobb részben először vettek részt ilyen jellegű túrán.

Az első ellenőrzőponton három féle meleg leves, két féle saláta, zsíros kenyér és korlátlan italfogyasztásra is lehetőség volt. A következő ellenőrzőponton két pecsétet is kaptunk – a harmadiknál ugyanis nem volt senki a nagy sár miatt.
Egyedüli nehezítő tényező a sár volt, ami a felfelé és lefelé menetet is hátráltatta. Lefelé gyakran piruetteztek és dobtak – majdnem – hátast.

A sietők

Egy Corvinos – aki 50km-re ment – sietett, hogy szintidőn belül beérjen. A másik két tag is ezen ok

miatt indult előbb, mint a csapat többi tagja, és próbálta a lehető leggyorsabban venni a felfelé vezető utakat – a félig meddig egyenes szakaszokon pedig szinte futva haladtak.
A sáros úton lefelé csúszkáltak, de nem mindenki esett el – Dobogókőről lefelé egy kicsit belassultak, mert a sár csúszott és bele is ragadtak néha. Eltévedésből ők is remekeltek – más túrázókat követve egy folyó átkelését is beiktattak. Végül pontban – azaz 7 órán belül – sikerült beérniük a célba a félhomályban.

Az eltévedők

Voltak olyanok, akik időben elindultak azonban Pilisszántódnál egy másik jelzést követve másik útra tévedtek. A baj csak akkor lett szembeötlő, amikor felmentek egy magasabb pontra, ami sehogy sem illeszkedett az útvonalba.
Értük a tanár úr sietett vissza, s próbálta a lehető leggyorsabban visszanavigálni őket. Az első ellenőrzőponthoz érve kicsit megnyugodtak, s folytatták útjukat Dobogókő felé. Dobogókőre felérve az egyik túrázó kiszállt a túrából, de a többiek folytatták. Végül ők is sikeresen beértek, s átvehették az emléklapjukat, kitűzőjüket.

A később indulók

Ők voltak azok, akik akkor értek be a rajthoz, amikor a tanár úr már éppen indult volna – így inkább megvárta őket, s velük együtt indult. Mivel első bálozókról volt szó így elég lassan haladtak, ami nem volt gond egészen addig, amíg ki nem derült, hogy voltak kik eltévedtek. Azért, hogy mindenki lehetőleg tudja teljesíteni a távot szintidőn belül a később indulók hozzácsapódtak más túrázókhoz és úgy folytatták útjukat.
Szerencséjükre sikerült úgy belejönniük a gyaloglásba, hogy szintidőn belül beértek. Sikeresen teljesítették életül első teljesítménytúráját, a 25km-es távot úgy, hogy elég későn indultak.

Összegezve

Az iskola diákjai, s a tanár úr is szépen legyűrték a sarat, a havazást, s havas esőt is – szereztek kókuszdiót, tévedtek el és szereztek olyan élményeket, amilyenekben eddig még nem volt részük.
A célba érkezés után mindenki épségben hazaért, s egy kis nyújtás – na meg egy forró fürdő – után mindenki kimerülten álmodta álmát.

 Fotók: Egy ismerős

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése