01. lap – Új kezdet | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Úgy érzem, tartozom néhány szóval és ebbe beletartozik az is, hogy nem kérek elnézést, mert ez egy elsősorban személyes blog és itt úgy érzem, mindennek megvan a maga oka – az eltűnésnek is. De újra itt vagyok, egy jelenleg átalakult és üres blogon, ami tele van felfedezésre váró sarokkal. Erről mindenképpen szeretnék majd mesélni nektek, mert valljuk be: ha nem egyértelmű a tájékozódás, akkor abból mindenki csak vesztesként kerülhet ki. De mindenek előtt kicsit mesélek az elmúlt időszakról, de tényleg csak kicsit, hiszen különben miről írnék legközelebb?

Az úgy alakult, hogy az utolsó bejegyzésemben arról meséltem, hogy a metaoptika blogomat nyomogattam, hogy nagyon csinos legyen és végül eljutottunk ma odáig, hogyha valaki feltéved arra az oldalra, már egy egészen más design tárul a szeme elé. Ehhez a designhoz nagyon hasonló, s ez nem is véletlenül van így – de annyit elárulok, hogy ott előbb történt meg a nagy átalakulás.

Történt még az is, hogy tényleg munkát váltottam – s, emiatt elmaradásban is vagyok a Bloggerina menüpontban. Ez a munka másmilyenebb és nem is annyira informatikai, mint mondjuk az előző, de meg kell mondjam, rendkívül élvezem. Először kicsit féltem, mert azt se tudtam mit is kell tulajdonképpen csinálnom majd, a segítségnyújtáson kívül. Na, jó, inkább attól féltem, hogy képtelen leszek megtanulni azt a sok mindent, amit láttam a munkahelyem honlapján. De két hét telefonálgatás után (akkor voltam ott öt hónapja), hazaküldtek minket, hogy akkor otthoni munkavégzés – mélyvíz a javából, mondhatom. Nem vagyok még profi és néha kétségbeesek, de ez jó hely – nekem legalábbis a kedves kolléganők, akikkel egy szobában ülök és a kellemes munkakörnyezet nagyon bejön.

Oh, csak, hogy kicsit meséljek még a tanulásról is – bár arról aztán bőven lenne mit mondanom – nos, leabszolváltam. Jó lett volna januárban megszerezni a diplomát, de volt egy tárgyam, amit másik intézményben hallgattam és annak elfogadtatása kicsit hosszabb folyamat volt. De most, hogy befejeztem a szakdolgozatom – jöhet az átnézés, a hibák javítása… – úgy érzem, megérte. Az más kérdés, hogy a jelenlegi helyzet nagyjából olyan jó hatással van a fősulimra, hogy semennyire… Komolyan, így, hogy leabszolváltam gyakorlatilag nulla információ jut el hozzám és így kicsit nehéz bármit is intézni. Szorítsatok, hogy júniusban sikerüljön a záróvizsga, mert különben szerintem nekem nem lesz diplomám.

Uh, ehhez a témához tartozik nekem – nektek biztosan nem –, hogy: Ti mit fogtok először csinálni, mikor végre újra mindent szabad? Én elmegyek és beköttetem a szakdolgozatom, mert az nem járja, hogy nekem ne legyen egy csini és drága könyvem, amit mutogathatok majd az unokáknak is. Főleg, hogy blogolásról szól, gondoltátok volna, hogy egy informatikus a blogolásról is írhat szakdolgozatot?

Még mi történt velem az elmúlt időszakban? Talán az, hogy végre kezdek helyre jönni lelkileg, bár ez a helyzet nem annyira jó hozzá. De már nem járok haza sírva a munkahelyemről és a volt munkahelyem is elfelejthetem végre. Azért jó ez a home office dolog, mert így az utódom nem ír – vagy ír, csak a spam mappába kerülnek a levelei? Hm, nem, nem hinném, hogy mostanában írt volna, mert legutolsó beszélgetésünk után kellően emlegette anyukámat, pedig én nagyon kedves voltam. Azért még foglalkoztat a múlt, s szerintem ez nagyjából így is van rendjén. Mostanság mondjuk pont többször kerül elő a téma itthon, hogy mi van az ottaniakkal – de ez a helyzet miatt, s nem a nagy kedv miatt történik.

De, hogy egy kicsit meséljek a designról is, hiszen magamról még fogok hangot adni, kezdjük a miérttel.  Aztán folytassuk minden mással, hogy minden tökéletesen rendben legyen és megismerjétek ennek a pasztellcsodának a megvalósulását.

Miért lett megint lecserélve a design? Mert megtaláltam magam végre és rájöttem, hogy én szeretem, ha csak ilyen egyszerű vagyok. Igazából a szakdolgozat blogom miatt egy visszafogottabb kinézetet találtam ki és annyira megtetszett az, hogy a metaoptika blogomat átalakítottam hasonlóvá. Aztán rájöttem, hogy sokkal szívesebben megyek fel oda, mint mondjuk ide és ez nem azért volt, mert az könyves ez meg személyes blog.

Mostantól mindig napló lapok lesz a bejegyzés címében? Nem, így a személyes bejegyzéseimet fogom jelölni. Sőt, számozás is csak az olyan bejegyzéseknél lesz, amik mondjuk személyesebb jellegűek – ebbe beletartoznak a blog életét befolyásoló hírek is – mivel kíváncsi vagyok, az év végén hány nap sikerül írni.

Mi történt a régi bejegyzésekkel? Semmi, a háttérben folyamatosan frissítem a megfelelő besorolásba, a személyes ügyek pedig átalakulnak és a megfelelő évszámos Napló lapokba bekerülnek. Nagyon szeretném átnézni a régiségeket, mert biztos vagyok benne, hogy többet át tudnék rakni másik blogomra (például metaoptikára).

Mik a szűrések oldalt? Úgy gondolom, címkékkel jobb szűrni, ha az ember elér egy bizonyos bejegyzésszámot. Elhelyeztem egy gyors keresést, hogyha valaki esetleg konkrét bejegyzést keres. Lehet, hogy a későbbiekben lesz majd egy tartalomjegyzék, de jelenleg egy olyan frissen tartása jelenleg nem fér még bele az időmbe. Szűrni viszont jól lehet majd reményeim szerint és így bármilyen téma, ami esetleg érdekel Titeket, több érdekességgel szolgálhat. Keresni amúgy a blogarchívumban alul is lehet, illetve a fejléc alatt az évekre lehet szűrni.

Remélem, ez a kinézet is elnyeri tetszéseteket. Nemsokára jelentkezem még, de most elköszönök, mert a szakdolgozatírás nem kímélte a kezem és az utolsó napra egy kellemes kis ínhüvelygyulladásom lett. Ti vigyázzatok magatokra, és esetleg írjátok meg veletek mik történnek mostanság, hogyan élitek meg ezt a helyzetet vagy bármit, amiről esetleg olvasntáok itt a blogon.

Napló lapok | 02. nap

2019. 08. 20.

Oké, a mai nap a nagy semmivel telt. Nyomkodtam kicsit a metaoptikát aztán folytattam, amit tegnap elkezdtem (egy rendszerező módszert, hogy lássam, mely bejegyzések hol tartanak és mik vannak készen). Aztán nagyjából tényleg ennyi. Nem olvastam, nem írtam könyvértékelést.

Hm, ja, a napom legfőbb részét az tette ki, hogy beszélgettem Párommal a jelenlegi munkahelyemről. Illetve az ő jelenlegi és jövőbelijéről. Meg természetesen arról, hogy mit csinálunk a héten és milyen feladatok várnak ránk. Illetve megegyeztünk arról is, hogy habár a nyár gyorsan elszaladt, az őszt még kihasználjuk a városban való sétálgatásra.

Számomra meglepő, hogy milyen gyorsan eltelt ez a nyár. Igazából hiányzik az, hogy mondjuk kicsit úgy legyek, hogy a naptáram, az excel meg néhány információ, hogy lássam: mikor mik lesznek. Például a szabadságaim száma (ami még számomra is rejtély, de remélem, hogy lesz 4 nap, amiket ki tudok venni a két ünnep között majd, a nagy család miatt).

Erről jut eszembe: szerintetek mire elég 20 nap? Így a közoktatásban nagyon sok lehetőségem nincs, szóval érdekelne, hogy vajon mire lesz elegendő 20 nap. Mondjuk az, hogy esetleg 2 hétre elmehetek majd nyáron szabira nagyon vonz.

Azt hiszem, a megszokottság hiányzott a nyárból. Minden, ami miatt eddig húztam a szám, most hiányzik. A 2 hét Balatonon történő nyaralás a semmittevéssel és mégis utazásokkal. A későig fentmaradásokkal és a sok írással, olvasással. Azt hiszem, ezek hiányoznak nagyon.

Holnap munka, pénteken visszajönnek a tanárok. Holnap mondhatni a gépem elől nem fogok kimozdulni, mert fel kell vinnem 50 ember adatát a fénymásolókhoz. Mennyire fogják utálni ezt az egészet. Nem tudom, melyik vezető lesz bent, remélem a főfőnök, mert ezzel a kvóta dologgal kapcsolatban van kérdésem – amire nem voltunk felkészülve. De majd biztos megoldódik minden.

Úgy tervezem, hogy a nyár utolsó két hetét amúgy kihasználom arra, hogy elmenjek pl. a Lupára most már – eddig nem jött össze és ez azt jelenti, hogy ezen a nyáron eddig még nem fürödtem strandon. Illetve az úszást és a fallabdázást is szeretném beépíteni a hétköznapjaimba – nem akarok lusta lenni, s hátha jót fog tenni a blogos és szakdogás életemnek is.

Oh, szakdoga. Elolvastam az egységes tájékoztatót amiben az szerepel, hogy záróvizságra az mehet, akinek a záróvizsga időpontja előtt 2 héttel megvan az abszolutórium.  Nekünk a vizsgaidőszak januárban van, de a záróvizsga időszak is. Akkor most én nem diplomázhatok le januárban? Pedig már úgy kezdtem beleélni magam, hogy előbb túl legyek rajta, hogy a szülinapom már diplomásan teljen – aztán jöhet a névváltoztatás.

Na, mindegy. Ma még olvasok kicsit, aztán szeptembertől szerintem sajnos leredukálódik az olvasási lehetőségem – de aztán meg nagyon sok lesz. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap – Párom esetében még inkább kíváncsi vagyok. És Páromról jut eszembe, hogy semmiképpen sem szabad elfelednem, hogy a kirát meg az adafort fel kell majd tennem és nem tudom, hogyan kell, mert eddig csak egyszer láttam, hogy hogyan megy és az tavaly év elején volt.

Napló lapok | 01. nap

2019. 08. 19.

Úgy gondoltam, hogy egyfajta naplóbejegyzés-sorozattal elkezdek visszatérni. Szóval, igen, első nap. Valószínűleg azért kezdtem el ezt írni, mert annyi mindent szeretnék csinálni és valamiért ez nagyon akadályoz abban, hogy tényleg is csináljam őket. Túl sokat akar a szarka esete áll fenn.

Leginkább amúgy könyvértékeléseket akartam írni, mert kiolvastam pár könyvet, amiről akarok írni – és tudnék is mit – viszont valahogy, amikor leülök a gép elé, akkor hirtelen egy csomó másik dolgot is elkezdek csinálni. Na mindegy, igyekszem azért megírni őket, szeretnék majd tényleg visszatérni a bloggerlife-ba. Van mesélni valóm.

Az elmúlt hetek is megérnek egy misét, és készül is róluk bejegyzés. Illetve ami miatt kifejezetten elkezdtem ezt a naplóbejegyzéses dolgot az nem más, mint: úgy érzem, kezdem elveszíteni magam néha és kell valami, amit visszaolvasva láthatom, mi siklott félre. Mármint, boldog vagyok és az életem nem kezdett el lejtmenetbe menni – s mégis. Munka-mizéria cikket írok.

Ma amúgy rájöttem, hogy a metaoptika blogra a „rovat” képeket majd át kell alakítani, mert mikor készítettem őket még nem voltam biztos a kinézetben és így a polcon csúnyán jelenik meg a kép. Illetve azon a blogon valószínűleg holnap befejezem a sorozatnál a borítók feltöltését és kitaláltam oda még pár dolgot. Ti például a szerzőkön és sorozatokon kívül milyen csoportosítást látnátok szívesen? (Oldalt láthatjátok, hogy elég sokféle standard besorolásnak eleget teszek már, de külön oldalon való gyűjtésre gondoltam.) Én most a szerző szerintire gondoltam, hogy azt mindenképpen megcsinálom.

Páromtól kaptam egy Dolce Blocco Joy calendart és alig várom, hogy elkezdjem használni – a hétvégén egészen biztosan elkezdem beírni azokat, amiket már tudok. Például az első napomat az új helyen és a szakdolgozat valamint záróvizsga fontos dátumait. Mert bizony, ha minden jól megy akkor én januárban záróvizsgázom. Jó kis félévnek nézek elébe: a próbaidőm az a 3 hónap, amikor az utolsó félévem zajlik egy záróvizsgával egybekötve. De erről bővebben fogok majd mesélni, ígérem.

Sokat gondolkozom azon, hogy elkezdek vlogolni, de szerintem béna lennék benne. Illetve azon is elgondolkoztam miután beadtam a felmondásom, hogy vajon engem is elbúcsúztatnak-e. Ja, és valószínűleg a munkahelyem történetében én vagyok az első, akinek kötelező ledolgozni a két hónap felmondási időt, és azt a pár napot októberből nem kapom meg elengedve – ami igazán nagy kár, hiszen akkor a szakdogámmal tudnék foglalkozni. Ja, a szakdogámtól nem félek, van egy témám és írni tudok – vagyis rizsázni, nekem szerintem a maximum oldalszám az, ami nehezen lesz tartható.

Lassan kiolvasom az Off-Campus sorozatot Elle Kennedytől, pedig sokáig (3 nap) olyan olvasási válságban voltam, hogy csak teszegettem a könyveket és nem volt kedvem semmihez. Elle Kennedy viszont berángatott egy őrületes vidámparkba, ahol van minden. Többek között eme sorozat tagjairól is szeretném végre megírni az értékelést. Illetve Colleen Hoover eddig elmaradt könyveiről is – amit mind olvastam, csak… Amikor a Túl későt ma a kezembe fogtam elfogott egy érzés, hogy újra akarom olvasni. Igen, egy pszichothrillert.

Na mindegy, majd holnap mesélek, hogy végül is, miként alakult az este a Mamma Mia 2 megnézése (vagy századszor) után. Kíváncsi vagyok, vajon hány napig bírom ezt a naplózást. Szeretnék 365 napot.