03. lap – Hajas kérdések | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Nem is olyan régen – egészen pontosan kedden – egy nagy lépésre szántam el magam. Akik ismernek, tudják, hogy nyaranta a hajam egészen meghökkentő szokott lenni az elmúlt időszakban: vörös és narancssárga rejtett festés vagy éppen totál látható. De ez nem újkeletű nálam – habár azt hozzátenném, hogy nagyon festetni a hajam nem volt szokásom, egy ideig.

1996-ban megszülettem sötét hajjal, ami aztán nem sokáig maradt meg – kiderült, hogy tipikus sötét babahajam volt, ami kikopott és a helyét átvette a hajszínem. Egészen 14 éves koromig szőke hajszínnel voltam ismert, amit nagyon szerettem, hiszen aputól örököltem. Aztán 14 éves koromban hirtelen elkezdett sötétedni, habár még mindig szőke volt, de már mindenki barnának mondta, ami engem rettenetesen zavart.

Mint bizonyára tudjátok, a hajszín – hacsak valaki nem festeti be – azért eléggé állandó. Barnából ritkán lesz hirtelen szőke vagy éppen vörös; s így van ez a szőkékkel is. Apukám haján láttam már az elkerülhetetlent, hiszen az ő haja is besötétedett idővel, azonban én láttam, hogy ő szőke – egészen sötétszőke – és ezért tudtam, hogy én is az maradtam. Ergo, ha tőlem megkérdezték, hogy milyen színű a hajam én magabiztosan vágtam rá, hogy szőke – legtöbbször kinevettek.

Szóval 2011-ben, amikor betöltöttem a 14. életévemet elértem egy olyan pontra nyár elején, hogy nem éreztem magamat magamnak. Ekkor még nyomokban tartalmazott látható szőkeséget a fejem, de már inkább tűnt melírosnak. (Fun fact: apukám hajszínét, anyukám hajszerkezetét örököltem. Ez azt jelenti, hogy szőke hajszínhez párosul egy sokhajúság, vastag szálakkal és természetes melírral.) Anya, mivel látta, hogy egyre inkább kezdem elveszíteni magam – és apa is emlegette, hogy valamit kezdjünk velem, mert én szőke vagyok, nem barna – első alkalommal bemelíroztathattam a hajam.

Most, 2020-ban viszont eljutottam oda, hogy megtaláltam azt a se nem túl sötét, se nem túl világos hajszínt, ami talán illik hozzám. Én teljesen meg vagyok vele elégedve és olyan lett, amilyent elképzeltem. A hossza azért változott végül, mert túl sok hajam van és gyakorlatilag minden nap fájt a fejem annyira húzta hátra. Szóval, ha sokat fáj a fejetek és hosszú a hajatok, lehet, hogy ez az oka.

Az első kép az előtte, a második pedig az utána. Mivel nem ugyanonnan lett fotózva a két kép, így az utána esetében kicsit csalnom kellett - azért van az alján a fehér csík.

Fülszöveg | Bloggerjáték 2020

A blogzaholic nevezetű csoport – ami azért jött létre, hogy a bloggereket kicsit aktivizálja – kitalálta, hogy létrehoz egy blogger játékot (amit én szívből remélek, hogy hosszú utat fog bejárni és sokáig fennmaradni) és én úgy gondoltam, hogy szeretnék ebben részt venni. Hogy mi is ez az egész? A blog nevére kattintva egészen pontosan megkapjátok az információkat az aktuális játékról és a Blogzaholicról is.

Úgy döntöttem, hogy a Bloggerjátékot ezen a blogomon fogom folytatni, kivétel, ha valami nagyon könyves/filmes/sorozatos/játékos téma nem kerül elő – azokat továbbra is a metaoptikán fogom közzétenni. Az írásos és személyesebb jelelgűeket viszont itt – kivételt jelent ez alól, ha konkrét történetet kell írni, azt a Stella L. Brandy történetei blogon fogom megosztani. Az előző feladatok, amiket kitöltöttem:
Január: Blog vs. vlog

Májusi téma:

Fülszöveg

02. lap – 8 évvel ezelőtt | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő bejegyzésem, de a háttérben folyamatosan készítem a történetes blogom ugyanolyan kinézetét, hogy passzoljon ehhez meg a metaoptikához (igazából a design része már készen is van), és ahogy nézegettem a 42 másik blogom (amiket meg akarok szüntetni, ezért is nagy meló a háttérben lévő munkálatok) megláttam ezt:


Bizony!

8 éve ilyenkor megkaptam az első oklevelemet a középiskolában, ami egy novellaíró versenyen való szereplésemért kaptam. Az az igazság, hogy azért lettem különdíjas, mert bizony nekem fogalmam sem volt a követelményekről. Az történt ugyanis, hogy az osztályfőnököm megkérdezte tőlünk, hogy ki szeretne részt venni novellaíró versenyeken és én jelentkeztem, ekkor adott egy országos versenyhez elérhetőséget és megemlítette, hogy az iskolai versenyre is beadhatnám, aminek a határidejét elárulta. Mivel mindkét dátum eléggé közel volt egymáshoz, így úgy döntöttem egy novellát írok és azt mindkét versenyre beadom. Végül az országos versenyre nem sikerült beadni időben (Posta…) és utólag kiderült, hogy az iskolaira meg volt oldalszámkorlátozás – én kis kilencedikesként csak az osztályfőnökömtől reméltem információkat, ez kimaradt akkor.

Szerettem azt a novellát, tudjátok olyan első komoly történet gyanús volt – merthogy megfordult a fejemben egy családregény is ezzel kapcsolatban. (Igazából nagyon szeretném megírni és valamikor egész biztos neki is kezdek, aztán lesz belőle ami lesz.) Ez volt az én első saját novellám azt hiszem, ami tényleg mellőzött minden fanfiction vonást. Igazából, ha elővenném a vázlataimat, akkor rögtön eszembe jutna minden és tuti, hogy eltöltenék azzal napokat, hogy átírjam a sok logikai bakit.

Ha esetleg érdekel Titeket, hogy mi is volt ez a novella, akkor majd a Stella L. Brandy történetei blogon keressétek meg a 365 lap oldalt és ott A kitaszított család címmel olvashatjátok is. Ha úgy gondoljátok, írjatok majd egy kommentet, hogy nektek hogy tetszett. Remélem, 2 év múlva esetleg az első fejezetket oszthatom meg a regényváltozatból, de addig marad a novella.

Köszönöm, ha elolvassátok! Vigyázzatok magatokra!