30 napos személyes kihívás

3. nap: Írd le egy napodat nagy részletességgel

/Hétköznap/
Felkelek 6:30 és 6:45 között és elkezdek élni - nagyjából 7:00-ig tart, addig, amíg kiérünk a Bökényföldire, ahonnan gyalog felsétálunk A.-val a suliig - ez egy olyan 10 perc. A becsöngetésig beszélgetünk és köszönünk az érkezőknek.
A 45 perces órák után - ami általában 6 vagy 7 darab - elindulunk haza, gyalog. Újabb tíz perc séta után elérünk a buszmegállóig és onnan A. elmegy haza én pedig várom a buszom - ami nagy általánosságban késik.
Miután a busz megérkezett és felment három megállót leszállok és begyalogolok az utcánkba - olyan 10 perc séta, megint. Otthon ledobom a cuccom, bekapcsolom a gépem és megnézem mi a kaja. Ha nem tudom mi, akkor felhívom anyát, aki aztán jó harminc perc múlva hív vissza - addig felviszem a táskám, teljesen beizzítom a gépem.
Ebéd után kicsit gépezek - nagyjából 21:00-ig - persze időközben megérkezik a család többi tagja is. Valamikor 21:00-kor vacsizok, aztán felmegyek és bepakolok másnapra - meg megírom a házikat. Ezek után lefekszem az ágyba és olvasok - úgy másnapig.

Olaszország

Szőke herceg autóbuszon és az Ádidzse folyó


Day 1

6:00 - kor elindultunk. Volt történelem, föci és irodalom óra is. Aztán kiderült, hogy lesz egy fogalamzás verseny is - amit Katica folyamatosan dolgozatnak nevezett. Láttuk a Sió-csatornát és a Völgyhídról a Balatont is (az idegenvezetőnk, Tamás, nem idegen terepen is rettentő sokat dumált.
8:20-kor megálltunk egy benzinkútnál, ahol mindenki mosdóba ment és fagyit vett. Én meg természetesen felfigyeltem Boriszra, akinek akkor még nem tudtam a nevét.
9:18-kor átléptük a határt. Láttuk Szlovénia és a Mura folyó szépségeit.
12:16-kor megálltunk Ljubljana-ban, ahol a kicsik elmehettek a játszótérre, a nagyok pedig várták, hogy mikor folytatjuk az utunkat.
13:45-kor elkezdtük nézni a Harry Potter /2-őt. És 30 °C volt árnyékban... megyünk a tengerbe!
14:34-kor átléptük Olaszország határát. 
18:00-kor megérkeztünk a szállásra, Rosolina Mare-ba. Keringtünk egy kicsit, mert fogalmunk sem volt, hogy hol az apartmanunk. Aztán felhívtuk a kulcsos embert és ő elirányított bennünket. Hárman kaptunk egy házat, aztán még lejött R. nagyija.

Kaja: Hamburger + sült krumpli. Jó volt, de a salátát R.-nek adtam.
Este: Sétáltunk a tengerparton - vak sötétben semmit sem lehetett látni. Ettem valamilyen fagyit - hogy milyen volt azt nem tudom...
Utas társaink:
Nem voltak rosszak, csak a fiú, aki mögöttem ült az odafele úton folyamatosan mondta, hogy mit lát (völgy, bozót, fa...) ráadásul a fülembe kiabálva. A felnőttek normálisak voltak, a kicsik aranyosak - bár a mögöttem ülő fiúnak az öccse idegesítő - és a nyolcadikosokkal sem volt probléma. Igaz, a nyolcadikosok két lányból és két fiúból állt... A két fiú közül B. *.* olyan személy lett, akit figyeltem - és elvben ő is figyelt engem a hajón, vagy éppen a visszafele úton, amikor majdnem mögénk ültek (ki tudja, hogy hová akartak...) Az idegenvezetőink érdekesek voltak - Tamás rettentő sokat dumált, Katica meg gasztronómiai dolgokkal tömte a fejünk. A sofőrök meg... :)
Amúgy rólam mindenki azt mondta, hogy milyen kis mosolygós vagyok :) De hát nem tudtam mit csinálni :D

Day 2

8:15-kor találkozunk a busznál, San Marino volt az úti cél - állítólag gyönyörű.
11:20-kor érkeztünk San Marino-ba. Nem mondhatnám, hogy sokat láttunk belőle, uyganis először a köd aztán pedig az eső akadályozott minket.  Eláztunk nem kicsit, nagyon! Tehát mindenki szerzett magának egy pólót, esőkabátot vagy esernyőt.
13:40-kor már Rimini-ben voltunk, ahol néhányan leszálltak, hogy megnézzék a Rubikon folyót és megismerkedhessenek bővebben Julius Caesarral - én is köztük voltam, bár én egészen más okból kifolyólag. Itt vettünk A.-nak ajándékot és így lecsábítottuk a B.-P- párost (Borisz-Patick).

Kaja: Pizza. Nekem ízlett, mert én szeretem a vékony tésztájú pizzát, és az a sonka iszonyú finom volt. És a nyolcadikos lányok helyett B. és P. evett - ott ültek közel... :)
Este: Még kaja előtt lementünk és kipróbáltuk a tenger - csak úgy lábbal. 
Apartman:
Hát, kint melegebb volt, mint bent. Viszont volt nagy szoba és konyha és hűtő :D Igazából ez egy nyári lak, meg Olaszországban általában nem ilyen az idő... :) Viszont legalább volt értelme hálózsákot vinni :) 

Day 3

7:45-kor, amikor felkeltünk olyan köd volt, hogy még a buszt sem láttuk. Tehát így volt érdekes kezdés a velencei úthoz. Mindenesetre épen eljutottunk a hajóhoz, ahol már vártak ránk - de hát egy hatalmas busszal nem lehet minden hajtűkanyart bevenni :D
Nem kérdés, ez volt az egyik legjobb nap. Annyira szép volt Velence meg Murano-sziget és a Szent György-sziget, hogy az előző esti San Marino-i kirándulás csak vicc volt xD 
Murano-szigeten láttuk, hogyan készítik a vázát és a lovacskát üvegből, aztán vettem anyunak üvegtollat tintával :)
Amúgy a hajóúton állítólag - R. szerint - B. engem nézett, én meg csak álmodozom...

Kaja: Tengeri csirke. Borzalmas volt xD Nem tudtuk eldönteni, hogy csirkét vagy halat eszünk, aztán megkérdeztünk a pincérnőt, hogy melyik is azt mondta, hogy csirke. Ezek után B. is megkérdezte xD
Este: Kaja előtt bevásároltunk és csapatosan lementünk a tengerhez. R., N. és Én elmentünk vásárolgatni, viszont például B. és P. alapból úgy állt hozzá, hogy bemennek - elméletileg ezzel nem is lett volna probléma, hiszen ők nem vacsorázósok voltak, viszont a két nyolcadikos lánnyal helyet cseréltek, tehát nekik még vissza is kellett menniük az apartmanba, hogy átöltözzenek. 
Hajózás:
Hát, mint már említettem odaúton nem egyedül utaztunk, hanem pár francia turistával - na meg a kétellyel, hogy B. kit nézett. Aztán Velencétől visszafele már mienk volt az egész hajó. Fel is mentünk és onnan néztünk ki - bár a szél annyira fújt, hogy csak széllel szemben volt érdemes leülni. De amikor már a kikötőhöz közel voltunk, akkor eszeveszettül fújt a szél, tehát mindenki lement xD
Amúgy amikor volt egy-egy nagyobb hullám, akkor a hajó orrában ülő gyerekeket ellepte a víz - voltak, akik direkt ezért ültek oda.

Day 4

Nem is gondoltam volna, hogy az utolsó nap lesz a legszebb, meg mondhatni a legjobb. Nem azért ez volt a legjobb, mert valami világmegváltós dolog történt - hacsak B. teljes nevének kiderítése nm az volt -, hanem mert a Miramare kastély és a környéke gyönyörű volt. És sütött a nap, mi meg hosszúnadrágban... - persze voltak olyanok, akik jó időhöz öltöztek.
Reggel lementünk egy tíz percre a parthoz, mert annyira szépen sütött a nap, hogy muszáj volt megnéznünk úgy is a tengert - na, meg el is akartunk búcsúzni. Aztán, hogy a buszon mire volt jó az a rendezkedés azt én nem tudom - mindenesetre van egy sejtésem, hogy nem egészen úgy sikerült a csere, ahogy azt eredetileg eltervezték.

Összegzés

Nagyon jó volt, bár San Marino-ból alig láttunk valami - értsd: semmit sem. Viszont szereztem "Ván dájreksönös" pólót a húgomnak és előbb mentünk Riminibe. Rimini szép volt, bár a vizes ruhák és cipők - valamint az esőkabát felvonulás - nagyon furcsa érzés volt xD
Velence tömve volt, de nagyon szép - bár az összes árnyékos hely helyett a legnaposabbakon álltunk meg. Aztán Murano-sziget nagyon szép volt, bár többen többet vártak tőle, de szerintem pont illett ahhoz, amit tudtunk róla: üveggyártás.
A Miramare kastély és az utolsó nap volt a leggyönyörűbb, legnaposabb. Ott a tengerpartra nem tudtunk lemenni, de láttuk a gyönyörű kertet - bár egy részét hagyták kiszáradni.
Nagyon jó volt, örülök, hogy elmehettem!
Jövőre vajon megyek Horvátországba?

Mi is az a "szőke herceg autóbuszon"? Hát az egy személy, aki nagyon helyes és kb. nyolcszor megemlítettem ebben a fogalmazásban, sőt még kép is van róla xD


Ádidzse! (A folyó, amit mindenki tud)

Útra készen

Kis táska+bőrönd+cipő

Na, a kezdeti négy szendvics, 3 piskóta és pogácsa csomag helyett most egy külön táskát kell vinnem a kajáimnak... És, hogy mik kerültek még bele? Egy nyúl, három ember... Egy Milka kekszes doboz, M&M's, még három piskóta és olyan négyféle péksütemény.
De egy kicsit azért izgulok, valószínűleg azért, mert még nemigen voltam külföldön - csak Ausztriában. Szóval most még tengert is fogok látni - olyan nagyot, olyan igazit. Szóval egy kicsit félek a hosszú úttól. Ha esetleg megtalálnám az Mp3 lejátszómat, akkor nagyon boldog lennék... xD
Mondjuk a 17°C-os víz egy kicsit megriasztott, de mi azzal az elvvel megyünk oda, hogy: "Ha már tenger, akkor bemegyünk!" Szóval valószínűleg a megfázásom nem Olaszországban fog elmúlni... Na, mindegy! Persze, azért remélem, hogy tényleg lesz egy kicsi szabadságunk ott - csak egy pirinyó. 
Rengeteg fotót fogok készíteni - már, ha valaki ki tudja majd cserélni az elemeket... Szurkoljatok! És lesz majd sok kép, amit össze-vissza felteszek mindenhová - jó, ez erős túlzás. Viszont azért remélem azt a kis szabadságoz, mert nekem TMI-s plakátot kell hajkurászni - meg egyéb TMI-s ereklyéket. 
Szerintem profik vagyunk! :D