Jubilálunk!

Van nekem egy bejegyzésem, amit nem tettem még közzé, de valahogy az nem is illik ehhez az igen érdekes alkalomhoz - igazából, de illik valamilyen szinten. Gondoltam írok egy másik bejegyzést, amiben mindenfélét összegyűjtöttem - azt a másikat meg még két másikkal teszem közzé, hahaha.
Először is, ez a 270. bejegyzés, amit erre a blogra felapplikálok - juhú, ez már nagyon soknak számít, közel 300, ami szerintem még ebben az évben meglesz. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ennyi emlékben - igen, a könyvvélemények is azok - nem reménykedtem, mert sosem hittem volna, hogy képes vagyok egy naplót majdnem rendszeresen írni.
A másik pedig, hogy ez a 100. bejegyzés 2014-ben. Ennek az évnek az első pillanata egy telefonhívás volt ami félig-meddig megváltoztatta az utánakövetkező eseményeket. Aztán ebben az évben történt még előrehozott érettségi, veszekedések és asszem még szerelmes is lettem. Ez utóbbi már régóta kikívánkozik belőlem és az egyik bejegyzésben erről is lesz szó - hahaha, tanulságos mese lesz azt hiszem, én csak édes-mézes-cukormázos love storynak hívom, aminek az iskolában helye nincs.
Szóval, a századik bejegyzésem 2014-ben, még kell harminc és többet írtam, mint tavaly, és akkor meglesz a 300. bejegyzésem.
Juhú! 100!! :D

Gyors bejelentkezés

Nos, már a második hét végét koptatjuk és már van három jegyem: kettő angol nyelvből, egy angol emeltből. Ebben a második hétben a fizika tanár idegrohamot kapott, mert már hetek óta iskola van és miért vagyunk kamaszok és le vagyunk maradva. Mondta ezt úgy, hogy a harmadik órán a harmadik leckét kellett volna vennünk, ha értettük volna az első két leckét - így viszont tényleg "le leszünk maradva".
A biosztanárnővel nincs különösebb baj, csak most kitalálta, hogy minden óra elején felel valaki. No most ez egy kicsit unfair helyzet, hiszen biokémiát tanulunk, ami enyhén szólva se sétagalopp. Ennek ellenére egyik napról a másikra kell tudnunk táblázatokat kívülről, mintha nem lenne más - nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, de azt igen, hogy lehetetlen, ha például internet/számítógép szükséges hozzá, ami lehet hogy valakinek nem állt éppen rendelkezésére. No, mindegy - vagy nem annyira!
Ja, ma finoman szólva is letámadtam az ex-földrajztanárom (neki is kéne találni vmi nevet, mert NagyP és ToZó-t könnyebb és rövidebb...), mert tegnap tett nekem egy szívességet és hát kíváncsiságom legyőzött. Szóval megtudtam a tanárok hogyan tudják megnézni a dákok jegyeit és megtudtam, hogy ötös lett az angol 1-4. dolgozat - kaptam gratulációt, aminek örülök, mert már tavaly is ő volt az, aki velem örült a sikereimnek (kivétel földrajznál, mert annál a 11. ötösöm már sok volt...). Szóval vele beszélgettem egy egész szüneten át, ami valahogy pihentető volt - nem azért, de sokkal jobban élveztem a társaságát mint A.-ét és R.-ét ma... ez valószínűleg azért volt, mert velük most nem volt téma, míg az ex-földrajztanárral igen. Amúgy égett az arcom, de nem volt gond, ezt már asszem megszokhatták tőlem - négy éve képes vagyok vagy magamat vagy másokat totál zavarba hozni.
ToZó hozta a formáját, most éppen "élien" volt - bár a dark/nesst még magyarul se tudnám megfogalmazni. Azért, na, ToZó az ToZó holnap egész biztos fagyos hangulatot fog teremteni - ismerve a csoportot tuti azokat fogja felszólítani, akik semmit se tudnak a feladatokhoz szólni, vagy senkit sem. Én inkább a senki felé hajlanék, mert péntek és hétvége és... de tudom, hogy erre little esély van.
Még beszéltem NagyP-vel, mert a húgom ugyebár hozzá jár infóhoz és "lángész" belőle - szóval nekem kell segítenem. De a húgomnak azt mondta, hogy örül, hogy taníthatja - persze, mert mindenki azt hiszi, hogy a húgom én, pedig nem. ToZó is "de ő nem is szőke"... hát akkor a falat kapartam volna legszívesebben... Nem hasonlítunk annyira és másban is vagyunk jók. Mindegy, szóval húgom mint egy klón...
Itthon aztán tényleg segítenem kellett a húgomnak. Meg kell mondjam ennek örültem, mert az informatika az egyik, amit a jövőben tanítani szeretnék és ráadásul a számrendszereket kellett elmagyaráznom, ami azért pluszban is jó, mert azt az érettségiig én is csak nyögvenyelősen tudtam és kicsit aggódtam, mi lesz ha nekem azt tanítanom kell, de nincs itt probléma. A húgom nagyjából érti a dolgokat, de amiben nem tudok segíteni: megtalálni a logikát. Már számtalan verziót mutattam, de még nem érzett rá az ízére így kicsit féltem.
Amúgy ma feltettem az Ajánlok menüpontba a könyveket is, úgyhogy már azok is elérhetőek, bár most jutott eszembe, hogy egy könyvértékelést még nem tettem fel.
Azért remélem mindenki jól van és nem adta fel a második héten! Tudom, hogy vírusok tömkelege támadja az immunrendszert, de legyetek erősek!

Kezdőd tüdőgyulladás és egyéb finomságok!

Hát, azt nem állítanám túlzottan, hogy van két szónál hosszabb mondat, amit ki tudok mondani fulladásroham nélkül, de most már legalább ez csak beszéd közben fordul elő - lélegezni azt tudok, köhögés nélkül is. Csak, hát a suli nem vár...
Megkérdezte a dokinéni, hogy szeretnék-e pihenni maradni mire anyám rávágta, hogy "Nem, szeret iskolába járni!" szóval azért, mert a húgom már itthon van betegen és ő meg itthon van és tanul. Szóval nekem irány nulla házival a suli - mert ugye az itthon töltött pár percben csak ebédre volt idő, aztán irány az orvos és hatkor hazaestünk. Gondoltam ha itthon leszek majd megcsinálom az elmaradt dolgokat, de úgy fáj a fejem, hogy ezt a pár sort is kínszenvedés leírni.
De várom a mesém, ami csak nem akar érkezni, pedig beszéltem a mesélőmmel, hogy akkor ma kapok - nesze semmi, fogd meg jól. Oké, tudom, hogy két napos séta után - no meg 8 óra alvás után - még mindig kialvatlannak érzi magát, de otthon volt már mióta és tuti aludt. Nincs mesém, nincs még házim és életerőm se nagyon - szomorú.
Szóval most félhullaként teng-lengek és még várok egy kicsit, aztán szerintem bealszom. Csak este ne lenne ez a túlzott fuldoklás...

UPDATE: Kaptam mesét, kicsit rövidebb lett, mint ahogy azt egy hosszú túrához illik, de estimesének tökéletes volt. Sőt, most még tippek-trükkök részletek is el lettek rejtve benne. Imádom ezeket a meséket!