2014. szeptember 8.

Kezdőd tüdőgyulladás és egyéb finomságok!

Hát, azt nem állítanám túlzottan, hogy van két szónál hosszabb mondat, amit ki tudok mondani fulladásroham nélkül, de most már legalább ez csak beszéd közben fordul elő - lélegezni azt tudok, köhögés nélkül is. Csak, hát a suli nem vár...
Megkérdezte a dokinéni, hogy szeretnék-e pihenni maradni mire anyám rávágta, hogy "Nem, szeret iskolába járni!" szóval azért, mert a húgom már itthon van betegen és ő meg itthon van és tanul. Szóval nekem irány nulla házival a suli - mert ugye az itthon töltött pár percben csak ebédre volt idő, aztán irány az orvos és hatkor hazaestünk. Gondoltam ha itthon leszek majd megcsinálom az elmaradt dolgokat, de úgy fáj a fejem, hogy ezt a pár sort is kínszenvedés leírni.
De várom a mesém, ami csak nem akar érkezni, pedig beszéltem a mesélőmmel, hogy akkor ma kapok - nesze semmi, fogd meg jól. Oké, tudom, hogy két napos séta után - no meg 8 óra alvás után - még mindig kialvatlannak érzi magát, de otthon volt már mióta és tuti aludt. Nincs mesém, nincs még házim és életerőm se nagyon - szomorú.
Szóval most félhullaként teng-lengek és még várok egy kicsit, aztán szerintem bealszom. Csak este ne lenne ez a túlzott fuldoklás...

UPDATE: Kaptam mesét, kicsit rövidebb lett, mint ahogy azt egy hosszú túrához illik, de estimesének tökéletes volt. Sőt, most még tippek-trükkök részletek is el lettek rejtve benne. Imádom ezeket a meséket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése