Hát, azt nem állítanám túlzottan, hogy van két szónál hosszabb mondat, amit ki tudok mondani fulladásroham nélkül, de most már legalább ez csak beszéd közben fordul elő - lélegezni azt tudok, köhögés nélkül is. Csak, hát a suli nem vár...
Megkérdezte a dokinéni, hogy szeretnék-e pihenni maradni mire anyám rávágta, hogy "Nem, szeret iskolába járni!" szóval azért, mert a húgom már itthon van betegen és ő meg itthon van és tanul. Szóval nekem irány nulla házival a suli - mert ugye az itthon töltött pár percben csak ebédre volt idő, aztán irány az orvos és hatkor hazaestünk. Gondoltam ha itthon leszek majd megcsinálom az elmaradt dolgokat, de úgy fáj a fejem, hogy ezt a pár sort is kínszenvedés leírni.
De várom a mesém, ami csak nem akar érkezni, pedig beszéltem a mesélőmmel, hogy akkor ma kapok - nesze semmi, fogd meg jól. Oké, tudom, hogy két napos séta után - no meg 8 óra alvás után - még mindig kialvatlannak érzi magát, de otthon volt már mióta és tuti aludt. Nincs mesém, nincs még házim és életerőm se nagyon - szomorú.
Szóval most félhullaként teng-lengek és még várok egy kicsit, aztán szerintem bealszom. Csak este ne lenne ez a túlzott fuldoklás...
UPDATE: Kaptam mesét, kicsit rövidebb lett, mint ahogy azt egy hosszú túrához illik, de estimesének tökéletes volt. Sőt, most még tippek-trükkök részletek is el lettek rejtve benne. Imádom ezeket a meséket!
UPDATE: Kaptam mesét, kicsit rövidebb lett, mint ahogy azt egy hosszú túrához illik, de estimesének tökéletes volt. Sőt, most még tippek-trükkök részletek is el lettek rejtve benne. Imádom ezeket a meséket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése