2014. május 9.

Mesélős bejegyzés

Szóval, nagyjából kész vannak az új aloldalak (ott jobbra az „On the Blog” felirat alatt) már csak kisebb-nagyobb változtatások vannak hátra, de mivel nem akarom tovább zárva tartani a kapukat, ezért azt majd időközben variálom át.
Ebben a bejegyzésben most lesz szó: az aloldalakról, s tartalmukról; kis statisztika; kis továbbiak; kis mese. Szóval lássuk a medvét:

Statisztika
A blog életében négy (plusz néhány) olvasó az, akit látszólag kiszolgál, azonban ha megnézem a statisztikákat megdöbbentő tényekről szerezhetek tudomást. Az oldalon 237 bejegyzés található (ebben már benne vannak a szünet alatt felkerül bejegyzések is) és a legtöbbet megnézett bejegyzés az EZ volt – nem meglepő, elég sokan voltak kíváncsiak a záró részre én meg premier előtt néztem meg és rögtön meg is írtam a véleményem.
Innen néztek/néznek:
Magyarország - 2949
Egyesült Államok - 756
Oroszország - 746
Németország - 325
Hollandia - 43
Ukrajna - 40
Egyesült Királyság - 37
Lengyelország - 31
Szerbia - 28
Románia24
Ugye milyen fura? Szerintem az, de lehet, csak én vagyok így ezzel. Mindenesetre köszönöm, akik beugrottak/beugranak. Érdekes.

Az aloldalakról
Szépülgetni próbál a blog – saját véleményem szerint hol sikerrel, hol nem nagy sikerrel – és ez az aloldalakra is hatással van. Szóval, akkor most egy kis „Mi, micsoda, mi van benne?” információs sorok következnek.
Rólam: ez már egy ideje megújult, ez tetszik talán a legjobban. Itt olyan alapinfók vannak rólam.
Az oldalról: ezt az oldalt csak akkor frissítem, mikor új fejléc kerül fel, amúgy ez nem változott.
Közösség: itt még semmi sincs, de már tudom mik kerülnek oda, szóval, ami késik nem múlik.
Iskola: itt tantárgyak neve van felsorakoztatva és ez azért van így, mert minden tantárgyhoz lesz legalább egy bejegyzés, de mivel szeretnék érdekességeket is írni, ezért biztos lesz így besorolható bejegyzés.
Turisztika: utazásaim, sportos dolgok és az élmények. Ide leginkább ország/város ismertetők kerülnek majd fel (hol jártam, hova szeretnék eljutni…), valamint élménybeszámolók és ilyesmik. Valamint, nem csak városok/országok ajánlói, hanem különböző helyeké is (pl.: éttermek, cukrászdák, üzletek).
Személyes: a sok 100 kérdéses bejegyzés, a kihívások és minden, ami a fenti két csoportba (iskola, turisztika) nem sorolható be.
Ajánló: néhány könyvecske, no meg ide kerülnek majd fel a design/kritikás blogokról írt véleményeim is. Esetleg a könyvek mellett filmekről is szó eshet.

Mese a továbbiakról
Jövő héten rohanok – vagyis nem én, hanem a tanáraim – hiszen itt az évvége, nem mindenből van meg a kellő jegymennyiség (mondjuk, ha a tanárnő kijavította volna a dolgozatot az remek lett volna, ugyanis tudnám hányasra kell felelnem, hogy megmaradjon a hármasom). Tudok mutatni egy képet jelenlegi átlagaimról, azonban a megtévesztés az sikeresen fog zajlani, hiszen az informatika az nem annyi, amennyi a képen látszik.

Egy-két szó jelenleg hogy érzem az évvégét:
·                   angolból fogjuk rá, elégedett vagyok – sikeresen bebiztosítottam magamnak egy tudást, amiből lejjebb nem adok, feljebb meg lassan, de biztosan haladok és csak remélni tudom, hogy az év végi vizsga megoldható lesz;
·                   bioszból még hátravan a növényhatározás, amitől elég rendesen rettegek, most egész jól állok ugyan, de nem lenne jó ezt lerontani;
·                   ének az semmiség;
·                   fizika az a tárgy, amiből javítottam határozottan, de kérdéses, hogy a témazáró hogy sikerült, valamint hányas lesz a kötelező harmadik jegyem;
·                   föcit inkább hagyjuk, bár megvan a kellő jegyem van egy olyan érzésem, hogy ez okozza majd a végelgyengülésem – nagyon nem szeretnék több dolgozatot írni, főleg nem olya témákból, amikből semmit se tudunk (maradjunk annyiban, hogy nem tiszta miből akar íratni/feleltetni a tanár, de célozgatott rá, hogy lesz valami);
·                   informatika, a becsapós: meg van a dicséretes ötösöm (kegyelem, vagy nem kegyelem nem érdekel), most az ötös érettségi a cél (ááá, kicsit se várják el tőlem, és nincsenek is olyan sokan, akik elvárják…);
·                   kémia, amiből van még egy hármasom és fogalmam sincs, mennyiben befolyásolja a jegyem – azaz, szorgalmit írok ezerrel, hogy meglegyen a négyesem;
·                   irodalomból rontottam határozottan, de mivel mind az informatika, mind a kémia, mind a földrajz fontosabb volt számomra, így ez nem túlzottan izgat;
·                   nyelvtanból viszont javítottam, ha lehet ezt így mondani (félévkor volt egy négyesem és öt ötösöm, de nemhogy a dicséretest nem kaptam meg, mint egyik osztálytársam, hanem kaptam még egy négyest és négyes lettem… szeretem a tanárom…);
·                   matekból állok, ahogy állok, és nem túlságosan izgat – jövőre remélem sikerül kapnunk egy magyarázós tanárt, aki nem az emeltszintet akarja leadni úgy, hogy a tananyaggal alig foglalkozik, hanem meghallgatja, hogyha nem tudunk valamit (és nem a korrepetáláson mondja el, mi lesz a dolgozatban);
·                   német, a csodálatosan inkább-hagyjuk-nyelv, amiben idén nem jeleskedem és ez csak egy picit zavar, nem nagyon, mert… hagyjuk inkább;
·                   tesiből nem tudom, hogy állok, mert nincs beírva egy csomó jegyem és ez a tanárt nem zavarja – mondjuk azzal szerintem nincs tisztában, hogy egészéves átlagot kell számolni, ugyanis kijelentette, hogy én négyesre állok (és nincs beírva egy négyesem, meg két ötösöm biztosan);
·                   töri, ezt a tárgyat kicsit sajnálom, mert tavaly nagyon élveztem az órákat és állítottam, hogy a tanárnőnk a világon a legjobb, akit kaphattunk, de sajnos a véleményem megváltozott, és nem azért, mert keményebb lett (ezt megmondta év elején, tudtuk mire kell számítanunk), hanem mert megváltozott. Idén tanultam a legtöbbet törire és amikor egy ponton múlnak a jobb jegyek… és azért nem kapjuk meg, mert nem úgy értelmeztünk egy feladatot, ahogy a tanárnő szerint kellett volna…
Összességében szerintem nem olyan szörnyű, egy hármasom lesz valószínűleg, a többi pedig négyes-ötös… de azért van olyan, amiből úgy érzem jobban teljesítettem, mint ahogy az érdemjegyek mutatják… Egyik tanárom azt mondta, hogy ne az érdemjeggyel törődjek, hanem a tanulásba fektetett energiával –, de ezt nehéz megfogadni, mert a szülők nem látnak mást, csak a jegyeket, és sosincs helye magyarázatoknak.

Pár szó a hétvégémről is, mert elég hosszúra sikeredett, ha már egy szünet is közbejött – mondtam már, hogy imádom az iskolámat? A szünetről ezt nem mondanám, mert egy szünet eléggé lehangoló tud nálam lenni, de lássuk csak:
·                   hétfő: valószínűleg az egyik legjobb nap volt, de nem a legjobb. Kimozdultam a házból és minden jó volt, R.-rel töltöttem a napom nagyobb részét. Aztán hazajövetel és unalommal vegyített várakozás – ugyanis vasárnap nem kaptam választ egy kérdésre és gondoltam, akkor majd hétfőn. Nem így történt. Olvastam.
·                   kedd: miután az egész napot itthon töltöttem, nem voltam teljesen megfelelő állapotban. Arra gondoltam, talán elmehetnék sétálni vagy biciklizni vagy bármit, de társaságom nemigen akadt. Szóval lehajtott fejjel vettem tudomást arról, hogy az idei érettségi szünet is mesébe illő lesz – azaz, elkezdtem írni. Leginkább a saját életemről, egy tabutémáról és ennek a kettőnek a vegyítése lett a „Megkedveltelek” munkacímet viselő valami, ami még nem regény, de már nem novella, és ami még nem publikus, de már most tudom, hogy nem is lesz az. Aztán valamikor, amikor abbahagytam az írást és inkább 100 újabb kérdés válaszán törtem a fejem megérkezett a várva-várt válasz… Aztán megint sikerült egy kérdéssel zárni a beszélgetést és én tudtam, hogy megint két csodálatos nap vár, amin nem fogok választ kapni.
·                   szerda: a legjobb nap, meg nem is. Egyfelől remek, hogy a barátaimmal lehettem és tölthettem közel 7 órát (az a négy óra a mekiben semmiség, így legalább bennfentes infókat is megtudtunk), de valahogy kívülállónak éreztem magam. Ez nem jó, nagyon nem jó – és fogalmam sincs mit tehetnék ellene, ugyanis én már mindent megpróbáltam. (Átformáltam az életem; kvázi „magamra haragítottam egy embert”, aki azóta kétnaponta válaszol; nem érdekelnek dolgok, amik előtte érdekeltek; feladtam, hogy sportosabb, kirándulósabb barátokká kovácsolódjunk – pedig szerettem volna, ha együtt járunk ide-oda.) De a szerda jó volt, mert voltunk moziban, aztán mekiben és minden rossz pillantás ellenére (amit azért kaptam, mert mertem beszélni P. barátnőjével, miközben P. és Ro. éppen kibeszélték…) örültem, hogy ott vagyok. De aztán sok pici, apró jel megmutatta nekem, hogy nem megy ez – és a barátaim haverjaim még mindig, de.
·                   csütörtök: a nap, ami úgy kezdődött, hogy jó lesz és végül sírógörccsel folytatódott, majd elég depresszív hangulatból lassan kilábaltam (segítségemre volt R. és a videók amiket mutatott nekem). És valamikor ilyenkor döntöttem úgy, hogy akkor én megnézem a „The amazing Spider-man”-t, mert érdekelt az előző nap látott film előzménye. És (tudom, éssel nem kezdünk mondatot) valamikor fél órával később, amikor megnéztem „hiányoztam-e valakinek”, akkor láttam, hogy kaptam választ a kérdésemre és nem néztem meg, mert a film fontosabb volt és minden más fontosabb volt. (És én is tudom alkalmazni azt a műveletsort, amivel megszűntethetjük az idegesítő jelzést, miszerint üzenetünk jött.) Szóval, az utolsó mondatot látva, gondoltam ráér még, és folytattam a filmem. Csak miután megnéztem, néztem meg az üzenet és bumm… előjött belőlem a szemétkedős énem, és annak ellenére, hogy ezért még kaphatok a fejemre és nagyon élveztem – és nincs is jobb, mint amikor fél órán keresztül szívatsz valakit aki közben elmegy a boltba. Szóval, a csütörtököm a kezdeti mélyhangulatból egy óriáspalacsinta segítségével (mondtam már, hogy nekem van a legeslegjobb apukám? hozott nekem óriáspalacsintát, mert be akart menni poszterért…) túlléptem és már csak az édesanyám rejtélyét kellett megoldanom. (Három nap után, csak csütörtökön szólt hozzám.)
·                   péntek: nem mentem el futni, pedig gondoltam rá. Mint ahogy arra is, hogy biciklizni megyek a környéken – sajnos megállított ebben a tudat, hogy nem tudom visszatenni a láncot a helyére, ha leesik és nem akarom hazatolni a bringát. Szóval inkább elővettem az angol munkafüzetet és kemény két szót beírtam a keresztrejtvénybe (reggel, azóta megint elővettem), majd rájöttem, hogy nekem infóérettségim lesz jövő héten ilyenkor és még rá se néztem a szünet alatt. Unalmas volt, ezért inkább abbahagytam, lehet még visszanézek rá, de egyelőre gyűjtöm rá az erőt. Itt tartok most, jelenleg.

Ja, még nem adtuk le az önéletrajzunkat R.-rel sehova, de én nem szeretnék egyedül menni. A nyárra beújítottunk pár tervet, amit spontán-tervnek tituláltunk, pedig nem is lesznek azok – ha egyáltalán megvalósulnak. Ilyen például egy kiruccanás Tatára, meg még sok más helyre, amiket nem tisztáztunk, de vízpartos is jó lenne.
Ugye feltűnt? Idén se megyek körbetekerni a Balatont – ugyanis az egyik társ elment a suliból, a másik pedig egy bunkó paraszt lett és így vele abszolúte nem mennék, a harmadikról meg ne is beszéljünk, ő csak idióta… De azért remélem Tatára, Szentendrére, esetleg Balatonra valahova elmegyünk – barátostul.
Három hetet fogok lent tölteni Balatonon. Kettőt a szüleimmel, testvéremmel és keresztszüleimmel; valamint egy hetet a nagyszüleimmel – ez érdekes lesz, és nagyon fájdalmas. Anya – mint utóbb kiderült – csak mamát tájékoztatta arról, hogy felejtsék el, hogy július-augusztust lent töltjük, így viszont nagyon kellemetlen volt, amikor a mamám azzal a kellemetlen hangsúlyával követelte, hogy mondjuk el, mennyi időre és mikor megyünk le.
Szóval, ha a nyárról kérdeznek ezt mondom: remélem lesz nyárimunkám; a nagyszüleim hisztisebbik fele remélem nem lesznek nagyon hisztisek; elmegyünk a baráti társasággal ide-oda és nem csak azt fogom hallani, hogy R.+A.+R. hova mentek és mi jókat csináltak. Aztán, hogy mi lesz – és mi nem – azt nem tudom, de remélek sok szépet és jót.


Addig is: megnézem előröl az OUAT-t és nézem, és nézem és nézem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése