Ich habe keine Lust oder Hausaufgabe

|Mik fognak történni? Mik járnak a fejemben? Miért erre a blogra tértem vissza? Lentebb olvasható :)|

1. napirendi pont

Ez a két német mondat a címben (+ Ich weiß nicht.) az, ami hozzám nőtt és gyakorlatban is imádom őket használni, a Lust-os mondatot jobban. Ezek olyan hozzám tartozó dolgok, mint az új szavak létrehozása és valaminek körülírása, hogy csak a beavatottak értsék. Miről is beszélek?

Libricica nyelvet újít és próbál társalogni

Nagyon hadarok - mostanában már figyelek rá, de régebben nem tetem így - és ezt néha nehéz megérteni, a hadarásokból pedig értelmetlen szavak is kikerekedtek. Szerintem viszont minden szónak van értelme, csak meg kell adni neki - jó, ezzel nem teljesen értek egyet, mert tényleg van olyan szó, aminek nulla az értelme, de a legtöbb kitaláltnak van, mert kitaláltak. Oké, akkor tegyük rendben ezt a dolgot: azok a szavak, amiket valaki kitalál (akár egy már meglévő szóból) valamilyen szót, és el tudja mondani, hogy az mit jelent és miért, akkor én azt elfogadom, mert nekem is van kismillió ilyen szavam (lsd: Tadák=tanár+diák összevont alakja).
A társalgás az a szép német nyelvre akart utalni - amiből úgyis angol lesz -, ugyanis én kedden lógok megyek a németekkel óbudára egy gyárba. De, hogy én ott mit fogok csinálni azt nem tudom lógok...

2. napirendi pont

Ha befejezném egy történetem kiadnák egy könyvemet, akkor tuti írnék valami jó kis köszönetet. Nagyon sok mindenkinek tudnék köszönni, nagyon sok mindent, mert voltak, akik elolvasták amiket firkálgattam/ok. Most ezt nagyjából összefoglalom, azaz:

Libricica köszönetet ír mond

Köszönet.
Először köszönném a családomnak, hogy rávezettek az írás ösvényére. Kiemelném édesanyámat, akinek szigorú rendszabálya miatt kezdtem el írni, édesapámnak, aki mindig pontosan 16:30-kor érkezett haza és addig tudtam írni. Akinek még köszönetet mondanék a családomból az a húgom, mert ő gyakorlatilag minden rossznak lehordta a történeteim, de igazából tudom, hogy nem gondolta ezeket komolyan (mellesleg ő is ír, amit meg én hordok le).
Nagyon hálás vagyok az egészséges életmód és a földrajzóráknak, amiért kezdetben olyan lassan teltek, hogy képes voltam befejezni novellákat. Sajnálom, hogy utolsó földrajzos évemben alkotási mániámat kevésbé tudtam kiélni, de legalább földrajzból is tanultam valamit.
Köszönöm még azoknak, akik elolvasták legalább egy kis részletét. Reginek, aki elolvasta, pedig ő nem szeret olvasni, és a Livi-Szimi párosnak, amiért beavatatlanul mondtak véleményt (oké, csak Szimi nem tudott róla, hogy írok).
A nevemért (Stella Brandy) köszönet jár Boginak és Szuszúnak, akik alkoholt időt nem kímélve kitalálták ezt az ütős nevet.

3. napirendi pont

Mégis mi a fenéért nem írok már valamit, mondjuk egy regényt?! Oké, talán a novellával is megelégednék. - kérdezem magamtól és választ nem kapok, pedig egyszerű lenne. Az okocskát már leírtam egy előbbi posztban és mégis fogok erről írni.

Libricica és a visszatérés?

Igazából van egy blogom |What if...?|, ahol még semmi nincs fent, de a gépemen már van vagy három novella hozzá. Az, hogy oda (vagy, hogy egyáltalán bárhova) mikor fogok publikálni again, azt még magam sem tudom. Szeretnék minél hamarabb, de valahogy nem sikerül. Persze, itt van egy csomó minden a gépemen, de valahogy nem érzem őket még késznek a nagyközönséghez. Szóval, ide visszatértem, mert ide bármiről tudok írni, a többi blogra pedig szép lassan, majd ahogy az idő hozza...