2014. március 15.

"Do you have any problem with me or with my work?"

!A következő bejegyzésben az iskolai élet "másik oldaláról" lesz szó, ami azt jelenti, hogy túl sok pozitívum nem lesz. Ez a mai esti beszélgetésnek következménye. Szóval a "másik oldal" képviselőinek... No!

Nos, beszélgessünk egy kicsit a kedvenceimről, a tanárokról. Engem kezd egy kicsit kiidegelni már, hogy lépten-nyomon ők a téma, de hát ők a napjaim szerves részei. Igen, még hétvégén is. Ez eddig azt hittem kevésbé borzalmas, mint a hétköznapok nagy részén, de sajnos tévednem kellett. De hogy lehet valaki ekkora...?!

Hétköznap
Én értem, hogy itt az év vége és ezt a tanárok is hú-de-nagyon-érzik, de a mindennapos matekdoga nem épp a legmegfelelőbb osztályátlagot fogja adni. De nem is baj, mert így a tanárnő (hú, de fura lesz azt most leírnom) AZNAP kijavítja a dogát és be is írja. El sem hittem a minap, hogy tényleg be volt írva a tegnapi matekdoga eredménye. De amúgy mi vagyunk a csúnya rosszak, mert szólni mertünk az osztályfőnöknek, hogy túlzásnak tartjuk a mindennapos matekdogát olyan tananyagból, amit nem tudunk biztosra - márpedig a sok szép másik tantárgy mellett nem biztos, hogy a matek kúszik az előtérbe. De ez a diákok rossz felfogása, I know it.
Nekem igazából semmi gondom nincs a hétfői dupla infóval (kellemeset lehet rajta aludni), de mára már rájöttem fölösleges magam törnöm, úgyse hallgatnak rám. Még szerencse, hogy van nekünk egy Jurcsink, aki mindent olyan hiperszuperül tud, hogy az csak na. De Nekem véletlenül se lehet semmiben igazam - így miután 15 perc után (kivétel excel) végzek a feladattal ledőlök és kipihenem aznapi fáradalmaim. A tanár? Amíg nem alszok addig néha hozzám intézi a kérdéseit, hátha én tudom. De (meglepő) ez nem garancia arra, hogy tényleg azt is fogja csinálni. Értem én: én diák, ő tanár. De én diák megcsináltam az összes feladatot otthon... Nem érdekel.

Hétvége (hát én tényleg utálok tőle iskolával kapcsolatos dolgot kérdezni)
Én, mint rendes emberke megpróbáltam hiányosságaimat pótolni a kedves-drága-egyetlen-idióta tanár segítségével. De mivel tudtam, hogy Ő nem volt otthon, így gondoltam levelemben, melyben ppt-s segítségét kérem megemlítem, hogy elegendő lesz velem foglalkoznia, amikor otthon van. (A levélben arra kértem, hogy ha nem probléma - és már otthon van - küldje el az adott tananyag ppt-s csodáját, ugyanis szeretném pótolni hiányosságaimat.)
Szóval engem az nem ért meglepetésként, hogy út közben - mert mikor máskor - kaptam a választ, hogy majd talál megoldást, de haza fog érkezni ("I will find a solution but i will arrive to home.") Szóval, gondoltam én, majd holnap amikor haza ér válaszol, hogy mégis mekkora probléma lenne - előre felkészültem egy nagyon aranyos válasszal, ha esetleg nem lenne a válasza.
Este nyolckor az az üzenet viszont eléggé fel tud húzni, hogy "I won't send ppt" (megjegyzem amikor a többi részét megláttam a levelének már erőm se volt korrektúrázni). Na, nem ez a mondatocska, mert erre fel voltam készülve, hanem a három "reason" (zárójelben a megjegyzéseim):
  1. Ez nem a legjobb (Na neee, komolyan?! Nem érdekel, ameddig ebből kér számon)
  2. Tartalmazza a házi feladatok megoldásait (Ez eszembe se jutott úgy igazán, mert nekem a ppt eleje kell és nem a házi -.-)
  3. És a legjobb: Ez demotiválná a többieket, ha elküldené (?! Kapja be, komolyan! Erre pontosan tudtam mit fogok írni, pontosan!)
De rendes volt, és azért azt hozzá tette, hogy segít természetesen (yee, erre vágytam semmi másra). Mondjuk úgy, hogy enyhén kiakadtam. Ugyanis a három érvével gyakorlatilag semmit se ért, ugyanis:
  1. Ezt én tudom, egyetértek vele.
  2. Engem annyira nem érdekelt, hogy most megsértődik-e majd vagy sem, de ehhez a ponthoz én vágtam be a durcát és egy "I know that's impossible to i wrote it today -.-" mondatot írtam neki. (Egész biztos a kedvence lettem...) 
  3. Erre megírtam neki, hogy de a Jurcsinak is elküldte egyszer az egyiket (igen, meglepő, hogy Jurcsi mindent megkap... engem meg tényleg nem kedvel a tanár, great...)
Gondoltam észreveszi, hogy Jurcsit is felhoztam, mint "kivételezett személy", de nem. Azt írta, hogy mondta, hogy segít.  Én meg írtam neki, hogy értem (csak leszartam, szóval teljes passzivitásba vonultam) és erre meg: "sorry but i'm not at home" -> a legszebb mondat, a legszebb -.- Nem baj, írtam neki, hogy tudom. Ő meg visszaírt (gondolom megunta a várakozást, vagy rájött, hogy amúgy ő tanár és elvben a tanítás lenne a célja), hogy mi hiányzik, melyik rész.
Aki ismer az tudja, hogy általában sokat gondolkozom és mindig próbálom a legjobbat kihozni a legrosszabb helyzetből is, de most két válasz jutott eszembe. Az egyik, hogy az egész, ami a háziig volt (az a két óra, amin mint egy gyorsvonat száguldott); vagy a másik, hogy 'You are not home". Én utóbbit választottam, ugyanis tényleg nem akartam feltartani és tényleg nem akartam hogy jól megérdemelt hétvégéjén tanárnak kelljen éreznie magát, DE!
Nagyon aranyosan megjegyezte, hogy információk nélkül nem tud segíteni, mire én felmentem a szobámba, előkerestem a füzetem, lecsörtettem a géphez és leírtam neki mettől meddig vannak hiányosságaim (majd rájön, hogy a házi előttről vannak hiányosságaim, az utána lévőről inkább nem is beszélek). Megköszönte. Én meg minden telepatikus képességemmel úgy írtam le a "great" szót, hogy tudtam, érteni fogja valami nincs rendben (ahhoz képes, hogy pasi elég gyorsan rájött, hogy talán valami nem stimmel).
Megkérdezte. Megkérdezte, hogy van-e valami problémám vele vagy a munkájával. Én meg gondolkoztam, hogy leírom neki a listám, ami úgy érik - de aztán rájöttem, hogy még mindig nem otthon van, szóval inkább nagy ésszel visszakérdeztem. 
"Why do I have any problem with you?"
És, jött a válasz "I don't know :)". Ebből én sikeresen nem szűrtem le semmit. De tényleg, abszolút semmit. Hanem írtam neki, hogy kedvelem, mert jó ember (zárójelben felsoroltam pár tanárt, akiről még ezt gondolom), aztán megjegyeztem neki, hogy csak túl gyors nekem.
Félreértés ne essék, nem írok lassan, de amikor kettő felé kell koncentrálni és várni kell, hogy kimenjen a projektor elől (hogy lássam a nyomorult vásznat), na akkor kicsit lemaradok. Szóval, azt írta, hogy ez változni fog. Yeeee!
Végül elbúcsúzott, hogy neki have to go, és én is elköszöntem, aztán zárójelben megkérdeztem, hogy neki van-e valami problémája velem - mert én tényleg nem értem másokkal miért lehet kivételezni. 
Szóval én most megyek és rengeteg csokit tömök magamba, hiszen fel kell készülnöm a holnapra - ugyanis akkor tuti szóba kell állnia velem, legalább annyira, hogy elküldje azt a részt, ami hiányos. Mert tudom, hogy úgyis azt fogja csinálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése