2014. március 30.

Informatika - avagy ki fogok készülni

Annyira, de annyira várom már, hogy lehetőleg sikeresen letegyem az osztályozó vizsgát, majd azt követően az érettségit. Ugyanis rövid úton fogok kikészülni, ha ez tovább folytatódik. Én nem hiszem el, hogy az én hibám minden, meg én fogom fel rosszul a dolgokat. Anyám eddig le se szart, most meg, hogy kijelentettem "szóbelinél a kettes a cél" rögtön elkezdett velem veszekedni, hogy milyen hülye vagyok és stbstb - persze mamámmal karöltve (nahát, nem hiába anya-lánya).
Szóval, akkor miért is fogok kikészülni?
Történt, hogy tegnap reggel leültem a gép elé (mint az ezt megelőző szombaton), hogy kidolgozzak 6 tételt és közben tanuljam és minden szuper... amikor édesanyám szólított. Na most, teregetés - no problem, csak néhány kivételes esetben. Ez egy ilyen eset volt, ugyanis édesapám munkásruháját nem tudom kiteregetni, mert ahhoz legalább 10 cm kellene még (na meg édesapámnak nem jó, ahogy én teregetek, szóval...) és kiteregettem a többi részt, de mondtam anyámnak, hogy azt nem tudom kiteregetni és nekem amúgy is tételeket kéne kidolgoznom. Itt kezdődött a tegnapi nap fénypontja, ami ebédnél csúcsosodott ki. Ugyanis volt egy kisebb vitánk (és a családban az emberek nem szeretik, ha mások szembesítik őket az igazsággal) és azóta nem szól hozzánk.
De engem miért ugráltat édesanyám, amikor konkrétan kijelentettem neki, hogy ki akarok dolgozni 6 tételt, és az fontos és igazán megérthetné. Amikor neki kell vizsgára készülnie és tételeket kidolgoznia, akkor simán nyavalyog, hogy ő ezt nem tudja és segítsek neki - és ezért ez a hála? Hogy én készülnék a francos vizsgára és nem elég, hogy bent az iskolában szívás az egész, de még itthon is...
Ma viszont, amikor kijelentettem mamámnak, hogy szóbelinél a kettes a cél, hát rögtön felháborodott az anyám, hogy így meg úgy... De akkor kapják be! Hát én itt szenvedek, tanulnék a vizsgára és közben próbálok normálisan felkészülni az iskolára, és itthon is csak azt kapom, hogy "egész nap a gép előtt ülsz"... És ilyenkor mindig szarul érzem magam, mert el akarnék menni futni (kocogni), sétálni vagy kirándulni, biciklizni, de nem tudom ezt megtenni, mert szombaton ugráltatnak, vasárnap meg átjáróházzá avanzsálódunk.
Bent is ilyen remek a helyzet.
Az osztályfőnököm konkrétan kijelentette, hogy őt nem érdekli, hogy a német szóbeli vizsga azon a héten lesz, amin az osztályozóvizsga, mert az informatikát mi választottuk, hát akkor hajrá. És ezzel nem is lenne semmi gond, csak akkor nem lesz olyan perfekt a németem, mint ahogy azt ő elvárná. Meg ahogy a család elvárná...
Szóval az informatikának hamar vége kell hogy legyen, mert különben megőrülök... És én csak annyit szeretnék, ha a családom végre felfogná, hogy én próbálom a legjobbat kihozni magamból, de szóbeliknél hátránnyal indulok - és éppen ezért ötös gyakorlatra/írásbelire hajtok.

(Hogy fogom én megtanulni Tiborc panaszát keddre, ha jelenleg a perifériákról és RAM-ról, ROM-ról tudok csak beszélni?!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése