#Return

Nos, igen, vége az osztályozóvizsgák okozta kellemetlen gyomorgörcsnek. És, habár nekem most erőteljesen az érettségire kéne készülnöm, nem teszem. Ennek prózai oka, hogy elfáradtam és most egy tavaszi szünet erejéig nem szeretnék az informatikával mélyrehatóbban foglalkozni (excel, word, ppt úgyis használatban van…) – ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól én vagyok a király, senki és semmi nem érdekel. Sőt, azt hinné az ember, hogy, hú de sok szabadidőm lett hirtelen (volt egy kedves ember ki leírta, hogy akkor mostantól több szabadidőm lesz), mert csak a szóbelire nem kell tanulni.

Informatika Osztályozóvizsga Eredmény: dicséretes ötös

Továbbiakban:

TAB, haj, anyu ajándék

Diáknap

After the geography lesson - Húsvét

Ugyebár van a MM-ben egy húsvéti akció, aminek keretein belül sikeresen végre tudom hajtani az új TAB beszerzését. Amúgy nem nagyon érdekelne a TAB kérdése (habár nagyon szerettem a kis Acer-emet), de ha már van akció, miért ne? Szóval az ár felébe beleszállingóztam és ezzel a vésztartalékom jelentősen megcsappant. Mondjuk ez a pénz a túrákra ment volna el, ami idén rajtam kívülálló okok miatt nem kezdődtek el…

A hajam, nos az úgy néz ki, hogy anyu végre belement a nagyváltozásba, azaz - a mostanában már nem annyira divatos – ombre hajat fogok viselni. Rövid időn belül. (Habár én szeretném még a szünet ideje alatt véghezvinni ezt a procedúrát, sajnos szervezkedési gondok állnak fenn.) Szerintem tök izgalmas, ha azt nézzük, hogy eddig mindig csak a szőke melírt engedte meg – most pedig tényleg nagyobb változás lesz.

Valami ilyesmi lesz... :)

Anyu születésnapja is közeleg, ami engem kicsit kétségbe ejtett, mert tudom, hogy anyu annak örül a legjobban, ha nem veszekszünk etc., de azért valami aprósággal – vagyis valami olyannal, aminek örülne – meg akartam lepni. Hát, meglepni nem fogom, de majd igyekszem, ugyanis anyu elmondta mit szeretne – én meg elmondtam neki mit terveztem én. Kicsit anyagiasabb meggondolásból az ő ötletét valósítom meg.

Ugyebár említettem, hogy nem lesz több szabadidőm, mint, amire számítottam – illetve amekkorára egy ember gondolt – ugyanis itt a Diáknap. Idén kicsit más, kicsit nagyobb szerep jut nekem is (bár eddig is elég nagy szerep jutott – zenevágás) amitől félek egy kicsit. Na, nem attól, hogy egy PowerPoint-ot kell nyomogatnom, hanem attól, hogy konkrétan sehol sem tartok. Igen, ott kell összerakni és kiötletelni meg minden, de azért jó lenne legalább egy előzetes tervet készíteni, hogy meglássuk milyen képek kellenek. (A téma: az osztály és az osztályfőnök.) Szerintem az osztályfőnök helyettesünk nem szeretne szerepelni rajta (pedig megoldanám…), nincsenek képek, zenék, videók esetleg… Akkor mi van? Szájtátás.

Igen, megint én gondolkozom ezen túl sokat, de ha már valamit csinálni kell, akkor azt jól csináljuk. Ráadásul hiába ott kell megcsinálni, ha minden anyagot nekünk kell vinni… Szóval, majd alkotok valamit – remélem az osztály partner lesz benne.

Lesz a futás, aminél az osztály végre osztály lesz úgy igazán – hiszen megbeszéltük: fut mindenki. Én nem ígérem, hogy futni fogok (nem a győzelem számomra a cél), de kocogni simán – Tozó (akit igen, így hívnak a diákok) szerintem nyolcszor leköröz majd, és megtudja miért nem futottam eddig egyszer sem.

Kedden történt, hogy föcióra előtt a tanár játszott valamivel a gépen. Fogalmam se volt róla mi az, így amikor odamentem kidobni a szemetet rávetettem egy pillantást a monitorra (nem csak én néztem értetlenül mi a franc az). Nos, egy igazán agyzsibbasztó-matekos-logikás játékról van szó.

A tanár azt mondta nem hiszi el, hogy még nem hallottunk róla, mert mindenki ezzel játszik. Nos, a mi osztályunkból talán, ha egy ember hallott már róla/látta. De most megismertük éééés én rácuppantam. Szó szerint. Mondjuk hajt a vágy, hogy végre egyszer sikerüljön megcsinálnom, de eddig még nem sikerült.

2048 (rákattintva a játékot hozza be)

Szóval földrajz óra után az történt, hogy megnéztem, ahogy a tanár veszít (pedig közel volt a győzelemhez), aztán váltottunk pár szót a játékról és még pár dologról. Például a húsvétról – nagyon durva, de, hogy ez, hogy jött fel témának nem tudom.

Ja, de mégis… Megosztotta velem, hogy már csak 6 órája van (tanórára gondolt) a szünetig és aztán megkérdezte, hogy mi az elmenekülős fajták vagyunk-e. Rögtön tudtam mire gondol – így nyuszi alkalmával nem sok minden lehet – és rávágtam, hogy igen. Pedig nem is igazán. Úgy értem nincs bajunk azzal, ha jönnek locsolni, csak nálunk már nem arról szól, mint régen.

Régen együttkészítettük a kézműves tojásokat (olvasztott zsírkrétás, cérnás…), aztán reggel együtt vártuk, hogy mindenki jöjjön – akkor még megvolt a „menetrend”, hogy ki mikor jön – és mindenki boldog volt. Mostanában már olyan emberek is jönnek (jó, csak egy ember), akit inkább elkerülni szeretek. Persze, a locsolkodással és a hagyománnyal nekem semmi gondom sincs – sőt, szeretem – csak vannak olyan tényezők, amik megakadályoznak abban, hogy jókedvvel nézzek az ünnepre.

Idén kivételesen túrázni megyünk – legalábbis ma még édesanyám azt mondta. Oda meg azért csak nem követ az, kivel nem szeretnék találkozni.