Rövid

Anyunak ma van a szülinapja - ő csak a végtelen születésnapnak mondja... - és emiatt ettünk tortát, sütit és minden finomat. Szóval ő most tök boldog, meg mi is azok vagyunk, mert nem veszekedtünk. Márpedig nálunk a születésnapok remek alkalmak az ilyen tevékenységekre.

Szombaton diáknap, amit egyfelől várok, másfelől viszont már most elegem van belőle. Igazából fogalmam sincs mikor kezdődik (pedig jó lenne tudni), mibe menjek (ha már egyszer lefutjuk azt a 2 km-t...), és mit fogok készíteni  (mert hova máshova kerülhettem volna, mint a ppt készítéses csapatba?!). De szombaton jönnek bográcsozni is (ami esőt jelent...) és így egy kicsit faramuci a helyzet.

A hétfői kellemes bringázásnak (kb. 10 km + 1 km séta) meg lett az ára, ugyanis a rég nem használt fékre kifejtett erőm most egy kellemes gyulladást eredményezett - nem gond, mert csak a bal kezemről van szó, ami nem annyira érdekes. Amúgy elkezdődött a gyűlölt hajtás - innentől kezdve valószínűleg a "Már csak x nap van hátra és nincs jegyetek/nagyon rossz jegyetek van" monológok jönnek. Nézzük csak például a pénteket: kb. mindenből írunk. Szóval, elkezdődött az élet és egyre közeledik az érettségi.