2014. szeptember 22.

Kirándultam az osztállyal

Osztálykirándulás 2014: Medves
{Mozgós}
Idén, Dénes nevű osztálytársunk segítségével újból elkerülhettük Pécs sokba-fájó megcsodálását – igen, oda el kell menni, mert az ofő ott tanult – és helyette egy túrás kirándulást pályáztunk meg. Az úti cél Medves volt, ami magával vonzotta a túrázás – pontosítva hegymászás – lehetőségét, amit eleinte mindenki támogatott, aztán mindenki ellene volt, majd mégiscsak jól éreztük magunkat.
Először Salgótarjánban álltunk meg, mert volt még időnk a szobafoglalásig – és mivel onnan nem messze található a Hangulatszálló, így tökéletes alkalom volt a pihenésre. Az osztály több részre szakadt, mi – sokan – a mekit vettük célba, ahol is a lentibb szöveg állt a poharamon. Az, hogy ez mennyire volt igaz, majd kiderül.

Hát, fogjuk rá...

A szállás
{Ifjúsági szálló nem az ifjúságnak}
Hát, most se!

Dénes azt mondta, hogy már három osztályát is elvitte oda, és mindenki túlélte – hát, mi a jól megszokott felháborodással tértünk haza. Miért?
Kezdődött ott, hogy még a héten az ofőnek kellett elhitetnie az ott dolgozókkal, hogy van 3.750-es akciójuk, de persze azok váltig állították, hogy nincs, szóval az ofőnek le kellett alkudnia az árat. Szóval már az egy nagy átverés volt, mert ugye én szeretek utánanézni a dolgoknak és megörültem, hogy milyen jó szobánk lesz, és minden szolgáltatást használhatunk. A minden szolgáltatásban értendő: medence használat, szauna használat, tekepálya használat, billiárdasztal használat, Wifi többek között. Gondolhatjátok mennyi mindent használhattunk tényleg…
A megérkezés után elosztottuk ki hol fog aludni és jöhetett a szörnyülködés. A szoba a képekkel ellentétben lepukkant, a Wifi jel nem jött fel a harmadikig – komolyan, a másodikon még volt jel – és a fürdő az valami katasztrófa volt. Az emeletes ágyakon középen egy fadarab célja volt az esések megelőzése és ha voltál olyan szerencsés, akkor még a létrás részét tették a fal felé – challenge accepted, tériszonnyal a magasba fel még semmi, no de le! Volt egy asztalunk, ami elég strapabírónak tűnt, mert elbírta az én több, mint 50 kilómat és még csak nem is billeget – na jó, talán egy picit. A szék R. szerint nagyon kényelmes volt, mert az ablakkal szemben kapott helyet és pont jó volt arra, hogy kinyissuk, és ne leheljük be a négy férőhelyes szobácskát hatan – megjegyzem, hogy én totálszembe feküdtem a nyitott ablakkal, de a sokat használt ágynemű nem engedett fogást találni rajtam a hideggel szemben. Ja, igen, szóval mi hatan tartózkodtunk este reggelre a szobában – vicces volt.
Amúgy a fürdőszobában mindenkinél történt valami – pl. leszakadt a vécélehúzó zsinór – amiről mi aligha tehettünk, hiszen az a hetvenes évekbeli felújítás is volt már több mint negyven éve – ez amúgy a padlószőnyegen nagyon szépen meglátszik. R. megkérdezte, hogy a plafonon miért vannak cipőnyomok és erre csak azt tudtuk felelni, hogy valószínűleg azért, amiért a szőnyegben azok az érdekes foltok. Ro.-ék viszont nem a fürdőszobában találtak lehetőséget, hanem abban a bizonyos leesés-megelőző fadarabban, ami náluk leesett – véletlenül se azért, mert erőfitogtatás volt.
Igaz, ami igaz ránk lett szólva, mert a személyzetet – azaz a két recepciós közül a sötéthajút – nagyon érdekelte, hogy egy ekkora fiatalság mit csinál, így kiment és azt nézte, hogy hányan másznak ki az ablakon. Igaz, ezért az ofő is megszólta a tetteseket – hozzátéve, hogy nem lehet dohányozni –, de ennyibe hagyta. Nem küldte őket haza, mint ahogy azt a recepciós kérte – lehet, hogy itt volt a hiba.
A TV-ben nagyon érdekes műsorok mentek, ahogy egyikünk megjegyezte: hangyaháború, a hangyák veresége és a nagy döntő – igen érdekesek voltak, szinte féltem elmenni a TV elől, nehogy lemaradjak valamiről – bár, mi be se kapcsoltuk a minket, mert legalább az áram tényleg benne volt a „minden szolgáltatásban” és így a hajvasaló, hajszárító és telefontöltők működőképesek lettek.
Ha már, szóba került a minden szolgáltatás, amik ugye fentebb felsorolásra kerültek. Ezekből a medencét használhattuk, de csak tanári felügyelettel – még labdázni se volt szabad, csak akkor miért voltak ott? A szaunát eleinte még úgy volt, hogy használhatjuk, de aztán meggondolták magukat és kijelentették az márpedig nincs benne a szolgáltatásban! A billiárd teremről azt hallottam, hogy használhattuk, igaz csak húsz percig és este tízig, de ugye tízkor a gyereknek már ágyban a helye. Pingpongozni viszont pingpongozhattunk a konferenciateremben, mivel mi állítottuk fel – ha engem kérdeznek, szerintem azt se tudták, hogy mit csináltunk.
Már nem maradt más, mint hogy megemlítsem azt a mennyei vacsorát és reggelit, amit kaptunk. Akaratlanul – ez hülyeség, akaratosan – is összehasonlítom a tavalyi tatai étkezéssel, mert valahogy égbekiáltó a különbség – Tatán is ifjúsági szállóban voltunk, egy kétcsillagos helyen és több mint egy ezressel kevesebbet fizettünk. Tatán a vacsora gyros volt – hogy a gyerekek kedvére tegyenek –, bár ránéztél és azt mondtad, hogy ez  bizony brassói – de az az íz orgia, elfeledtette veled, hogy más eszel, mint amit mondanak. Ezzel szemben Medvesen a vacsora rántott panír volt, félig nyers krumplipürével – nagyon szörnyű ugyan nem volt, de éhesek maradtunk utána, én legalábbis. Tatán a reggeli svédasztalos volt, hogy mindenki azt egye, amit szeretne és legyen miből válogatni. Medvesen először azt mondták, hogy svédasztal lesz, majd pontosították magukat, hogy az csak a vendégeknek van – igen, tudom mi a kérdés, de őszintén nem tudom, hogy akkor mi mik voltunk – és ezért mi kaptunk egy kis tányér tojásrántottát, és dönthettünk, hogy kenyérrel vagy anélkül együk, és teát vagy esetleg teát igyunk mellé.
Alvóhelyet és szabadidőt nézve a második kirándulás volt a legjobb, mert Eger azért elég normális volt; második helyen Tata áll, a remek kajával és a nagy kirándulásokkal; harmadik helyen pedig Medves a borzalommal, de ugyanakkor jó túrával.

A programok
{Mozogjunk a szabadban}
Nem volt titok, hogy sok lesz az osztályprogram, hiszen a nevében is benne van, hogy osztálykirándulás – azonban a sár és a honvágy eléggé változóvá tették a hozzáállásokat. A sár azért állított meg minket, mert a túra teljes tudatában nem vittek váltócipőt – én azt vittem, váltónadrágban viszont nem is gondolkoztam, mondjuk nem is kellett. Amit viszont nem akartunk az Hollókő volt, de Ildikó néni még nem volt ott, úgyhogy mégiscsak betértünk oda.
Az első nap, odaérkezés után felkészültünk egy hosszabb lélegzetvételű túrára – ez a felkészülés egy órán keresztül tartott, és próbáltuk a buszozás okozta fáradalmakat kipihenni. Aztán vegyes érzelmekkel nekivágtunk Salgó Várának – természetesen az osztály jó negyedórás előnyt húztak a tanárokra, ami leginkább a végén érződött. Az utolsó öt méter volt az, aminél én ziháltam – hiába szeretek túrázni és nem adom fel, ha meredek, csúszós emelkedőn kell, megfázva felmennem, az leterheli a tüdőm –, mert a sziklák (igazából bazaltok) eléggé csúsztak, ott ahol voltak.

A várrom, amúgy szép, kicsit ugyan magasan van, de melyik vár nincs? A várfal maradékról láthatjuk Salgótarjánt, illetve a másik irányban Szlovákia meredező hegycsúcsait. Azt mondják, hogy olyan, mintha a felhők közt lennénk, bár most nem teljesen ez jött át – inkább a szél uralkodott, mint a köd. Nekem nagyon tetszett viszont, ahogy a napfény áttört a felhőkön és foltokban ömlött le a földre. 


Miután visszatértünk a szállásra mindenki elfoglalhatta magát úgy, ahogy akarta egészen a vacsiig – ami hatkor volt. Mi ültünk a szobában és néztünk ki a fejünkből, de oő mondta, hogy miért nem megyünk el, hát mi meg azon gondolkoztunk ezek után, hogy „Ő nem fáradt?”. Végül elfoglaltuk magunkat, és nem hiányzott, hogy csináljunk valami aktívabbat – a szaunát az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégsem használhatjuk.
Másnapi tervünk Ipolytarnóc és Hollókő volt, bár ez utóbbi sokak nemtetszését váltotta ki. Ipolytarnócon a Miocén erdőbe mentünk be, valamint a kalandparkot és a kávézót vehettük még igénybe – az, hogy a geotúra hol ment nem tudtuk, így az olyan falfestéses helyeket gondosan elkerültük, hiszen arra nem váltottunk jegyet. Hollókőn néhányan felmentek a várhoz, néhányan – mint mi – elmentünk és valahol a kék túra útvonalát követve elindultunk fel, majd egy idő után visszafordultunk, hogy időben visszaérjünk.

Összegzés
{Hangulat P; szállás O}
Ofő rajzol - Activity
A hangulat az este folyamán hágott igazán a tetőfokára, viszont egészen addig se volt baj – de igazán a szabadprogramokon és az osztályprogram keretein belüli activity játékig, ahol mindenki játszott.
A szállás szerintem még a szocreálhoz képest is borzalmas volt – kb. a balatoni nyaralónkhoz tudnám hasonlítani, ami hasonló korú, és jobban karban van tartva. A különös foltok és megszürkült ágyneműk, valamint a szolgáltatások sokszínűsége és a „fenséges „vacsora és reggeli – azt hiszem, ezt senkinek se szánnám.

A programok jók voltak, bár kicsit szomorú vagyok, hogy az igazolófüzetem nem vittem magammal, s így nem tudtam elkezdeni a túrát (OKT), de egyszer csak eljutok odáig is. Nem tudom, hogy jövőre hova megyünk – ofő erőlteti Pécset, de senki se akar annyit kiadni szalagavató előtt; mi meg valami négycsillagos helyre mennénk, mert az nem kerül sokkal többe, mint ez a háromcsillagos „csoda”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése