Unatkozó (ex)Gimnazista: És beszéljünk a(z)... #2

Az ötletet Unatkozó egyetemista adta és én a képeket, amiket összegyűjtöttem másra használtam fel, de most én is megvalósítom ezt a kis bejegyzést. Igen, azok a képek is elő fognak kerülni, amik már egyszer felkerültek, sőt a többi is nagy valószínűséggel fel fog kerülni. Ráadásul a képek mennyisége (105 db) miatt ez egy nagyon hosszú bejegyzés lett, de lusta voltam többre bontani :D

Jó nézelődést!

... R Ó L A M

Valószínűleg azért, mert szeretem az izgalmakat. Mondjuk, ha van benne egy kis romantika is, az maga a tökély. És szerintem a Bones is ide sorolható, az meg a kedvencem.

Az, hogy én valaha is kipróbáljam az ki van zárva. Nem zavar, ha valaki az, de nekem az élet hús nélkül elég rémisztőnek hat.

Most mondja nekem valaki, hogy nem Álomország a legszebb ország?! Igazából én minden álmomra emlékszem, ezért is szeretek sokat aludni - ott minden olyan egyszerű.

Minden évben megfogadom, hogy marhára fogok tanulni és a második hétre már csak a kiválasztott néhány tantárgy az, amiből tényleg be is tartom eme ígéretem. De mindig próbálok jó lenni, még akkor is, ha nem mindig készülök. De utálom a keddet, mert az a tanárok dolgozatíratós napja...

Lényegiben tényleg vele nőttem fel, de csak később olvastam - akkor már idősebb voltam, de onnantól kezdve a rajongásom megállíthatatlan.

Igazából, ha a képre nézek mindig az jut eszembe, hogy hogy lehetnek ilyen emberek?

Amikor azt mondom "Éhes vagyok" akkor általában édességre gondolok, de elég sűrűn fordul elő az is, hogy valami táplálóbbra is - hús, krumpli, hamburger...

Mondjuk ki nem? Jó, vannak érdekes feladatok is, amikbe élvezettel fogok bele (lsd: föci és tesi, mert abból nincs xD), de vannak olyanok is, amiknél pont az ellenkezője van (lsd.: német házi, ahol azt se tudod mit kell csinálni).

Habár nem úgy tűnik, de tényleg. Kicsit hasonlítunk, kicsit nem. Ő másabb, mint én sok tekintetben, de ugyanakkor mégiscsak a testvérem és vannak ugyanolyan szokásaink.

Hehe, aki ismer az tudja, hogy a sütikkel engem le lehet venni a lábamról.

Anyu mondta, hogy beszélek. Hát, akkor remélem olyan sok mindent nem fecsegtem ki... Esetleg valami kínosat mondtam...

Mind a százhuszonhatféle állatom hiányzik, de legjobban mégiscsak Folti és Brandy. Szemétség, hogy mindig az én állataimat adjuk oda másnak, ahelyett, hogy...

Képtelenség lenne egy ilyen anyával, amilyen nekem van. De nem is különösebben érdekel.

Ha nagy leszek világutazó leszek... Nagyon szeretem az új dolgokat.

Kit nem?

Heh, ez szerintem lassan a legjellemzőbb tulajdonságom lesz. Én különbséget tudok tenni - néha - a plátói és nem-plátói szerelem között. De amik nem-plátóiak, azok mind jobban fájnak...

Nem mindig, de legtöbbször olyankor jön az ihlet. Mi kell a népnek? Érdekes téma.

Valahol egy fentibb képen már írtam róla. Tényleg imádok!

Fú, hát én az annyira imádom - szerintem bennem valami kínai is elveszett. Tetszik a kínai ízvilág (mondjuk a többi ázsiai is eléggé bejön).

Nem mindig, de néha azért jó. Néha jobb egyedül tombolni, mintha "közönséged" van és kérdezgetnek, folyamatosan.

Nem a földrajzhoz való hülyeségem miatt, de tényleg nem tudom merre tovább. Nem tudom magam elképzelni itthon, de biztos, ha lenne valaki, akiért érdemes lenne, akkor maradnék.

Ez igazából csak úgy kialakult nálam, mert mindahányszor megszólaltam közbevágtak. Így én csak gondolkodom, megfigyelek és nem beszélek.

Köszi föci, hogy elkezdtem hordani a már kicsit poros szemüvegem. Amúgy meg a fizika-kémia tanár olyan apró betűvel ír, hogy nagyítóval max. lehet látni. Földrajzon meg a vetítő miatt...

Olyan jó lenne, akkor Nutika elmondhatná, hogy mit gondol. Most szerintem valami olyasmit, hogy "Hülye tél, megint vedlek".

A legjobb. Előtte és utána olyan természetes illat van.

Főleg, ha unatkozom. Meg néhány kép készül csakúgy, hülyeségből is... :D

Ha ne álmodoznék nem is lennék én, szerintem. Annyira jó, mert az egy másvilág, a lehetetlen is lehetséges.

Ülni/feküdni és csak nézni ki a világba. Néha kellenek ilyenek is.

Tényleg...

Jó, szerintem azt nem vehetjük randinak, hogy egy csoporttal elmentünk moziba. Ugye? Ugye.

Igen, és ez nem csak olvasáskor, hanem íráskor is jelen van, ami egyrészről jó, másrészről viszont egy idő után talán zavaró lehet.

Ki nem? Ajándékot kapni, főleg, ha valaki fontostól kapod, akkor az nagyon jó. Nem kell feltétlenül nagynak, drágának lennie, csak ajándék legyen.

Nem minden esetben, tegyük hozzá. Talán a könyvek részletesebbek, jobban el lehet képzelni a helyeket, eseményeket, szereplőket.

Vannak barátaim, erről szerintem őket meg kéne kérdezni, de én úgy érzem, hogy az vagyok.

Imádom mindenével együtt (feledékenység...) és imádom, hogy milyen fiatalnak tűnik - persze, anyu is.

Nem azt a szép türkies-szürkét kaptam, amilyen apunak van. DE meg vagyok elégedve az én nem teljesen barna, színváltós szememmel, napfényben akár még zöldnek is tűnhet...

Néha órákat töltök azzal, hogy idézeteket keresek. Mindig olyan sok jót találok...

De így kell elfogadni/szeretni. Senki sem lehet tökéletes, én nem is akarok. Szerintem ez a fajta őrültség kell.

Nem a fotografikus memóriára gondolok - amit csak néha tudok használni, mert "betelt a memória" - hanem arra, hogy a szememet, ha behunyom mint képek jelenjenek meg az élmények.

Valószínűleg nem én vagyok az egyedüli, aki így van ezzel. Nem mondom, hogy egyes korszakok mindenje csábít, de azért megvannak a maga szépségei.

Annyira szépek tudnak lenni, mindig megnézem mindenkiét. Általában szemet rajzolgatok a füzeteimbe (amikor nem földgömböt próbálok), de mind olyan üres.

Mert imádom az esőt. Nekem nem a lehangoltság jut eszembe róla, hanem a felfrissülés.

Ha lenne egy gondolatolvasó a közelemben szerintem már megőrült volna.

Vajon miért lett Nuti a neve a nyúlnak? :D

...

Nagyon is. De a könyvek olyan jók!

Nem feltétlenül főszereplőként, csak legyek látható.

Ez így erős túlzás lenne, írópalánta.

Én magamat egy jó hallgatóságnak tartom, de lehet, hogy ez nem így van.

És legtöbbször csokit, vagy uborkát. De amikor nincs a közelemben étel, akkor csak egyszerűen levegőt.

A Bones mellett még ezt a sorozatot kedvelem nagyon. Castle karaktere... :D

Oh, de még mennyire.

Sajnos, vagy nem sajnos. Ez segít az írásban, de ugyanakkor hosszútávon borzalmas.

Amerika Kapitány kivételével mindenkit tényleg nagyon szeretek.

És nem csak én hanem az egész család.

Bár közel sem egy könyvtárnyi, de azért van miből vállogatni.

Olyan édesek. Főleg a bundások.

Elsős koromtól kezdve a farkas a kedvenc állatom. Az első kutyánk félig farkas volt, talán érthető.

Kicsit félnék, hogy nem értenénk meg egymást, de ettől függetlenül nagyon érdekel. Különböző országok kultúráját és mindennapi életét megismerni.

Szép álom, sajnos nem a közeljövőben fog megvalósulni, de már dolgozom rajta.

Igen, hiszek ebben. Igaz tegnap úgy nagyjából az egész életem egy csöppet megváltozott, de nem baj. Oka volt.

:D Főleg mióta már nincs az a sok nyavalygás.

Néha előkapni egy jó könyvet, amikor nem minden van rendben.

A családom egy része olasz (svájci) és imádom az ő ízvilágukat is. Néhány szempontból inkább vagyok olasz, mint magyar.

Az mindig olyan izgi. Nem az ajándék, hanem, hogy milyen tortát kapok. Idén például Marlenka tortát kaptam, jövőre meg felsoroltam párat...

Yes. Írd ki magadból, mert különben csak nyomasztod magad miatta.

Ebben a tekintetben nagyon kocka vagyok. Imádok házakat építeni és utána a degradált vagy normális családommal játszani.

Azzal kezdtem, folytatom is. Most éppen Bones-osokat írogatok.

Nem kérdés. Bár nem biztos, hogy odaosztana be a süveg, de ott van a legtöbb ember, aki kedvenc lett a sorozatból.

Az vagyok, de ez is egy tulajdonságom. Ha nem lennék az, talán kevesebb lennék...

Igen, van tumblr oldalam ITT és nagyon szeretek felmenni rá, mert habár akadozik egy csomó jó dolog van rajta.

Zene, jó zene, jó banda.

Ha esetleg nem így lenne, akkor tévedtem. De hülyének sem mondanám magam...

Sorozat, amit eleinte nem kedveltem, mert tömeghisztéria volt, de aztán úgy megszerettem. És még egyetlen egy részt sem láttam a 3. évadból... majd később.

Alvás, álmok, boldogság.

Naná, hogy! Néha mondjuk ez hátráltat és túl kell lépnem rajta, de amúgy ez jellemző rám.

(És már nyáron is tervben volt xD)
Előre szeretném leszögezni, hogy nem valamiféle tanár miatt, hanem csakúgy. Rájöttem a hosszú élet titkára és szeretném kipróbálni - föcit tanítani. Amúgy ECDL-t szeretnék oktatni, de a föci is valószínűleg teljesülni fog - sokféle diplomám lesz, úgyérzem.

Náluk jobban már csak a darazsaktól félek.

Nagy, tengerre néző ablakokkal.

Igaz ez?

Szoktam, néha.

Imádom, legfőképp Spencert :D

Mindig valami más tűnik fel.

Van is egy, Nutinak hívják és éppen vedlik, amúgy szobatiszta volt, csak Brandy megzavarta szegényt.

Úristen, hogy én tényleg mennyire!

Love you so much!

Eddig nem volt rám panasz.

Ő az a személy, akinek tényleg mindent elmondhatok és tőle még azt is elnézem ha lehülyéz. Amúgy kiskorunkban nagyon hasonlítottunk egymásra és mindig testvéreknek néztek.